Ellenőr, 1876. március (8. évfolyam, 60-89. szám)
1876-03-22 / 81. szám
gfizetést árai: Egén évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — . Egy hónapig . 1980 „ Egyes szám ára 10 Urajc.ár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, Bddor-utcza 6. szám. Semmit sem kiesünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak vérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, márczius 22. 1876. 81. szám. Hlrdetistk felvitelt: Butfap+sír^San&dor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Sír intézendő mised*» hirdetésre vonatkozó megrendelt* tagg tudakozódni. Kjeik árszabás szerint. Kiadóhivatal: Budapesten, Addor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok. Tata, márcz. 21. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata). Vidékünkön az éjjel egy lábnyi kó esett. Újabb áradás várható. A hévmérőj a fagyponton áll. Az idő borult. Bécs, márcz. 21. A „Pol. Corr.“ jelenti: Nyomban a dalmatiai tartománygyűlés bezárása után a többség clubjának egy küldöttsége jelent meg Rodich báró helytartónál, s azon ünnepélyes nyilatkozatot tette, hogy a Lyubissza elnök ellen intézett föllépés kizárja a kormány elleni tüntetés minden gondolatát; egyszersmind kérte, hogy a tartományi képviseletről minden ilynemű föltevés elháríttassék. — A „P. Corr.“ jelenti, hogy a delegátiók Budapesten május hó első hetében fognak összeülni. Versailles, márcz. 21. A képviselőházban Raspail indítványozza a politikai és sajtóvétségek általános amnestiáját. Rouvier csak részben indítványozza ezt. A belügyminiszter a kormány nevében visszautasítja ez indítványokat, de sürgős tárgyalását óhajtja ezen minden kedélyt izgató kérdéseknek. A sürgősség egyhangúlag megszavaztatik. Raspail indítványt nyújt be, mely szerint a kormánytól a maireek kinevezési joga raegvonatik. A hivatalos lap holnap közli a praefectváltozásokat, u. m. 10 elmozdítást és 12 áthelyezést Versailles, márcz. 21. A senatus az érczpénzkérdés fölött vitatkozott. Say javaslatot nyújt be, mely szerint a pénzügyminiszter felhatalmaztatok, hogy az 5 frankosok verését rendeleti után limitálja. — Hugo benyújtja az amnestia-indítványt. Dufaure azt mondja, hogy Mac Mahon ismételve gyakorolhatja a kegyelmet azon deportáltakkal és szökevényekkel szemben, akik bűntetteiket megbánják, de nem kegyelmezhet meg azoknak, akik makacs ellenségei a társadalomnak és kormánynak. A miniszter erre nézve sürgősséget kíván, mely egyhangúlag elfogadtatik. Páris, márcz. 21. Az új praefectek kinevezésére vonatkozólag ma egy rendelet íratott alá, mely holnap fog közzététetni. London, márcz. 21. A „Times“-nak Konstantinápolyból jelentik . Minthogy a porta messze túlment az engedélyezett 3 milliós hitelen, az ottomán bank kijelentette a minisztériumnak és a portának, hogy a külföldön levő diplomatiai testület számára a díjazási összeget megszüntetni kénytelen. Konstantinápoly, márcz. 21. Akhmet Muktár pasa elhagyta Gacskót s Piva felé indult, hol fölkelők gyűltek egybe. — Kramil pasa, az államtanács volt elnöke, tárcza nélküli miniszterré neveztetett ki. Sibiuson, márcz. 21. A királynő az olasz udvarnál levő követet, Paget Ágostot, nagykövetté emelte. Brüssel, márcz. 21. Hírlik, hogy bankárconsortium alakulása, mely a belga banknak 16 millió előlegezése által segélyt fog nyújtani, bevégzett tényszállítási szerződést 25.000 házartólőre egy bécsi kereskedői házzal meg, is kötötte, s a fegyvereket már el is küldötték Montenegróba. Az után azonban a fegyverszállitmányt a kormány rendeletére feltartóztatták s továbbszálitását Montenegro felé szigorúan megtiltották. A montenegrói kormány az osztrák kormány ezen rendelete ellen óvást tett. A levelező azt mondja, hogy Nikicza fejedelem kormánya ezen bizalmatlanságot nagyon zokon, sőt sértésnek veszi, mert Montenegro eddig barátságos viszonyban állott Ausztriával s „ezen viszony felmondását nem jelentették meg neki előre.“ BUDAPESTI SZÍNI APOK. Budapest, szerdán, márcz. 22 1876. Nemzeti színház, “aTM Ben“ Bérlet 291. szám. Kezdete 7 órakor. Hamlet, dán királyfi. — Szomorujáték 5 felv. nov isii le 7 Claudius Bercsényi UtpszHlIUi*. Hamlet Nagy Imre vizöxöu. Horatio Szigeti Imre _ .. . . . .. K Polonius Szigeti J. Látványos víg színmű 5 Laertes Kőrösmezei felvonásban. Voltimand Dombai Gábor, főangyal, Karikás Cornelius Benedek L. Mámor, tündér Együd Rosenkranz Halmi Szivkirály Sziklay E. Guildenstern Halmai Noé Tihanyi Oszik Tóth Imre Szem Zádor Pap Pongrácz Kám Tiszai Marcellus Gonda Jaíet Solymosi Bernardo Gyenes Sára Klárné Francisco Szepesi Zóé Pártényiné Hamlet atyja Lia Várhidiné szelleme Komáromi Azel Eőry Vízvári Jonathán Pártényi Sírásók Sántha Judith Danez N. Gertrud Paulainé Rachel Rákosi F. Ophelia Felekiné Tubal Kovács I. Színész Pintér Kezdete 7 órakor. Szinész-királyné Sántháné — A népszinházban ma este Csepreghy Ferencz „Vízözön“ czimű 5 felvonásos színművét adták elő, méltó tetszéssel. Szerzői s a szereplőket, akik közül Eöryt és Sólymosyt különös dicséret illeti több ízben hivták. Nagyban emelte a darabot a pazar fényű kiállítás, melynek több részlete, péld.a vizek emelkedése, a bárka vizreszállása s a végső apotheozis Gábor menybeszállásával valóban imposans volt. Holnap bővebben visszatérünk ez estére. UTOLSÓ POSTA. A„Turquie“ következő márczius 15-iki keletű hivatalos communiquét tesz közzé: „Az ausztria-magyarországi császári és királyi kormány éppen most értesítette a magas portát, hogy a herczegovinai fölkelés hathatós elcsillapítása czéljából tett többi intézkedések között, több fölkelő főnök elfogatását is elrendelte, akik eddig a fölkelők bandáiban parancsnokok voltak, valamint elfogatott egy Merkus nevű kisasszonyt is, ki a fölkelőknek pénz- és élelemsegélyt nyújtott. E nő az országból ki fog utasíttatni, a többi bandavezérek pedig szigorú őrizet alatt az ország belsejébe szállíttatnak. Az osztrák-magyar kormány a montenegrói fejedelemtől formális biztosítást kapott a felkelési mozgalom lecsillapítása iránt; ezenkívül utasítások adattak ki, hogy a határ katonai cordonnal való állandó elzárása által a felkelés gyors elfojtása előidéztessék. A boszniai és herczegovinai felkelők hazatérésére vonatkozó intézkedések a végrehajtás stádiumában vannak.“ Czettinyeből az „Alig. Ztg.“-nak azt jelentik, hogy Plamenatz Ilija, montenegrói vajda és a hadügyi osztály elnöke a napokban tért vissza bécsi útjából, melyre 4őtt két-három hónappal Budapest, márczius 21 A budapesti árvíz. A felettébb veszélyes és szorult helyzet, melyben az ország fővárosa több héten át volt, az erre hivatott közegekre azon igen komoly kötelességet rójja, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel vizsgálják meg : lehet-e ilyen katasztrófáknak jövőben elejét venni, vagy hogy fővárosunkat egy balvégzet arra ítélte-e, hogy ily rettentő események lehetősége folyton-folyvást szemei előtt lebegjen, s ezáltal szorgalmunk és munkánk gyümölcsét mindig kétségesnek tüntesse föl. Ezen hivatott közegekhez számítjuk elsősorban a fővárost magát és képviselőit, másodsorban pedig az ország kormányát és képviseletét. Ezen testületek és hatóságok feladata lesz tehát, hogy a föltett kérdést szakemberek által azon pontossággal és praecisióval megvizsgáltassák, melyet a tudomány és annak segédeszközei lehetővé tesznek. Ebben a legnagyobb lelkiismeretességgel és tárgyiassággal kell eljárni, s ha az eredmény az lenne, hogy a főváros biztonságára nézve hathatós intézkedéseket lehet tenni, akkor — azt hisszük — nincs áldozat, még a legnagyobb is, mely bennünket attól visszatarthatna, hogy a czélszerűnekismert intézkedéseket a legnagyobb sietséggel valóban is meg ne tegyük. A minisztérium és a város e kérdést a leggondosabb figyelemmel fogja vizsgálni, ebben bizonyosak vagyunk. De már most is általában tisztában vagyunk a felől, hogy miben fog állani ezen vizsgálódás fő eredménye, s azért nem cselekszünk helytelenül, ha némileg eleve hozzá szólunk, a laikus szempontjából röviden kifejezvén véleményünket, melyet az események és tények egyszerű megfigyelése folytán alkottunk magunknak. A veszedelmes hatások, melyek egy folyamban a jég lezajlásával járnak, közvetlenek és közvetettek. Az elsők abban állanak, hogy a jégzaj minden útjában levő tárgyat megtámad, azt megrongálja, vagy egészen szétrombolja. Ez egyébiránt a veszedelemnek csak a csekélyebb része. Sokkal nagyobb a veszély, mely közvetve az által támad, hogy a zajlásban levő jég a folyam medrének valamely helyén bizonyos okból megállani, s az utána jövő jég által az egész folyamszélességet elzárni kénytelen. A vízállásnak felette gyors és rohamos indulása, s ezzel együtt abnormis áradás lesz ezen megtorlódásnak közvetlen következése. Kérdés: mikor és mily körülmények között állhat elő a folyam elzárása jégtorlódás által ? Egy rendes, szabályosan kiképződött medrű, és teljesen megfelelő mélységű folyamban a jég egészen szabályosan, minden akadály nélkül zajlik le. Budapest rajonján belül a Duna oly szabályos, a folyam sodra mélységben és szélességben oly tökéletesen kiképződött, hogy tökéletesebbet valóban kivárni sem lehet. A folyamon levő hidak oly colossalis nyílásokat engednek, hogy ezáltal a legcsekélyebb akadály sem képződhetik. Ezért aztán a febr. 26-iki jégzajlás nagyszerű, impozáns látványt nyújtott ugyan, de teljesen veszélytelen volt. Félreismerhetetlen, hogy a szabályozási munkálatok ezen fényes eredményhez lényegesen hozzájárultak. A fővárosban végig húzódó parti kőfalak a folyamot és az elem hatalmát megfékezték, és a colossalis kotrógépek, melyek több éven át dolgoztak, a folyamot egyenletes mélységűvé tették. Nagyon természetes, hogy míg a jég ilyen alkalmas mederben zajlik, a folyam eltorlaszolásáról szó sem lehet. De ha az ilyen jól kiképződött és terjedelmes folyamat egy helyen több irányba ágazik szét, mely ágak természetesen, mélységben és szélességben, tetemesen csekélyebbek a fősodornál, akkor nagy a veszély, hogy a zajlás ezen helyen akadályra talál, s hogy egy vagy több, vagy valamennyi ágat elzárja a jég. Ezen veszély a Dunaszabályozás előtt valóban megvolt, közvetlenül a főváros alatt. A Csepel-sziget ormán a folyam két ágra * 1 A---- w ^2S#S#04- n tor»_ elzárás veszedelme, mely elzárásnak, a főváros helyi viszonyainál fogva, a legszomorubb következései lehettek. Éppen nem kell a szakember tudományával és tapasztalataival bírni annak fölismerésére, hogy mily végtelenül egyszerű és helyes intézkedés volt a soroksári ág elzárása. Ezen kisebb ág elzárása után a másik ág egy terjedelmesebb sodorrá való kiképezésérek kellett következni, s a jégzaj ebbe akadálytalanul be is lépett. Erősen meg vagyunk győződve, hogy ez eszme a jégzajlásnál fényes igazolást nyert. A Csepelszigetnél beállhatott elzárás, a fennforgó felső folyam viszonyok mellett, olyan torlódást idézett volna elő, mely a volt vízállást legalább néhány lábbal növelte volna. Azon veszély azonban, melynek a Csepelsziget felső csúcsán oly szerencsésen eleje vézetett, éppen azon módon mutatkozott néhány mértföldd alább Ercsinél. Ercsinél a folyam ismét két ágra szakad, egy kis szigetett véve közre. A folyam ott igen el van fövenyesedve, sok sekély hely van benne, mint a nem szabályozott folyóban mindig, s Ercsinél a Dunát csakugyan teljesen eltorlaszolta a jég, s Ercsi képezte a fővárosra nézve a veszedelmet , a víz lefolyását megakadályozván. Ercsi mintegy 3 mértföldnyire van Budapesttől, egy ottani torlódás visszahatása tehát már nem oly jelentékeny a fővárosra, de elképzelhetni, hogy mennyivel nagyobb hatású lett volna egy csepeli torlasz. Ha jövőre meg akarjuk előzni a fővárosra nézve a hasonló veszedelmet, akkor a Dunát, lefelé, oly távolságig kell szabályozni, hogy olyan jégtorlás lehetősége, mely Budapest vízállására észrevehető befolyást gyakorolna, elő ne állhasson. Ez meggyőződésünk. Összes szakembereink ugyanezt fogják felismerni, s kell, hogy felismerjék, s a főváros kötelessége, a maga érdekében, s a kormány és parlament kötelessége, a főváros érdekében, gondoskodni arról, hogy ami szükséges, tétovázás nélkül megtétessék. Adakozások az árvíz-károsultaknak. Gyűjtésünk eddigi eredménye 3409 frt 69 kr., azonkívül 2 arany, 1 ezüst forint, 1 ezüst huszas, s egy birodalmi tallér. Ez összeget közölt nyugtáink értelmében átszolgáltattuk az árvíz-károsultaknak. S ezzel első gyűjtésünket befejeztük, s a második gyűjtést megnyitottuk; e gyűjtésünk lapunk mai számának kimutatása szerint 194 frt 45 kr. volt. Kimutatott összeg: 194 frt 45 kr. Újabb adakozás: Mészöly Gyula járásbíró úr újabban a siófoki izraeliták közt gyűjtött..........................32 frt 45 kr. Második gyűjtésünk: 226 frt 90 kr. * Mészöly Gyula járásbiró úr gyűjtéséhez adakoztak : Koppstein József 2 frt. Muth Mátyás 50 kr. Muth Ádám 50 kr. Machauer 50 kr. Ausck Fr. 50 kr. Frimel Mór 1 frt. Lengyel József P. 2 frt. Dr. Neumaun2 frt. Löwinger Ignátz 2 frt. Muth Sándor 50 kr. Schlesinger Lajos 50 kr. Pick Máyer 5]0kr. Herzl Samu 50 kr. Ditrichstein S. 1 frt. Rothauser Lipót 1 frt. FIeischman[Ign. 2 frt. Kohn M. 50 kr, Schober Ignácz főelemi tanító 1 frt. Kraus S. 25 kr. Stern J. 20 kr. Wirth Jakab 1 frt. Bay 50 kr. Grosz Béni 50 kr. Deutsch A. fiai 5 frt. Krausz M. 2 frt. Reich Sámuel 50 kr. Hecht Mór. 1 frt. Gerber Ignácz 1 frt. Fischer Ármin 50 kr. Reich Jakab 50 kr. Kardos 1 frt, összesen 32 frt 45 kr. A kisbirtokosok földhitelintézetének ügyében tegnap délután az igazságügyi minisztériumban értekezlet volt. Főleg 3 kérdéssel foglalkozott, nevezetesen: 1. a kisbirtokosok földhitele állami közvetítés által emeltessék-e ? 2. vagy a fennálló földhitel-intézet vegye kezébe az ügyet, újabb zálogleveleket bocsátva ki ; 3. avvagy egész önálló földhitel-intézet alakuljon központtal a fővárosban, önsegély-egyletekkel a vidéken? Az enquéte nagy többsége az utolsó kérdés mellett nyilatkozott, ezt fogadta el. Végre az értekezlet kimondta, hogy a záloglevelekre való fizetések részletenként történjenek. Az ezüst folytonos értékcsökkenése nagy feltűnést okoz az egész gazdasági világban. Majdnem mindennap új fettegéseket hoz a fontos jelenség körül, melyek igen terjedelmesen és behatóan tárgyalják az egyes vagy kettős pénzláb, az arany vagy ezüst valuta kérdését, de legtöbbször megelégszenek azzal, ha olvasóikat e téren szerzett tapasztalatokról vagy legalább irodalmi jártasságukról meggyőzhetik, a többit pedig nyugodt lelkiismerettel a gondviselés jóakaratára bízzák. Ez önérzetes és quietisticus felfogással szemben másrészt a lázas félelem vesz erőt, mely minden új jelenséget kísérni szokott. És vannak, kik jámbor rettegésükben már látják az időt, midőn a papír drágább lesz az ezüstnél, midőn az eddigi csereeszköz és fizetési közeg hatalmas szerepével felruházott nemesércz puszta kedvtelési, fényűzési czikké törpül, amelynek árát egyedül a divat szeszélye határozza meg. A két ellentétes véglet közt talán nem árt komolyan, de nyugodtan szemügyre venni amaz eshetőségeket, melyek az ezüst mai értékcsökkenéséből származhatnak. Az első feladat kétségtelenül e jelenség okát és eredetét megállapítani. És e részben egyáltalán nem csatlakozhatunk azokhoz, kik a nemesfémek termelési arányából származtatják az ezüst hanyatló árát. Az értékcsökkenés újabb kelete és rohamos természete már maga is kKartlnKVif |ri^fevnAom n+«*1 \ nAmol r»An,?i*fvfV'kt*m mely a tiszta aranylábat veszi alapul, szolgál itt közvetlenül magyarázatul. Ez intézkedés közel annyi ezüstöt küszöbölt ki a német forgalomból, mint amennyit az utolsó húsz év összesen termelt. Ily óriási tényezővel szemben a kisebb és gyöngébb hatású erő nem is jöhet számba. De e viszonyban még egy más tanulság is rejlik. Az ok, mely az ezüst értékcsökkenését előidézte, ennélfogva nem olyan, mely a forgalmi vagy termelési viszonyok változhatatlan természetében rejlenék. Nem olyan, mely a belső szükségen alapulna, hanem csak külső és átmeneti intézkedés következménye, és épp azért bármily erővel is érvényesüljön ma, tartama előreláthatólag csak korlátolt leszen, és pedig annál szűkebb határok közt, minél lármásabb és fenyegetőbb színben mutatkozik. Jól tudjuk, hogy Németországon kívül Francziaországban és Angliában is sok hívet számlál az egyes aranyvaluta. De eltekintve most egészen a kérdés elméleti helyességétől, nem lehet elfelednünk, miszerint az előbbi országban az ép most uralkodó párt hangadó közege a „République Frangaise“ a „double étalon“ mellett tört lándzsát a már más irányban enyagírozott tőzsde nagy ijedelmére. Valamint nem lehet számításon kívül hagyni azt sem, hogy Anglia már terjedelmes indiai birtokainál fogva, hol az ezüstöt alig lehet kiszorítani, kénytelen a mostani állapotot fentartani. Minden valószínűség tehát arra mutat, hogy az ezüst kiküszöbölése még igen messze távolban áll. Ily körülmények közt azonban nagy nemzetgazdasági és pénzügyi veszteséggel járna, ha a kedvező körülményeket fel nem használnák és a papírról az ezüstre át nem térnénk. Alakuljanak bárhogy a viszonyok, az ezüst általában véve mindig közelebb álland az aranyhoz, mint a puszta hiteljegy, mely magában értéktelen rongy. Szintúgy kétségtelen az is, hogy az ezüstre való áttérés még mostani pénzügyi helyzetünkben sem járna kivihetetlen nehézségekkel, melyekért ezenfelül az államadósság kamatainál beálló kedvezőbb árkülönbözetbe kárpólást nyújtana. Az aranyra való áttérésre ellenben a mostani nagy differentiált és megrongált anyagi viszonyaink között alig gondolhatunk. A valuta rendezését eddig kiválólag Ausztriában hangoztatták s mint a bankkérdés megoldásának előfeltételét emlegették. Most egyszerre elhallgattak vele. Már talán ez egy körülmény is elég arra, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy e kérdés megoldása most elsősorban a mi érdekünkben áll. Az osztrák ipart a védvámokon kívül, sőt azoknál még jobban az agro nevelte nyakunkra. Az ezüst magas árkelete volt az osztrák ipar legbiztosabb védfala a külföldi verseny ellen. Ezért nem halljuk a legutolsó időben többé oly gyakran és követelőleg a valuta rendezésének sürgetését. Míg az nagy nehézségekkel járt volna és megoldhatatlannak tartatott, folyton kapcsolatba hozták a bankkérdéssel. Ma, midőn a bank ügye többé el nem odázható, midőn a valuta megszűnt fegyver lenni ellenünk, midőn az lehetséges, sőt hasznos volna ránk nézve — ma majdnem egészen elnémult az örökös és olthatatlannak látszó sóvár panasz. Annál több okunk van most nekünk e kérdést szőnyegre hozni. Csakhogy nem azért, hogy azzal a bankkérdést bonyolultabbá tegyük, és így még tovább elhalaszszuk. Ellenkezőleg. Sürgetjük a valuta rendezését, és épp azért sürgetjük a bankkérdés minél gyorsabb megoldását, mert bármily fontosnak tartjuk is az előbbit, addig abba bele nem bocsátkozhatunk, míg az utóbbi kérdés iránt nincs teljes megállapodás. Rendezni akarjuk a valutát, de majd csak a bank után. Az országgyűlési szabadelvű párt köre tegnap esti értekezlete a Királyföldről s a szász egyetem rendezéséről szóló törvényjavaslattal foglalkozott. Általánosságban a törvényjavaslatnak csak az egyetemi vagyonra vonatkozó rendelkezései ellen létezett kifogás. Kifejeztetett, hogy míg el nem dől, váljon a szász egyetemée a vagyon, a kormány kezelje azt; valamint az is, hogy a közvélemény mig nyilatkozott e kérdés felett. Tisza belügyminiszter előadta, hogy ajavaslat czélja megszüntetni azon különbségeket, melyek privilégiumokon alapulva, az egyöntetű közigazgatást lehetetlenné tették. Királyi adományokra és privilégiumokra hivatkozva, kivonjuk magunk alól azon alapot, melyen a Királyföld rendezhető. Nem azoknak, hanem az ország általános érdekének, az igazsággá a tulajdon szentségének szempontja tartandó szem előtt. Ebből indul ki a jelenjavaslat, szakít a privilégiumokkal, de kimondja azt is, hogy a vagyonhoz nem akar közigazgatási hatalom szóval nyúlni. A közvélemény a napi sajtó útján eléggé foglalkozott e javaslattal, s általában helyeselte azt. Az értekezlet ezek után ajavaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás folytán azon indítvány létezett, hogy a „szász egyetem“ kifejezés a többi nemzetiségre megnyugtatóbb „királyföldi egyetem“ kifejezéssel cseréltessék fel, majd hogy a „szász egyetem vagyona“ helyett a „szász egyetem kezelése alatt álló vagyon“ tétessék, végül, hogy az eddigi képviseleti szabály maradjon meg. Mind e módosításokat mellőzte az értekezlet, s a törvényjavaslatot minden változtatás nélkül elfogadta. Végül a főrendeknek az adókezelési törvényjavaslatra tett módosításai vétettek tárgyalás alá. Széli pénzügyminiszter előadta e módosításokat s a pénzügyi bizottságnak azokra vonatkozó véleményét. Kijelenté, hogy hozzájárul ahhoz, miként a „földárja“ elengedési czímnek felvetessék, mert sikerült a főrendeknél oly formulázást találni, mely a visszaéléseknek elejét veendi. Hasonló okból fogadta el azon szövegezést is, melyet a főrendek a vetőmag adóvégrehajtás alól mentesítésére nézve megállapították, míg a képviselőház eredeti határozatához semmi körülmények közt nem járulhatott volna. Ellenben a főrendek azon módosítását, hogy az igavonó marha teleltetésére szükséges takarmány is kivétessék a végrehajtás alól, nem fogadja el, s kéri az értekezletet is az előbbi módosítások elfogadására, a legutóbbinak pedig mellőzésére. Az értekezlet a miniszter felvilágosításaira némi eszmecsere után a takarmányra vonatkozó főrendi módosítás mellőzését, a többinek pedig változatlan elfogadását határozta el. Ezután a belügyminiszter bejelentette, hogy a katona elszállásolási törvényjavaslatot,amennyiben a pénzügyi nehézségek megengedik, a jövő ülésszak alatt előterjesztendő. A pest megyei szabadelvű párt tegnap este ülést tartott Földváry Mihály elnöklete alatt. Tanácskozásának legkiválóbb mozzanata a vámügy kérdés vitája volt. Bossányi László figyelmeztette az értekezletet, hogy a közgyűlési tárgysorozatba fel vannak véve Zemplén megye és Hódmezővásárhely átiratai az önálló vámterület és a magyar nemzeti jegybank tárgyában. Azt hiszi, hogy legjobb lesz, ha e párt, mely teljes bizalommal viseltetik a kormány iránt, nem is bocsátkozik bele e kérdések vitatásába, nem praeoccupál a kormány elhatározásának és ezért ez átiratokat egyszerűen tudomásul veszi. Guttner Gyula véleménye szerint Pest megye közgyűlése, mely több feliratban jelentette ki a kormányba helyezett teljes bizalmát, vegye az átiratokat egyszerűen tudomásul, azon indokolással, hogy miután ezen két fontos ügy előkészület alatt áll, a megye addig, míg előtte nem lesznek a kormány által összeállított adatok, nem nyilatkozik, hanem kifejezi abbeli meggyőződését, hogy a kormány ezen két kérdést a nemzet érdekeihez mérten fogja megoldani. Fáy Béla bejelenti, hogy a mostani kormány iránt teljes bizalommal van , de amíg Magyarország gyár- és kézipara, önálló kereskedése, önálló vámterület, némi védrendszer mellett meg nem izmosodik , addig Magyarország mindig az örökös tartományok gyarmata lesz és soha sem fog kibontakozni pénzügyi, közgazdasági bajaiból. Óhajtja, hogy a párt a közgyűlésen határozottan állást foglaljon az önálló vámterület mellett. Nemkülönben az önálló jegybank kérdésében, mely többé halasztást nem tűrhet, miután a mindennapi tapasztalás azt mutatja, hogy az ország földmivelő lakosságának jórésze a nagy kamatlábak miatt máris kisajátíttatik ősi birtokaiból, így pl. azon helységben, hol szóló, lakik, nem rég egy napon öt ház került dobra. Nalász Boldizsár az imént felhozott okok folytán azt indítványozza, hogy a közgyűlés Zemplén megye és Hódmezővásárhely átiratait pártfogólag vegye tudomásul. Gullner indítványa mellett felszólaltak még Kovácsy Gyula és ifj. Ráday Gedeon gróf. Rakovszky István határozottan a közös vámterület mellett nyilatkozik, de minthogy bizalommal viseltetik a kormány iránt, elfogadja Gullner indítványát. Rudnyánszky Ferencz nem nyilatkozik sem az önálló, sem a közös vámterület mellett, mert az eddig közölt adatokat nem tartja megbízhatóknak. Elfogadja Gullner indítványát. Az előterjesztett indítványok szavazásra kerülvén, Fáy Béla csatlakozott Halász Boldizsár indítványához, Bossányi pedig Gullneréhez, mely utóbbi el is fogadtatott. Vil. évfolyam. A közigazgatási bizottságról szóló 1876. évi Vl-ik szentesitett törvényczikk közlését a hivatalos lap mai száma kezdi meg. Egyetemi hatóságok. II. Midőn a bécsi közoktatási minisztérium 1850-ben a karok igazgatóinak eltörlésével ezek teendőit a karok tanártestületére bízta, a legnagyobb ellenmondásba keveredett, mert a karok igazgatói soha sem leveleztek az egyetemi tanács utján a m. kir. helytartótanácscsal s később a m. kir. közoktatási minisztériummal, hanem önállólag, az egyetemi tanács mellőztével; s mégis a bécsi minisztérium azt rendelte, hogy a karok fölterjesztései, jelentései, jegyzőkönyvei az egyetemi tanács útján terjesztessenek fel hozzá, sőt hogy az egyetemi tanácsnak joga is van a karok határozatai fölött tanácskozni, éspedig a karokat illető tudományos kérdésekben is, miáltal a karok autonómiáját tetemesen megcsonkította. Hogy a karok alkotmányunk felfüggesztéséig az egyetemi tanácstól független autonómiával bírtak, azt nem hallásból, nem könyvekből, hanem saját tapasztalásomból tudom. Midőn 1847-ben a bölcsészeti kar igazgatója, Trizstyánszky Imre püspök és hétszemélynök meghalt, a szabályrendeletek értelmében Wolfstein József, mint a kar legidősebb tanára, vette át, helyettes-igazgató minőségében, a kar vezetését; de nem lévén eléggé jártas a magyar nyelvben, engemet, aki akkor kezdő helyettes tanár voltam, kért fel az összes hivatalos iratok fogalmazására. Ezeket pedig mindig, az egyetemi tanács teljes mellőzésével, közvetlenül a magyar kormányhoz terjesztettük fel. Ez igy tartott, miglen 1848-ban Wolfsteint nyugalmazták, s Korizmics Antalt, fehérvári kanonokot, nevezték ki a bölcsészeti kar igazgatójának, aki a kar ügyeiben a magyar minisztériummal szintén közvetlen levelezésben állt. Jóllehet a bécsi minsztérium 1850-ben világosan kimondta, hogy az egyetemi hatóságokat szabályozó rendelete négy év lefolyása után az egyetemek óhajai szerint leend módosítandó, mindamellett a legkisebb változtatás sem történt a mai napig, mert az egyetemi tanácsról is áll az, hogy aki megizlette a hatalmat, nem oly könnyen akar tőle megválni. Csak így magyarázható meg az, hogy némely tanárok, kik az egyetemi tanács omnipotentiája ellen zúgolódtak, mihelyt a tanács tagjaivá lettek, azonnal megfeledkeztek a karok autonómiájáról. Ezen autonómia szükségességét pedig, főleg tudományos kérdésekben, világosan mutatják az egyetemi tanácsban előfordulni szokott visszásságok. Ha ugyanis valame-