Ellenőr, 1876. április (8. évfolyam, 90-118. szám)
1876-04-22 / 110. szám
osztályára szorítkozott s az egyes kölcsönösségi és megyei szövetkezések minden jó igyekezetük daczára sem bírtak mélyebb gyökeret verni: ma már behatott az a nép alsóbb rétegei éppen úgy, mint a nagybirtokosok közé, s kezd itt is, amott is életszükséggé, a józan gazdálkodás egyik kellékévé válni. Megelégedéssel constatálhatjuk, hogy e változás nem az alapítási szédelgések korszakának szüleménye. Bár e korszak a biztosítási üzletet sem hagyta az alapítási vállalkozás által kizsákmányoltatásra alkalmatosak közt figyelembe vétlenül s e téren is teremtett néhány kérész-életű vállalkozást: azon hazai biztosító intézetek, melyek ma számbavehetőleg tevékenyek, az „Első magyar“, a „Pesti biztosító intézet“, a „Victoria“ és a „Haza“egytőlegyig az elnyomatás, sőt elsejük éppen a legridegebb absolutismus idejének szülöttjei, létrejöttüket tehát nem a szédelgésnek, hanem a szükség és czélszerűség öntudatos érzetének köszönhetik. Azon jelentékenység mellett, melylyel ekkor a biztosítási ügy hazánk közgazdasági tényezői közt máris bír, sajnálatos azonban, hogy az a magyar sajtó részéről még mindig nagyon alárendelt figyelemben részesittetik s lapjaink némely szórványos polemikus felszólamláson kívül többnyire megelégesznek a társaságoktól hozzájuk beérkező évi üzletjelentések közzétételével, ellenben még azok kritikai megvilágítását is legnagyobbára a német sajtónak engedik át. Korántsem akarjuk ezzel a lapok vezetését hibáztatni, a hiba, vagy legalább az ok e részben az, hogy nálunk a biztosítási szakemberek legnagyobb és különösen azon része, mely irodalommal is foglalkozik, még mindig németül gondolkozik és ír, ennélfogva a német sajtóhoz közelebb áll. Jelen czikksorozat czélja a magyar biztosítási szakférfiak e mulasztásának legalább némileg helyrehozását megkezdeni, mire nézve só, ki tizenhét éven keresztül foglalkozott a biztosítási üzlet technikumával, tán nem tarthatja magát egészen hívatlannak, míg más részről jelenleg a biztosítási körökön kívül állása megmentendi, hogy egy vagy más oldalról praeoccuppáltnak tartathassák. Különösen óvakodni fog pedig szó az oly combinatióktól, milyenek egyike az „Ungarischer Actionär“ márczius 31-iki számában lett világgá bocsátva s a melylyel a négy sarkalatos számtani műveletnek irigylendőleg szabad alkalmazása által egy hazai biztositó intézetre az lett napnál világosabban kiderítve, hogy annak egy millió forintnyi tényleg befizetett alaptőkéjéből nemcsak semmi sincs meg többé, sőt 265 ezer forinttal van kevesebb a semminél. Óvakodni fogunk hasonló önkénykedésektől. Nem oly könynyen adják a milliókat a biztosító intézetnek sem, hogy boldog-boldogtalan tetszése szerint vehessen el belőlük annyit, amennyit éppen jónak lát; részünkről a társaságok saját üzletjelentéseinek számtételeihez tartandjuk magunkat: hol baj és hiba van, kiüti az magát azokból erőszakolás nélkül is. Nem csupán az üzletterjedelem tekintetéből, hanem a keletkezés sőt a lezárt 1875-ik évről már közzétett üzletjelentés sorrendjén is hazai biztositó társaságaink közt az 1. „Első magyar általános biztositó társaság“ áll első helyen, mely társaság f. é. márczius 30 dikán tartván meg a működésének tizennyolczadik évét bezáró rendes évi közgyűlését, illik vele kezdenünk megismertetéseinket. Említettük fentebb, hogy e társaság a legridegebb absolutismus korszakában keletkezett. Ezen absolutismusnak egész az aprólékosságig menő akadékoskodására mindenben, ami legtávolabbról is magyar jellegű volt, elég világot vet már az is, hogy e társaságnak 1857. őszén tartott alakuló közgyűlése által Ürményi József és Zsivora György választatván meg elnökökké, a bécsi kormány azok megerősítését nemcsak megtagadta, hanem a hozzá felterjesztett alapszabályokat is csupán ez első választásoknak egy újabb közgyűlésen történt megsemmisíttetése s amazok helyébe Lónyay Menyhértnek és Hajós Józsefnek elnökökké választatása után, 1858. márczius 13-ikán erősítette meg. De ez egy eseten kívül is még többször volt alkalma a társaságnak a kormányi kicsinyeskedésekkel megküzdeni, mely kicsinyeskedések sorából itt még csupán azt említjük fel, hogy a társaság, mint már nevénél fogva is „magyar“ vállalat, jogosultnak vélvén magát arra, hogy nyomtatványain s ügynöki tábláin kétfejű sas helyett az ország czimerét használja: ez neki elkobzás terhe alatt betiltatott, úgy hogy a már kész ügynöki táblákat át kellett alakíttatni s a nagy mennyiségben kész ügyviteli nyomtatványokon a magyar czimert ki kellett metszetni. Azonban a szakvezetésnek kiváló ügyessége s különösen az első berendezés körül tanúsított tapintatossága mellett, hozzájárulván ezekhez még, hogy a társaság éveken keresztül az egyetlen magyar biztosítós jóformán az egyetlen nagyobb magyar vállalat volt, — épp e kormányi kicsinyeskedés vetette meg aztán a társaság nagyra növekedésének is alapját. A haza intelligenciája mintegy országos, sőt első rendű nemzeti ügygyé tette a társaság érdekét, előmenetelét s az osztrák kormány által a társaság ellen tanúsíttatni látott vagy sejtett mostohaságot, kettőztetett rokonszenvvel igyekezett ellensúlyozni. Lelkészek a szószékről, községi elöljárók, nagybirtokosok lettek a társaság önkénytes apostolai. A kiknek előbb soha eszük ágában nem volt a biztosításvétel: e társaságnál tiszta hazafiságból tették azt, a kik más társaságul soha semmi provisióért nem vállaltak volna ügynökséget, itt maguk önkényt ajánlották fel arra magukat, s a keletkezés első éveiben nem egy úrilakon sőt nem egy kastélyon lehetett látni a társaság ügynökségi firmatábláját és ez időtől datálódik Magyarországon a biztosítási üzlet tulajdonképeni megteremtetése, melynek érdeméből tehát az oroszlán észes társaságé, főkép pedig az ő alkotójáé, Lévay Henriké. Nevezetesen emelte ezen a társaságot bölcsőjében körülövedző nemzeti érdeklődést azon tapintatosság, melylyel a szakvezetés a társaságot a választmány és igazgatóság országszerte ismert és jó nevű tagjai mellett a szakközegek megválasztása által is mindinkább népszerűsíteni iparkodott. Fényes Elek, Osztrovszky József, Ács Károly, Szekulics honvéd-dandárnok, Clementis Gábor stb a központon, Kun József Miskolczon, Hergessel Győrött, Edl Tivadar Pozsonyban, Nagy Sándor és Milecz Aradon, stb., mind kitűnőleg hatottak e népszerűség fokozására, s a társaság alsóbb hivatalnokai között is több volt-honvédnek alkalmaztatása pedig bizonyos negyvenkilenczes nymbust kölcsönzött a társaságnak, ti ezen azóta is páratlan nemzeti felkaroltatás, e tapintatosság és a szakvezetői ügyesség folytán ma már — sőt évtized óta — a társaság nemcsak megközelíthetlenül legelseje hazai biztosító intézeteinknek, de a continens valamenynyi biztosító intézete közt is a legelsők közé tartozik a részvényeseknek juttatott osztalékok tekintetében pedig alig-alig előzi meg valamelyik. A társaság egy ezer pengő forint névértékű, de csak kétszáz pengő forinttal befizetett 3000 drb részvénynyel alakulván, kezdetben csupán a kárbiztosítási ágakra, a tűz-, lég- és szállítmány-biztosításokra szorítkozott, az életbiztosítási üzletet pedig csak két évvel később, 1860. május 15-én kezdte meg, a midőn is ennek alkalmából részvényenkint újabb 105 o. é. forint lett befizetve s ekkor a tényleg befizetett alaptőke 945.000 frtra egészittetett ki. E történeti visszapillantás után áttérünk aársaság üzletmozgalmainak részleteire s erre nézve elsősorban az elemi (kárbiztositási) ágazatok tizennyolcz éves üzletforgalmát következő táblán mutatjuk ki, — ugyanaz tartalmazván egyszersmind a társaság teljes nettó üzleteredményét, a kamatjövedelmek s az életbiztositási ág nyereményeinek befoglalásával. 1. Bevételi tételek. 2. Kiadási tételek. E táblázathoz képest a társaság bruttó dijbevétele az elemi biztosítási ágakban a tizennyolc év alatt (8.823,920,786 frt összes biztosítás után) 71.774,155 frtot, az általa kifizetett összes károk összege 44.102,360, s a részvényesei közt kiosztott üzletnyeremény 3,676,800 frtot, részvényenkint 1225 frt 60 krt tett, úgy hogy évenkénti átlagul minden részvényre 68 frt 90 kr, vagyis a 315 frt befizetés arányában is 212/3°/0 jutott. A részvénytőkének ezen évi osztalékul is nagyszerű, tizennyolc éves átlagkép pedig éppen rendkívüli gyümölcsözése mellett teljesen indokolt és méltányos, hogy a társaság legelső végrehajtó közegei, az igazgatóság tagjai is buzgó és eredménydús fáradozásukért arányos javadalmaztatásban részesíttetének, a részükre jutott jutalékok összege 18 éven át 572,819 frtot tévén. Az alapszabályok szerint az igazgatóságot illető 9°/0 nettó jutalékból 3°/0 az alelnöké, 2°/0 a vezénylő igazgatóé s a négy igazgatóé egy egy száztól lévén, ehhez képest Hajós József alelnök jutaléka összesen 190,940 frt, évi átlagban 10,608 frt. Lévay Henrik vezénylő igazgatóé összesen 127,293 frt, évi átlagban 7072 frt; a négy igazgatóé egyenként összesen 63,646 frt, évi átlagban 3536 frt volt, mihez még megjegyezzük, hogy ez átlagok 1867 óta az 1869. és mely táblázathoz képest tehát a társaság kárbiztositási üzlete a 18 év közül nyolczban veszteséges volt s ez üzletből eredményezett nyereménye összesen is 61/5°/0-os kamatátlagot adott a befizetett 945,000 frt alaptőke arányában. Galgóczy János, 1872-ik évek kivételével folyvást tetemesen meg valának haladva. A mily általános volt a hazafias lelkesedés az „Első magyar“ keletkezése idején, tagadhatlan, hogy újabban s igen intelligens hazafiak is némi idegenkedéssel, balvéleménynyel kezdenek viseltetni nem ugyan e társaság, hanem egyáltalában a biztosítási intézmény iránt, s kezdik azt csupán nyerészkedő üzérkedésnek tekinteni. Nem állítjuk, hogy e nézet következménye a biztosítási kedv csökkenésében is észlelhető volna, e balvélemény mindazonáltal tagadhatlanul létezik s nagyrészt e társaság magas évi osztalékaiból mérité táplálékát, mely osztalékokra nézve más oldalról be kell ismerni azt is, hogy nem egy esetben szolgáltak már csalétekül, melylyel némely szédelgők a foglalkozást kereső tőkét biztosító társaságok alapítására csábítgatták. E bal vélemény s a biztosítási üzletnek tán az állítólagos huzavonák által fokozott nagy jövedelmezősége iránt keletkezett balhiedelem ellenében elégséges lehetne ugyan csupán arra utalnunk, hogy táblázatunk szerint az „Első magyarnak kamatjövedelme a 18 éven át 2.674,195 frtot tett, tehát osztalékainak több mint kétharmadát kamatbevételeiből adó, azonban még tüzetesebb alapot szolgáltatandók, a társaság tisztán elemi biztosítási üzletének nettó eredményét következő táblán állítjuk össze: .Hjs g . «is 'f-2 |l Avettvissz-Folyó évi Múlt évről «I ^ A kifize‘ |l biztosítások 4«« DUb,ví. «h«tt .111 .. .J fj .totH,- dij*,. tartalék I'! S« ^ §' »„«,1 f- 0 TTW biztosítási talék együtt mfftartalmegjövedelem i 11 !l fi ágakban talék «© ■© 3* -rvo * .§ £ e les ^ 3 Mo a £:SjP ntett rész g Se- aS -c 2 -® scJs: 10at ■“2 £ - 1858 1 314,732 — "H 14,732 =7 — 158,888 584)01 71 | 1.531,621 42,02 34,so — _ 1859 2.437,841 552,515 2.990,356 40,588 — 301,192 78,530 — j 3.410,666 43 71 26,47 20.26 — 1860 2.733,356; 1.307,220 4.C40 576 138.312 — 264,245 85.005 — 4.528,138 41,74 18,79 22,04 — 1861 3.72],786Í 1.686,665 5.408,451 258,400 — 518,259 170326 — 6.355,436 40,48 2038 21 a4 — 1862 4.001.364 2.189.099 6.190,463 296,255 — 555,959 99,475 — 7.142,152 41>63 21,22.83 — 1863 4.297,641 2.577,028 6.874,669 400,514 — 754 366 94,118 44,762! 8168,429 42,43 24,74 26 64 — 1864 4.228,008 2.919.984 7.147,992 420,016 — 693,027 34,791 29,318] 8.325,144 41,88 31,06; 29,„ -1865 3 805,948 2.993,745 6.799,693 702,885 — ] 714,690 109,770 38,997 8.366,035 47,13 26,07;! 29,tí4 — 1866 4.121,629 3.204,374 7.326,003 714,889 — I 598,427 159,317 21,242! 8.819,878 43,66 23,„6 31,-1867 4.276,364 3.198,398 7.474,762 849,156 — 642,586 131,712 52,40919.150 625 42,4„ 25.,0 33. 30,38 1868 4.847,505 3-169,326 8.016,831 903,072 1.015,384 915,660 179,882 58,119 11.088 948 42,34 28,78 32,50 31,04 1869 4 484,721 3.394,230 7.878,951 983,315 1.022,051 712,123 177,495 48.87510,822,810 43,51j 22,»„ 31,44 30 78 1870 4.310,655 3.428,2191 7.738,874 1.004,039 953,239 522.857 165,083 41,46910.425 561 42.J 22,04 32,47 31,29 1871 4.392,650 3.293,457 7.686,107 1 151,481 952,165 740,393 255,172 67,57310.852.891 43,23 25 63 31,,., 30,65 1872 4.620 597 3 322,343 7.942,940 1.202,484 986 694 736,746 211,637 49,559 11.130,050 43,J 23,46 29,02 28,s; 1873 5.164,332 3-469.468 8,633,800 1.276.671 1.059,154 871,106 184,022 29,176 12 053,929 41.91 30,27 35— 32,M 1874 4647,996 3-618,633 8 266.629 1.421',2641.031,841 897,424; 239,591 76 142 11.932,891 43,20 34,01 37,SI 33,73 1875 4.367,030 3.571,316 7.938,346 1.511,044 1.034,757 577,482 240,268 104,707:11.436,604 45,GOi 21,25 31,S4 30,05 összesen 71.774,155 11.175,430 2.674,195 662,348143,05[j 25,28 29,12 31,05 Jövő évre átmenő Üi -§ gy -i --------------------------------------^ -S Az évben a 2 Visszbiz- Ügynöki 0 A részvé- S -o g kifizetett jr-» tositások provisiok tr uyesek 1 kár ! a-S'-S 3 a m — kíszt ki- Összes j* Év ;| : gyeremél,y -i =2 -S összes ele- — * b és és összes o g I — g osztott kiadas e ______L_______ egyutt g4?»a mi károk S;g « megsem- kezelési nyere. g a összege !«" misitések kiadások .Si.2. mény Wpa tartalék! ‚2® a-E S J sí | i-Ho“ j . ‚1 a j W ° 1858 15,005 25,583; 4/588 552JÍ5 455,233' — — ! 438,928 6,557 37,800! 1.531,621: 12 60 1859 I 69,046 69,266 138 312 1 307,220 1.138011! — 493,957! 259.262 10,904 63,000] 3.410,666; 21 -1860 90,437 167,963 258,400 1.686,665 1.406,650 — 602,376 408,609 24,438 141,000j 4.528,138 47 -1861 82,916 213,339 296,255 2,189.099 2.542,565; - 816,721 j 447 384 9,412 54,000, 6.355,436] 18 — 1862 99,320 301,194! 400 514 2.577,028 2.561,283 — 913,65s1 555,891 19,778 114,000,7,142.152 38 — 1863 1 76,599 313.417 420.016 2.919,984 3.048,744 — 1.143.532 544 536 16,617 75 000! 8.168,429 25 — 1864 110,555 592,330 702,885 2.993,745 2.230,960 — 1.256,107 715.517 65 930 360,000 8.325,144; 120 — 1865 .1 88,597 626,292 714,889 3.204,374 2.741,710 — 1.128,160 531,353 9,549 36,000 8.366 035 12 — 1866 149,156 700,000 849,156 3.198,398! 2.583,989 — 1.315,494; 732 984 19,8571 120,000: 8.819,878 40 — 1867 1137,820 765,252 903,072 3.169,326! 2.541,213; (857,099) 1.414,056; 813 862 39,096] 270,OOOl 9.150,625 90]-1868 155,522 827,793 983,315 3.394,230 3.181,353 913,291 1.575,364 776,956 39,439 225,000 11.088 948 75 — 1869 119.286 884,753 1.040,039 3.428,219 3.109 902 1.015,384 1.409,882 674,665 24,619 156,000 10.822,810 52 -1870 [177,604 973,877; 1.151,481 3.293,457! 2 372,147 1.022,051 1.399,8001 771,970 48,655] 366,000;! 10,425,561; 122 — 1871 ;147,307 1.055177] 1.202,484 3.322,343 2.883,160 953,239 1.402,218 745,425 44,022 300,000110 852,891! 100-1872 1153.958 1.122.713; 1.276,671 3.469,4681 3.140,013 r52,165 1-340,885 776,856 24,002 150,000 11.130,060 50 -1873 192,346 1 228 9181 1.421,264 3 618,633 2.877,382 986,694 1.806,884 893,098 50,974 399/00 12,053,929, 133]— 1874 189,293 1.351,751 1.541,044 3.571 316 2 570,671 1.059,154 1.729,584 887,570 69,552 504 000 11.932,891 168 — 1675 123,305 1.449,118, 1.572,423] 3.619,729 2.717,3751.031,841 1.353,998 785 820 49,418 306,000] 11,436,604 _102- összesen |j | 44.102,361 |21.102,77611.760,686 572819 3.676,800, 11225 60 -s 3 —‘ £ a S Tisztán a * elemi bízd . ■-«•jj-g-S:«-“ Netto kiadási tételek tositási üzletből szár- A károk . e' mázott SeK — c3 :o u* -----------------------p*—---------------—--------------.—|--------------------------------------------------------------------------------------------------------„ia ^ ee s3 ««.2 _ ^ 0-^ e3 ^ fr» © .© *© *7". Ari Év S Kifiziitett g * © .©D-*2 '-2 & © | bo 70-os raekkorasága I |^5| Összesen nyereség veszteség a netto díjbevétel levonása ||| |s| arányában fis §■§« ut;in S-2 ÜSS ________gggiljs \ Z ^ S __________ 1858 747212 296345 438928 25583 6557 | 767413 - 20201 393/3 583/4 1859 1135138 836819 259262 42404 10904 1149389 — 14251 733/4 22>/4 1860 1730144 1142405 408609 95234 24438 1670686 59458 — 66 233/ä 1861 2410152 2024306 447384 36978 j 9412 2518080 — 107928 84 183/5 1862 2683373 2005324 555891 77188 19778 2658181 25192 — 743/4 203/4 1863 2833874 2294378 544536 27163 6939 2873016 - 39112 M 19‘/4 1864 2864)84 1537933 715517 231743 59591 2544784 319400 — 533/3 25 1865 2489117 2027020 531353 4345 1117 2563835 — 74718 81‘/s 21ä/ä I860 2751552 1985562 732984 42393 15264 2776203 — 24651 721/« ' 26'-/3 1867 2902716 1898627 813862 30252 24163 2766904 135812 — 65% 1 28 1868 3131629 2265695 776956 ] 24278 21816 3088773 42853 — 72% 24% 1 69 3083653 2397779 674665 15570 13956 3101970 - 18317 77% 21% 1870 2918487 1849290 771970 46886 39607 2707753 210734 — 63 V3 ! 26 V2 1871 2990769 2142767 745425 32606 29279 2950077 40692 — 71% j 25 1872 3160465 2403267 776856 14777 13189 3208089 — 17624 76 1 24% 1873 3242355 2003276 893098 50070 44609 2994053 248302 — 61:/8 27% 1874 2941469 1673247 887570 61387 52939 2675143 266326 - 56% | 30% 1875 3033522 2139893 785820 29779 26573 2982065 51457 — 70V» : 25%„ Összesen 470 19811 32926931 11760686 888636 420161 459964146 53397 — 70 25 KÜLFÖLD. Április 21. A herczegovinai harctérről a táviró nem hozott újabb tudósítást azon jelentésen kívül, melyet Mukhtár pasa az ő győzelmeiről Konstantinápolyba küldött. Azon meglepő adattal szemben, hogy a fölkelők, egyedül csak a Duga-szorulatokban, a 7000 montenegróival együtt 14,000-nyi számban állottak szemben a törökökkel, érdekes a „Pol. C.“ következő „jó forrásból merített“ összeállítása a felkelők hadi erejéről: Szocsicza Lázár vezérlete alatt áll 1100 ember, kik 250 Snider-, 400 Wenzel-fegyverrel, 300 minió karabélylyal és több régi puskával vannak felfegyverezve. 850 ember áll Zimonics pópa parancsnoksága alatt, kik 150 török Snider , 100 Wenzel fegyverrel és régi puskákkal vannak ellátva. 1200—1300 ember áll az elesett Bacsevicset helyettesítő kapitány alatt, kik 280 török Wenzel-fegyverrel vannak ellátva. 1500 ember van kisebb csapatokba felosztva Obren, Vukalovics és Melintye parancsnoksága alatt, leginkább régi puskákkal felfegyverezve. Végül 450 ember van Pavlovics Peko vezérlete alatt, kik a felkelők törzsét képezik. E csapat kezdetben 800 főből állott, de folytonos veszteségek által leolvadt. Végül apró bandák vannak, külföldiek parancsnoksága alatt, melyekre azonban maguk a felkelők sem fektetnek nagy súlyt. A felkelők összes hadi ereje 4500—5000 emberből áll, kik 700 Snider, 1500 Wenzel, néhány más rendszerű hátultöltő, s régi fegyverekkel vannak elátva. A török haderő márczius közepén 23,000—25 ezer emberből állott. Ennyi maradt meg azon 40,000 emberből, kik a törökök által a harcrtérre hozattak. A többi elveszett. A török csapatok támadólag egyetlen egyszer léptek fel az egész felkelés folyama alatt. A török hadi szervezetet eléggé jellemzi azon körülmény, hogy midőn hivatalos adatok szerint Henry Martiny-rendszerű fegyver osztatott szét a hadseregben, ily fegyverek közül egyetlenegy sem volt látható egész Herczegovinában, noha konstantinápolyi csapatok is vettek részt a hadi műveletekben. Mukhtár pasa ütközeteiről a zágrábi „Nar. Nov.“ a következő táviratokat közli: Ragusa, ápr. 19. A felkelők fényes győzelmet arattak. A török hadsereg Niksicsbe be nem hatolhatván s az élelmiszereket is Preszjekában visszahagyván, hat napi heves küzdelem után Krsztaczba visszavonult. Zimonics serege a török seregnek Gaczkóba való visszavonulása elé akadályokat gördít. A török consulnak azt jelentik, hogy Mukhtár mint győztes vonult vissza Gaczkóba, az élelmiszereket Preszjekában hagyván. A törökök tizennégyezer felkelőről beszélnek, azelőtt a felkelők számát igen kevésre becsülték. Hazugság, hogy csak 31 török veszett volna el. Czetinye, ápr. 19. Mukhtár pasa teljesen tönkretéve, hétfőn Preszjekáról Nerdrába vonult vissza. Onnan a felkelők által űzetve múlt kedden éjjel Gaczkóba ért, Niksics várát nem is érinthetvén meg. Az élelmiszerek egy része a felkelők által elvétetett a törököktől a többit maguk a törökök fogyasztották el. A felkelők készen várják Mukhtár pasát Niksics alatt. A Rizovácznál Boszniában folyt csata eredményéről még mindeddig nem érkeztek biztos hírek A legutóbbi tudósítások szerint Rizovácznál legalább 6000 török állott, kik kitartóan és hősiesen küzdöttek, de nem voltak képesek a felkelőket elfoglalt positiókból kiverni. 15-én délelőtt a szerencse már a felkelők részére hatolt, kik végre heves küzdelem után a délutáni órákban a törököket visszaverték. A törökök e harcz után Bangaluka felé vonultak vissza, s csak 1800 ember jutott Noviba. A felkelők számos fegyvert, hadi szert, lovat és szarvasmarhát ejtettek zsákmányul. A felkelők különben maguk is legalább 500 embert vesztettek. Legújabban ismét a felkelők által kivivott diadalokról merültek fel hírek. A vilajet viszonyai — írja a „P. C.“ — mind komolyabb alakot öltenek. A felkelés a tartomány középpontja felé terjed s úgy látszik, hogy a felkelők már Bangalukát fenyegetik. A porta, úgy látszik, nem képes több katonát e pontokra küldeni. A mohamedán lakosság csüggedni kezd. Ugyane lap Belgrádból arról értesül, hogy ott nagy számmal fordulnak meg emissariusok, kik a népet felkelésre buzdítják. A kormány kezdetben nem sokat gondolt e kísérletekkel, mi onnan is kiderül, hogy a szerb határpontokról a csapatok viszszavonattak. Amint ezt az izgatók észrevették, kétszeres erővel láttak munkájukhoz s csakugyan sikerült is nekik Rusztrák és Balkán között egy kis csapatot, mely azonban alig áll 120 főből, szervezni. Más pontokról is gyanús mozgalmakat jelentenek. A béke azonban mindeddig nincs megzavarva s az ottani vali Konstantinápolyból kért segédcsapatokat, melyekkel a nyugalmat fenn fogja tartani. Ha Bulgáriában a lázadás kitör, ez csak külbefolyásoknak lesz tulajdonítható. Állítják, hogy Bukarestből, hol egy állandó forradalmi bizottság székel, nagy erőfeszítések léteznek, hogy Bulgária a mozgalomba belevonassék. Fegyverek is átcsempésztettek a határon. Az oláh kormány azonban ismételve a legmegnyugtatóbb nyilatkozatokat tette az iránt, hogy nem fogja megengedni, hogy a béke Bulgáriában Oláhország földjéről intézett törekvések által megzavartassék. Bécsben, mint a „P. Lt.“ értesül, az a hír van elterjedve, hogy az esetre, ha a török csapatok a fölkelők által Herczegovina és Bosznia elhagyására kényszeríttetnének, Herczegovinát (mint e combinatio már előbb is fölmerült) Montenegro, Boszniát pedig Szerbia kormányzására bíznák, mindkét tartomány azonban tributáris viszonyban maradna a portához. Diplomatiai körökben persze e dologról mit sem tudnak. A „Golos“, mely a minap egy pacifikáló tervvel lépett föl, most határozottan elitéli bizonyos lapok chauvinista irányzatát, ismételten kiemeli, hogy okvetlen szükséges, miszerint Osztrák Magyarország és Oroszország kezet fogjanak és így a bonyodalmak elkerültessenek. Franczia köztársaság. (A Tirard-féle indítvány.) Említettük, hogy Tirard mily indítványt tett volt a szentszék melletti nagykövetség megszüntetése iránt, s hogy maga Gambetta és a „République fr.“ mennyire ellene nyilatkozott ennek. A költségvetési bizottságban, mely már erélyesen folytatja működését Gambetta alatt, tegnap e tárgyban kérdés intéztetett Décazes külügyérhez. Décazes azt felelte, hogy Francziaország katholikus nemzete kell, hogy a katholiczismus feje mellett képviselve legyen, a miniszter tehát visszautasítja az indítványt, de hozzájárul ahhoz, hogy az olasz udvarnál fenálló követség nagykövetségi rangra emeltessék, ha® Olaszország úgy kívánja. Azt hiszik, hogy a bizottság el fogja vetni Tirard módosítványát. Angolország. (A Home Ruerek és fentek zavargása.) A táviró jelentette, hogy Limerick, Írországi város, véres verekedés színhelye volt húsvét hétfőjén. E napra egy Home Ruletüntetés volt kitűzve, és Butt Izsák és O’Shaughnessy városi, valamint O’Sullivan grófsági képviselő megígérték megjelenésöket. A pályaudvarban óriási néptömeg várta őket; innen a vendégek zeneszó mellett és számos lobogó közt tartották egy gyönyörű négy lovas kocsin bevonulásukat a városba. Midőn a mintegy 4,000 főnyi menet az O’Cornel-emlékszoborhoz ért, egy csoport „nationalista“ (fémek), mely fütykösökkel és késekkel volt fölfegyverkezve, megrohanta a menetet A támadók először is a menet élén haladó zenekart verték szét, öszszetörték hangszereiket, azután az egyletek zászlait vették el. A Home Rulereket a váratlan támadás annyira megzavarta, hogy visszavonultak, de azután ők is felfegyverkeztek, s visszatértek a harcz színhelyére. Erre véres harcz fejlődött ki. A nem harczoló polgárok elmenekültek, midőn az utczát vértől látták elárasztva. Egy nő súlyos sebet kapott, egy férfit pedig csaknem halálra vertek. Végül a nationalistáknak mégis vissza kellett vonulniok s az ellenfél maradt a csatatér ura. Körülbelül 40 ember igen súlyos, némelyik közülök halálos sebet kapott. A rendőrség számos elfogatást eszközölt. Egy korcsmát, melybe több nationalista menekült, egészen összeromboltak. Minthogy a zavargás megújulásától lehetett tartani, a katonaságot a laktanyákba összehitták. Britt és O’Shaugnessy, a lecsöndesülés után beszédet tartottak, de az általános izgalom között szavaikra senki sem ügyelt. Egész éjen át talpon volt az őrség minden utczában. IRODALOM. Psychologia vagyis Lélektan. (Psychologia vagyis Lélektan, mint tapasztalati tudomány. A legújabb írók, különösen G. A Lindner után dr. Klamarik János.) I. A philosophiai szakirodalom ismerőire nézve nem lehet érdektelen bármi csekély műnek is, ha magyar nyelven van írva, megjelenése. Tanítási vezérfonalt pedig annál inkább kell üdvözölnünk, mivel igen kevés használható tankönyvünk van e téren ; mind a mellett nem oly nagyon kevés, mint szerzőnk vélte. Hogy csak egyet említsek, egy év előtt megjelent dr. Emericzy Géza lélektana, amelyet a bírálat mai napig sem méltatott még igazságosan, s amely mégis sokkal jobb, mint sok más vezérfonal, mert ha egyebet nem tesz, de oly világosan fejtegeti példákon tételeit, mint ezt dr. Klamarik úr egy példányképe sem tehette. Ennyi elegendő azon vélemény megrendítésére, mintha oly szegények lennénk, hogy bármi alkalmatlan s elfogult álláspontú könyv lefordítását kénytelenek volnánk bizonyos honfiúi pietással fogadni. Klamarik úr nem is akart bármilyen ross könyvet csinálni. Előszava értelmében „czélja volt oly kézikönyvet állítani elő, mely a legújabb psychol. buvárlatok eredményeit tartalmazva, a tudomány mai színvonalán áll.“ Mindenesetre oly nemes czél, amelynek elérésén fáradozunk mindnyájan, bár nem sikerül mindenkinek oly gyakorlati éles belátással az erre leghamarabb vezető eszközt kitalálni, mint KI. urnák. A mi nézetünk szerint tévúton jár, aki csak a compendiumokban akarja keresni a „tudomány mai színvonalát“. Az iskolai könyvek ritkán készülnek oly czéllal, hogy a tudománynak, kivált ha az, mint a mai lélektan, nagy forrongásban van, maradandó vívmányait befogadják. Nem készülnek pedig a philosophiai vezérfonalak oly módon az osztrák birodalomfélben. Egy bölcsészeti iskola, mely 30 év óta székel ezen vidéken, a maga tanait minden áron akarja érvényre juttatni, s a régi tanok érdekében paktál az új vívmányokkal, de nem dolgozza fel illően. Bármilyen új köpenyt aggatnak is rá, mindig csak a régi metaphysika néz ki alóla. Azért Drobisch, Schilling, Drbal, Zimmermann, Lindner stb. mindig csak ugyanazon tant pengetik, csekély variatiókban. Én nem veszem rész néven KI. urnak, hogy azt hitte, miszerint ezen lélektanok a tudomány mai színvonalát mutatnák. Hiszen Ki. úr nem szakember, bocsánatot kérek ezen határozott állításért, de ismétlem, nem szakember a philosophiában. Lefordította ugyan Lindner Logikáját, de ez még nem teszi philosophussá, valamint ha én fordítanám Mocnikot, azért én még nem lennék szakember a mathesisben. Aki, mint KI. úr, úgy készít iskolai könyvet, hogy egy idegen művet lefordít és tárgyi tévedésekkel felszerel, az másnak lehet szakember azon tudományban, nekem nem lesz soha. És mivel nem szakember és nem ismeri a lélektan rendszeres helyét sem a philosophiában, azért nem tudta megítélni, mely lélektani német munka áll a „tudomány színvonalán“, s vette Lindnert, mivel ------------no mivel a logikája már le volt fordítva. Őoppfin ezért kénytelen volt, mintegy röghöz kötötten, követni pontról pontra, szóról szórt, német eredetijét, mert ha egy lépést tesz oldalát, megesik rajta, hogy kisiklik a lába, s helytelenséget mond. Éppen azért Klur műve Lindnerének fordítása, kivéve az első 8 §.-t, melyekben Lindnertől keveset tér el, s pedig helytelenül; mert ha változtatni akar rajta, akkor az egyedül helyes változtatás lett volna ezen phisiologiai részlet czélszerű kibővítése, nem megrövidítése. Innen kezdve a mű mindvégig fordítás, nem egy fordítási hibával, melyeket szerző urnak a 2-ik javított kiadás esetére (mely nemsokára be fog következni!) figyelmébe ajánlani nem fogom elmulasztani , csak két helyen tér el (30. és 32. §.), hogy Drbalból egy csillagjegyzetet, mely magyarázatban alkalmasabb lett volna, szintén lefordítson, s Lindner és Drbal szavaiból egy érdekes mozaikot készítsen. Az egész műben tehát Kl. úr csak a fordítási hibákért lehet felelős; a többi csak per tangentem vonatkozik rá, azért, hogy éppen ezen lényeges hiányok daczára, ezen vezérfonalat választotta magának lefordítási czélból. Azonban egy megjegyzést ide teszek az élére, mely minden körülmények közt megmarad érvényesnek. Kl. úr más könyvet nem használt a vezérfonal készítésénél, mint Lindnert; azért jogtalan s félrevezető az, „hogy legújabb Írók, különösen L. után“ dolgozott. G csak Lindnert fordította; többek után ugyanazon szavakat nem lehet fordítani. Kl. ur sehol sem mutatta meg, hogy a „legújabb Írókat“ ismerné; még Zimmermann, és kivált a kellemes szerkezetű Drbal sincsenek felhasználva, annál kevésbbé ismeri Steinthal és Lazarus ugyanez iránybeli tanait, pl. az apperceptióra nézve, tehát még az iskolabeli műveket sem tanulmányozta, nem hogy felhasználta volna „mindazon írókat, kik e téren példányképül tekinthetők“, mint rendkívül erős hyperboleval mondja az előszóban. Az újabb angol és franczia psychologusok, a német physiologiai psychologia csirái pedig, Kl. urnák gondolkodásmódjára nem voltak hatással, miből azt következtetem, hogy nem ismeri, mert különben e hatástalanságot nem érteném. Ily körülmények alapján Kl. úr vágya nem teljesülhetett, hogy az imádott kor színvonalán álljon lélektanával, s a czimlapról, kellemetlenségek elhárítása végett, a 2-ik kiadásnál elhagyandónak vélem a „legújabb irók“ felesleges parázisát. Hogy pedig az irói tulajdonjogról szóló javaslat KI. úr eljárását Lindner műve iránt mely kategória alá sorozná, nem tudom, nem is akarom ezen annyira divatos ékeskedést idegen tollakkal még egyszer bolygatni, mert több alkalommal akartam tisztába jutni az írói tulajdonról az egyes műveknél, s mindannyiszor azt találtam, hogy ha a társadalom megtűr ilyen bitorlásokat, sőt még meg is dicséri, nekem ugyan mindegy lehet, ha egymás műveit kiírják és lefordítják szótlanul. Azért megemlíteni s megjegyezni, csak úgy emlékül, mindenkor szabad s fogom. Ezen előzmények után méltán fogja kérdhetni valaki, hogy mi kifogásom van Lindner műve ellen ? s mit gondolok én lélektani teendőnek átalában, s kivált gymnasialis oktatásnál? A lélektan, gymnasialis tárgyalásnál, nem lehet arra utalva, hogy egy bornirt rendszeres álláspont kifejtését adja a tanulónak. Ellenkezőleg, a philosophiai oktatás közben meg kell ismertetni a tanulót egyes fontos problémák tüzetes fejtegetésével, szoktatni kell ét több oldalról nézni ugyanazt a tárgyat, hogy a philos. dialektika életébe már be legyen vezetve, mikor az egyetemre megy. Azt pedig soha nem fogja eszközölni egy dogmatikus lélektan, milyen a berbarti. Az pedig, amit én a lélektantól, mint tudománytól kívánok, az nem sok: legyen positív lélektan. Comte óta ugyan a positivumot különbözőkép értik, de azt hiszem, hogy positív csak azon tudomány, amely a valóban meglevő tünemények számára valóban létező előzményeket keres. A lélektan számára a meglevő tünemények a szellemi élet adatai, akár önszemlélés által vannak szerezve, akár mint tudományos, szép és erkölcsi munka, objectíve vannak megadva a tanuló szellemnek. Két oldalról lehet ezeket positív utón fejtegetni : az egyik az, amelyet Gall kezdeményezett, s ez a phisiologiai tényadatok feldolgozásában áll. Az eredmény az, hogy megtudjuk, mely része az embernek milyen fünctiókat végez. A másik positiv ut az : vizsgálni, mely feltételek mellett alakulhat a tudomány s a társadalmi cselekvések bármely formája? Mindkét tekintetben van positiv alap s mindkettőben a functio számára a föltételeketkeressük. Soha lélektan más után nem lesz positiv tudománynyá; mindig lesz az, ami valósággal most: ellenkező ötletek verekedési helye, egy olyan, melynek sem alapja, sem czélja, melynek pusztán némely szembeötlő szabályai, de átható törvényei nincsenek. És az a könyv, melyet KI. úr választott magának lefordítási czélból, sem az egyik, sem a másik iránynak nem tesz eleget. Az átalánosan elismert dolog (kivéve a strict herbartistákat) hogy Herbart tana soha rendszer nem lehet; hogy lélektana az anthropologiai, kivált phsiologiai tényekkel nem egyezhetik meg; hogy ezen lélektan maga soha positív nem lehet; hogy annál fogva azon czim: „inductive Wissenschaft”- itt tökéletesen hamisan van alkalmazva. Herbartnak is volt ez soha terve ; lélektani főművének czime is mutatja az egész irány jellemét jum majd !