Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)
1879-04-22 / 199. szám
Előfizetési Árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 , , Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Havas, Laute & Cseczegnél Párásban (Place de la Bourse Nr. 8.) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 199. szám. Budapest, kedd, április 22. 1879. XI. évfolyam. Táviratok. Újvidék, ápr. 21. (Eredeti távirat.) A „Nedelnyi Liszt“, amelynek megjelenését hazafias üdvözlettel fogadta néhány budapesti lap, az orosz cár ellen megkísérlett merénylet alkalmából azt írja, hogy egyéb európai államokon kívül Ausztria-Magyarországban is rabszolgaságban szenvednek a nemzetiségek és hogy Magyarországban az alkotmányosság színe alatt a zsarnokság uralkodik. Flatz főispán magántitkára is egyik munkatársa ennek a lapnak. BéCS, ápr. 21. Az arnautáknak Szerbiába való beütéséről jelenti a Politische Correspondenz Belgrádból. Pénteken körülbelül 1000 arnauta, köztük nizámok is, törtek be Perpolyácz mellett és Kursumlyát megszállották, amelynek 200 főnyi helyőrsége visszavonult a túlnyomó erő elől. Milán fejedelem rögtön öt zászlóaljat, és két üteget rendelt oda. A szerbek tegnap támadtak és az arnautákat kiűzték Kursunlyából. Ezek azonban ismét megvetették lábukat a szamikovói magaslaton, ahonnét ma ismét támadást intéztek a szerbek ellen. Kursumlya mellett 4 szerb és 6 arnauta esett el , 3 szerb és 7 arnauta megsebesült. A szerb kormány fölszólította a portát, hogy rendes katonaságot küldjön a határra, különben ő fogja példás fenyítésben részesíteni a támadókat. Grould angol követ Nisbe utazott megbízólevelének átadása végett. Belgium Borchgravet nevezte ki nándorfehérvári képviselőjévé. Bécs, ápr. 21. (B. C.) Ma délután folytatták a miniszterek Andrássy grófnál a közös tanácskozást. A megszállott tartományok közigazgatásának kérdése volt szőnyegen. Ebben valószínűleg létre fog jönni a végleges megállapodás. A megszállott területnek és Dalmácziának a közös vámterületbe való bevonása sok akadálylyal jár, amelyeket nem lehet azonnal elhárítani. A két pénzügyminiszter képviselői a napokban értekeztek a fölött, hogy miképen rendezzék a jelzett esetben az egyedárusság és a fogyasztási adó kérdéseit a megszállott tartományokban. A miniszterek holnap és holnapután folytatják a tanácskozást. Bécs, ápr. 21. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz. Az örmény és görög templomokban istentiszteletet tartottak a czár megmenekedése alkalmából. Aleko pasát mára várták Konstantinápolyba. Bécs, április 21. (Búd. Corr.) A közös hadsereg májusi előléptetéseit szerdán, ápr. 23-án fogják közzétenni. Bécs, ápr. 21. (Búd. Corr.) Ma az összes magyar miniszterek az osztrák miniszterek vendégei. Bécs, ápr. 21. A toscanai nagyherczeg, Zsigmond és Henrik főherczegek és Lajos bajor herczeg, a királyné testvére ma ide érkeztek. London, ápr. 21. A képviselőházban kijelentette a kormány, hogy valótlan az a hír, hogy Wilson vonakodott beleegyezni elbocsáttatásába, mielőtt nem kapott engedélyt reá a kormánytól. Az afghanisztáni előnyomulásról semmit sem tudnak; lehetséges, hogy a csapatok előnyomultak Kabul ellen, de azt a kormány sem el nem rendelte, sem nem szentesítette. Bécs, április 21. A képviselőház folytatta a költségvetés tárgyalását. A pénzügyminisztérium költségvetésénél Suess előadó beszél a kormány által az utóbbi években követett pénzügyi politikáról. A kereskedelmi mérleg 1877. óta aktiv. A lottójövedelem szaporodik, ami azonban szégyen a költségvetésre. Szónok felszólítja a kormányt, hogy vegye fontolóra a lottó eltörlését és a valuta szabályozását. Promber beszél az adóhivatalnokok rossz helyzetéről. A pénzügyminiszter kijelenti, hogy nem barátja a lottónak, de a pénzügyi helyzet nem engedi még meg annak eltörlését; a jövedelem nagy részét különben a külföld szolgáltatja. A valuta szabályozására a jelen viszonyok nem kedvezők. A kormány egyelőre csak arról gondoskodik, hogy a spekulánsok ne zsákmányolják ki az ezüst árát az állam kárára. A miniszter a legelső kedvező alkalommal enquétet fog összehívni a valuta ügyében. A hivatalnokok állását illetőleg azt mondja, hogy ő is legalulról kezdte, s minden hivatalnokot kollegájának tekinti. Plener Boszniának és Herczegovinának a vámterületbe való bevonását és a dalmácziai vámkürzet megszüntetését kívánja. Steudel ismétli tavalyi resolutióját a fogyasztási adóknak Bécsben való megszüntetését illetőleg. Schönerer megemlíti, hogy Alsó-Ausztriában elszegényednek a szőlőmivesek. A kormányt törvények előterjesztésére szólítja fel a szőlőmivelés védelme czéljából. Mind a két resolutiót a pénzügyi bizottsághoz utasítják. Luttner a cigaretták illetéktelen eladásáról beszél, Roser a lotto ellen. Steudel és társai interpellálják a pénzügyminisztert a bécsi lóvasút-társaság megadóztatását illetőleg. A legközelebbi ülés szerdán lesz. Madrid, április 21. Eddig 7 progressista, 32 constitutionális és 22 miniszteriális képviselőt választottak. A megválasztottak közt van Lagasta és Castelar. Frankfurt, április 21. A nemzetgazdasági egylet gyűlésére 250 tag jelent meg Németország minden részéből. Nasse professort (Bonnból) választották elnökké, Roggenbach egykori minisztert (Carlsruheból) és Petschet a frankfurti kereskedelmi kamra elnökét alelnökökké. A vámtarifa javaslat képezte a tanácskozás egyedüli tárgyát. Gensel előadó (Lipcséből) rosszalja a vámtarifát és a visszatarló vámokat, és a kereskedelmi szerződések megújítására emel szót. Schmoller professor (Strassburgból) szükségesnek mondja az ideiglenes védvámot, rationális vámtételekkel, a nemzeti ipar megszilárdítása végett, később pedig a rationális kereskedelmi szerződések kötését. A védvámokat is szükségeseknek tartja, hogy a kikerülhetlen vámháborút rövid idő alatt és erélyesen be lehessen fejezni. Nagy tetszéssel fogadják szavait, amelyekben hangsúlyozza Bismarck érdekeit, akinek vámpolitikája új aerát fog nyitni a nemzeti fejlődés részére. Hassner, Baare és Buck védvámosok indítványozzák, hogy Schmoller fejtegetéseit fogadja el a gyűlés és az eddigi tarifa mérsékelt változtatása mellett nyilatkozzék. A vita folytatását holnapra halasztották. Frankfurt, ápr. 21. A nemzetgazdasági egylet gyűlése 52 szóval 50 ellenében elfogadta Lonbert indítványát, hogy a mezőgazdasági czikkekre vetett vámokat nem helyesli az egylet. Az ezüstmenyegzői ünnepélyek Bécsben. Bécs, ápr. 21. (Pest, Corr.) Wenckheim miniszter ma délután 6 órakor lakomát adott a magyarországi küldöttség tiszteletére, amelyben a képviselőház, a felsőház és Budapest küldöttjein kívül a magyar miniszterek is résztvettek. Grácz, ápr. 21. A helytartó tegnap 14, ma pedig 15 küldöttség szerencsekivonatait fogadta. A lambrechti benedictinusok ünnepélyes istentiszteletet tartanak Mária-Czellben; az agg Setznagel apát fog pontifikálni. Az admonti klastrom 500 forintot adott az admonti szegényeknek. Prága, ápr. 21. Az esti vonatok ismét nagy tömegvendéget hoztak. Egész Prága ünnepies mozgásban van. Minden házban nagyszerű előkészületeket tesznek a kivilágításra. Schmeykal polgármester a holnapi fogadtatás után rögtön visszatér Prágába, hogy az itteni ünnepélyességek alatt helyettesítse az országos marsall. A királynak a horvát orsz. küldöttséghez intézett válaszából kimaradtak a következő bevezető szavak: „Horvát és Szlavón királyságaim lakossága mindenkor oly számos jeleit adó irántam való hűségének és ragaszkodásának, hogy ezen új bizonyítékait jobbágyi hűségének és élénk részvételének az Engem annyira boldogító családi ünnepen nemcsak különös örömmel, hanem az Önök által kifejezett érzelmek őszintesége iránti teljes meggyőződéssel is fogadom.“ Budapest, április 21. Gróf Szapáry, a járadék király. E czím alatt Schönberger tőzsdelapja érdekes elmefuttatást hoz legutolsó száma élén. Emlékezetbe hozza, hogy midőn Bismarck Francziaországra, Európa leggazdagabb államára, ötezer millió hadisarcot vetett, valóságos csodának tartották, hogy Francziaország e roppant összeget elő tudá állítani és ime most a kis Magyarország, mely úgy aránylik amahhoz, mint a tyúktojás a strucztojáshoz, minden lárma nélkül s könnyen talál igazi vevőt ezer millió frank értékű járadékiba. Aztán a czikk igy folytatja elmélkedéseit . Midőn nyolc év előtt, amikor Magyarország pénzügyi zavarjai kezdődtek, egy magyar pénzügyminiszternek, a későbbi évek szükségleteihez képest csupán egy marék pénzre, mindössze is alig 30 millió forintra volt szüksége s helyesebbnek vélte azért Angliához fordulni: mily mindenféle gúnyos megjegyzéseket tett akkor a bécsi tőzsde a szegény országra csupán azért, mert annak pénzügyére nem akart a bécsi pézhatalmasságok tributáriusává lenni. S pedig mennyivel jobban álltak akkor Magyarország pénzügyei! Az országnak amaz időkben a közös adóssági kvótán kívül csupán a vasút- és sorsjegykölcsön kamatairól kellett gondoskodnia, vállaira tehát igen mérsékelt kamatteher nehezedett csupán. Csak ama 30 millió után jött az 54 milliós londoni kölcsön, aztán következett a gömöri vasút-kölcsön, aztán a különböző vasutgarancziák mosodja évenkint 15 millió forintot kezdett elnyelni, aztán jött a 76 milliós és ismét a 74 milliós előlegkölcsön és csak ezután kezdődött a 6°/0-sas járadékkölcsön kibocsátása, mely miután a nyilvános aláírás teljes fiascoval végződött, ez évben újra felvétetett és a melyből kéz alatt most már csaknem teljes 400 millió forint szerencsésen el is helyeztetett. Szegény Kerkapoly kinek akkor az említett 30 millió oly nagy gondot okozott. Optimizmusával, a mely persze gyakran könnyelműséggé s meggondolatlansággá fajult, végül is ugyan megjárta. Az 1873-iki nagy tőzsdekrach ép akkor lepte meg őt, midőn a közhitelre a legnagyobb szüksége lett volna. Két rossz aratási év megtizedelte az ország jóllétét, elapasztotta adóerejét s Kerkapoly,midőn ekkor hínárba jutott, formaliter keresztre lett feszítve. E sorok írója, ki néhány órával az előtt, hogy Kerkapoly hivatalosan is letette hivatalát, vele a keleti vasút ügyében értekezett, alig ismert reá. Haja rövid idő alatt megszürkült s valamely döntő ütközetet elvesztő hadvezér nem lehet jobban összetörve, mint volt e szerencsétlen pénzügyminiszter, ki éppen Bécsből érkezett vissza, hol hogy a nagy adóhátralékok folytán óriásilag felszaporodott deficitet fedezhesse, oly feltételek mellett kötötte meg az első előlegkölcsönt, milyeneket csupán a khedive-nek szoktak előírni, mikor pénzzavarba jött.“ Kivettük az episodot a közelmúlt időkből. Jó azt, a mi kedves ellenzékünknek egyszer-másszor emlékezetébe hozni, mert szívesen szeret róla most már megfeledkezni. Layard nagykövet ápr. 20-án utazott el Konstantinápolyba, hogy elfoglalja állomását. A Patriotic Assocition több tagja politikai tüntetésre használta föl ez alkalmat, és Earl Stanhope vezérlete alatt üdvözlő iratot nyújtottak át neki, amelyben elismerésüket nyilvánítják kiváló szolgálatjaiért. Layard elmondta , válaszában, hogy törökbarátsággal vádolták. Ő azonban jogot tart arra, hogy szereti hazáját és az igazságot. A liberális párt sok tagja megfeledkezett arról, hogy a vallás kérdéseit nem szabad összezavarni a sokkal magasztosab!) igazság kérdéseivel. Miért kárhoztassuk a mohamedánt, mert mohamedán, a keresztyént pedig miért támogassuk, mert keresztyén. A török előkelő osztályt ő nem akarja mentegetni, de a török népnél nincs különb, őszintébb, tisztességesebb és kedvesebb. Ebben az értelemben ő csakugyan turkofil. Ő a nehéz viszonyok közt törekedett megóvni Anglia érdekeit. Én teljesen osztom az első miniszter azon nyilatkozatát, hogy elmaradt volna ez a háború, ha szilárdsággal lépett volna fel eleintén Anglia. A berlini szerződést illetőleg kötelességünknek tartom, hogy annak betűje és szelleme is beteljesíttessék. A Balkánvonalat a török csapatoknak kell megszállaniok. Midőn ezen nézetemet fejezem ki, azt hiszem, nem térek el lord Beaconsfield és lord Salisbury nézeteitől. Capetownból jelentik, hogy a 3. Buff-ezred és a 17. dsidás ezred egy része Tenedos erődhöz érkezett a Tugela folyó mellé és 1500 zulu elűzése után helyreállította Pearson detachált csapatjával az összeköttetést. A döntő csatát várják. A novibazári conventio főbb pontjai hír szerint a következők: A szultán felségi jogát Boszniára és Herczegovinára elismeri az osztrák-magyar kormány; a megszállás tartama nem szabatik meg. Novibazár fővárost kizárólag török csapatok fogják megszállva tartani. Az Italia irredenta újra kísért. A Fanfulla értesül, hogy a velenczei, ravennai, anconai, bari-i és leccei prefektusok és az Adriai tengeren levő hajóraj parancsnokai a legszigorúbb parancsot kapták, hogy erélyesen ügyeljenek a partokon és akadályozzák meg a szabadcsapatok hajóra szállását. A milánói lapok írják, hogy az ottani hatóságok a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlnak azok ellenében, kik titokban puskaport árulnak és nemcsak a puskaporai kereskedőket és házalókat, hanem azon helyeket is figyelemmel kisérik a hatóságok, ahol ezt a veszedelmes szert gyártják. Utolsó hír. — Pétervár ismét attentatum színhelye volt. A „Peterburgszkija Vjedomoszti“ a következőket írja ez esetről: Reggel 11 óra körül a szabalkana-utcza szögletén állott az első kerület rendőrfőnöke, midőn szélsebesen vágtatott el mellette egy kocsi. Azon pillanatban, amint a kocsi egy irányban volt a rendőrfőnök lovával, lövés dördült el, mire a kocsi még sebesebben kezdett vágtatni. A rendőrfőnök jelt adott, melyike a rendőrök egész tömege üldözőbe vette a kocsit, folyton kiabálva: „Derzsi! der’zsi!“ (Fogják meg!) Végre utólérték a kocsit és megállították. Az elöljáró oda vágtatott, s kérdezte ki ül a kocsiban ? A kocsiban az általánosan ismert Miller dohánykereskedő ült nejével, aki a pályaudvarra ment, hogy elutazó testvérétől elbúcsúzzon. Miller azt mondotta, hogy a lövést ő is hallotta, és hogy azért hajtatott oly sebesen, mert attól félt, hogy elszalasztja a vonatot. Végre az tűnt ki, hogy a rendőrre másvalaki lőtt, aki Miller kocsija mögött állt, akire előbb éppen nem figyeltek, s akit csak később fogtak el. Budapest, április 21. A Balkán-félszigeten folyton bujdosik a nyavalya. Egyszer keleti, máskor nyugati részeiben üt ki. Változatosság kedvéért néha egyszerre két-három helyen is kitör. A helyzet súlypontja kétségkívül még mindig Kelet-Ruméliában van. A hatalmak ismét a vegyes megszállás tervére készülnek ugyan — s pedig az orosz kormány sürgetésére — visszanyúlni. Oroszország jelzavarai miatt képtelen minden külügyi actióra és így az érdekes bolgárok, akár vegyes megszállás, akár a nemzetközi bizottság mandátumának meghosszabbítása és a török főkormányzó kinevezése által nyerjen megoldást a kelet-ruméliai kérdés, nem sok kedvet érezhetnek magukban a fészkelődésre. A bonyodalmak csirái mégis Kelet-Ruméliában vannak elvetve. A tűzaknák mégis Kelet-Ruméliában várják a gyújtó kanóczot. Ami azonban a Balkán-félsziget nyugati részeiben készül, az sem megvetendő. Olaszországból csaknem naponként érdekesebbnél érdekesebb hírek érkeznek. Az irredentionalista mozgalom erősen izzik a hamu alatt. Ki tudja, melyik pillanatban vet jobbot s ki tudja, mely irányban explodál az olasz kalandorok aknája. Az olasz szélsőkről sok képtelenséget felteszünk. Azt a képtelenséget azonban még róluk sem tehetjük fel, hogy Ausztria-Magyarország ellen terveznének fegyveres merényletet. Monarchiánkkal Olaszország egyesített ereje sem volt képes mérkőzni, még akkor sem, mikor ez csak egyik kezével ment birokra, s másik keze el volt foglalva. Olaszországot mindig legyűrte. Mily esélye lehetne tehát egy oly támadásnak, melyet az irredentió hóbortos lovagjai a maguk szakállára és nem támaszkodva Olaszország hadseregére, kisértenének meg az erőtől duzzadó, tizenhárom év óta békében élő Ausztria-Magyarország ellen? Az olasz szélsők tehát okvetlenül mást forralnak. Hogy mit, ezt elárulnák magának az olasz kormánynak rendszabályai, ha nem is volna értesülve monarchiánk azon kalandos tervek felől, melyeket az irredentionalisták, a kaprerai hős erege alatt, kovácsolnak. Albánia — ez az olasz kaland- politikusok actiójának közvetlen czélja. Az albánok és az olasz szélsők közt sűrű érintkezések vannak. A hivatalos Olaszország nem mervén kinyújtani kezét Albániáért, a vörösingesek akarják meglepni a világot egy hódító expeditióval. S hogy ez expeditio tervelése mily stádiumban van, mutatják az olasz kormány haditengerészeti rendszabályai. A hajóhad nagy részét az Adriára rendelte. Két-három pánczélosnak az a feladata, hogy az albán partokat őrizze. A tengerészeti hatóságoknak kötelessége — különösen éjjel — őrködni, nehogy gyanús hajók hagyják el a kikötőt. Mindezen intézkedéseknek az a czéljuk, hogy a tervezett expeditió el ne indulhasson Albánia felé. Az olasz kormány elűzni kénytelen saját polgárait, nehogy egy meggondolatlan vállalatba sodorják, melynek végre is a hivatalos Olaszország adhatná meg az árát. Nincs szándékunkban, hogy rekriminációkba bocsátkozzunk. Pedig szemekre vethetnék az olasz kormányoknak, hogy monarchiánk irányában kétszínű politikát követtek s hogy mesterségesen fejlesztették az olasz népben az irredentionalista vágyakat. Azt hiszszük azonban, ma már az olasz kormányférfiak maguk is belátták, hogy a mozgalom túlment azon határokon, melyeken hogy belül maradjon, a józan eszély parancsolta. S ami a jelenleg esetet illeti, meg vagyunk győződve, hogy az olasz kormány komolyan meg akar akadályozni minden kalandos vállalatot, mely végre is csak őt kompromittálhatná. De az a kérdés, váljon az olasz kormány elővigyázati rendszabályai daczára, nem hozza-e egy szép napon a táviró ama hírt, hogy az olasz expeditió kikötött az albán partokon ? Egy ily , habár nem valószínű esemény okvetlenül complicatiókat vonna maga után. Monarchiánk soha, semixii körülmények közt sem tűrhetné el, hogy akár a forradalmi, akár a hivatalos Olaszország megvesse lábait az Adria keleti partjain. Nemcsak kereskedelmi érdekeink, hanem a monarchia déli határainak és különösen Dalmáziának biztossága tiltakoznak Albánia annektálását czélzó minden olasz vállalat ellen. Albániának török tartománynak kell maradnia, amíg török birodalom létezik Európában. Hogy mi történjék az európai török birodalom megbukásának esetében, ez oly valószínűtlen, vagy legalább is oly távoli dolog, hogy e kérdéssel felesleges volna foglalkoznunk. Az olasz irredentionalista tervek említett nyilvánulására való tekintet miatt kétszeresen örvendünk a Novibazárra vonatkozó osztrák-magyar-török conventió közel kilátásba helyezett létrejöttének. Bármennyiszer hiúsult meg a conventió a porta kimagyarázhatatlan eljárása miatt, most már alig lehet kétséges, hogy az egyezmény a legközelebbi napokban, sőt órákban, alá fog íratni. A szultántól az angol és német diplomába, de főleg a fő török kormány férfiak erélyes eljárása kicsikarta az engedélyt az egyezmény aláírására. Ha ez egyezmény meg lesz kötve, monarchiánk éreztetheti hatalmi befolyását az Olaszország felé tekintő albánokra. Az olasz kalandorok pedig kétszer is meggondolják a dolgot, ha arra lehet kilátásuk, hogy midőn az albán partokon kikötnek , osztrák-magyar csapatok fogadják őket illő köszöntéssel. Budapest, április 21. Pái’isból kellemetlen híreket hozott a mai nap. A nyolc pótválasztásból kettő a fennálló kormány ellen ütött ki és a két választás székhelye Páiis és Bordeaux. Az első Godelle bonapartistát, a második az ultra radicális és forradalmi őrjöngésben szenvedő Blanquit választotta meg. S főleg az utóbbi választás az, mely kiválóbb figyelmet érdemel. Francziaországban a reactio különböző elemei oly erősen tömörülnek, hogy nem csoda, ha még Párisban is keresztülviszik egy-egy jelöltjüket, főleg, midőn az utóváválasztásnál valamennyi reactionarius elem az első esetben legtöbb szavazatot nyert pártárnyalatra adta szavazatát. Godelle megválasztatása tehát nem azt jelenti, hogy van Paris városában választókerület, melyben a bonapartisták többséggel rendelkeznek, hanem egyszerűen azt, hogy van Párisban egy afrodissement, melyben valamennyi reactionarius, clericalis, legitimista, imperialista együttvéve több szavazattal rendelkezik, mint a kormánypárt, amivel természetesen nagyon megcsappan az állítólagos napóleoni győzelem nimbusa. De sokkal komolyabb dolog Blanqui ismételt megválasztása Bordeauxban. A franczia nihilista a commune alatt elkövetett bűneiért még most is börtönben ül s igy nem is választható. A Blanquira adott szavazatok tehát nemcsak a kormányt, de magát az alkotmányt is megtámadják. S hogyan vetemedhetett e nyílt lázadásra épen Bordeaux azon része, melyben a legtehetősebb polgárok laknak s a munkásosztály is a legjobb módnak örvend ; azon városrész, hol a vérvörös republikanismus vagy socialismus soha nem fészkelte meg magát ? A radikalismus e terjeszkedése valóban ijesztő volna, ha csakugyan egyedül a radikális elemek szavaztak volna Blanquira. De Blanquira szavaztak mások is. Rája szavazott a mérsékelt köztársaság minden ellensége. A radicalismushoz szegődött a reactió minden árnyalata, azok az emberek, kik a rend és becsület köpenye alatt a bűn és esküszegés vak eszközei voltak, kik a hit és felebaráti szeretet örve alatt, siint a brutális hatalmi vágy, népbutitás és erkölcsrontás bérenczei veszélyeztetik Francziaország jövőjét. Midőn az őrültség és bűn csak egymás támogatása mellett tud diadalt aratni, az eléggé mutatja mindegyiköknek gyöngeségét. De lehet e választásnak mindamellett nagy hordereje, mert nem hiszszük, hogy összetartásra ne buzdítaná mindazokat, kik a conservativ republikát Francziaország egyetlen lehetséges kormányformájának tartják. A republikánus párt egy idő óta bomladozni kezdett, s különösen a mérsékeltebb elemek nem egyszer árultak el elégületlenséget. Amióta a határozott republikánus elem a senatusban is többségre jutott, s maga a kormány is határozottabb republikánus jelleget öltött, s ennek következtében eleinte a politikai amnestia vett nagyobb mérvet, majd a felsőbb hivatalnoki és bírói kar epuráltatott, és legutóbb az új közoktatási törvény által a clericálisok úgy a felső mint a középiskolákból úgyszólván egészen kiszorittattak — azóta az aggodalmasabb republikánusok rosszul eltitkolt nehezteléssel tekintettek a dolgok folyására. Eleinte csak a jobbközép, újabban már a balközép is zúgolódni kezdettek, s a köztársaság minden ellensége már a republikánus párt teljes felbomlását jósolgatta. Blanqui megválasztatása mutatja, hogy a mérsékelt köztársaság minden ellensége össze tud tartani. — Erre csak egy felelet lehet: a mérsékelt republika híveinek hasonló összetartása, hasonló felülemelkedése kisebb családi természetű nehezteléseken. S ez — reméljük — nem is fog elmaradni. A nemzetgyűlés többsége meg fogja semmisíteni a választást, mint törvénytelent, mint oly veszedelmes praecendenst, melylyel a mérsékelt köztársaság ellenségei mindenszerű czimboráikat, minden deportált vagy kiutasított communardot, legitimistát vagy bonapartistát a nemzetgyűlésbe csempészhetnének. Mert nem Blanqui személye az, mi a republikát veszélyeztethetné. Arra e megtörött rajongó csakugyan nem volna elég erős. De igenis veszélyeztetné a köztársaságot az, ha hívei nem bírnának elég erélylyel arra, hogy meghiúsítsanak oly választást, mely politikai pártérdekből lábbal tapodja a törvényt, minden alkotmányos élet alapját. A köztársaság ellenei vállvetve törnek Francziaország magatartására; hisszük, hogy a köztársaság hívei hasonló egyetértéssel fognak küzdeni Francziaország megszilárdítására, és felvirágoztatására. Olaszországból. Nápoly, ápr. 19. (Eredeti levél.) Ígéretemhez hűn, addig is, mig romlott egészségem az itteni politikai helyzet bővebb tanulmányozását s ennélfogva körülményesebb ismertetését lehetővé tenné, sietek közölni Önnel két napi ittlétem óta szerzett tapasztalataimat. Ami a politikai körök figyelmét leginkább magára vonja, az az olasz radikális vezéreknek Garibaldi lakásán s elnöklete alatt Rómában jövő hétfőn e hó 21-én tartandó gyűlése, melyen az olasz demokráczia összes árnyalatai képviselve leendőnek. Garibaldi meghívta Saffit, a volt római triumvirt, Campanellát, az öreg Petronit, e megrögzött intransigenseket, valamint azon Bertani és Alberto Mario által képviselt nazzinistákat is, kik a monarchiát csak mint a republikába vezető átmeneti hidat fogadják el. E két pártot akarja az ősz Garibaldi kibékíteni egymással, mi azonban aligha fog neki sikerülni. A republikánus Ragione és elvtársai lehetetlennek tartják a tiszta republikánusoknak a két szinti Bertanistákkal való egyesülését. Másik czélja továbbá Garialdinak megbuktatni Depretist s hatalomra juttatni ismét az ő kedvenezét, Cairoli Benedeket és ő végre a jövő hétfői gyűlés egyik főtárgyául az átalános szavazati jog melletti agitatio szükségességét tűzte napirendre. Depretis nem barátja az átalános szavazati jognak s a képviselőház legközelebbi megnyitásakor tárgyalás alá kerülendő választási törvény javaslata a radikális körökben máris nagy ellenzést talál. Igen valószínű, hogy e tárgyalásokban még Garibaldi is résztveene, mely esetben Deprets csakis a mérsékelt pártiak vajmi kétes támogatás által remélhet győzelmet. Különben nyílt titok, hogy Garibaldi Huxibert király előtt is minden tartózkodás nélkül kimondotta a saját véleményét a Depretis kormány illetőleg. Ő Itália üdvét csak egy Cairoli kormányban látja, s nézete az, hogy a király a monarchia csak Cairoli által mentheti meg. Ez képezi magát ama memorandumnak, melyet az ősz táborno Humbert királynak, midőn húsvét vasárnapján látogatására ment — személyesen átadott. Az olasz tengerészetben néhány nap óta bzonyos lázas mozgalom észlelhető, mely mindenfél magyarázatra nyújt alkalmat. Az itteni kikötőki a Vedetta és Formidabile hadihajók, miután Miseno foknál lőporral és robbanó lövegekee kellően fölszereltettek, ismeretlen rendeltetése indultak útnak. Speziából és Velenczéből szinte több hajó az Adriai és rómiai tengerek felé vette útjukat. E mozgalom czélja némelyek szerint egyptomi események szemmel kisérése, mások szerint pedig a garibaldinusok által tervezett görö vagy albán expeditió minden áron való meghiusítása. Mert hogy a garibaldinusok valamibe törik a fejeket, kétséget nem szenved. Ljubibratic volt herczegovinai fölkelővezérnek Rómában létes Garibaldi tábornokkal való gyakori összejövetel némi nyugtalanságot okoznak; valamint az irredentisták soraiban észrevehető sürgés-forgás sem ige biztató Italia valódi barátjaira nézve; és ha az itt mérsékelt lapok örömmel vesznek tudomást a Plitische Correspondenz római levelezőjének azon elításáról, mely szerint az olasz s osztrák-vagy kabinetek közti baráti viszony sohasem volt szívyesebb mint ma; fájdalommal kell constatálnm hogy a kormányhoz többé kevésbé közelálló rdikális hírlapok most is csak époly irredentis szellemben izgatnak, mint ezelőtt. így, hogy mást ne idézzek, a velenczei Tem trieszti levelezője azzal ányítja az olasz olvasókzönséget hogy az osztrákmagyar kormány erély készületeket tesz egy Olaszország elleni háború. Az osztrák katonatisztek alig várják az alkalmi hogy — mint mondják — jó leckét adhassanak olaszoknak, stb. Hogy ily izgatások mennyire alkalmasak két kormány közti jó egyetértés föntartására, a nak megítélését az olvasóra bizom. —rg L.