Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)

1879-04-22 / 199. szám

Előfizetési Árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 ,­­ , Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS.­­ Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Havas, Lau­te & Cse­­czegnél Párásban (Place de la Bourse Nr. 8.) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 199. szám. Budapest, kedd, április 22. 1879. XI. évfolyam. Táviratok. Újvidék, ápr. 21. (Eredeti távirat.) A „Nedelnyi Liszt“, amelynek megjelenését hazafias üdvözlettel fogadta néhány buda­pesti lap, az orosz c­ár ellen megkísérlett merénylet alkalmából azt írja, hogy egyéb európai államokon kívül Ausztria-Magyaror­­szágban is rabszolgaságban szenvednek a nemzetiségek és hogy Magyarországban az alkotmányosság színe alatt a zsarnokság uralkodik. Flatz főispán magántitkára is egyik munkatársa ennek a lapnak. BéCS, ápr. 21. Az arnautáknak Szer­biába való beütéséről jelenti a Politische Correspondenz Belgrádból. Pénteken körül­­belül 1000 arnauta, köztük nizámok is, tör­tek be Perpolyácz mellett és Kursumlyát megszállották, a­melynek 200 főnyi helyőr­sége visszavonult a túlnyomó erő elől. Mi­lán fejedelem rögtön öt zászlóaljat, és két üteget rendelt oda. A szerbek tegnap tá­madtak és az arnautákat kiűzték Kursun­­­lyából. Ezek azonban ismét megvetették lábukat a szamikovói magaslaton, a­honnét ma ismét támadást intéztek a szerbek ellen. Kursumlya mellett 4 szerb és 6 arnauta esett el , 3 szerb és 7 arnauta megsebesült. A szerb kormány fölszólította a por­tát, hogy rendes katonaságot küldjön a ha­tárra, különben ő fogja példás fenyítésben részesíteni a támadókat. Grould angol követ Nisbe utazott megbízó­levelének átadása vé­gett. Belgium Borchgravet nevezte ki nándor­fehérvári képviselőjévé. Bécs, ápr. 21. (B. C.) Ma délután folytatták a miniszterek Andrássy grófnál a közös tanácskozást. A megszállott tartományok közigazgatásának kér­dése volt szőnyegen. Ebben valószínűleg létre fog jönni a végleges megállapodás. A megszállott terü­letnek és Dalmácziának a közös vámterületbe való bevonása sok akadálylyal jár, a­melyeket nem le­het azonnal elhárítani. A két pénzügyminiszter kép­viselői a napokban értekeztek a fölött, hogy miké­pen rendezzék a jelzett esetben az egyedárusság és a fogyasztási adó kérdéseit a megszállott tartomá­nyokban. A miniszterek holnap és holnapután foly­tatják a tanácskozást. Bécs, ápr. 21. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz. Az örmény és görög templomokban istentiszteletet tartottak a czár meg­­menekedése alkalmából. Aleko pasát mára várták Konstantinápoly­ba. Bécs, április 21. (Búd. Corr.) A közös had­sereg májusi előléptetéseit szerdán, ápr. 23-án fog­ják közzétenni. Bécs, ápr. 21. (Búd. Corr.) Ma az összes ma­gyar miniszterek az osztrák miniszterek vendégei. Bécs, ápr. 21. A toscanai nagyherczeg, Zsig­­mond és Henrik főherczegek és Lajos bajor herczeg, a királyné testvére ma ide érkeztek. London, ápr. 21. A képviselőházban kijelen­tette a kormány, hogy valótlan az a hír, hogy Wilson vonakodott beleegyezni elbocsáttatásába, mielőtt nem kapott engedélyt reá a kormánytól. Az afghanisztáni előnyomulásról semmit sem tudnak; lehetséges, hogy a csapatok előnyomultak Kabul ellen, de azt a kormány sem el nem ren­delte, sem nem szentesítette. Bécs, április 21. A képviselőház folytatta a költségvetés tárgyalását. A pénzügyminisztérium költségvetésénél Suess előadó beszél a kormány ál­tal az utóbbi években követett pénzügyi politikáról. A kereskedelmi mérleg 1877. óta aktiv. A lottó­­jövedelem szaporodik, a­mi azonban szégyen a költségvetésre. Szónok felszólítja a kormányt, hogy vegye fontolóra a lottó eltörlését és a valuta sza­bályozását. Promber beszél az adóhivatalnokok rossz helyzetéről. A pénzügyminiszter kijelenti, hogy nem barátja a lottónak, de a pénzügyi hely­zet nem engedi még meg annak eltörlését; a jövedelem nagy részét különben a külföld szolgáltatja. A valuta szabályozására a jelen viszonyok nem kedvezők. A kormány egye­lőre csak arról gondoskodik, hogy a spekulánsok ne zsákmányolják ki az ezüst árát az állam ká­rára. A miniszter a legelső kedvező alkalommal enquétet fog összehívni a valuta ügyében. A hiva­talnokok állását illetőleg azt mondja, hogy ő is legalulról kezdte, s minden hivatalnokot kollegá­­jának tekinti. Plener Boszniának és Herczegoviná­­nak a vámterületbe való bevonását és a dalmá­­cziai vámkürzet megszüntetését kívánja. Steudel ismétli tavalyi resolutióját a fogyasztási adóknak Bécsben való megszüntetését illetőleg. Schönerer megemlíti, hogy Alsó-Ausztriában elszegényednek a szőlőmivesek. A kormányt törvények előterjesztésére szólítja fel a szőlőmivelés védelme czéljából. Mind a két resolutiót a pénzügyi bizottsághoz utasítják. Luttner a cigaretták illetéktelen eladásáról beszél, Roser a lotto ellen. Steudel és társai interpellálják a pénzügyminisztert a bécsi lóvasút-társaság meg­adóztatását illetőleg. A legközelebbi ülés szer­dán lesz. Madrid, április 21. Eddig 7 progressista, 32 constitutionális és 22 miniszteriális képviselőt vá­lasztottak. A megválasztottak közt van Lagasta és Castelar. Frankfurt, április 21. A nemzetgazdasági egylet gyűlésére 250 tag jelent meg Németország minden részéből. Nasse professort (Bonnból) válasz­tották elnökké, Roggenbach egykori minisztert (Carlsruheból) és Petschet a frankfurti kereske­delmi kamra elnökét alelnökökké. A vámtarifa ja­vaslat képezte a tanácskozás egyedüli tárgyát. Gensel előadó (Lipcséből) rosszalja a vámtarifát és a vissza­­tarló vámokat, és a kereskedelmi szerződések megújí­tására emel szót. Schmoller professor (Str­assburg­­ból) szükségesnek mondja az ideiglenes védvámot, rationális vámtételekkel, a nemzeti ipar megszilár­dítása végett, később pedig a rationális kereskedelmi szerződések kötését. A védvámokat is szükségesek­nek tartja, hogy a kikerülhetlen vámháborút rövid idő alatt és erélyesen be lehessen fejezni. Nagy tet­széssel fogadják szavait, a­melyekben hangsúlyozza Bismarck érdekeit, a­kinek vámpolitikája új aerát fog nyitni a nemzeti fejlődés részére. Hassner, Baare és Bu­ck védvámosok indítványozzák, hogy Schmoller fejtegetéseit fogadja el a gyűlés és az eddigi tarifa mérsékelt változtatása mellett nyilat­kozzék. A vita folytatását holnapra halasztották. Frankfurt, ápr. 21. A nemzetgazdasági egy­let gyűlése 52 szóval 50 ellenében elfogadta Lon­­­bert indítványát, hogy a mezőgazdasági czikkekre vetett vámokat nem helyesli az egylet. Az ezü­stmenyegzői ünnepélyek Bécsben. Bécs, ápr. 21. (Pest, Corr.) Wenckheim mi­niszter ma délután 6 órakor lakomát adott a ma­gyarországi küldöttség tiszteletér­e, a­melyben a képviselőház, a felsőház és Budapest küldöttjein kívül a magyar miniszterek is résztvettek. Grácz, ápr. 21. A helytartó tegnap 14, ma pedig 15 küldöttség szerencsekivonatait fogadta. A lambrechti benedictinusok ünnepélyes istentisz­teletet tartanak Mária-Czellben; az agg Setznagel apát fog pontifikálni. Az admonti klastrom 500 forintot adott az admonti szegényeknek. Prága, ápr. 21. Az esti vonatok ismét nagy tömeg­vendéget hoztak. Egész Prága ünnepies mozgásban van. Minden házban nagyszerű elő­készületeket tesznek a kivilágításra. Schmeykal polgármester a holnapi fogadtatás után rögtön visszatér Prágába, hogy az itteni ünnepélyességek alatt helyettesítse az országos marsall. A királynak a horvát orsz. küldöttséghez in­tézett válaszából kimaradtak a következő bevezető szavak: „Horvát­ és Szlavón királyságaim lakossága mindenkor oly számos jeleit adó irántam való hű­ségének és ragaszkodásának, hogy ezen új bizonyíté­kait jobbágyi hűségének és élénk részvételének az Engem annyira boldogító családi ünnepen nemcsak különös örömmel, hanem az Önök által kifejezett érzelmek őszintesége iránti teljes meggyőződéssel is fogadom.“ Budapest, április 21. Gróf Szapáry, a járadék­ király. E czím alatt Schönberger tőzsdelapja érdekes elmefuttatást hoz legutolsó száma élén. Emlékezetbe hozza, hogy mi­dőn Bismarck Francziaországra, Európa leggazda­gabb államára, ötezer millió hadisarc­ot vetett, valóságos csodának tartották, hogy Fr­ancziaország e roppant összeget elő tudá állítani és ime most a kis Magyarország, mely úgy aránylik amahhoz, mint a tyúktojás a strucztojáshoz, minden lárma nélkül s könnyen talál igazi vevőt ezer millió frank értékű járadékiba. Aztán a czikk igy folytatja el­mélkedéseit . Midőn nyolc­ év előtt, a­mikor Magyaror­szág pénzügyi zavarjai kezdődtek, egy magyar pénzügyminiszternek, a későbbi évek szükségletei­hez képest csupán egy marék pénzre, mindössze is alig 30 millió forintra volt szüksége s helyesebb­nek vélte azért Angliához fordulni: mily minden­féle gúnyos megjegyzéseket tett akkor a bécsi tőzsde a szegény országra csupán azért, mert annak pénzügyére nem akart a bécsi pézhatalmasságok tr­ibutáriusává lenni. S pedig mennyivel jobban álltak akkor Magyarország pénzügyei! Az ország­nak amaz időkben a közös adóssági kvótán kívül csupán a vasút- és sorsjegykölcsön kamatairól kellett gondoskodnia, vállaira tehát igen mér­sékelt kamatteher nehezedett csupán. Csak ama 30 millió után jött az 54 milliós londoni köl­csön, aztán következett a gömöri vasút-kölcsön, aztán a különböző vasutgarancziák mosod­ja éven­­kint 15 millió forintot kezdett elnyelni, aztán jött a 76 milliós és ismét a 74 milliós előlegkölcsön és csak ezután kezdődött a 6°/0-sas járadékkölcsön kibocsátása, mely miután a nyilvános aláírás teljes fiascoval végződött, ez évben újra felvétetett és a melyből kéz alatt most már csaknem teljes 400 millió forint szerencsésen el is helyeztetett. Sze­gény Kerkapoly­ kinek akkor az említett 30 millió oly nagy gondot okozott. Optimizmusával, a mely persze gyakran könnyelműséggé s meggondolatlan­sággá fajult, végül is ugyan megjárta. Az 1873-iki nagy tőzsdekrach ép akkor lepte meg őt, midőn a közhitelr­e a legnagyobb szüksége lett volna. Két rossz aratási év megtizedelte az ország jóllétét, el­apasztotta adóerejét s Kerkapoly,midőn ekkor hínárba jutott, formaliter keresztre lett feszítve. E sorok írója, ki néhány órával az előtt, hogy Kerkapoly hivatalo­san is letette hivatalát, vele a keleti vasút ügyé­ben értekezett, alig ismert reá. Haja rövid idő alatt megszürkült s valamely döntő ütközetet el­vesztő hadvezér nem lehet jobban összetörve, mint volt e szerencsétlen pénzügyminiszter, ki éppen Bécsből érkezett vissza, hol hogy a nagy adóhátra­lékok folytán óriásilag felszaporodott deficitet fedez­hesse, oly feltételek mellett kötötte meg az első elő­­legkölcsönt, milyeneket csupán a khedive-nek szok­tak előírni, mikor pénzzavarba jött.“ Kivettük az episodot a közelmúlt időkből. Jó azt, a mi kedves ellenzékünknek egyszer-másszor emlékezetébe hozni, mert szívesen szeret róla most már megfeledkezni. Layard nagykövet ápr. 20-án utazott el Kon­­stantinápolyba, hogy elfoglalja állomását. A Pat­riotic Assocition több tagja politikai tüntetésre használta föl ez alkalmat, és Earl Stanhope vezér­lete alatt üdvözlő iratot nyújtottak át neki, a­mely­ben elismerésüket nyilvánítják kiváló szolgálatjaiért. Layard elmondta , válaszában, hogy török­­barátsággal vádolták. Ő azonban jogot tart arra, hogy szer­eti hazáját és az igazságot. A liberális párt sok tagja megfeledkezett arról, hogy a vallás kérdéseit nem szabad összezavarni a sokkal ma­gasztosab­!) igazság kérdéseivel. Miért kár­hoztassuk a mohamedánt, mert mohamedán, a keresztyént pedig miért támogassuk, mert keresztyén. A török előkelő osztályt ő nem akarja mentegetni, de a török népnél nincs különb, őszintébb, tisztességesebb és kedve­sebb. Ebben az értelemben ő csakugyan turkofil. Ő a nehéz viszonyok közt törekedett megóvni Anglia érdekeit. Én teljesen osztom az első minisz­ter azon nyilatkozat­át, hogy elmaradt volna ez a háború, ha szilárdsággal lépett volna fel eleintén Anglia. A ber­lini szerződést illetőleg kötelességünk­nek tartom, hogy annak betűje és szelleme is be­­teljesíttessék. A Balkánvonalat a török csapatok­nak kell megszállaniok. Midőn ezen nézetemet fe­jezem ki, azt hiszem, nem térek el lord Beacons­­field és lor­d Salisbury nézeteitől. Capetownból jelentik, hogy a 3. Buff-ezred és a 17. dsidás ezred egy része Tenedos erődhöz ér­kezett a Tugela folyó mellé és 1500 zulu elűzése után helyreállította Pearson detachált csapatjával az összeköttetést. A döntő csatát várják. A novibazári conventio főbb pontjai hír szerint a következők: A szultán felségi jogát Boszniára és Herczegovinára elismeri az osztrák-magyar kormány; a megszállás tartama nem szabatik meg. Noviba­­zár fővárost kizárólag török csapatok fogják meg­szállva tartani. Az Italia irredenta újra kísért. A Fanfulla értesül, hogy a velenczei, ravennai, anconai, bari-i és leccei prefektusok és az Adriai tengeren levő hajóraj parancsnokai a legszigorúbb parancsot kapták, hogy erélyesen ügyeljenek a partokon és akadályozzák meg a szabadcsapatok ha­jóra szállását. A milánói lapok írják, hogy az ottani ható­ságok a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlnak azok ellenében, kik titokban puskaport árulnak és nemcsak a puskaporai kereskedőket és házalókat, hanem azon helyeket is figyelemmel kisérik a ha­tóságok, ahol ezt a veszedelmes szert gyártják. Utolsó hír. — Pétervár ismét attentatum színhelye volt. A „Peterburgszkija Vjedomoszti“ a következőket írja ez esetről: Reggel 11 óra körül a szabalkana-utcza szögletén állott az első kerület rendőrfőnöke, mi­dőn szélsebesen vágtatott el mellette egy kocsi. Azon pillanatban, a­mint a kocsi egy irányban volt a rendőrfőnök lovával, lövés dördült el, mire a kocsi még sebesebben kezdett vágtatni. A rendőr­főnök jelt adott, melyike a rendőrök egész tömege üldözőbe vette a kocsit, folyton kiabálva: „Derzsi! der’zsi!“ (Fogják meg!) Végre utólérték a ko­csit és megállították. Az elöljáró oda vágta­tott, s kérdezte ki ül a kocsiban ? A kocsiban az általánosan ismert Miller dohánykereskedő ült nejével, a­ki a pályaudvarra ment, hogy elutazó testvérétől elbúcsúzzon. Miller azt mondotta, hogy a lövést ő is hallotta, és hogy azért hajtatott oly sebesen, mert attól félt, hogy elszalasztja a vona­tot. Végre az tűnt ki, hogy a rendőrre másvalaki lőtt, a­ki Miller kocsija mögött állt, a­kire előbb éppen nem figyeltek, s a­kit csak később fogtak el. Budapest, április 21. A Balkán-félszigeten folyton bujdosik a nyavalya. Egyszer keleti, máskor nyugati részeiben üt ki. Változatosság kedvéért néha egyszerre két-három helyen is kitör. A helyzet súlypontja kétségkívül még mindig Kelet-Ruméliában van. A hatalmak ismét a vegyes megszállás tervére készülnek ugyan — s pedig az orosz kormány sür­getésére — visszanyúlni. Oroszország jel­­zavarai miatt képtelen minden külügyi actióra és így az érdekes bolgárok, akár vegyes megszállás, akár a nemzetközi bizott­ság mandátumának meghosszabbítása és a török főkormányzó kinevezése által nyerjen megoldást a kelet-ruméliai kér­dés, nem sok kedvet érezhetnek magukban a fészkelődésre. A bonyodalmak csirái mégis Kelet-Rumé­liában vannak elvetve. A tűzaknák mégis Kelet-Ruméliában várják a gyújtó kanóczot. Ami azonban a Balkán-félsziget nyu­gati részeiben készül, az sem megvetendő. Olaszországból csaknem naponként ér­dekesebbnél érdekesebb hírek érkeznek. Az irredentionalista mozgalom er­ősen izzik a hamu alatt. Ki tudja, melyik pillanatban vet jobbot s ki tudja, mely irányban explodál az olasz kalandorok aknája. Az olasz szélsőkről sok képtelenséget felteszünk. Azt a képtelenséget azonban még róluk sem tehetjük fel, hogy Ausztria-Ma­­gyarország ellen terveznének fegyveres me­rényletet. Monarchiánkkal Olaszország egye­sített ereje sem volt képes mérkőzni, még akkor sem, mikor ez csak egyik kezével ment birokra, s másik keze el volt fog­lalva. Olaszországot mindig legyűrte. Mily esélye lehetne tehát egy oly támadásnak, melyet az irredentió hóbortos lovagjai a ma­guk szakállára és nem támaszkodva Olaszor­szág hadseregére, kisértenének meg az erő­től duzzadó, tizenhárom év óta békében élő Ausztria-Magyarország ellen? Az olasz szélsők tehát okvetlenül mást forralnak. Hogy mit, ezt elárulnák magának az olasz kormánynak rendszabályai, ha nem is volna értesülve monarchiánk azon kalan­dos tervek felől, melyeket az irredentionalis­­ták, a kaprerai hős erege alatt, ková­csolnak. Albánia — ez az olasz kaland- politiku­sok actiójának közvetlen czélja. Az albánok és az olasz szélsők közt sűrű érintkezések vannak. A hivatalos Olaszország nem mer­vén kinyújtani kezét Albániáért, a vörösin­­gesek akarják meglepni a világot egy hódító expeditióval. S hogy ez expeditio tervelése mily stá­diumban van, mutatják az olasz kormány hadi­tengerészeti rendszabályai. A hajóhad­ nagy részét az Adriára rendelte. Két-három pánczélosnak az a feladata, hogy az albán partokat őrizze. A tengerészeti hatóságok­nak kötelessége — különösen éjjel — őr­ködni, nehogy gyanús hajók hagyják el a kikötőt. Mindezen intézkedéseknek az a czél­­juk, hogy a tervezett expeditió el ne indul­hasson Albánia felé. Az olasz kormány elűzni kénytelen saját polgárait, nehogy egy meggondolatlan vállalatba sodorják, melynek végre is a hivatalos Olaszország adhatná meg az árát. Nincs szándékunkban, hogy rekrimi­­nác­iókba bocsátkozzunk. Pedig szemekre vethetnék az olasz kormányoknak, hogy monarchiánk irányában kétszínű politikát követtek s hogy mesterségesen fejlesztették az olasz népben az irredentionalista vágya­kat. Azt hiszszük azonban, ma már az olasz kormányférfiak maguk is belátták, hogy a mozgalom túlment azon határokon, melyeken hogy belül mar­adjon, a józan eszély parancsolta. S ami a jelenleg esetet illeti, meg vagyunk győződve, hogy az olasz kormány komolyan meg akar akadályozni minden kalandos vállalatot, mely végre is csak őt kompromittálhatná. De az a kérdés, váljon az olasz kor­mány elővigyázati rendszabályai daczára, nem hozza-e egy szép napon a táviró ama hírt, hogy az olasz expeditió kikötött az albán partokon ? Egy ily , habár nem valószínű ese­mény okvetlenül complicatiókat vonna maga után. Monarchiánk soha, semixii körülmények közt sem tűrhetné el, hogy akár a forra­dalmi, akár a hivatalos Olaszország meg­vesse­ lábait az Adria keleti partjain. Nem­csak kereskedelmi érdekeink, hanem a mon­archia déli határainak és különösen Dalm­á­­ziának biztossága tiltakoznak Albánia annek­­tálását czélzó minden olasz vállalat ellen. Albániának török tartománynak kell marad­nia, amíg török bir­odalom létezik Európá­ban. Hogy mi történjék az európai török birodalom megbukásának esetében, ez oly valószínűtlen, vagy legalább is oly távoli dolog, hogy e kérdéssel felesleges volna fog­lalkoznunk. Az olasz irredentionalista ter­vek említett nyilvánulására való tekintet miatt kétszere­sen örvendünk a Novibazárr­a vonatkozó osztrák-magyar-török conventió közel kilá­tásba helyezett létr­ejöttének. Bármennyiszer hiúsult meg a conventió a porta kimagya­­rázhatatlan eljárása miatt, most már alig le­het kétséges, hogy az egyezmény a legkö­zelebbi napokban, sőt órákban, alá fog íratni. A szultántól az angol és német diplo­mába, de főleg a fő török kormány férfiak erélyes eljárása kicsikarta az engedélyt az egyezmény aláírására. Ha ez egyezmény meg lesz kötve, mon­archiánk éreztetheti hatalmi befolyását az Olaszország felé tekintő albánokra. Az olasz kalandorok pedig kétszer is meggondolják a dolgot, ha arr­a lehet kilátásuk, hogy midőn az albán partokon kikötnek , osztrák-ma­gyar csapatok fogadják őket illő köszön­téssel. Budapest, április 21. Pái’isból kellemetlen híreket hozott a mai nap. A nyolc­ pótválasztásból kettő a fennálló kormány ellen ütött ki és a két választás székhelye Pái­is és Bordeaux. Az első Godelle bonapartistát, a második az ultra radicális és forradalmi őrjöngésben szenvedő Blanquit választotta meg. S főleg az utóbbi választás az, mely kiválóbb figyelmet érde­mel. Francziaországban a reactio különböző elemei oly erősen tömörülnek, hogy nem csoda, ha még Párisban is keresztülviszik egy-egy jelöltjüket, főleg, midőn az utóvá­­választásnál valamennyi r­eactionarius elem az első esetben legtöbb szavazatot nyert pártárnyalatra adta szavazatát. Godelle meg­választatása tehát nem azt jelenti, hogy van Paris városában választókerület, melyben a bonapartisták többséggel rendelkeznek, ha­nem egyszerűen azt, hogy van Párisban egy afrodissement, melyben valamennyi reactio­­narius, clericalis, legitimista, imperialista együttvéve több szavazattal rendelkezik, mint a kormánypárt, a­mivel természetesen na­gyon megcsappan az állítólagos napóleoni győzelem nimbusa. De sokkal komolyabb dolog Blanqui ismételt megválasztása Bordeauxban. A fran­­czia nihilista a commune alatt elkövetett bűneiért még most is börtönben ül s igy nem is választható. A Blanquira adott sza­vazatok tehát nemcsak a kormányt, de magát az alkotmányt is megtámadják. S hogyan vetemedhetett e nyílt lázadásr­a épen Bordeaux azon része, melyben a legtehető­sebb polgárok laknak s a munkásosztály is a legjobb módnak örvend ; azon város­rész, hol a vérvörös republikanismus vagy socialismus soha nem fészkelte m­eg magát ? A radikalismus e terjeszkedése valóban ijesztő volna, ha csakugyan egyedül a radi­kális elemek szavaztak volna Blanquira. De Blanquira szavaztak mások is. Rája szavazott a mérsékelt köztársaság minden ellensége. A radicalismushoz szegődött a reactió minden árnyalata, azok az emberek, kik a rend és becsület köpenye alatt a bűn és esküszegés vak eszközei voltak, kik a hit és felebaráti szeretet örve alatt, s­iint a brutá­lis hatalmi vágy, népbutitás és erkölcsron­tás bérenczei veszélyeztetik Francziaország jövőjét. Midőn az őrültség és bűn csak egymás támogatása mellett tud diadalt aratni, az eléggé mutatja mindegyiköknek gyön­­geségét. De lehet e választásnak mindamellett nagy hordereje, m­ert nem hiszszük, hogy összetartásra ne buzdítaná mindazokat, kik a conservativ republikát Francziaország egyet­len lehetséges kormányformájának tartják. A republikánus párt egy idő óta bom­ladozni kezdett, s különösen a mérsékeltebb elemek nem egyszer árultak el elégületlen­­séget. A­mióta a határozott republikánus elem a senatusban is többségre jutott, s maga a kormány is határozottabb republi­kánus jelleget öltött, s ennek következtében eleinte a politikai amnestia vett nagyobb mérvet, majd a felsőbb hivatalnoki és bírói kar epuráltatott, és legutóbb az új közok­tatási törvény által a clericálisok úgy a felső mint a középiskolákból úgy­szólván egészen kiszorittattak — azóta az aggodalmasabb re­publikánusok r­osszul eltitkolt nehezteléssel tekintettek a dolgok folyására. Eleinte csak a jobbközép, újabban már a balközép is zú­golódni kezdettek, s a köztársaság minden ellensége már a republikánus párt teljes fel­bomlását jósolgatta. Blanqui megválasztatása mutatja, hogy a mérsékelt köztársaság minden ellensége össze tud tartani. — Erre csak egy fele­let lehet: a mérsékelt republika híveinek hasonló összetartása, hasonló felülemelkedése kisebb családi természetű nehezteléseken. S ez — reméljük — nem is fog elmar­adni. A nemzetgyűlés többsége meg fogja semmisíteni a választást, mint törvénytelent, mint oly ve­szedelmes praecendenst, melylyel a mérsé­kelt köztársaság ellenségei mindenszerű czimboráikat, minden deportált vagy kiuta­sított communardot, legitimistát vagy bona­partistát a nemzetgyűlésbe csempészhetné­nek. Mert nem Blanqui személye az, mi a republikát veszélyeztethetné. Arra e meg­törött rajongó csakugyan nem volna elég erős. De igenis veszélyeztetné a köztársasá­got az, ha hívei nem bírnának elég erély­­lyel arra, hogy meghiúsítsanak oly válasz­tást, mely politikai pártérdekből lábbal ta­­podja a törvényt, minden alkotmányos élet alapját. A köztársaság ellenei vállvetve tör­nek Francziaország magatartására; hisszük, hogy a köztársaság hívei hasonló egyetér­téssel fognak küzdeni Francziaország meg­szilárdítására, és felvirágoztatására. Olaszországból. Nápoly, ápr. 19. (Eredeti levél.) Ígéretemhez hűn, addig is, mig romlott egész­ségem az itteni politikai helyzet bővebb tanul­mányozását s ennélfogva körülményesebb ismerte­tését lehetővé tenné, sietek közölni Önnel két napi ittlétem óta szerzett tapasztalataimat. A­mi a politikai körök figyelmét leginkább magára vonja, az az olasz radikális vezéreknek Garibaldi lakásán s elnöklete alatt Rómában jövő hétfőn e hó 21-én tartandó gyűlése, melyen az olasz demokráczia összes árnyalatai képviselve leendőnek. Garibaldi meghívta Saffit, a volt római triumvirt, Campanellát, az öreg Petronit, e meg­rögzött intransigenseket, valamint azon Bertani és Alberto Mario által képviselt n­azzinistákat is, kik a monarchiát csak mint a republikába vezető át­meneti hidat fogadják el. E két pártot akarja az ősz Garibaldi kibékíteni egymással, mi azonban aligha fog neki sikerülni. A republikánus Ragione és elvtársai lehetet­lennek tartják a tiszta republikánusoknak a két szinti Bertanistákkal való egyesülését. Másik czélja továbbá Gari­aldinak meg­buktatni Depretist s hatalomra juttatni ismét az ő kedvenezét, Cairoli Benedeket és ő végre a jövő hétfői gyűlés egyik főtárgyául az átalános szava­zati jog melletti agitatio szükségességét tűzte na­pirendre. Depretis nem barátja az átalános szava­zati jognak s a képviselőház legközelebbi megnyi­tásakor tárgyalás alá kerülendő választási törvény javaslata a radikális körökben máris nagy ellenzést talál. Igen valószínű, hogy e tárgyalásokban még Garibaldi is résztveene, mely esetben Deprets csakis a mérsékelt pártiak vajmi kétes támogatás által remélhet győzelmet. Különben nyílt titok, hogy Garibaldi Huxi­bert király előtt is minden tartózkodás nélkül ki­mondotta a saját véleményét a Depretis kormány illetőleg. Ő Itália üdvét csak egy Cairoli kormány­ban látja, s nézete az, hogy a király a monarchia csak Cairoli által mentheti meg. Ez képezi magát ama memorandumnak, melyet az ősz táborno Humbert királynak, midőn húsvét vasárnapján lá­togatására ment — személyesen átadott. Az olasz tengerészetben néhány nap óta b­zonyos lázas mozgalom észlelhető, mely mindenfél magyarázatra nyújt alkalmat. Az itteni kikötőki a Vedetta és Formidabile hadihajók, miután Miseno foknál lőporral és robbanó lövegekee kellően fölszereltettek, ismeretlen rendeltetése indultak útnak. Speziából és Velenczéből szinte több hajó az Adriai és rómiai tengerek felé vette útjukat. E mozgalom czélja némelyek szerint­­ egyptomi események szemmel kisérése, mások sze­rint pedig a garibaldinusok által tervezett görö vagy albán expeditió minden áron való meg­hiusítása. Mert hogy a garibaldinusok valamibe törik a fejeket, kétséget nem szenved. Ljubibratic volt herczegovinai fölkelővezérnek Rómában léte­s Garibaldi tábornokkal való gyakori összejövetel némi nyugtalanságot okoznak; valamint az irreden­tisták soraiban észrevehető sürgés-forgás sem ige biztató Italia valódi barátjaira nézve; és ha az itt­ mérsékelt lapok örömmel vesznek tudomást a P­litische Correspondenz római levelezőjének azon e­lításáról, mely szerint az olasz s osztrák-vagy kabinetek közti baráti viszony sohasem volt szív­­yesebb mint ma; fájdalommal kell constatáln­m­ hogy a kormányhoz többé kevésbé közelálló r­dikális hírlapok most is csak époly irredentis szellemben izgatnak, mint ezelőtt. így, hogy mást ne idézzek, a velenczei Tem­ trieszti levelezője azzal ányítja az olasz olvasók­zönséget hogy az osztrákmagyar kormány erély készületeket tesz egy Olaszország elleni háború. Az osztrák katonatisztek alig várják az alkalmi hogy — mint mondják — jó lec­két adhassanak olaszoknak, stb. Hogy ily izgatások mennyire alkalmasak két kormány közti jó egyetértés föntartására, a nak megítélését az olvasóra bizom. —rg L.

Next