Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-04 / 222. szám

Előfizetési Árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési írod ti : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 222. szám. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Budapest, vasárnap, május 4. 1879. Hirdetések felvitele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, máj. 3. (Saját levelezőnktől.) A város belterületén a lakosság összelá­tott; e szerint összesen 19100 lélek van Szegeden. A Dongér kiöntése folytán a tö­mörkényi tanyák összedőltek. A belviz 2 hüvelyket áradt, az időjárás borús, szeles. Ungvár, máj. 3. (Eredeti távirat.) Ung­­váron ma buc­su van. Erre megérkezett gróf Apponyi, s korteskedik, de azért győzünk. BéCS, május 3.­0 felsége szentesítette a Mária Terézia-rend káptalanának javasla­tát, a­melynek értelmében Philippovics Jó­zsef táborszernagyot ezen rend középke­resztjével, Szapáry László altábornagyot, Jo­­vánovics altábornagyot és Pittel ezredest ezen rend lovagkeresztjével diszíti föl. To­vábbá Vécsey altábornagyot azon óvatossá­gáért, a melylyel mint az első hadosztály önálló parancsnoka a senkovicsi, bandini, odriáki csatákat vezette, szintén a Mária Terézia-rend lovagjává nevezte ki. Bécs, május 3. A képviselőház elfogadta az igazságügyminisztérium költségvetését, továbbá a számszékről, a nyugdíjakról, segélypénzekről és az államadósságról szóló fejezeteket is. Ezzel az ap­­propiatión kívül az egész költségvetést letár­gyalták. Bécs, máj. 3. A közoktatási miniszter körle­velet intézett a tartományok főnökeihez, a­mely­ben fölszólítja ezeket,, hogy az iskolai hatóságok útján tudassák a tanintézetekkel, hogy ő felsége tetszéssel vette tudomásul a tanítóknak és a tanu­lóknak az ezüstmenyegző alkalmából kitüntetett ragaszkodásuk és szeretetük számos nyilatkozatait. Madrid, máj. 3. Rudolf trónörökös tegnap Barcellonába érkezett és ma meglátogatta a mont­­serrati klastromot. Madridba hétfőn fog megérkezni. Trieszt, máj. 3. A városi tanács megválasz­totta Angelit podestává, Dimmert első alelnökké, Defacist pedig másod alelnökké. Bécs, máj. 3. Az osztrák­ államvasut bevétele április utolsó hetében 517,733 írtra rúgott, a múlt év megfelelő szakához képest tehát 20805 frt a szaporodás. Az Albrecht-vasút igazgatóta­nácsa elhatározta mai ülésében, hogy a januáriusi be nem váltott szelvényt 1 írttal, a július 1-én esedékes szelvényt pedig 1 forint 50 krral fogja beváltani. Bécs, május 3. Konstantinápolyból je­lenti a Politische Correspondedt. A keleti­­ruméliai bizottság ma fogja tárgyalni az orosz kormány kárpótlási követelését Keleti- Rum­élia megszállásának fejében. A hadsereget szervező bizottság új ordre de bataillet bocsátott ki a török had­sereg békeállománya részére, a­mely hét hadtestet foglal magában : a konstantiná­polyit, drinápolyit, monasztirit, kárpátit, da­­maskusit, bagdadit és jemenit. Péter­vár, máj. 3. A „Journal de St. Péters­­bourg“ megc­áfolja azt a hírt, hogy a Péterváron időző chinai missióval megszakadt az alkudozás, és hogy ez a missió elutazni készül Pétervárról. Dubrovin hadnagyot, a­ki elfogatása alkal­mával revolver lövéssel megsebesített két csendőr altisztet, tegnap délelőtt a Péter-Pál vár udvarán fölakasztották, miután fölolvasták előtte a Gurkó főkormányzó által megerősített halálos ítéletet. Paris, máj. 3. Waddington miniszter ma fogadta Suvaloff grófot. Berlin, máj. 3. A birodalmi gyűlésben meg­győződését fejezte ki Reichensperger, hogy a kül­föld aktív védvámjával szemben sem tartja lehet­ségesnek a passiv szabad kereskedelmi politikát. Ő nem akar több terhet róni a népre. Balberger a kanczellár tegnapi beszédjét c­áfolja, a­mely nem nyújt kielégítő reményt, ez pedig aggasztó a socialismus folytonos veszélye miatt. Az élelmi­szerekre, nevezetesen a gabonára vetett vám hom­lokegyenest ellenkezik a modern világforgalommal. A védvámok csak úgy jók, ha módjával alkalmaz­tatnak ; ezeknek nagyságát és életbeléptetési ide­­jét azonban a kanc­ellárra bízza a javaslat. Nem fon­tolták meg, hogy az új politika nem fog-e más or­szágokban káros hatást előidézni a német iparra. A tarifa­bizottság futtában dolgozott, Francziaor­­szágban négy év óta tárgyalják a tarifát, Német­országban ezt két hónap alatt akarják elvé­gezni. _ a kikötővárosok és a hajózás rom­lása kikerülhetetlen, a bizonyosat nem sza­bad szétrombolni, hogy bizonytalanra építsünk. Hobrecht visszautasítja azt a vádat, hogy a szövet­ségtanács nem bír önállósággal és hogy a kanc­el­lár közgazdasági politikája a socialismusnak szol­gál ; ellenkezőleg az önsegélyzési rendszer túlhajtása mozdította elő a socialismust. Nincs szó a kanc­ellár­­nak ideális czéljairól, hanem a legégetőbb szüksé­gek kielégítésének eszközeiről. Az új tarifajövedel­met nem lehet száz milliókra becsülni, legfölebb a szükségletet fogják fedezni. jelezte, mint villanyszikra czikázott át a fő­városon, egy percz alatt felgyújtva a lelke­sedés tüzét minden szívben. Minden utcza, már a délutáni órákban csatornává lett, mely a népáradatot az osztrák államvasút­­hoz a váczi­ útra, a fürdő utczába, lánczhid­­térre stb. helyekre vezette, melyeken a me­net átvonulandó volt. Az államvaspálya in­­dóházát beláthatatlan néptömeg vette körül. Mindenki látni, lelkesen üdvözölni akarta a királyi párt. A midőn a felséges pár a vonatról le­lépett, nem egy szónoklat, nem egy ünne­pélyes beszéd, hanem a legszebb szónoklat­nál is elragadóbb, a leghatásosabb beszéd­nél is impozánsabb: a nép örömmiadala fogadta. Leirhatatlan az a lelkesedés, mely él­­jenzett, harsogott, tombolt az igazán, mélyen átérzett örömtől. Ez a lelkesedés kisérte a királyi párt egész utján. A menet, a főranguak s a város elő­kelő polgárai fényes fogatainak csatlakozása következtében, imposans diszmenetté lett. A fellobogózott és szőnyegekkel feldiszitett há­zak ünnepélyes szint kölcsönöztek a váczi-út, fürdő-utcza stb. hosszában kifejlődött nagy­szerű jelenetnek. Az egész csak rögtönzés volt, de meg­látszott, hogy a valódi öröm és lelkesedés rögtönözte. Ugyanez rögtönözte este a ki­világítást is. Budapest, a felség kifejezett akarata ellenére illuminált. Gyengéd, a valódi szeretet által sugallt ellenkezés. Miként borulhatott volna Buda­pestre az éj sötétsége, mikor a királyt és királynét, ezüstmenyegzőjük után először fogadta. Az a tény, melyet Budapest, bár rög­tönözve, árasztott ma, egész Magyarország a magyar nemzet lelkesedésének kisugárzása volt. Az egész nemzet szíve dobbant meg Budapesten szeretettől, lelkesedéstől, a loja­­litás mélyre ható érzetétől. A királyi pár, s az uralkodó családnak tööbbi, fővárosunkba érkezett tagjai nem­csak Budapest, de az egész nemzet vendégei. Legyenek üdvözölve a felséges vendé­gek azon nép között, melynél más népek lehetnek gazdagabbak, hatalmasabbak, de melynél uralkodóját szeretőbb, királyához rendithetlenebben ragaszkodó, törhetlenebb hű­ségü s a trónért áldozatkészebb nemzet nem volt, nincs és nem lesz, sem ezen con­­tinensen, sem a világ bármely részében!­ 5 Felségeik megérkezése. A királyi pár Budapestre érkezett. A magyar főváros az ezüstmenyegzős ünnepélyességek egy megkapó epizódjának színterévé lett. Ami fényt Bécs ez ünnepélyességek al­kalmából kisugárzott, azt nem sugározhatja vissza Budapest. A király akarta, hogy a magyar fővá­rosban való fogadtatása nélkülözzön minden fényt, minden pompát. Sőt a hivatalos szí­nezetet is. A hatóságok hivatalosan nem is értesüttettek a felséges pár érkeztéről. Hivatalos fogadtatás nem is történt. De történt ennél szebb, rokonszenvesebb, im­­pozánsabb fogadtatás. A főváros polgárai fogadták a magyar királyt és a magyar királynét. A hit, mely az uralkodó pár érkeztet . Hogy mit tehet az őszinte lelkesedés, az igaz szeretet, fényesen bebizonyította ma a magyar fő­város. Tisztelet és becsület ezért polgárainak. Alig néhány óra leforgása alatt oly meglepő díszbe öl­töztették az utczákat, mely Bécs ünnepi napjaira emlékeztetett. Pedig csak rögtönözve volt itt min­den. Még a déli órákban csupasz házak mellett ha­ladt el a sétáló s délután minden oldalról színes pompában gyönyörködhetett. Nem csupán azokat a házakat láttuk ünnepi díszben, melyek sorában vé­gig kocsizott a királyi pár; a mellékutczákon szin­tén lobogtak zászlók, ékeskedtek falak, ablakok. Az egész út, az indóháztól a váriakig illatos füves volt behintve, a közönség végig sűrű sorfalat ké­pezve foglalt állást oly rendben, mely minden rendőri beavatkozást fölöslegessé tett. A házak lobo­gókkal, szőnyegekkel voltak diszítve. Különösen kitün­­tek Budán az északkeleti vaspálya palotája, a fürdő­­utczai Andrássy palota, a váczi úti Schwarz-féle ház, a marokkói ház stb. A koronázási dombon a város színeit viselő zászlók lengtek. A nemzeti lo­bogók közt a bajor szint is képviselve láttuk; a lakosok a megérkezés pillanatáig egyre diszitgették a házakat­, melyek balkonjai, ablakai tömve voltak kiváncsiakkal. Mintegy varázsütésre tűntek elő a lobogók mellett a tarkábbnál tarkább szőnyegek, számos helyen ő felségeik aranykeretü képe, szobra volt elhelyezve. A nép örömteli várakozásban hul­lámzott föl és alá a széles váczi­ után, melyen a közlekedés egy perczig sem szakadt meg. Mintegy 5 óra lehetett, midőn a vendégek fölvonulása az indóházba véget ért, ez időben érkeztek oda a (zárt és nyílt) udvari kocsin, számszerint tizen­egyen. Az osztrák államvaspálya perronját már 4 órakor igen díszes és válogatott közönség lepte el, képviselve láttuk ott fővárosunk minden kitűnő társadalmi osztályát, rangját. A fogadtatás nem volt hivatalos, mégis ott láttuk fővárosunk egész notabilitását. Megjelentek a miniszterek — az egy Péchyt kivéve, kit betegsége tartott távol — mind díszmagyarban. Szende daliás alakja honvédezredesi ruhájában festői jelenség volt; a püspöki karnak jelenleg fővárosunkban időző tagjai, élükön Haynald Lajos kalocsai érsekkel , megyszin-selyem tatár­ban, mellén érdemjelekkel; továbbá Vancsa nagy­szebeni érsek, Ipolyi Arnold beszterczebányai, Schopper rozsnyói, Mihályi lugosi püspökök. A par­lament mindkét háza majdnem megjelent a főren­dek Majláth Györgygyel, az alsó ház tagjai Szlávy Józseffel élükön. Pest megyét Szapáry István grófnő főispán képviselte, Budapest képviselő-testületét pedig, kik közül éppen senki sem hiányzott Ráth Károly főpolgármester — Kamermeyer polgármes­ter, — Gerlóczy és Kada alpolgármesterek vezet­ték s mind e vendégek a legragyogóbb diszma­gyarban, vagy szalon toiletteben, mellükön érdem­jelekkel. Ily fényes látványt ez indóház már rég nyújthatott. A kikről még legelőbb kellett volna megemlékeznünk, ott láttuk Budapest hölgyvilágát, a nőegyletek buzgó, tevékeny elnöknőit Tisza Kál­­mánnét, Majláthnét, Teleki, Andrássy grófnőket, báró Edelsheim- Gyulainét, Veresnét, stb. Mindnyájan egy­szerű utczai toiletteben, kezükben csokorral. S ki­jöttek a királyné védnöksége alatt álló Erzsébet leány-árvaház növendékei is. Úgy hogy az indóház perronját, melyet egész hosszában díszes szőnyeg fedett, s a királyi pavillont a legdíszesebb s váloga­tottabb közönség töltötte be, csak a katonaság hiányzott. Pont fél 6-kor hangzott a távolból kö­zeledő vonat első füttye. Általános csend, melyet csak a vonat megérkezése után felharsanó éljen­­riadat szakított meg s ez éljenriadat folyton tartott, a hölgyek kendőiket lobogtatták, nem volt itt etiquetteszerü feszélyezés, itt mind­nyájunk igaz, őszinte szeretete nyilvánult, mely nyilatkozott úgy, amint ajkunkra jött. A király lépett ki először a kocsiból, tábornoki egyenruhában, örömmosolylyal arczán, láthatóan megindulva, néma fejbólintások között köszönte a szeretet e nyilvánulá­­sait, utána kiléptek az udvari kocsiból a királynő egy­szerű, fekete úti öltönyben, meglepően üdén nézett ki, kegy teljes mosolylyal viszonozta az üdvözléseket. Gi­zella főherczegnő, Lajos bajor herczeg, Mendel báró s Beck főhadsegédek, Festetich Mária grófnő, a ki­rálynő főudvarmesternője, Nopcsa báró főudvarmes­ter, Ferenczy Ida felolvasónő s az udvari kiséret. Ráth Károly csak e nehány szóval üdvözölte a fel­ségeket: „Isten hozta felséges királyunkat s király­nőnket.“ Ekkor előlépett Ráth Károlyné s egy gyö­nyörű rózsák­ s gyöngyvirágokból álló csokrot nyúj­tott át a királynénak a budapesti hölgyek nevében; a csokor lecsüggő szalagján „Budapest hölgyeinek hódolata“ szavak voltak olvashatók. Majd az Er­zsébet árvaleányház egyik növendéke Hoffmann Gizella nyújtott át a királynénak egy díszes koszo­rút. Folytonos éljenzés között vonult a felséges pár a pavillonon keresztül, utjukba mindenütt virágokat szórtak. A közönség majdnem közvetlen közelükben volt, egy rendőrt, egy katonát sem lehetett látni s a rend egy pillanatra sem jön megzavarva. A pavil­onban Kármán Lajosné nyújtott át Gizella főher­­czegnőnek egy szép virágcsokrot, mely előzékeny­ségét ő „köszönöm szépen“ szavakkal viszonozta. Általában a fogadtatás emelkedett volt, ünnepé­lyessé, emelkedetté tette azt annak minden egyes mozzanata, mely manifestálta a törhetlen s határ­talan szeretetet s ragaszkodást. Ő felségeik ezután kocsira ültek. Az első zárt kocsiban a királyné Gizella főherczegnővel, a második nyitott kocsiban a király, balján Lajos herczeggel foglaltak helyet s megindult a fogatok végtelen sora. Lehetetlen leirni a lelkesedést, melynek nyil­­vánulásai közt a királyi pár a városba vonult. A nép oly közel állt a kocsikhoz, hogy kezével érint­hette. Mindössze hat lovasrendőr képezte ő felsé­geik kíséretét. A kocsik csak lépésben haladhat­tak előre; a királyné, kezében tartva csokrát, zárt kocsijából folyton üdvözlőleg intett kifelé, míg a király egyre köszönőleg tartotta kezét sapkája mellett. Kendőlobogtatás, riadó éljenzés közt ment végig a két első kocsi a váczi­ úton, míg a fürdő­­utat­,m­ért­ Itt, aráffán­ díszített házaival és elegáns közönségével különösen szép látványt nyújtott. A közönség elragadtatása itt érte el tetőpontját, virágokat szórt a kocsik elé, ujjongott, éljenzett. Ezalatt a budai hídfőnél is óriási nép várakozott ő felségeikre. De magát a hegyoldalt is ellepte a tömeg, a várba vezető úton, bent a várban, a királyi palotánál hasonló­­képen zsúfoltan álltak az emberek s lelkesedés tekintetében nem maradtak a pestiek mögött. A várba érkezéskor a főőrség tisztelgett s midőn a a királyi pár a váriakba lépett, itt mindenekelőtt József főherczeg fogadta honvédségi főparancs­noki ruhában, majd az első kerület elöljárósága, mely Magyar Gyula elöljáró, dr. Gombár Tivadar, Schleich Károly, Ik­ezhegyi Ference, Krulich Vincze, Ráth József apát, Pilmayer és Osztoics Mihály urak­ból állt, tisztelgett ő felségüknél. A küldöttséghez a következő szavakat intézte: „Köszönöm uraim, szépen, igen szépen fogadtak,“ az utóbbi szavakat kétszer is ismétlé. A királyné is kellemesen volt meghatva, szintén pár szóval köszönetét fejezte ki, s aztán mindketten termeikbe vonultak. A királyi kocsikat az egész után az equipageok és bérkocsik végtelen sora követte. Az udvari ko­csikon az udvari kíséret foglalt helyet; mindjárt az első kocsikban ültek Mendel és Beck főhadse­gédek, báró Nopcsa és egy bajor hadsegéd, Feszte­­tich grófnő s több udvari hölgy, kiknek mindegyike díszes csokrot tartott kezében. Közel egy óráig tartott, mig az egész kocsi vonal az indóházat el­hagyhatta. A közönség türelmesen bevárta s sok ismert alakot megéljenzett. * A kivilágítás, mely szintén rögtönözve tör­tént, körülbelül 8 órakor kezdődött s fényesen sikerült. Főleg a Lipótváros elragadó fényben úszott. Nem volt ház, melyben legalább egy-két ablak ne lett volna kivilágítva. A főutczák pedig tündéri fényt árasztottak. A budai oldal házain kitett gyertyák mint egymás fölé helyezett kis csillagok, ragyogtak. A Gellért-hegy lejtőjén fekvő házacskákból egy-egy kék vagy vörös láng buk­kant elő, majd ismét eltűnt. Az ismétlődő tűzi­játékot a corsóról, melynek palotasora szintén ragyogott, igen sokan nézték. Általában a késő órákban is töméröde nép járt-kelt a napvilágos­­sági utczákon, melyek közül a Dorottya-, a fürdő-, a váczi-utczák különösen kiváltak. A középületek nem világíttattak ki, a sállodák azonban kivétel nélkül, nevezetesen az „Eirópa“, hová a folyton megújuló görögtűz számtalan nézőt csalt. Az Andrássy­­palota, mely élő virágokkal igen ízlésesen volt föl­­diszitve, kis mécseseket rakott ki az erkélyre, az ablakokba. A Duna partján elhúzódó paloták bár nem mindenik világított ki, elbűvölő fényárt mu­tattak, melynek sugarai ott rengtek a víz fényes tükrén, még inkább emelve a hatást, szemlélve ezt különösen a budai magasabb pontokról. A királyi palota ablakait szntén megvilágítva láttuk. Mily bűvös, elragadó látvány tárulhatott innét a szem­lélő elé ! Budapest, május 3. Az osztrák áramvasut által a gabona és liszt­­szállitmányokra nézve f. hó 1-jével életbeléptetett uj helyi tarifa a­ Pester Lloydot dythirambusokra ragadja s e táraság kiváló méltányosságának, a magyar forgalom könnyítése körül szerzett érde­meinek megénelésére késztt. Mi is tartalék nélkül elismerjük, hogy z új tarifa némely könnyítéseket tartalmaz , nem brunk azonban szemet hunyni azon tény előtt, hogy e könnyítések kiválólag a Budapesten felül eső állomásának javára esnek s belőlük Ma­gyarország székvácsának, magyar a kereskedelem központjának csak édeskevés haszna van, sőt in­kább éppen arra átszanak irányzottaknak, hogy a magyar kereskedőket e központjától lehetőleg minél inkább elteséljék. Kitűnik ez, ha a május 1-jei tarifával életbeléptetett díjmérsékléseket egy­mással szembe állítjuk, mire nézve tartván magun­kat a Pester Lloyd adataihoz, közöljük a követ­kező tételeket. Szemben az ápril 30-ig fennállott díjtételekkel, a május 1-jei tarifa által életbe lép­tetett díjmérséklés kitesz: Bázsiástól 8.1 7.4 19.5 33.1 36.5 41.9 Ez adatokból legelőször is azt láthatjuk, hogy a díj megállapítások úgyszólván nélkülözhetnek minden rendszert, így láthatjuk, hogy Baziástól Budapestig valamivel nagyobb a mérséklés, mint ugyancsak Baziástól Bécsig. De noha ez első te­kintetre a magyar forgalom kedvezése mellett bi­zonyítana, csak közelebbről kell az engedményeket megtekinteni, és mindjárt észreveszszük, hogy azok mindenütt inkább a nem magyar forgalomnak, vagy az osztrák államvasút speciális érdekeinek ked­veznek, így Czegléd-Brünn csak 7­4 kr mérséklést élvez, míg Budapest-Brünn 127-et. Miért ? Mert Czegléden nem kell a magyar államvasút versenyé­től tartani, míg Budapesten igenis nagy szerepet játszik az utóbbi pálya. De szintúgy állításunk mellett bizonyít az is, hogy a hosszabb magyar vonalakon kisebbek a mérséklések mint a rövidebb nem magyar vonalakon, így Buziás-Budapest 423 kilométernyi vonalán a mérséklés 8 krajezár, míg az ugyanoly hosszú Budapest-Brünn, 434 kilomé­ternyi vonalon, a mérséklés 127 krajezár, vagyis 50 százalékkal nagyobb. Továbbá a leghosszabb magyar vonalon, Bécs-Bázias, 701 kilométer, a mérséklés 7,4 kr, míg a hasonló hosszú 688 kilométer­nyi, Budapest-Prága vonalon a mérséklés, 26­3 kr, tehát több mint háromszor oly nagy; továbbá a Szeged­­brünni 624 kilométernyi vonalon a mérséklés 21,5 krajezár, ami hasonlag mutatja a magyar vonalak­nak adott mérséklések kedvezőtlenebb voltát. De talán elég lesz már ennyi példa is annak kimuta­tására, hogy a jelen tarifamérséklés lehet igen hasznos, mint általában minden tarifaleszállítás, de semmi esetre sem olyan, melynél Magyarország érdekei szolgáltak volna irányadóul, de még csak olyan sem, melynél Magyarország érdekei csak tűrhetőleg is méltattak volna. Ő felsége — mint a B. u. nanja — Matte­­kovics Sándor tiszteletbeli miniszteri tanácsost a kereskedelmi minisztériumban, valóságos miniszteri tanácsossá nevezte ki. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése tárgyában összehívott enquéte tegnapi üléséről szóló tudósí­tási tárgyhalmaz miatt csak hétfő reggeli lapunk­ban közölhetjük. Haynald Lajos érseknek ápril 12-től keltezett bibornoki kinevezése — a­mint a „B. C.“ Bécsből értesül — megérkezett már a külü­gyminisztériumba. Szegeden az idén alig lesz lehetséges az újon­nan felállítandó bankfiókot tényleg meg is nyitni. Az aradi kereskedelmi kamara ennélfogva folya­modott a pénzügyminisztériumhoz, hogy szemben e ténynyel, Aradon, a­hol a jövő évben különben is bankfiók fog felállíttatni, ez még az idén aktiváltas­­sék. E méltányos kívánságnak hely is fog adatai. .£P M , M •£ e S, A « g ö I­­g ’S. '£ S) « M M Ph cg H Budapesttől — 9.— 12.7 26.3 29.7 33.5 Czeglédtől 0.5 6.4 7.4 21.— 24.6 34.7 Kecskeméttől 1.4 7.— 15.— 28.4 32.— 35.3 Szegedtől 3.2 8.9 21.5 35.1 38.5 37.4 Kikindától 4.3 9.9 17.3 30.9 34.3 38.2 Zsombolyától 4.6 10.4 18.3 31.9 35.3 38.6 Temesvártól 5.5 11.1 14.5 28.1 31.5 39.4 Lugostól 6.8 12.3 17.6 31.2 34.6 40.7 _________ (B. C.) A prágai cseh lapok egyhangúlag jelentik, hogy Rieger, midőn legutóbb Bécsben időzött, érte­kezett Herbsttel a fölött, hogy miképen szüntethető meg a két csehországi nemzetiség viszálya és miké­pen állítható helyre az egyetértés. A cseh lapok megjegyzik, hogy ez a megál­lapodás elengedhetlen feltétele a cseh képviselők parliamentáris működésének, és, mind a két fél békü­lékeny nyilatkozataiból ítélve, már nem lát­szik lehetetlennek. A további alkudozásoknak aligha marad el sikere. Jakub kán proclamátiója. Jakub kán a következő proclamátiót intézteti Afganisztán országnagyjaihoz atyja halála és az ő trónra lépése alkalmából: „Dicsőség az istennek, a világok urának! Ezeket mondja Jakub, Ali fia, Mohamed fia (nyu­gosztalja az Isten mind a kettőt!) ti nektek, nagy országunk fejedelmeinek és nemeseinek, a hit fegy­vereinek és oszlopainak, nektek a vitézeknek és erényeseknek, a kik bátrak vagytok mint az orosz­lán és fürgék mint a tigris. Bocsássa meg az isten vétkeiteket és a próféta vegyen oltalmába benne­teket megnyitva előttetek a kert kapuit. Tudjátok meg tehát, hogy dicső atyám, a ki­nek ismertétek jámborságát és erényességét, és a kit ti mindnyájan kedveltetek igazságosságáért és szelidségéért, nincs többé gyermekei közt, mert a moszkók földjére való útjában, a kiknek császár­jánál segítséget keresett, Mazar—i— Serif várában utolérte őt a halál angyala és elvitte a szentek és az angyalok birodalmába, hogy ott szintül­ szinte lássa a próféta dicsőségét és elvegye istenfélő éle­tének jutalmát. Nyugodjék tehát békében a föl­támadás napjáig. Most tehát én vettem kezembe a hatalmat, az ő első­szülött fia, hogy uralkodjam fölöttetek pustánok (afgánok), úgy a mint a hívők fejedel­méhez illik. Én jóságos uralkodótok akarok lenni, de nektek pedig hű szolgáimnak kell lennetek és mindenkor készeknek, hogy vérteitekkel és lánd­­sáitokkal védelmezzétek trónom, Kabul fővárosom és birodalmam. Kössetek tehát kardot és ragad­játok meg puskáitokat, mert Bigturia begum (Victoria császárné) csapatjai ellen foglak vezetni benneteket és embereiteket, a melyek rablókul törtek be Afganisztánba. Ne féljetek sem tőlük, sem ágyúiktól, mert velünk van az isten, a ki bizonyára nem hagyja el népét, a mely segít­ségül hívja őt és bízik benne. Írtam ezt Kabulban, a trón városában, a hedsira 1296. esztendeje Sza­­fer hónapjának 23. napján (márcz. 8.) Féljétek az istent és gondoljatok prófétájára. Én az afgánok kánjainak kánja.“ Mai számunkhoz féliv Az erdőtörvény-javaslatról. Földművelő állam vagyunk, azt hangozta­ a világ folytonosan füleinkbe; földművelő áll vagyunk, kiáltjuk mi is utána. Annyiszor isn teljük e mondatot, mig végre nem lesz magyar ki kételkednék azon, hogy Kárpátoktól Adriáig is nem is lehetséges. Mi az érettelt és erdőboritotta hegyek ál övedzett ország lakói képesek vagyunk ezt el­tenni magunkkal s mindamellett, mint nemzet , keveset teszünk földművelésünk fölvirágoztati érdekében, hogy valóban pirulnunk kell. Vagy­­ volt kénytelen az idén az orsz. gazdasági egye­let, a többi nemzetek földmivelésének óriási ha­tását látva, ez érdemben kérelemmel fordul a képviselőházhoz? Földművelésünk egyes ágai­n pedig kiválóan súlyos helyzettel küzd az erdész­ettől csak hasznot és támogatást kíván mindenki, érdekében tenni és áldozatot hozni, egypár ügybe erdőbirtokoson és néhány szakférfiún kívül sem­ Az erdészet nem számíthat oly általános részvétt nagy jelentőségével arányban álló oly pártfogó mint a gazdászat, mert valljuk meg igazán, erdészet iránt a magyar földbirtokosságnak fel­tékenyebb, és nevezetesen a gazdag, sík föl lakó része, nem bir érzékkel. Nálunk az erdőt­­ eladni szeretik, de nevelni és fentartani, már bántsd virág, mihelyt az jövedelem-apadással jár A­mit mindennap nem látunk, a minek In­nát mindennap nem észleljük, a minek romi következményeit csak ily rendkívüli katasztri juttatják eszünkbe mint Miskolcz, Eger veszedel Szeged pusztulása s akkor is csak kevesen­b me­lléklet van csatolva. Budapest, május 3. Facta loquuntur. Május harmadika, nem hiába hogy hár­mas szám, de hármas vereségét is jelzi az ellenzéknek. Május harmadika a nap, melyen Orosz­ország megkezdi a kivonulást abból a Ru­­méliából, melyet az ellenzék már végkép az orosznak ajándékozott. Május harmadika az a nap, melyen az aranyjáradék, annyi balszerencse és oly sok viszály után, nemcsak meg nem tört, de meg sem fogyatkozott erejében, hanem ellenke­zőleg meghaladta a kibocsátási árfolyamot. Május harmadika végre az a nap, me­lyen az országot tönkrejuttató, az államot a deficit és fizetésképtelenség örvényébe sodró kormány oly kedvező pénzügyi eredményt mutatott föl, mely magában véve is örven­detes, de az ellenzék őrületes baljóslatai után valóságos diadal. Midőn a kormány kérte a felhatalma­zást a 100 milliós kölcsönre, mely legna­gyobbrészt a 153 milliós kölcsön második felének convertálására kellett, akkor az el­lenzék csak Boszniáról tudott beszélni, s minden áron meg akarta a kormány kezét kötni. Bele­kaperáskodott mindenbe. S mi­dőn a kormány egy harmadrész beszerzé­sére domaiiális kölcsönre kért felhatalmazást, hogy azzal üdvös pressiót gyakorolhas­son a pénzpiac­on a rente kedvezőbb elhelyezésére ; másrészt az árfolyam tekin­tetében szabad kezet kért, hogy minél ma­gasabb cursust érhessen el — akkor az el­lenzék csak arról tudott beszélni, hogy kormány még soha sem kért ily óriási telj­hatalmat s ez csak az ország romlására ve­zethet. A nemzet többsége azonban meg­szavazta a felhatalmazást, mert bízott kor­mányában, bármit is kiáltott rá az ellenzék. S mi lett az eredménye ? A domaniális kölcsön fölösleges, az aranyjáradék pedig magasabban áll mint valaha. Az ellenzék lapjai minden nap megütötték a dobot az­­i-Rvárr blfala .— »-*» kormány kifi­zette a mai kedvezőtlenebb viszonyok, nyu­nyák occupatió és közgazdasági válságok daczára azt az adósságot, mibe a bőségben úszó tékozlás verte a nemzetet. Midőn a kormány beteljesítette a bud­­getet, egymást érték az ellenzék hangzatos vádjai, hogy az előirányzat nem felel meg a valónak. S ebben az egyben talán még igaza is lesz az ellenzéknek. Mert bizony meglehet, hogy a deficit kisebb lesz, mint gondoltuk volna. Az igaz, hogy az ellenzék azt mondta, nagyobb lesz. El vagyunk készülve arra is, hogy az ellenzék az államjövedelmek gyarapodását egyedül az adóbehajtás szigorításának fogja tulajdo­nítani. Azért előre is figyelmeztetjük, hogy nemcsak ma egyenes adók, de minden más ál­lamjövedelem is gyarapodást mutat, sőt az utóbbiak még nagyobb mérvben szaporodtak mint az egyenes adókból befolyó jövedelem Háromszoros veresége az ellenzéknek háromszoros diadala a kormánynak, a több­ségnek, az egész nemzetnek. Mert ha a ellenzéknek lett volna igaza, bizony keser­vesen siratja meg az ország. De a többségnél lett igaza, mely bízott a kormányban és az or­szágnak kétszeres oka van e fölött örvendeni Nem vagyunk oly naivok, hogy ai higyjük, miszerint az ellenzék, annyi ve­reség daczára, magába szállana. Ellenke­zőleg, még jobban fog gáncsolni, kár­hoztatni, átkozni, lármázni és jajveszékeln­i ez természetes, mert kell, hogy mim jobban érezze vesztét. De lenne bár hang erős, mint a féktelen elemek kétségbeeső orkánja, a némaságukban is hangosabb? beszélő tények túlharsogják szavukat, s ? ellenzék lejárta magát mielőtt még ko­mányra jutott volna.

Next