Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)

1882-04-22 / 91. szám

Harmadik évfolyam. OX. szám. 82i:BKISJ5Tdl IBODA: Bei-királJuKia 16. sí. hová a lap gjeilemi részét illető közlemények aximzendók. 1Z „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DUA ! Vidékre poétán, vagy helyben házhoz hordva; trés» évre..........................1« Kri. lij Negyedévre ... 4 írt. p^ívre...................... frt. ||| Egy hóra helyben . 1 frt 00 kr. Egyes szám­ára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ m­ndennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratok u*m adatnak viane. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI HS TÁRSADALMI NAPILAP. XLmtl 3ülí­ció klAitD-ilIV­­m : Jani» könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés é us literek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: latszor hasabozott gám­ oud sor vagy annak tere 6 k . Bélyegdij minden hirdeti* után 30 kr. Szo e gyakoribb h,r^^‘^«Mc«lön tedvezményt Djujt a Nyílttéri carkkak larmond w. után So kr. Uzetendo Trefort és javaslata­­it. Miért kellett a protestáns felekezetek képviselőinek a középiskolai javaslat megbuk­tatására szavazni és ez által a szabadelvű irányban sodrott, de a napi érdekek paran­csoló követelésén túl alig látó közvélemény haragját vonni magukra? Hát csak nézzük meg egy kissé: mi történt ? Trefort megkísérlette más alkalommal is középiskolai javaslattal előállani. A fele­kezeti jogok és érdekek kicsibe vételével in­dult úgy­nevezett liberális irányban. Fölmerült a felekezet­közi kérdések körül nem egy kényesebb, kellemetleneb. Trefort úr a klérus f­a vazaljának bizonyitá magát. Kö­zépiskolai javaslatát a protestánsok még sem gátolták volna meg és in nascenti meg­buktatta a . . . klérus. Ez volt az ügy első fázisa. Ez volt a nyitány. Az állameszmét dicsőítő zenemű­ nyitá­nyába az orgonahang bele­szólalt. Trefort úr várt, azután annyira körül­­zugta a mind hangosabban felszólaló közvé­lemény, mely ma is annyira körülzugja, hogy fenyegetőzik azzal, hogy tárczáját köti az ősz­szel beterjesztendő új javaslathoz, mit se­hogy nem tudnak elhinni neki a beavatottak és Trefort úr azokat a protestáns felekezeteket próbálja megregulázni, melyek előbbi javas­latát nem buktatták meg és a főfelügyelet jogát szabályozó javaslatot izzadott ki. Mert ez már izzadás volt. Ha a gothi­­kus­ ivek alatt a refektoriumban a confrate­­reknél ki nem pihente volna magát, bizo­­nyára megártott volna. A suprema inspectio körülírása, annak alkalmazása egyenesen sértette a pro­testánsokat. Anyagi törvényt nem mert hozni. Miért ? Per gu­or­ium dei. És csinált volna alaki törvényt. Musm­ut Azt csak a beavatottak tudnak megmon­dani. Ezzel is kelepcéébe került. Minő állam­­férfiúi belátásra valló kapkodás! Ezután várt. Gondolta : jó lesz tudni, mit akarnak a pro­testáns felekezetek. Elkezdett szóba állani ve­lük­­, az állameszme képviselője. Meg­bántotta radikális irányú barátjait, az ál­lami oktatás jelszavát hangoztató sajtót. Vég­re létre jön egy compromissum. És ? Előáll a bíboros főpap, bevet egy sa­ját elismerése szerint hevenyében irt memo­randumot, melyet a „Budapesti Szemle“ ér­deme szerint megmosdat (áprilisi füzetében) és pártfogói non b­alance szál becsúsztatja a tanulmányi alapból fenntartott iskolákról szó­ló fejezet czimébe a k­at­hol­i­k­us jelzőt, mely ugyancsak nem „epitheton ornans,“ ha­nem a szó bosszantó értelmében c­aracte­­ri­s­ticu­m. A „tanulmányi alap“ fontos kérdésén, mely már Deák Ferencz híres utolsó vallás­ügyi beszéde óta kínos bizonytalanságban tartja a felekezeteket, melyek extra domi­nium vannak és mégis majdnem megrend­­szabályoztatóak vala, egy tollvonással túlteszi magát. Már most az a kérdés: tudta-e Trefort úr, mi jelentősége van Haynald e fellépé­sének vagy nem ? Ha tudta is a katholikus klérussal ugyan csak sűrűn folytatott egybeköttetéseinél fog­va, teljes valószínűséggel bír a hozzávetés, hogy tudta, miért engedte meg a protestáns féltékenység éber őrködését ismerve, hogy a törvényjavaslat e zátonyra kerüljön. Ha nem, akkor miért foglal el oly széket, melyen a legkényesebb természetű szövevényekben magát feltalálni bíró államfér­fim tapintatra 63 erélyre van szükség? Akarja-e a botránykövet a magyar ál­lameszme konszolidátiójának magasztos ér­dekében eltávolítani? Akarja-e a katholikus klérussal megértetni azon különbséget, mely van az újabb államszervezet és a regnum Marianum boldog korában uralkodott állam­­szerkezet közt ? Akarja-e mindazon visszaélé­seket megszüntetni a múlt hagyományainak, a középkor foszlányainak azon csekélyeknek látszó, de azért a legfinomabb világban , az er­kölcsi és vallási meggyőződések világában ha­talmas befolyással bíró dolgoknak a vallás­egyenlőség utógondolat nélkül elfogadott esz­méje érdekében végre-valahára eltávolítására bír-e bátor készséggel és határozottsággal ? Vagy a vallásegyenlőség követelményeinek az erősebb fél ne hódoljon? Az állameszme érdeke előtt csak a gyengébb tegye le a fegyvert, a vérrel kivívott jogokat megpecsétlő közjogi okmányokat tépje szét ? Mutassa meg Trefort úr, hogy a ma­gyar alkotmány tényezői közt az óriás elő­jogo­kat jo­jj, m­int.tvin elvompit antaistip helyzetnél fogva dúsgazdag hatalomra és be­­folyásra emelkedett katholikus egyház auto­nómiája kérdéséből nem csinál elmejáté­­kot, mint a bíboros főpap? Ez autonómiát mentalis reservata nélkül ő­szintén akarja. Mutassa meg, hogy a királyi hata­lom pártfogói állását alkotmányos jog­gá változtatni bír kellő érzékkel a mo­dern államrendszer igényei iránt. Oldja meg a tanulmányi alap kérdését, de ne az ál­lameszme cserbenhagyásával confrater pajtás­kodással, de tegye azt, a­mit hangoztat és a protestáns felekezetektől ne féljen. Ne kí­vánja a gyengébb és történelmi jogai vé­delmére kényszerített, tehát a modern al­kotmányos fejlődés korában e­z ipso ha­mis helyzetbe sodort protestánsoktól, hogy kövessék az utat, melyen haladni akarnak, szívükből, lelkei­ből, de ő nem lép a szoros egybefüggésben álló és összebonyolódott kér­dések megoldása egyedül helyes útjára: az állameszme teljes, őszinte akarása által indikált útra , a vallásegyenlőséget vigye keresztül min­den izében, az előjogokból származott visszaélé­seket szüntesse meg, a királyi pártfogást változtassa valódi, alkotmányosan gyakorlan­­dó joggá és az á­ll­a­ni e­s­z­m­é­t vigye be­le a múltba is mindazon hagyományok meg­szüntetése kérdésében, melyek a katholikus államnak, mint ilyennek megerősítése érde­kében még fennállanak, akkor vesse fel a protestánsoknak politikai p­á­r­t­kü­lön­b­s­é­g nélkül a bizalmi kérdést. Ezek lesznek az elsők, kik százados nyomás alól föllélegzett ujjongó jó kedv­vel szavazzák meg a középiskolai törvény­javaslatot. Vagy ha a kérdést ide megérve, nem látja, a statusquo alapján félszeg tör­vényt fog létrehozni. Azért megtehet sokat arra, hogy a magyar államérdek szempont­jából éberen őrködjék az államellenes üzel­­mekre , de jóslótehetség nélkül mondhatjuk, addig hiányozni fog alkotása iránt a biza­lom, mi nevelésügyi intézmények terméke­nyítő hatására nézve első föltétel. — Delegáczionális körökben az a hit kering, hogy magas, kiváló rész­ről élénk befolyást gyakorolnak az elő­irányzott nagyobb öszszegek megsza­vazására s az indiványozott törlések elejtésére. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. április 22. Addig hihiiti a vesszőt mig fiatal. Angolból: Amte*. IX. (16. Folytatás.) Halvány szürke bársony ruha simult az ifjúság bájait egészen megtartott sugár magas alakjára. Gömbölyű fehér karjai és domború vál­lai, mint Páriái márvány csillogtak át a finom fekete csipkén. Arany bajának dús fonadékai ku eg,y gyémánt csillagot tűzött, és e fejedelmi alak az volt a minek látszott, egy magas mű­veltségű úrnő, egy mély tiszteletet s szeretetet Parancsoló asszony. Szép arcza elvesztette rendes üde színét, de nem csoda, mert harczra készült; nehéz feladat volt, de elkerülhetetlen; először életében most ál­lott fiával szemben, azon elhatározással, hogy an­nak az akaratát le kell küzdeni. És ez az elha­tározása nagyon gyöngéddé s előzékenyé tette az ebéd alatt fia iránt, szelíd türelemmel hallgatva *anak ömlengéseit. Ebéd után azt mondát­­ Carlos, menjünk ki a szabadig. A cred­­ivsta alatt szivarozhatsz, s zavartalanul gethetünk. ,, Lady Carew azt mondja 87­­8W.Mégétel, bár mily Ml«*““ 1W«'' Laut araiad m.rabí­nta ha I« ság a mit fiától valaha megtagadott, de rendít­hetetlennek kell lennie. Megrázkódott arra a gondolatra, hogy az a felezsezomázott szép neveletlen leány, a kit lá­tott, legyen Firholme úrnője, és az viselje a La­dy Carew nevet. Egy könnyü csipke kendőt vetett a fejére, leült a czédrusfa alá , a fiára várakozott. Mi­dőn Carlost közeledni látta, imádkozott mint még soha nem imádkozott azóta, midőn a Sir Antony oldala mellett térdelt. — Anyám, mondá Carlos a­mint az anyja lábai elé veté magát, elég hosszasan tartottál füg­gőben. Mondd mit akarsz velem tudatni? — Édes fiam, a­mit én akarok mondani, azt te nem óhajtod hallani; félek, hogy nem fog beszédem jól esni; de most nekem nem szabad arra ügyelnem, csak azt tartom szemem előtt, hogy a te javad mit kíván. Én elősm­erem, hogy Waldron Margit szép leány , de semmiképen sem arra való, hogy feleséged lehessen. Erre az állásra, mit mint nőd foglalna el, nincsen képesítve. A vidámság eltűnt az ifjú arczáról, homloka elborult s vonásai komor majdnem mogorva ki­fejezést nyertek. — Mondd anyám miért nem tartod méltó­nak arra, hogy nem lehessen? Hiszen te magad mondod, hogy soha sem láttál szebb nőt nála. — Igaz, elősm­erem hogy szép, de azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy neveletlen. Az a leány, fiam ne haragudj, az igazságot meg kell mondanom: fiam, az a szép leány nem csak ne­veletlen, hanem a vele született természeténél s hajlamánál fogva durva, pórias, s a legnagyobb mértékben közönséges. Az ifjú arcza lángba borult a haragtól, sze­mei szikráztak, tehetetlen dühében ajkaiba harapott. Ha e szavakat férfi mondta volna, nagyon rosszul járt volna. — Nagyon szigorúan ítélsz felette! kiáltá indulatosan. _ Ne hidd, én helyesen ítélem meg, volt a válasz. Téged a szerelem tesz vakká, de én tisztán látok. Én olyannak látom ötét a milyen valóban, te pedig a milyennek képzeled. Ha nőül veszed, néhány hét múlva teljesen kiábrándulsz, s a heves szerelem gyűlölettel végződik. — Ne hidd , nem fogok kiábrándulni, soha sem tudnék Margitra ráunni! Az emberektől távol egy puszta közepén is meg tudnék vele élni, és soha sem kívánnék az ő szép arczán kívül más arc­ot látni. — Fiam én jobban ismerlek, és ismét azt mondom, hogy néhány hét alatt reá unnál Margitra. Elism­erem, hogy egy szép arcznak nagy hatalma van, s megtudja a sziveket hódítani ; de te, a Filholmes Carewk ivadéka nem vezethetsz be egy olyan leányt a világba, mint feleségedet. Hiszen még a saját anyanyelvét sem beszéli nyelvtani szabályok szerint, s kiejtése a botrányos­­ságig pórias , s úgy tapasztaltam, hogy a művelt­ségnek a legközönségesebb formáit sem érti. Ezt a leányt még a cselédeidnek sem mutathatnád te pirulás nélkül, nem hogy barátaidnak és a veled egyranguaknak. Szegénysége ellen nincs kifogá­som, alacsony származása sem volna elhárithatat­­lan­ akadály, ha műveletlenséggel nem párosulna, de ismételve mondom fiam, hogy e leányt nem teheted Ficholmo úrnőjének, ezzel tartozol neved­nek és őseid emlékének. — De tehetem — és tenni fogom ! kiáltá az ifjú. — Oh anyám azt gondoltam, hogy te nem fogod kedvemet szegni! Ez a házasság szivemnek leghőbb óhajtása ! A Lady Carew ajkai görcsösen vonaglottak s arcza egészen elhalványult. Minden erejét s bá­torságát összeszedte, hogy ellent állhasson. — Carlos édes fiam, mondá gyöngéden, mert az egyszer szíved kívánságát nem szabad megengednem. Most fájdalmat okozok az igaz, de eljön az idő, midőn meg fogod köszönni szilárd­ságomat. Az ifjú felállott nyugvó helyzetéből s ko­molyan nézett az anyjára. — Anyám, azt akarod-e velem megér­tetni, hogy házasságomba nem adod a beleegye­zésedet? kérde röviden. — Igért fiam, válaszok az anyja. Nekem is nagy fájdalmat okoz, hogy megszoraok­talak , de kénytelen vagyok beleegyezésemet megtagadni. _ Ezt én nem értem, mondá Carlos von­tatva, s hangja rekedt volt a méregtől. Anyám, ez egészen új dolog mi köztünk, tudod-e, hogy most történik először életedben, hogy megtagad­jad kérésemet ? _ Félek, hogy igazad van, volt az alig hall­ható válasz. Eléggé vádolom magamat túlságos engedékenységemért: tagadhatatlan igaz, hogy mindkettőnkre jobb lett volna, ha eddig is sok mindent megtagadtam volna tőled, most könnyeb­ben tűrnéd helyzetedet. — De miért akarod most kezdeni azt ve­lem, a­mit eddig nem tettél.? Kiáltá az ifjú, miért akarod életem legforróbb kívánságát ellenezni ? — Mert szükséges, volt a válasz. Mindig minden kívánságodat teljesítettem, s igyekeztem kedvedet keresni, s megtagadni kérésedet most nagy fájdalmat okoz; de nem engedhetem meg, hogy tönkre tedd magad ; nem nézhetem, hogy szaladsz vesztedre a nélkül, hogy mindent el ne kövessek megmentésedre. — Anyám neked nincs jogod házasságomat betiltani. — Az anyai jog az enyém, volt a válasz, midőn a gyermek veszedelmébe rohan, a szülő­nek kötelessége visszatartani. — Anyám, a te fellépésedet nem tartom szépnek és igazságosnak, mondá mindinkább el­sötétülő homlokkal Te egész életemben minden vágyamat teljesítetted, a legcsekélyebb kívánsá­gomat sem véve ki; és ime most, midőn ko­molyan kérek valamit, a­mire szükségem van, mert nála nélkül nem élhetek, most megtagadod tőlem! Óh anyám, hogy teheted ezt te, ki ma­gad is oly forrón szeretted atyámat, te ki annyi­ra tudod és érzed, hogy mi az igaz szerelem, hogy tagadhatod meg kérésem ! — Fiam, ha meg volnék róla győződve, hogy ez benned nem csak múló felindulás, hanem igazi szerelem, akkor nem vonnám meg tőled ta­nácsomat és segítségemet, de nem hiszek érzel­medben. Szívem azt mondja, hogy csak gyermeki ábránd, első felhevülésed, első álmod, de ez nent az igazi szerelem. — Uralkodónk olaszországi láto­gatására vonatkozólag a következőket sürgönyzik a „P. N.“-nak Rómából: „Az a remény, hogy Ferencz József osz­trák császár és magyar király viszonozni fogja az olasz királyi pár bécsi látogatását, újabb időben ismét erősbödött, s az olaszok valódi elragadta­tással beszélnek ezen kilátásokról, és mindenkit biztosítanak arról, hogy az osztrák magyar ural­kodónak ilyetén —--*»*»»-„ halár« ez idő szerint Olaszország, Auszria-Magyarország és az ezzel szövetkezett Németország között fennállanak.“ A­mint azonban a viszonyok vannak, nem szenved kétséget, hogy Ferencz József császár ki­rály nem fogja meglátogatni az örökvárost, hanem ha már látogatást tesz Olaszországban, minden­esetre más helyen fog a találkozás közte és az olasz király között végbemenői. — Andrássy­ Gyulának a négyes bizottság ülésében tett felszólalásával, nemcsak a magyar delegáczióban, hanem kormánykörökben, főleg pedig a közös minisztériumok hivatalaiban is foglalkoznak. Már nem is titok többé, hogy An­drássy gróf, ha nem is nyíltan és közvetlenül a közös kormányt azzal vádolja, hogy helytelen el­járás és főleg a véderőitörvény behozatala által idézte elő a fölkelést. A gróf minden visszatartás nélkül kijelenté, hogy a véderőtörvény és az ujon­­czozás végrehajtása által nagy hiba követtetett el. Ezen hibák szomorú következménye az, hogy most a kormány a birodalom tekintélye fentartása czél­­jából köteles ezen rendeleteit minden erőfeszítések árán is fentartani. Gróf Bylandt-Rholdt nem cse­kély meglepetésére szolgált, hogy a támadás ezen oldalról jött. Tegnapelőtt délelőtt Andrássy grófot a király 20 perczig tartó kihallgatáson fogadta. Azt hiszik, hogy a gróf ezen audienciára való meg­­hivatása a négyes albizottságban való felszólalásá­val összeköttetésben van. Reuter ügynökségnek április 20-tól sürgönyzik kalkuttából, Mandalayból jelentik, hogy a politikai gyilkosságok újra megkezdődtek. A király kivégezteté két nővérét, az alkirálynőt és a kincstárnokot, azonkivül a rokonai kö­zül ötven személyt megöletett. .. , ~ ,A vámilletékeknek ezüstben tör­ténő fizetésénél vagy biztosításánál, a törvény ér­telmében szedendő aranyár-kelet-pótlék, 1882. évi május kóra tizenkilencz százalékban állapíttatott A délszláv fölkelés színteréről sajátságos hírek kezdenek szárnyalni. E szerint Dera Ml­az’ krivosjei harczképes emberek mind Montenegróban pihenik vereségeiket és fá­radalmaikat. Montenegróiak azt állítják, hogy mintegy másfélezer ily fegyverfogható férfi Macia- Stop, rendes katonaság által hozzá­férhetetlen sziklásai között vonultak meg és lesik az alkal­­mas pillanatot, hogy hirtelen kitörj­enek és a hó­dítás sisiphusi munkája csaknem elülről kezdődjék. Mintegy négyszáz főnyi csapat már jelentkezett is, még pedig oly ponton, a­hol a katonaság minden zugból a határon át űzte őket. Ha megint visszatértek és a határon innen tűntek fel, ez csak a montenegrói katonai zárvo­nal elnézésével történhetett. Annyi bizonyos, hogy katonai körökben egyre sűrűbben vetik föl a kér­dést, hova lettek a felkelők. Számukat ugyanis 2500—3000 becsülik. Ezekből nem igen tért vissza több községébe, mint 200-300 ember, elesni se esett el több ennyinél. Hova lett akkor a többi, mert alig hihető, hogy Montenegró eny­­nyinek helyet és ellátást adna, vagy ha igen, akkor ezzel megvannak ezéjai a közel­jövőre nézve. ^uajuaua, ■ c »­ö­ utasításai nemcsak arra szorítkoznak, hogy a ro­mán területet érintő Dunarészen a románok tel­jes felsőbbségi jogát hangsúlyozó javaslat vál­tozást nyújtson be a Barrére-féle javaslathoz, ha nem e kívül utasítva van a Duna kérdésének minden oly megoldását ellenezni, a­mely nem közvetlenül az európai Duna-bizottság részéről létezik. Azt hiszik, hogy az európai dunai bi­zottság ülésszakát nem fogják május 10-dike előtt megnyitni.­­ A zágrábi tartomány­gyűlés tegnapi ülésén a regnikoláris deputáczió tagjaivá Mihalovics, Miskatovics, Spe­­recz és Vojnovics csaknem egyhangúlag megválasztottak. A Starcsevics-pártiak nem sza­vaztak. Ezután Sipics, az újonnan választott sziszeki képviselő és Je­zass­eb György gr. iga­zoltattak. — A szerajevói főparancsnokság vezetését s vele Bosznia és Herczegovina kormányzását — magyar delegaczionális kö­­­rökben elterjedt bir sz­­­int­e veszi át Jovanovics báró — Az orosz hivatalos lap közzé­teszi a czár­ukázát, mely megtiltja a kato­nai személyeknek, hogy nyilvánosan beszédet mondjanak, mert az ellentétben áll a fegyelem szellemével. Egyúttal újra hatály­ra emeltetik az előbbi rendelet, mely megtiltja a hadügyminisztérium tisztviselőinek, hogy a felebb­­valók engedélyt­ nélkül czikkeket tegyenek közzé melyek Oroszország belügyi vagy külügyi viszo­nyait érintik. A szászok a franczia sajtóban, il. Ez órában is, midőn a Tisza-kormánynak egy bujtogató ellenzékkel (t. i. a szász agitátorok­kal) gyűlt meg a baja, ezt a hazafiatlan ellenzé­­keskedést nem Németországból szitják-e?­­ Nagyon helyénvalónak tartjuk, hogy meg­­világítsuk az erdélyi szászok által támasztott azon perpatvart, mely az ú. n. Deutscher Schulvereinra, ezen berlini tudósok és tanárok által alapított egyesületre támaszkodik. Két magyar publicista: Nemányi Ambrus az „Hungarica rés czimű“ figyelemreméltó röpiratá­­ban, valamint Schwiedland Ödön, kiderítették e „Germania irredenta“ keletkezését és semmivé tették annak sületlen tiltakozásait. De a német ta­nárok nem érzik magukat megveretve s folytat­ják tovább a harczot, mely meddő marad ugyan mindaddig, mig nem lép ki a hírlapi czikkek­ és fejtegetések keretéből, mindazonáltal veszélyessé válik akkor, ha és azajhelyi pangerman törekvések előhadául szolgál. Az aminek az elvesztése miatt az erdélyi szászok siránkozn­ak, nem egyéb, mint a hűbéri intézmények, az arútokratikus előjogok végső ma­radványa, előjogok és intézményei, melyeket ők egykoron, a XIII. századtól kezdve csikartak ki Magyarország akkori gyönge királyaitól. 1867 óta az a szükségesség, hogy a közkormányzatra néz­ve egyöntetű törvények alkottassanak, véget vetett ama 180 ezernyi szász kiváltságainak, kik egy német eredetű, de teljesen elfajult dialectust be­szélnek. E pillanattól kezdődik az erdélyi szászok ezek közül és a nagy Nemetori­.ngu,.n­­.ihozo „testvérek“ egy az egyenlőség érdekében véghez­vitt rendszabályt mint merényletet mutatnak be a világnak. Pedig e legkevésbé érdekes „áldoza­tok“ kedvéért tovább is fenntartani középkori szo­kásokat és intézményeket, épen olyan almormis lenne, mint p. o. helyreállítni az egykori monar­chikus Francziaország valamely tartományát, az egykori kormányzat visszaéléseivel együtt! Röpiratok, nyilatkozatok, hírlapok özöne árasztotta el Erdélyből egész Németorszá­got, nehéz vádakat hangoztatva Magyarország és a magyar zsarnokság ellen; és daczára a sajtó-, a választási- és szólásszabadságnak, mely a leg­nagyobb mértékben biztosítva és gyakorolva Ma­gyarországot egyikévé teszi a legelőrehaladottabb és önkormányzat tekintetében a legszabadabb or­szágoknak, folyvást azt hangoztatják, hogy az er­délyieket (már t. i. a szászokat) fel kell hogy szabadítsa az anyaország, már t. i. a Bismarck­­féle szabadság classicus hazája. Az „Allgemeiner deutscher Schulverein“ 1881- aug. 14 Berlinben alapittatott abból a czél­­ból, hogy segélyére siessen mindazon németeknek.

Next