Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-04-22 / 91. szám
Harmadik évfolyam. OX. szám. 82i:BKISJ5Tdl IBODA: Bei-királJuKia 16. sí. hová a lap gjeilemi részét illető közlemények aximzendók. 1Z „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DUA ! Vidékre poétán, vagy helyben házhoz hordva; trés» évre..........................1« Kri. lij Negyedévre ... 4 írt. p^ívre...................... frt. ||| Egy hóra helyben . 1 frt 00 kr. Egyes számára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mndennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratok u*m adatnak viane. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI HS TÁRSADALMI NAPILAP. XLmtl 3ülíció klAitD-ilIVm : Jani» könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés é us literek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: latszor hasabozott gám oud sor vagy annak tere 6 k . Bélyegdij minden hirdeti* után 30 kr. Szo e gyakoribb h,r^^‘^«Mc«lön tedvezményt Djujt a Nyílttéri carkkak larmond w. után So kr. Uzetendo Trefort és javaslatait. Miért kellett a protestáns felekezetek képviselőinek a középiskolai javaslat megbuktatására szavazni és ez által a szabadelvű irányban sodrott, de a napi érdekek parancsoló követelésén túl alig látó közvélemény haragját vonni magukra? Hát csak nézzük meg egy kissé: mi történt ? Trefort megkísérlette más alkalommal is középiskolai javaslattal előállani. A felekezeti jogok és érdekek kicsibe vételével indult úgynevezett liberális irányban. Fölmerült a felekezetközi kérdések körül nem egy kényesebb, kellemetleneb. Trefort úr a klérus fa vazaljának bizonyitá magát. Középiskolai javaslatát a protestánsok még sem gátolták volna meg és in nascenti megbuktatta a . . . klérus. Ez volt az ügy első fázisa. Ez volt a nyitány. Az állameszmét dicsőítő zenemű nyitányába az orgonahang beleszólalt. Trefort úr várt, azután annyira körülzugta a mind hangosabban felszólaló közvélemény, mely ma is annyira körülzugja, hogy fenyegetőzik azzal, hogy tárczáját köti az őszszel beterjesztendő új javaslathoz, mit sehogy nem tudnak elhinni neki a beavatottak és Trefort úr azokat a protestáns felekezeteket próbálja megregulázni, melyek előbbi javaslatát nem buktatták meg és a főfelügyelet jogát szabályozó javaslatot izzadott ki. Mert ez már izzadás volt. Ha a gothikus ivek alatt a refektoriumban a confratereknél ki nem pihente volna magát, bizonyára megártott volna. A suprema inspectio körülírása, annak alkalmazása egyenesen sértette a protestánsokat. Anyagi törvényt nem mert hozni. Miért ? Per guorium dei. És csinált volna alaki törvényt. Musmut Azt csak a beavatottak tudnak megmondani. Ezzel is kelepcéébe került. Minő államférfiúi belátásra valló kapkodás! Ezután várt. Gondolta : jó lesz tudni, mit akarnak a protestáns felekezetek. Elkezdett szóba állani velük, az állameszme képviselője. Megbántotta radikális irányú barátjait, az állami oktatás jelszavát hangoztató sajtót. Végre létre jön egy compromissum. És ? Előáll a bíboros főpap, bevet egy saját elismerése szerint hevenyében irt memorandumot, melyet a „Budapesti Szemle“ érdeme szerint megmosdat (áprilisi füzetében) és pártfogói non balance szál becsúsztatja a tanulmányi alapból fenntartott iskolákról szóló fejezet czimébe a katholikus jelzőt, mely ugyancsak nem „epitheton ornans,“ hanem a szó bosszantó értelmében caracteristicum. A „tanulmányi alap“ fontos kérdésén, mely már Deák Ferencz híres utolsó vallásügyi beszéde óta kínos bizonytalanságban tartja a felekezeteket, melyek extra dominium vannak és mégis majdnem megrendszabályoztatóak vala, egy tollvonással túlteszi magát. Már most az a kérdés: tudta-e Trefort úr, mi jelentősége van Haynald e fellépésének vagy nem ? Ha tudta is a katholikus klérussal ugyan csak sűrűn folytatott egybeköttetéseinél fogva, teljes valószínűséggel bír a hozzávetés, hogy tudta, miért engedte meg a protestáns féltékenység éber őrködését ismerve, hogy a törvényjavaslat e zátonyra kerüljön. Ha nem, akkor miért foglal el oly széket, melyen a legkényesebb természetű szövevényekben magát feltalálni bíró államférfim tapintatra 63 erélyre van szükség? Akarja-e a botránykövet a magyar állameszme konszolidátiójának magasztos érdekében eltávolítani? Akarja-e a katholikus klérussal megértetni azon különbséget, mely van az újabb államszervezet és a regnum Marianum boldog korában uralkodott államszerkezet közt ? Akarja-e mindazon visszaéléseket megszüntetni a múlt hagyományainak, a középkor foszlányainak azon csekélyeknek látszó, de azért a legfinomabb világban , az erkölcsi és vallási meggyőződések világában hatalmas befolyással bíró dolgoknak a vallásegyenlőség utógondolat nélkül elfogadott eszméje érdekében végre-valahára eltávolítására bír-e bátor készséggel és határozottsággal ? Vagy a vallásegyenlőség követelményeinek az erősebb fél ne hódoljon? Az állameszme érdeke előtt csak a gyengébb tegye le a fegyvert, a vérrel kivívott jogokat megpecsétlő közjogi okmányokat tépje szét ? Mutassa meg Trefort úr, hogy a magyar alkotmány tényezői közt az óriás előjogokat jojj, mint.tvin elvompit antaistip helyzetnél fogva dúsgazdag hatalomra és befolyásra emelkedett katholikus egyház autonómiája kérdéséből nem csinál elmejátékot, mint a bíboros főpap? Ez autonómiát mentalis reservata nélkül őszintén akarja. Mutassa meg, hogy a királyi hatalom pártfogói állását alkotmányos joggá változtatni bír kellő érzékkel a modern államrendszer igényei iránt. Oldja meg a tanulmányi alap kérdését, de ne az állameszme cserbenhagyásával confrater pajtáskodással, de tegye azt, amit hangoztat és a protestáns felekezetektől ne féljen. Ne kívánja a gyengébb és történelmi jogai védelmére kényszerített, tehát a modern alkotmányos fejlődés korában ez ipso hamis helyzetbe sodort protestánsoktól, hogy kövessék az utat, melyen haladni akarnak, szívükből, lelkeiből, de ő nem lép a szoros egybefüggésben álló és összebonyolódott kérdések megoldása egyedül helyes útjára: az állameszme teljes, őszinte akarása által indikált útra , a vallásegyenlőséget vigye keresztül minden izében, az előjogokból származott visszaéléseket szüntesse meg, a királyi pártfogást változtassa valódi, alkotmányosan gyakorlandó joggá és az állani eszmét vigye bele a múltba is mindazon hagyományok megszüntetése kérdésében, melyek a katholikus államnak, mint ilyennek megerősítése érdekében még fennállanak, akkor vesse fel a protestánsoknak politikai pártkülönbség nélkül a bizalmi kérdést. Ezek lesznek az elsők, kik százados nyomás alól föllélegzett ujjongó jó kedvvel szavazzák meg a középiskolai törvényjavaslatot. Vagy ha a kérdést ide megérve, nem látja, a statusquo alapján félszeg törvényt fog létrehozni. Azért megtehet sokat arra, hogy a magyar államérdek szempontjából éberen őrködjék az államellenes üzelmekre , de jóslótehetség nélkül mondhatjuk, addig hiányozni fog alkotása iránt a bizalom, mi nevelésügyi intézmények termékenyítő hatására nézve első föltétel. — Delegáczionális körökben az a hit kering, hogy magas, kiváló részről élénk befolyást gyakorolnak az előirányzott nagyobb öszszegek megszavazására s az indiványozott törlések elejtésére. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. április 22. Addig hihiiti a vesszőt mig fiatal. Angolból: Amte*. IX. (16. Folytatás.) Halvány szürke bársony ruha simult az ifjúság bájait egészen megtartott sugár magas alakjára. Gömbölyű fehér karjai és domború vállai, mint Páriái márvány csillogtak át a finom fekete csipkén. Arany bajának dús fonadékai ku eg,y gyémánt csillagot tűzött, és e fejedelmi alak az volt a minek látszott, egy magas műveltségű úrnő, egy mély tiszteletet s szeretetet Parancsoló asszony. Szép arcza elvesztette rendes üde színét, de nem csoda, mert harczra készült; nehéz feladat volt, de elkerülhetetlen; először életében most állott fiával szemben, azon elhatározással, hogy annak az akaratát le kell küzdeni. És ez az elhatározása nagyon gyöngéddé s előzékenyé tette az ebéd alatt fia iránt, szelíd türelemmel hallgatva *anak ömlengéseit. Ebéd után azt mondát Carlos, menjünk ki a szabadig. A credivsta alatt szivarozhatsz, s zavartalanul gethetünk. ,, Lady Carew azt mondja 878W.Mégétel, bár mily Ml«*““ 1W«'' Laut araiad m.rabínta ha I« ság a mit fiától valaha megtagadott, de rendíthetetlennek kell lennie. Megrázkódott arra a gondolatra, hogy az a felezsezomázott szép neveletlen leány, a kit látott, legyen Firholme úrnője, és az viselje a Lady Carew nevet. Egy könnyü csipke kendőt vetett a fejére, leült a czédrusfa alá , a fiára várakozott. Midőn Carlost közeledni látta, imádkozott mint még soha nem imádkozott azóta, midőn a Sir Antony oldala mellett térdelt. — Anyám, mondá Carlos amint az anyja lábai elé veté magát, elég hosszasan tartottál függőben. Mondd mit akarsz velem tudatni? — Édes fiam, amit én akarok mondani, azt te nem óhajtod hallani; félek, hogy nem fog beszédem jól esni; de most nekem nem szabad arra ügyelnem, csak azt tartom szemem előtt, hogy a te javad mit kíván. Én elősmerem, hogy Waldron Margit szép leány , de semmiképen sem arra való, hogy feleséged lehessen. Erre az állásra, mit mint nőd foglalna el, nincsen képesítve. A vidámság eltűnt az ifjú arczáról, homloka elborult s vonásai komor majdnem mogorva kifejezést nyertek. — Mondd anyám miért nem tartod méltónak arra, hogy nem lehessen? Hiszen te magad mondod, hogy soha sem láttál szebb nőt nála. — Igaz, elősmerem hogy szép, de azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy neveletlen. Az a leány, fiam ne haragudj, az igazságot meg kell mondanom: fiam, az a szép leány nem csak neveletlen, hanem a vele született természeténél s hajlamánál fogva durva, pórias, s a legnagyobb mértékben közönséges. Az ifjú arcza lángba borult a haragtól, szemei szikráztak, tehetetlen dühében ajkaiba harapott. Ha e szavakat férfi mondta volna, nagyon rosszul járt volna. — Nagyon szigorúan ítélsz felette! kiáltá indulatosan. _ Ne hidd, én helyesen ítélem meg, volt a válasz. Téged a szerelem tesz vakká, de én tisztán látok. Én olyannak látom ötét a milyen valóban, te pedig a milyennek képzeled. Ha nőül veszed, néhány hét múlva teljesen kiábrándulsz, s a heves szerelem gyűlölettel végződik. — Ne hidd , nem fogok kiábrándulni, soha sem tudnék Margitra ráunni! Az emberektől távol egy puszta közepén is meg tudnék vele élni, és soha sem kívánnék az ő szép arczán kívül más arcot látni. — Fiam én jobban ismerlek, és ismét azt mondom, hogy néhány hét alatt reá unnál Margitra. Elismerem, hogy egy szép arcznak nagy hatalma van, s megtudja a sziveket hódítani ; de te, a Filholmes Carewk ivadéka nem vezethetsz be egy olyan leányt a világba, mint feleségedet. Hiszen még a saját anyanyelvét sem beszéli nyelvtani szabályok szerint, s kiejtése a botrányosságig pórias , s úgy tapasztaltam, hogy a műveltségnek a legközönségesebb formáit sem érti. Ezt a leányt még a cselédeidnek sem mutathatnád te pirulás nélkül, nem hogy barátaidnak és a veled egyranguaknak. Szegénysége ellen nincs kifogásom, alacsony származása sem volna elhárithatatlan akadály, ha műveletlenséggel nem párosulna, de ismételve mondom fiam, hogy e leányt nem teheted Ficholmo úrnőjének, ezzel tartozol nevednek és őseid emlékének. — De tehetem — és tenni fogom ! kiáltá az ifjú. — Oh anyám azt gondoltam, hogy te nem fogod kedvemet szegni! Ez a házasság szivemnek leghőbb óhajtása ! A Lady Carew ajkai görcsösen vonaglottak s arcza egészen elhalványult. Minden erejét s bátorságát összeszedte, hogy ellent állhasson. — Carlos édes fiam, mondá gyöngéden, mert az egyszer szíved kívánságát nem szabad megengednem. Most fájdalmat okozok az igaz, de eljön az idő, midőn meg fogod köszönni szilárdságomat. Az ifjú felállott nyugvó helyzetéből s komolyan nézett az anyjára. — Anyám, azt akarod-e velem megértetni, hogy házasságomba nem adod a beleegyezésedet? kérde röviden. — Igért fiam, válaszok az anyja. Nekem is nagy fájdalmat okoz, hogy megszoraoktalak , de kénytelen vagyok beleegyezésemet megtagadni. _ Ezt én nem értem, mondá Carlos vontatva, s hangja rekedt volt a méregtől. Anyám, ez egészen új dolog mi köztünk, tudod-e, hogy most történik először életedben, hogy megtagadjad kérésemet ? _ Félek, hogy igazad van, volt az alig hallható válasz. Eléggé vádolom magamat túlságos engedékenységemért: tagadhatatlan igaz, hogy mindkettőnkre jobb lett volna, ha eddig is sok mindent megtagadtam volna tőled, most könnyebben tűrnéd helyzetedet. — De miért akarod most kezdeni azt velem, amit eddig nem tettél.? Kiáltá az ifjú, miért akarod életem legforróbb kívánságát ellenezni ? — Mert szükséges, volt a válasz. Mindig minden kívánságodat teljesítettem, s igyekeztem kedvedet keresni, s megtagadni kérésedet most nagy fájdalmat okoz; de nem engedhetem meg, hogy tönkre tedd magad ; nem nézhetem, hogy szaladsz vesztedre a nélkül, hogy mindent el ne kövessek megmentésedre. — Anyám neked nincs jogod házasságomat betiltani. — Az anyai jog az enyém, volt a válasz, midőn a gyermek veszedelmébe rohan, a szülőnek kötelessége visszatartani. — Anyám, a te fellépésedet nem tartom szépnek és igazságosnak, mondá mindinkább elsötétülő homlokkal Te egész életemben minden vágyamat teljesítetted, a legcsekélyebb kívánságomat sem véve ki; és ime most, midőn komolyan kérek valamit, amire szükségem van, mert nála nélkül nem élhetek, most megtagadod tőlem! Óh anyám, hogy teheted ezt te, ki magad is oly forrón szeretted atyámat, te ki annyira tudod és érzed, hogy mi az igaz szerelem, hogy tagadhatod meg kérésem ! — Fiam, ha meg volnék róla győződve, hogy ez benned nem csak múló felindulás, hanem igazi szerelem, akkor nem vonnám meg tőled tanácsomat és segítségemet, de nem hiszek érzelmedben. Szívem azt mondja, hogy csak gyermeki ábránd, első felhevülésed, első álmod, de ez nent az igazi szerelem. — Uralkodónk olaszországi látogatására vonatkozólag a következőket sürgönyzik a „P. N.“-nak Rómából: „Az a remény, hogy Ferencz József osztrák császár és magyar király viszonozni fogja az olasz királyi pár bécsi látogatását, újabb időben ismét erősbödött, s az olaszok valódi elragadtatással beszélnek ezen kilátásokról, és mindenkit biztosítanak arról, hogy az osztrák magyar uralkodónak ilyetén —--*»*»»-„ halár« ez idő szerint Olaszország, Auszria-Magyarország és az ezzel szövetkezett Németország között fennállanak.“ Amint azonban a viszonyok vannak, nem szenved kétséget, hogy Ferencz József császár király nem fogja meglátogatni az örökvárost, hanem ha már látogatást tesz Olaszországban, mindenesetre más helyen fog a találkozás közte és az olasz király között végbemenői. — Andrássy Gyulának a négyes bizottság ülésében tett felszólalásával, nemcsak a magyar delegáczióban, hanem kormánykörökben, főleg pedig a közös minisztériumok hivatalaiban is foglalkoznak. Már nem is titok többé, hogy Andrássy gróf, ha nem is nyíltan és közvetlenül a közös kormányt azzal vádolja, hogy helytelen eljárás és főleg a véderőitörvény behozatala által idézte elő a fölkelést. A gróf minden visszatartás nélkül kijelenté, hogy a véderőtörvény és az ujonczozás végrehajtása által nagy hiba követtetett el. Ezen hibák szomorú következménye az, hogy most a kormány a birodalom tekintélye fentartása czéljából köteles ezen rendeleteit minden erőfeszítések árán is fentartani. Gróf Bylandt-Rholdt nem csekély meglepetésére szolgált, hogy a támadás ezen oldalról jött. Tegnapelőtt délelőtt Andrássy grófot a király 20 perczig tartó kihallgatáson fogadta. Azt hiszik, hogy a gróf ezen audienciára való meghivatása a négyes albizottságban való felszólalásával összeköttetésben van. Reuter ügynökségnek április 20-tól sürgönyzik kalkuttából, Mandalayból jelentik, hogy a politikai gyilkosságok újra megkezdődtek. A király kivégezteté két nővérét, az alkirálynőt és a kincstárnokot, azonkivül a rokonai közül ötven személyt megöletett. .. , ~ ,A vámilletékeknek ezüstben történő fizetésénél vagy biztosításánál, a törvény értelmében szedendő aranyár-kelet-pótlék, 1882. évi május kóra tizenkilencz százalékban állapíttatott A délszláv fölkelés színteréről sajátságos hírek kezdenek szárnyalni. E szerint Dera Mlaz’ krivosjei harczképes emberek mind Montenegróban pihenik vereségeiket és fáradalmaikat. Montenegróiak azt állítják, hogy mintegy másfélezer ily fegyverfogható férfi Macia- Stop, rendes katonaság által hozzáférhetetlen sziklásai között vonultak meg és lesik az alkalmas pillanatot, hogy hirtelen kitörjenek és a hódítás sisiphusi munkája csaknem elülről kezdődjék. Mintegy négyszáz főnyi csapat már jelentkezett is, még pedig oly ponton, ahol a katonaság minden zugból a határon át űzte őket. Ha megint visszatértek és a határon innen tűntek fel, ez csak a montenegrói katonai zárvonal elnézésével történhetett. Annyi bizonyos, hogy katonai körökben egyre sűrűbben vetik föl a kérdést, hova lettek a felkelők. Számukat ugyanis 2500—3000 becsülik. Ezekből nem igen tért vissza több községébe, mint 200-300 ember, elesni se esett el több ennyinél. Hova lett akkor a többi, mert alig hihető, hogy Montenegró enynyinek helyet és ellátást adna, vagy ha igen, akkor ezzel megvannak ezéjai a közeljövőre nézve. ^uajuaua, ■ c »ö utasításai nemcsak arra szorítkoznak, hogy a román területet érintő Dunarészen a románok teljes felsőbbségi jogát hangsúlyozó javaslat változást nyújtson be a Barrére-féle javaslathoz, ha nem e kívül utasítva van a Duna kérdésének minden oly megoldását ellenezni, amely nem közvetlenül az európai Duna-bizottság részéről létezik. Azt hiszik, hogy az európai dunai bizottság ülésszakát nem fogják május 10-dike előtt megnyitni. A zágrábi tartománygyűlés tegnapi ülésén a regnikoláris deputáczió tagjaivá Mihalovics, Miskatovics, Sperecz és Vojnovics csaknem egyhangúlag megválasztottak. A Starcsevics-pártiak nem szavaztak. Ezután Sipics, az újonnan választott sziszeki képviselő és Jezasseb György gr. igazoltattak. — A szerajevói főparancsnokság vezetését s vele Bosznia és Herczegovina kormányzását — magyar delegaczionális körökben elterjedt bir szinte veszi át Jovanovics báró — Az orosz hivatalos lap közzéteszi a czárukázát, mely megtiltja a katonai személyeknek, hogy nyilvánosan beszédet mondjanak, mert az ellentétben áll a fegyelem szellemével. Egyúttal újra hatályra emeltetik az előbbi rendelet, mely megtiltja a hadügyminisztérium tisztviselőinek, hogy a felebbvalók engedélyt nélkül czikkeket tegyenek közzé melyek Oroszország belügyi vagy külügyi viszonyait érintik. A szászok a franczia sajtóban, il. Ez órában is, midőn a Tisza-kormánynak egy bujtogató ellenzékkel (t. i. a szász agitátorokkal) gyűlt meg a baja, ezt a hazafiatlan ellenzékeskedést nem Németországból szitják-e? Nagyon helyénvalónak tartjuk, hogy megvilágítsuk az erdélyi szászok által támasztott azon perpatvart, mely az ú. n. Deutscher Schulvereinra, ezen berlini tudósok és tanárok által alapított egyesületre támaszkodik. Két magyar publicista: Nemányi Ambrus az „Hungarica rés czimű“ figyelemreméltó röpiratában, valamint Schwiedland Ödön, kiderítették e „Germania irredenta“ keletkezését és semmivé tették annak sületlen tiltakozásait. De a német tanárok nem érzik magukat megveretve s folytatják tovább a harczot, mely meddő marad ugyan mindaddig, mig nem lép ki a hírlapi czikkek és fejtegetések keretéből, mindazonáltal veszélyessé válik akkor, ha és azajhelyi pangerman törekvések előhadául szolgál. Az aminek az elvesztése miatt az erdélyi szászok siránkoznak, nem egyéb, mint a hűbéri intézmények, az arútokratikus előjogok végső maradványa, előjogok és intézményei, melyeket ők egykoron, a XIII. századtól kezdve csikartak ki Magyarország akkori gyönge királyaitól. 1867 óta az a szükségesség, hogy a közkormányzatra nézve egyöntetű törvények alkottassanak, véget vetett ama 180 ezernyi szász kiváltságainak, kik egy német eredetű, de teljesen elfajult dialectust beszélnek. E pillanattól kezdődik az erdélyi szászok ezek közül és a nagy Nemetori.ngu,.n.ihozo „testvérek“ egy az egyenlőség érdekében véghezvitt rendszabályt mint merényletet mutatnak be a világnak. Pedig e legkevésbé érdekes „áldozatok“ kedvéért tovább is fenntartani középkori szokásokat és intézményeket, épen olyan almormis lenne, mint p. o. helyreállítni az egykori monarchikus Francziaország valamely tartományát, az egykori kormányzat visszaéléseivel együtt! Röpiratok, nyilatkozatok, hírlapok özöne árasztotta el Erdélyből egész Németországot, nehéz vádakat hangoztatva Magyarország és a magyar zsarnokság ellen; és daczára a sajtó-, a választási- és szólásszabadságnak, mely a legnagyobb mértékben biztosítva és gyakorolva Magyarországot egyikévé teszi a legelőrehaladottabb és önkormányzat tekintetében a legszabadabb országoknak, folyvást azt hangoztatják, hogy az erdélyieket (már t. i. a szászokat) fel kell hogy szabadítsa az anyaország, már t. i. a Bismarckféle szabadság classicus hazája. Az „Allgemeiner deutscher Schulverein“ 1881- aug. 14 Berlinben alapittatott abból a czélból, hogy segélyére siessen mindazon németeknek.