Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-04-22 / 92. szám

Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ipa évre..................16 Zrt.| Negyedévre ... 4 írt. félévre...................... 8 írt. || Egy hóra helyben . 1 írt BO kr. Egyes számára 5 kr. Jíjjenik tz „Ellenzéki* * mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. szám. Kolozsvár, szerda, április 22, 1885. KI ALLÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyisztéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Za g r e b u. A horvát tartománygyűlés rövid iésszakra ismét összeült. A Szarcsevics-párt két év alatt anyuéra terrorizálta ezt a testületet, hogy a kormánykörök s a többségben levő ayeri párt akkor örülnek legjobban, h nem látják ezütt a „nemzeti“ törvényhozást. Fél a botrányoktól, Zágráb iratottságától és Dávid doktor bandaódától mindenki. S ha alkotmányban rendelné az ülésszak megtartását, ha a pénzeket nem e horvát szkupsziastól kéne kérni, bár aligha látna a tartomány fővárosa egyhamar tartománygyűlést, így persze az „alkotmányos bozsijárulás“ szüksége nélkülözhetlenné teni évenkint néhány napra ezt a „ parlamenti“ gépezetet. Összehívják, elébe terjesztik, ami a kormányzás törvényesbe szempontjából elébe terjesztendő, lekérik a mindenszentek nevében, hogy hamar végezzen, s ha két-három nap múlva kinyerték tőle a jóváhagyó szavazatot,rögtön haza küldik a képvi- Isten hírével, s nagyot lélegzelek utána. Ezúttal a horvát tartományi bu d■et megszavazása miatt kellett őket a hívni. Húzták-halaszták a dolpi a múlt őszről télire, télről tavaszra, négsz hónap óta indemniti vel kormánnznak, csakhogy a Szarcsevicsékkal iló viaskodás alkalmát elkerüljék. Tán be akarták várni a pótválaszik eredményeit s az ily korteskedés, mozgalommal járó izgalmak lelohadt, hogy a budget-viva simább lejom némileg ezzel is biztosittassék. De íveltek. Az elv, hogy: „amit ma ellhetsz, ne halaszd holnapra, a pockában állja meg igazát legerősebben. A halogatás nem adott semmite, az a kormány képességre ez időnt egyedüli igénnyel bíró nemzeti létállapota a múlt tél óta jelentékein megromlott. A költségvetési bizottság kebelében zártnak két nemzetiségi eleme: a hor, és szerb összeveszett. A szerbek egyes és iskolai czéljaikra magasb doták kereteinek, mint amennyit a horoktól eddig kaptak. E differenczia tezina osztályfőnöknek a most meg ülésszakban valószinüleg állásába A pótválasztások se úgy ütöttek amint a nemzeti párt remélte. A rémségben Héderváry gróf bán nem 15 jelöltjeik közül léptetett fel valat korrireust, hanem megválasztatá Anyar-horvát unio-eszme régi kipróhívét, Zavicsot. A zenggi kerületben a független párt győzött, Varasdon pedig Starcsevicsnak egyik fiatal intimusa megbuktatta a város egyik eddigi büszkeségét, jótevőjét és díszpolgárát, Josipovics Imre turopoljai grófot. Zágráb megye hat kerületében s a Strossmayer püspök egyházi kerületén megejtett választásokon a nemzeti párt még kandidálni se mert és az ellenzékek egyhangúlag jutottak mandátumhoz. Egészben tehát a horvát többség megmaradt ilyennek e választások alatt, de nem érte el azokat a morális sikereket, melyekre számított s melyekkel imponálhatni vélt az ellenzék tigriseinek. A szerbekkel meghasonulva, Szarcsevics választási sikerei által megfélemlítve, küszöbén egy részletes kormánykrízisnek s a Magyarországgal kezdett zavaros távlatú regnikoláris tárgyalásoknak , meglehetős nehéz helyzete lesz az új ülésszakban a horvát nemzeti pártnak. S ha még úgy siettetik az ülésszak befejezését, ha sorban kizárják is a tanácskozásokból a Szarcsevics véres szájú embereit: maga a szituáczió kényes, válságos természete viharok kitörését gyaníttatja. S e viharok fellegei mögött két ellenkező széláramlat küzd egymással, mindkettő a nemzeti pártot éri, midőn egymás ellen rontanak. Egyiket Strossmayer pánszláv püspök, másikat Héderváry-Khuen gr. bán fújja. Se az, se ez nem szereti a nemzeti pártot. A diakovári püspök a független ellenzéknek csinál propagandát, hogy a bánt vele megbuktassa; a bán pedig az unió eszméjét terjesztve a szerbekkel szövetkezett, hogy velük a püspököt sakkban tartsa. Előbb-utóbb eldül a harcz a kettő közt. Vagy a bán bukik s akkor a bor- svát államjog újabb revisió, a tartomány újabb nagy válságok alá kerül. Vagy a püspök tér kolostorba, kegyvesztetten a koronánál, megbuktatva a népnél, akkor restaurálni fogjuk a magyarhorvát unió politikáját. De kerüljön bármelyik irány a siker pálmájához, az bizonyos, hogy a horvát nemzeti párt mindkét esetben lesodortatik a szintérről. Eléri méltó sorsáját: saját hazájában anarkhikus állapotokat teremtett, Szent István birodalmára veszélyeket támasztott, le kellett magát járnia! ■ ELLENZÉK" TÁRCZÁJA 1885 Áprils 22. Útközben. i. Jetben igy óhajtottam : mig szaladok Francziaországon, a " melegében üdvözölve Eliast, a ki nem lár németté lenni, miután francziává le,at a kitől mi — kik sem meghódítva v igyunk, sem osztrákok soha nem A bam-ra azért osztrák divatot űzőnk 'itfik érdekeknek hódolunk — bizony tanulhatnánk ; aztán beszédülni Pá'■ talán megnézni a Vendée hegyeit, r'ífit s itt meghallgatni, hogy miről ‘az erdők panaszos szele ; keresztül 11 vidékek'-n, mlyeket vagy születésa?y bujdosásukkal tettek halhatat- 1 girondiak ; végre áttörni a Pyre'at s minden Útmutató nélkül, kezeln-i a. ’ b'onnal a oldalam mellett egy hit és végig andalogni Spanyolor-41 Urnái 'Hot, így történt. t, a felsőbb hatalmaknak, be ^‘‘^Olaszországgal. És miként (ha kemellay Gusztáv megírta „fogmely tart vala három na- J ^ 's, leirom olaszországi utamat. ^ ff) tessék megijedni. Nincsen a ke- 86m „Kunstgeschichte, sem Me•gique, sem Rossi, sem Cantu Cäsar, sem Le Blant, sem Perrot. Még a szegény Bedäckert is csak akkor nézem, mikor ki akarok vergődni valamely útvesztőből. Elég baj nekem ez is, mert amint megvillan kezemben a notatus piros könyv, az utczának minden paraszttája rám rohan: a zsebmetsző, hogy hozzám dörzsölőzzék, a gumin, hogy gyufát vegyek, a virágárus gyermek néhány szál fonyadó penséval, a cicerone a műemlékek silány rajzaival és a bérkocsis az ő rozzant lovával. Mert az már törvénynek látszik Olaszországban, hogy minden fuvarosnak a nyomorékságig rész lova legyen. Úgy néznek ki e szegény párák, mint valami átmeneti lények Darwin egyik korszakából a másikba , mintha mindenik lábuk rövidebb volna a másiknál s az ember formaliter örül, ha a Rosinanto egyet botlik, mert e botlás gyorsítja a menetelt. Tehát — olvasóim vigasztalására s min- iden jóizlésü barátom megnyugtatására kijelentem, hogy nem teszek tanulmányutat. Nem fogom fölfedezni sem Julius Casart sem Gergely pápát, sem Bramantet, sem Rafaelt. Bizonytalanra megyek és találomra írok. Soraimnak csak annyi igényük van, amennyit egy napig élő tárczaczikk megérdemel. Abból amit látok, igen sok dolog mélyen bevésődik lelkembe, de nem kivánom másképen leírni, mint ahogy a tó tükre az elszálló felhőket megmutatja. Örülök, ha némely színesebb foszlánynak az olvasó azzal a megjegyzéssel néz utánna, de kár, hogy elröpült. A hold épen azzal a bizonytalan, de szemnek és szívnek jól eső világgal töltötte meg a tájat, aminek érzelmeink valának a búcsú pillanatában. Egy új élet küszöbét léptük át. Otthon maradó szülők, testvérek, jó barátok szemeiben, a bizalomnak, reménynek, aggodalomnak és örömnek sugárkévést véltem megpillantani. Éreztem, hogy hosszabb útra megyünk, mint amekkorát a gőzmozdony bejárni tud. Tudtam, hogy kalauzunk a szív s ez biztosabb és csalhatatlanabb vezető minden delejtünél. És mégis, rálépve az útra, midőn elhangzott az utolsó „isten hozzád,“ midőn elcsattant az utolsó csók, midőn a vonat füttye belesivitott a nagy éjszakába és megkezdődött az az egyhangú, nehézkes és fárasztó dübörgés, mely minden vonatnak bizonyos megdöbbentő jelleget ad : mindkettőnket az elfogultságnak egy sajátszerű neme szállott meg; némák maradtunk, mozdulatlanul néztük a jól ismert tájat, a röpülő szikrákat— a vasúti csillaghullásnak e szemfényvesztő káprázatát s lelkünk abban a sikertelen munkában fáradozott, hogy egy egy tűzszikra égő szeménél bepillantson a jövő ködébe. Soha sem láttam tisztább és zavartalanabb holdvilágot, mint elutazásunk éjszakáján. E kétes fény csudálatosan segítségére jön a képzelődésnek. A megvilágított hegylánc elsimul a láthatár szürke fényében, az arányok megnagyobbodnak és talányos alakot öltenek, a fák integetnek aszott karjaikkal, mintha körül akarnának ölelni, elfeledett mondák jutnak eszedbe és soha sem látott képeket tár föl a csalóka fény. A Királyhágó sziklái megelevenülnek, s mintha röstellenék, hogy holdvilágos éjjen leptük meg őket, otromba sietséggel búnak a vonat mögé. Lassan-lassan a völgy kitágul, miként a lélekzet, ha megnagyobbodott a látkép, a béretek elmaradoznak, a tájék szint, hangulatot és levegőt cserél. Úgy tetszik mintha az egész láthatárra egy óriási ezüst fátyol borult volna, s mintha e fátyolnak minden parányát mozgatná valamely őserő ; a távoli részek méltósággal vonulnak hátrafelé, a közelben lévők egy láthatatlan vihar által kergetve rohannak szembe velünk s tünjnek el hátunk mögött. Kútgémek és ákáczok emelkednek ki e fénylő homályból, mintha szeszélyes gyermekek szeszélyes betűkkel írták volna be a légürt. A betük e hajszál vonásaiból olykor egy szélmalom válik ki, miként a tömör bástya a karcsú sakfigurák közül. Rőzsetüzek tükröződnek vissza az ártérben; a kazán füttye nem talál viszhangra s nyomtalanul vész el, miként egy csalnak barázdája a sik tengeren. E vidék nyugalma majdnem kísérteties. A Pusztán vagyunk. Benn a kupéban pedig.........Igen , a kupéban hárman vagyunk. A harmadik bi* * * Politikai hírek. — Országgyűlés. A képviselőház tegnapi ülésén folytatták és bezárták a főrendiházi javaslat általános vitáját. Az ülésnek fő eseményét Ugrón Gábor és Puszky Ágost beszédei képezték. Ugrón Gábor ffn-wwmiB——mmbm—m—i— bp. beszédének közlését alább megkezdjük. — Pulszky Ágost nagy figyelemmel hallgatott beszédében élesen támadta a kormánypártot, mely összes elmondott érveit visszavonta s az ezért reájuk háramló ódiumot most az ellenzékre szeretné hárítani. Szólott még Rácz antiszemita is, de beszédét nem hallgatták. Lipshay Béla báró is érdekes beszédet mondott s utánna Tisza K. szólalt, fel rövid megjegyzéseket téve Pulszky beszédére. A mai ülésben a zárbeszédek mondatnak el. Ugron Gáborhoz, beszéde után tömegesen tódultak a képviselők s kezet szorítva vele gratuláltak neki. A főrendiház is tartott rövid, egyórai ülést, s azon úgy általánosságban mint részleteiben elfogadtatott a nyugdíj törvényjavaslat és a rézváltópénz szaporításáról szóló tvjavaslat. A polgári házasság ügyében a vallásügyi miniszter fontos elvi határozatot hozott. Él ugyanis egy Bécsben polgárilag egybekelt házaspár Bpesten, s aggályaik merültek fel, hogy váljon érvényes-e nálunk a házasságuk. A miniszter határozata a következő : „Hazánkban a polgári szerződés útján kötött házasság még az esetben sem bír törvényes érvénnyel, ha a házasuló felek mindketten keresztények, vagy mindketten zsidók, a keresztény és nem keresztény felek közti viszony pedig hazai törvényeink,' jelesül Szt. László decz. I. Cap. 10. értelmében érvényes házasságnak semmi körülmények között el nem ismertetik. A mi a fennforgó esetet illeti, a minisztérium magát a felvetett kérdésben döntőleg nyilatkozni hivatottnak nem érzi, mert valamely házasság érvényessége vagy érvénytelensége felett határozni konkrét esetben csak az illetékes bíróság van jogosítva.“ — Csapatöszpontosítás. Meglepő hírt táviratoznak az Egyetértésnek Pétervárról. E szerint Zimony mellett csapat öszpontosítások történnek, s Ausztria Magyarország Macedoniába akar előnyomulni. Az angol-orosz viszály békés elintézésébe nehézségek merültek fel ; előidézte ezt az angol kormány azon javaslata, hogy az orosz kormány az új afghán határ megállapítása után kötelezze magát, hogy e hatályon túl semmi szín alattin nyomul. Az orosz kormány kijelenti, hogy általánosságban hajlandó ezt megígérni, de vonakodott ez iránt határozott kötelezettséget vállalni. Hir szerint Giere hajlandó volna e kötelezettséget elvállalni, de az orosz katonai párt ez ellen erélyesen felszólalt. Azt hiszik azonban, hogy mégis sikerülni fog e nehézséget elhárítani. Az oroszok támadása óta eltelt tizennégy napot Lumsden missziójának tagjai arra használták föl, hogy kipuhatolják az összeütközés okát. A nyomozás minden kétséget kizárólag kiderítette, hogy Komaroff támadása teljesen indokolatlan volt. Az afghánok nem nyomultak előbbre, de Komaroff 3000 főnyi orosz katonaságot annyira előre tolt, hogy az orosz katonák közvetlenül az afghánok előtt állottak, kik ez előnyomulással szemben, csak a legszükségesebb elővigyázati intézkedéseket tették meg. Kievből írják, hogy Oroszország elrendelte a városnak leggyorsabban való megerősítését. Állítólag itt 30,000 embert fognak konczentrálni s a hadi kormányzóság a Rajko erdőben gőzmalmot és sütőházat építtet. Az erdőben levő hegyet, hol az erődítmények készülnek, legközelebb összekötik a várossal egy kilométer hosszú vasúti vonal által. Londonban tegnapelőtt minisztertanács volt, melyre fontos pétervári sürgönyöket vártak. Ugron Gábor beszéde. A képviselőház ápril 22-iki ülésén. T. ház! (Halljuk!) A szőnyegen levő törvényjavaslatnak története nagyon tanulságos. A minisztérium bead az alsóházhoz egy törvényjavaslatot, melynek tárgyalásánál azon szokatlan meglepetésben részesültünk, hogy a kormánypárt tagjai felszólalnak és védelmezik a javaslatot, nem úgy, mint a jelen esetben történik. 14 napi vita folyama alatt a túlsó oldalról igen szép, érdekes és tartalmas beszédeket hallottunk, melyek mind a szabadelvűséget hangoztatták, a demokratiát hirdették, a szakelvűség és demokratának akarták Magyarországot meghódítani. Most azok, akik 14 napon keresztül beszéltek, választani kénytelenek atyai érzelmük közt, mely őket beszédeikhez fűzni, és azon érzület közt, mely őket a miniszterelnök úrhoz köti. (Derültség a szélsőbalon.) A miniszterelnök úr a javaslattal átment a főrendiházhoz. És mi történt ott? A legszégyenletesebb alku processusa. (Igaz ! ügy van a szélsőbalon.) A miniszterelnök úr, aki magát az alsóház többsége vezérének szokta nevezni, a vezér az e többség által elfogadott törvényjavaslatot a főrendiházban nem védelmezte, hanem minden védelem nélkül kiszolgáltatta a főrendek kénye kegyének. (Igaz! Úgy van!) Azt megítélni, hogy méltó-e ezen eljárás az alsóház többsége vezéréhez, tartozik önökre, de mivel a vereség nemcsak a többségé, hanem az alsóházé és a nemzeté is, tartozik mi reánk is. Hiszen a miniszterelnök úr a megalkuvás azon procedúráját követte, melyet adomákban hallunk. A zsidók közt folyik a beszélgetés. 10-et kér, 8-at akar kapni, 6-ot ér, a másik 4-et akar adni, majd 2 őt ígér és mikor kettőt ígértek volna oda át a miniszerelnök úr megalkudott, mert a korona által kinevezendő tagoknak 20 százalékával be tudta érni és , e számban ki tudott egyezni (Derültség a szélsőbalon.) Eddigelé a falusi prókátorhoz hasonlított furfangos okoskodásaival, most már a kisvárosi kereskedőhöz vagyunk kénytelenek őt hasonlítani, aki midőn bukás fenyegeti, 20 százalékra kiegyezkedik. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Azt hirdették a túlsó oldalról: nem kell a választás elvét elfogadni, a korona kinevezési joga mellett kell megállanunk, mert a korona javait szaporítani kell. A korona tanácsosainak legelsője, midőn saját javaslatának megvédelmezéséről van szó, képes egy 20 százalékig a korona jogait feladni csak azért, hogy saját állását megvédelmezhesse és megtarthassa. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ha a korona jogainak védelmezésében Magyarországon a miniszterelnök úr hasonló buzgóságot tanúsít az osztrák császári korona jogainak érvényesítésével szemben, akkor Magyarország önállásának sorsát előre megírva látom. A miniszterelnök úr azt mondta tegnap, hogy az ellenzék hivatása eszmét hirdetni, mert úgyis a kivihetőség közvetlen feltételeivel nem kell számolni. Vájjon a miniszterelnök úr most ellenzéki, vájjon eszmét hirdetett, midőn a főrendiházban az itt megszavazott törvényjavaslat kivihetőségének eshetőségével nem számolt, (Derültség a szélsőbalon) midőn a korona első tanácsosa annyi könynyelműséggel bir, hogy megszavaztat itt egy törvényjavaslatot egész pártja, — az egész képviselőház befolyásának latba vetésével csak azért, — hogy alkudozási alapot nyerjen és azt minél hamarabb cserben hagyja, mert ha a főrendiházban törekszik ezen álláspontot védelmezni, lépésről lépésre szoríttatik vissza és megkísérti az alsóház akaratának érvényesítését a főrendiházzal szemben, ezen vád éle megtompul, de midőn mit sem kísérített meg, hanem midőn a javaslat ide visszajön, akkor en block elfogadtatást akar, akkor az alsóház és a nemzet megaláztatásából teljességéből semmi sem hiányzik. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy" a jelenlegi javaslat nem olyan aristokratikus vagy semmivel sem aristokratikusabb, mint amilyen a jelengi felsőház. A helyzet azt hiszem az, hogy volt egy főrendiház, melyben a törvényhozás jogát a dúsgazdagtól kezdve a földön futó szegényig a társadalom minden osztályában élő mágnások bírták a szülei jognál fogva, amely a múltból fenn maradt, de az újkor által sohasem szentesittetett, mindig mint megváltoztatandó, mint revidiálandó úgy állott a nemzet előtt, most ebből az aristokrácziából, mely eddig a főrendiházban helyet foglalt két aristokrácziát fognak képezni, egyik ai’istoki’áezia lesz a 3000 írt czenzussal biró főrendi aristokráczia, a másik aristokráczia lesz az, amely most a főrendiházból kilökezik. A főrendiházból kimaradt aristokrácziára nem azt mondom, hogy ezek a liberális elemek, hanem, hogy ezek azok, melyek társadalmi foglalkozásuk és vagyoni állásuknál fogva sokkal közelebb állanak a nemzet zöméhez, jobban ismerték a nemzet szivének lüktetését és mintegy a nemzet testébe beolvadt széleit képezték az aristokráczia testületének, mert az illetők be valának házasodva a köznemesség és a polgári osztályba és azért az aristokratikus gőgről le kellett mondani. Mi történt ? A szabadelvű párt iparkodott megakadályozni,hogy az aristokráczia beolvadhasson a nemzet testébe, ami által a demokráczia észrevétlenül terjedt volna el, mert mi lett volna a történelmi procedúra ? Amint az aristokráczia elszaporodik, elszegényedik, annál jobban beolvad a nemzet testébe és akik a nemzet testébe beolvadva vannak, a fidei commissariusokkal és gazdagokkal egyenlő jogot élvezve, azon jogok használásában korlátot is képezhetnek. A nemzet számíthatott volna reájuk a törvényhozásban, most pedig az aristokrácziából kétféle aristokráczia fog alkottatni: az egyik, mely 3000 frtot fizet és a mely főrendi aristokrácziának fogja magát nevezni, mely a vizitkártyáira is rá fogja nyomtatni, hogy a főrendiház tagja, mely külön fog egymás között összeházasodni, a mely külön társasköröket fog képezni és mely a másikat, a nem főrendi aristokrácziát ki fogja kebeléből taszítani. (Igaz! Úgy van a bal és szélső balon.) Ismerem jól ezen körök felfogását és igen jól tudom, hogy a gentryt és az ariszonyára igazgató tanácsos valamely vicinális vasútnál. Kolozsvárt háló sipkát, B.Hunyadon heverő kabátot, N.-Váradon házi papucsot öltött magára. Czédulával, az az ingyen utazott. A párnáját előszedte Csúcsán, a lábzsákba belebujt B. Újfaluban és horkolni kezdett P.-Ladánynál. Tudva van, hogy az utazó igazg. tanácsosok horkolása mindig kétes és soha sem megbízható. Nem hit, csak megtért. — Elbeszélés. — Irta: Késmárky Róza V. (Folytatás.) Nem ám, nem merte felemelni szavát senki, maga az atya sem. Csak úgy rebesgették, hogy Katinkában felébredt a gyermekkori költőnő, hogy éjjel nappal ir. Mit ír, mit költ, ember szeme nem is látta még, ámbár az ismerősök közül egyik a másikra gyanakodott, s hol egy, hol más álnév alatt akarták felismerni őt a szépirodalmi lapok hasábjain. Szent igaz, hogy Katinka olykor gyönyörűen tudott mosolyogni, mikor egy maga ült. — Nem láthatott volna senki szeme valakit előtte, de ő látta az álom alakjait, azoknak mosolygott. Majd meg elbeszélt velük hosszan, édesen. Szemében viszszatükröződöt az élvezett gyönyör. Hallgatózott s ő is beszélt, azután mind a ketten.