Ellenzék, 1908. július-december (29. évfolyam, 148-297. szám)
1908-07-01 / 148. szám
é egy egész esztendő óta biztatják a szerencsétlent egyszerű ügye elintézésével. Hát ezen a mizérián segíteni kell végre. Ha könyörtelenül bevasalják a polgárságon verejtékes filléreit is a fölemelt községi adó fejében, ennek ellenében joggal kívánhat valami ellenszolgáltatást is a drága közigazgatási apparátustól. Nem vádolunk mi itt egyeseket, ámbár a vezető állásoktól elválasztani a felelősséget nem tudjuk. Amiképpen nincs közigazgatás szubordináció nélkül, úgy sohasem lehet rend felelősség nélkül. Mégis, ha neveket nem említünk, történik ez azért, mert a fővárosi adminisztrációnak egyik fő hibája az organizációban van. A fővárosi törvény rég elavult s alapos reformra szorul. Elismerik ezt a kormányok is, mégis évek óta egyebet sem tesznek, csak ígérgetnek. Hiszen emlékezetes még, hogy szinte fellélegzett Budapest közönsége a politikai életben történt rendszerváltozás láttára, remélve, hogy most már végre a fővárosi törvényhatósági működésben is mihamar gyökeres változás fog végbemenni. Hosszú évek teltek el azóta. De a fővárosi reform most is késik, egyre késik. A tűrhetetlen helyzet új pártszervezést is hozott létre időközben. Holló Lajos nagy agilitása megteremtette a budapesti függetlenségi körök szövetségét és ezzel egy erős, új községi pártot a fővárosi anomáliák kiküszöbölésére. Gyüléseztek, felírtak, deputációztak, hogy reátereljék az illetékes körök figyelmét a főváros szánandó állapotára. Mindez nem használt. Újabb ígéretnél egyéb mi sem történt. Mintha az egész derék mozgalomnak elposványosodást szántak volna felülről osztályrészül. Pedig ma már minden kapatos ember tisztában van az országban azzal, hogy a legkiáltóbb bajokon fiovelláris után is régen segíteni lehetett és kellett volna. Legalább a fővárosban kellene megszüntetni azokat a bizonyos ázsiai állapotokat, amelyek szerint semmiféle adminisztrácionális lassúságnak nincs gazdája, mert nyoma sincs a felelősségnek. Meg kellene szüntetni már azért is, nehogy innen a központból terjedjen tovább a kóranyag a közigazgatás országos szervezetébe. A reform helyett azonban újabb milliókat kérnek tőlünk. Mintha bizony egészséges lenne a fekélyesedésnek indult beteg test attól, ha selyemkendővel kötik be, ahelyett, hogy kivágnák a sebet . Európa révén országalmi rendszer a titkos választói jog, ahol divatban van, állandó zavarok mutatkoznak. Miért? Azért, mert a titkos választójogi rendszer legalkalmasabb melegágya a néphatalom túlkapásainak által kiragadva egyszerre reáeszmél, hogy gyermeke tőle idegeit, kinek csak tette az övé, de lelke, ah, az ismeretlen s csak az illem és konvenció hideg frázisai röpködnek köztük s nem a Beeretet jótékony tündére, az a szeretet, mely nem tűr zajos szavakat, hanem a háta könnyétől nedves gyermeki szemből néma imádatban sugárzik az anya felé. Hány van a mai, modern anyák közt, aki érezte az ilyen imádatnak minden önfeláldozást busásan kárpótoló becsét. A hűtlenség bűne magában hordja büntetését. Sokan és sokszor emlegetik: a porosz francia háborút a porosz iskolamesterek nyerték meg. Szép és szinte hihetetlenül magas elismerés ez a társadalom eme napszámosaival szemben, csakhogy a porosz iskolamesterek is tehetetlenül állottak volna a nemzeti erő kifejtésének nagy kérdése előtt, ha a német anyák nem olyan nemzedéket adtak volna át nekik, mely a kötelességteljesítés, a deutsche Treue ragyogó példáit nem szítta volna már az anyatejjel magába. Eötvös Karthausijában Julia sírja felett a lelkész mondja ezt: ező betöltő rendeltetését; ő szeretett, .. . Ha a mai, modern anyák sírjára valami jellemzőt akarnánk vésni, legtalálóbb lesz ez: szerette önmagát Kegyetlen szó, igaz, de aki gyermeke jövőjénél, boldogulásánál többre becsüli önszemélyét, kényelmét, aki jobban félti arca rózsáit, minthogy a gyermeki lélek csodás virágait az anyaszeretet könnyeivel öntözgetnié, az jobbat nem érdemel. - árj - ELLEHZEK A t. Házból. A munkásházak törvénye. Wekerle a gyanúsításokról. Budapest, június 30. Végre törvényerőre emelkedik az az ötszakaszos törvényjavaslat, melynek életbeléptetését annyi agyonuzsorázott szegély munkáseraber várja. A törvényhozás ugyanis ma letárgyalta és elfogadta a munkásházakra vonatkozó törvényjavaslatot, melyért bizonyos érdekelt körökben erős támadást intéztek Wekerle Sándor miniszterelnük ellen. Ma aztán Wekerle részletesen válaszolt az alaptalan vádakra s egyúttal kifejtette a kormány lakásépítő politikáját, melylyel legelőször Budapesten kezdi a lakáskordás megoldását, azután fokozatosan kiterjeszti akcióját a vidék nagyobb városaira is. Báró Thoroczkay Viktor és Mezőfi Vilmos megjegyzéseire reflektálva kijelenti, hogy a munkásházak felépítésével legnagyobb lelkiismeretességgel és körültekintéssel jár el, ő maga tárgyal a felekkel s főéive a takarékosság. Nem áll tehát az, hogy bárki is valami hasznot húzott volna az eddigi tárgyalások alatt. A részletes vita során Bernát István a harmadik szakaszhoz azt indítványozta, hogy vezessék be a törvénybe, hogy megfelelő feltételek mellett a laukások magántulajdonba is átvehessék a házakat. Wekerle ellenezte Bernát módosítványát azon indoknál fogva, hogy ezáltal lehetetlen volna a lakásárak ellensúlyozása, ami pedig fő célja a kormánynak. Ezután részleteiben is letárgyalták a kúriai bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, melyet Nagy György a balpárt nevében, Vlad Aurél és Mezőfi Vilmos erősen elleneztek, mert ebben ismét azt látják, hogy olyan választói reformot akarnak alkotni, amelytől már előre fél a kormány. Ezt a jámbor félelmet néhány szóval szétoszlatta Günther Antal igazságügyi miniszter, kinek fölszólalása után a javaslatot változatlanul elfogadták. A közösséggel a sajtó képviselőinek is távozniuk kellett a teremből és még a bíráknak és egyéb hivatalnokoknak sem engedték meg, hogy a teremben maradjanak. Csak két rendőrhivatalnok és két gyorsíró maradhatott a teremben. A tárgyalás csak egészen a végén, az ítélet kihirdetésekor lesz újra nyilvános. Berlinből ma a következőket táviratozzák. Az Eulenburg herceg elleni tárgyaláson tegnap történtekről még a következőket jelentik : A tárgyalás kizárólag a vádlott Eulenburg hereg kihallgatásának volt szentelve. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, a herceg nemmel válaszolt. Ezután Eulenburg herceg jól megfogalmazott beszédben részletes adatokat mondott el élete folyásáról, barátkozásairól és azok természetéről és határozottan tagadásba vette, hogy valaha homosexuális cselekményeket követett volna el. Eulenburg herceg kijelentette, hogy Ernst tanú vagy elmebeteg, vagy pedig meg van vesztegetve. Eleinte kétségbe vonta, hogy eskü alatt tett vallomásának azt az értelmet lehene adni, melyet a vádhatóság neki tulajdonít, később azonban elhagyta ezt az álláspontját és elismerte, hogy ez azt is jelenthet, amit a vádhatóság belőle kiolvas. Eulenburg herceg továbbá kijelentette, hogy ő sohasem tett különbséget magas állású és polgári állású személyek között és éppen ez volt az oka annak, hogy magának annyi ellenséget szerzett. Ernst halászhoz intézett levelének fellengős hangja onnan ered, hogy akkor nehéz időket élt át és az őseredeti ember rá igen jó benyomást tett. A vádlott kihallgatása nagyon belemerült a részletekbe. Nemcsak eskü alatt tett vallomására terjedt ki, hanem néhány megidézett tanúval való viszonyára is. Eulenburg herceg kihallgatását — noha a késő délutáni órákig folytatták — nem tudták befejezni, ma azonban előreláthatólag befejezik. Eulenburg az esküdtek előtt. (f1 nagybeteg herceg. — Zárt tárgyalás. — Eulenburg nem érzi magát bűnösnek. — A tanuk.) A hamis esküvel vádolt Eulenburg herceg bünpörében tegnap délelőtt kezdte meg a tárgyalást a berlini esküdtbíróság. Eulenburg herceget annak idején Moltke grófnak Harden Miksa ellen indított perében tanut éppen hallgatták ki. Tanúvallomásában Eulenburg herceg eskü alatt több oly kijelentést tett, amelyeket egy későbbi per folyamán néhány tanú eskü alatt tett vallomással cáfolt meg. Ez év április 21-én tárgyalta ugyanis a müncheni esküdtbíróság Harden Miksának a müncheni Neue Freie-ben megjelent cikkek miatt Siftidele Antal által indított perét. Ebben a perben Riedl Gyula tejkereskedő és Ernst Jakab halász Eulenburg hercegre nagy mértékben koraprovaitáló kijelentéseket tettek, amelyek alapján a herceg ellen megindították a bűnvádi eljárást hamis eskü és hamis esküre való rábírás miatt. Hétfőn délelőtt tizenegy órakor kezdődött a végtárgyalás. Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt óriási közönség tolongott a törvényszéki épület előtt. Tizenegyedtől órakor kórházi automobilon érkezett Eulenburg herceg a törvényszéki épület elé. Az automobilról hordozható székre tették és így vitték föl az első emeleten levő tárgyalóterembe, ahol a széket a védőügyvédek asztala előtt tették le. A herceggel együtt belépett a felesége és két ifjabbik fia. Eulenburg herceg rendkívül sápadt volt; még ismerősei is alig ismernek rá. Kanzov elnök még elég fiatal ember; a vádlottal a legnagyobb udvariassággal bánik. A vádat Uebill főügyész képviseli, ki mögött Wader első főügyész ül. A védő Wranker ügyvéd. Az esküdtek kisorsolása után behozták a tanukat. Körülbelül hatvan tanú jelent meg. Az elnök ezután felszólította Eulenburg herceget, hogy mondja el élete folyását. A herceg fel akart emelkedni üléséből, de csakhamar visszahanyatlott. Miután a herceg ezt elmondta, a főügyész kéri a nyilvánosság kizárását. A vádlott mindkét képviselője kijelenti, hogy bár a nyilvános tárgyalás nem sérti a herceg érdekeit, a közérdek szempontjából nem ellenzik a főügyész javaslatát. A herceg külön is csatlakozik védőielfogásához. A törvényszék erre elhatározta a nyilvánosság és a sajtó kizárását az egész tárgyalás tartamára. 1908 JULIUS 1. Szénbányászatunk és a jövő. Irta: Ciyulai György. Szénbányászatunk folyton fokozódó föllendülésének örvendetes statisztikája az a közel százmillió méter mázsa bányaszén, amelyet üzemben levő bányáink az elmúlt évben termeltek. A 20 millió évi termést meghaladó feketeszént hozzá sem számítottam az előbbi száz millóhoz. A zártkutatványok folytonos szaporodása is amellett szól, hogy magyar szénbányászatunk, ha Angidét talán utólérni nem is fogja, azért vagyonosodásunknak mindenkor jelentékeny tényezője marad, mindenkor, de talán mégsem minden időkre ! A mai bányásznemzedéket, a szénapadás gondterhes felhői aligha aggaszthatják meg, különösen nem hazánkban, ahol a külföldi szénbehozatal előreláthatólag mihamarább meg is fog szűnni; ám azért álljunk meg egy pillanatra akkor, amidőn a külföldi szénbehozatal megszűnik s gondoljunk egyben arra, hogy lesz idő az emberiség történetében, amidőn az utolsó széntalicskát hozzák napfényre a föld mélyéből! Szénkészleteinkkel, bizonyos határokon belül, legalább is takarékosan kell tehát bánnunk! Az az energia, amit az emberiség a szén utján nyer és értékesít, egyelőre még semmi egyébbel nem pótolható! Amíg a haladó emberi elme egy ilyen pótlóerőről nem gondoskodik, illő dolog, legalább is messzemenő megbecsülésben részesíteni azt az anyagot, amely jelen korunk kultúrájának nemcsak főmozgató, hanem egyben fefentartó erejét szolgáltatja! Ez idő szerint még mindig Anglia az a föld, amely szénben legdúsabb. Mindamellett Gladstone, a nagy angol államférfi, m miniszterelnöksége idején a britt világbirodalom feltárt szénrétegeinek alapos megvizsgálása után arra a szomorú végeredményre jutott, hogy az anyaország ma világhírű szénkészletei rövid pár száz év múltán, teljesen fölhasználódnak , így végleg ki fognak apadni. Igaz, Amerikának és Keletázsiának, főként a Mennyei birodalomnak (Kínának) rengeteg szénkészletei hevernek a föld mélyében. Ám ahhoz bőven van és lesz ott fogyasztó közönség is! Amerikában 100 millió kulturéhes szénfogyasztó, Kínában és melléktartományaiban pedig 300 milliónál több immár a kultúra útjára rátérő szénpusztíló örvendezhet annak, hogy szénbehozatalra egyhamar rá nem szorul, sőt kivitelre számíthat! Ámde meg ne feledkezzünk arról, hogy mi itt, Európában fogyasztói nem lehetünk szánrétegeink apadásával sem a kínai vagy amerikai szénnek, egyszerűen azért nem, mert a szállítás költségeit, a jövő közlekedésének legmagasabb színvonala mellett sem volnánk képesek fedezni.