Ellenzék, 1908. július-december (29. évfolyam, 148-297. szám)

1908-07-01 / 148. szám

­é egy egész esztendő óta biztatják a szeren­csétlent egyszerű ügye elintézésével. Hát ezen a mizérián segíteni kell végre. Ha könyörtelenül bevasalják a polgárságon verejtékes filléreit is a fölemelt községi adó fejében, ennek ellenében joggal kívánhat valami ellenszolgáltatást is a drága közigaz­gatási apparátustól. Nem vádolunk mi itt egyeseket, ámbár a vezető állásoktól elvá­lasztani a felelősséget nem tudjuk. Ami­képpen nincs közigazgatás szubordináció nélkül, úgy sohasem lehet rend felelősség nélkül. Mégis, ha neveket nem említünk, történik ez azért, mert a fővárosi adminisz­trációnak egyik fő hibája az organizációban van. A fővárosi törvény rég elavult s ala­pos reformra szorul. Elismerik ezt a kormá­nyok is, mégis évek óta egyebet sem tesz­nek, csak ígérgetnek. Hiszen emlékezetes még, hogy szinte fellélegzett Budapest közönsége a politikai életben történt rendszerváltozás láttára, re­mélve, hogy most már végre a fővárosi törvényhatósági működésben is mihamar gyökeres változás fog végbemenni. Hosszú évek teltek el azóta. De a fővárosi reform most is késik, egyre késik. A tűrhetetlen helyzet új pártszervezést is hozott létre időközben. Holló Lajos nagy agilitása megteremtette a budapesti függet­lenségi körök szövetségét és ezzel egy erős, új községi pártot a fővárosi anomáliák ki­küszöbölésére. Gyüléseztek, felírtak, deputá­­cióztak, hogy reátereljék az illetékes körök figyelmét a főváros szánandó állapotára. Mindez nem használt. Újabb ígéretnél egyéb mi sem történt. Mintha az egész derék moz­galomnak elposványosodást szántak volna felülről osztályrészül. Pedig ma már minden kapatos ember tisztában van az országban azzal, hogy a legkiáltóbb bajokon fiovelláris után is régen segíteni lehetett és kellett volna. Legalább a fővárosban kellene megszüntetni azokat a bizonyos ázsiai állapotokat, amelyek szerint semmiféle adminisztrácionális lassúságnak nincs gazdája, mert nyoma sincs a felelős­ségnek. Meg kellene szüntetni már azért is, nehogy innen a központból terjedjen tovább a kóranyag a közigazgatás országos szerveze­tébe. A reform helyett azonban újabb mil­liókat kérnek tőlünk. Mintha bizony egész­séges lenne a fekélyesedésnek indult beteg test attól, ha selyemkendővel kötik be, a­helyett, hogy kivágnák a sebet . Európa révén országalmi rendszer a titkos választói jog,­­ ahol divatban van, állandó za­varok mutatkoznak. Miért? Azért, mert a tit­kos választójogi rendszer legalkalmasabb me­legágya a néphatalom túlkapásainak­ által kiragadva egyszerre reáeszmél, hogy gyer­meke tőle idegeit, kinek csak tette az övé, de lelke, ah, az ismeretlen s csak az illem és kon­venció hideg frázisai röpködnek köztük s nem a Beeretet jótékony tündére, az a szeretet, mely nem tűr zajos szavakat, hanem a háta könnyétől nedves gyermeki szemből néma imádatban sugárzik az anya felé. Hány van a mai, modern anyák közt, aki érezte az ilyen imádatnak minden önfeláldo­zást busásan kárpótoló becsét. A hűtlenség bűne magában hordja büntetését. Sokan és sokszor emlegetik: a porosz francia háborút a porosz iskolamesterek nyerték meg. Szép és szinte hihetetlenül magas elismerés ez a társadalom eme napszámosaival szemben, csakhogy a porosz iskolamesterek is tehetetlenül állottak volna a nemzeti erő kifej­tésének nagy kérdése előtt, ha a német anyák nem olyan nemzedéket adtak volna át nekik, mely a kötelességteljesítés, a deutsche Treue ragyogó példáit nem szítta volna már az anyatejjel magába. Eötvös Karthausijában Julia sírja felett a lelkész mondja ezt: e­ző betöltő rendeltetését; ő szeretett,­ .. . Ha a mai, modern anyák sírjára va­lami jellemzőt akarnánk vésni, legtalálóbb lesz ez: szerette önmagát Kegyetlen szó, igaz, de aki gyermeke jövőjénél, boldogulásánál többre becsüli önszemélyét, kényelmét, aki jobban félti arca rózsáit, minthogy a gyermeki lélek csodás virágait az anyaszeretet könnyeivel öntöz­getnié, az jobbat nem érdemel. - árj - ELLEHZEK A t. Házból. A munkásházak törvénye. Wekerle a gyanúsításokról. Budapest, június 30. Végre törvényerőre emelkedik az az ötsza­­kaszos törvényjavaslat, melynek életbeléptetését annyi agyonuzsorázott szegély munkáseraber várja. A törvényhozás ugyanis ma letárgyalta és elfogadta a munkásh­ázakra vonatkozó törvényja­vaslatot, melyért bizonyos érdekelt körökben erős támadást intéztek Wekerle Sándor miniszterelnük ellen. Ma aztán Wekerle részletesen válaszolt az alaptalan vádakra s egyúttal kifejtette a kormány lakásépítő politikáját, melylyel legelőször Buda­pesten kezdi a lakáskordás megoldását, azután fo­kozatosan kiterjeszti akcióját a vidék nagyobb városaira is. Báró Thoroczkay Viktor és Mezőfi Vilmos megjegyzéseire reflektálva kijelenti, hogy a munkásházak felépítésével legnagyobb lelkiisme­retességgel és körültekintéssel jár el, ő maga tár­gyal a felekkel s főéive a takarékosság. Ne­m áll tehát az, hogy bárki is valami hasznot húzott volna az eddigi tárgyalások alatt. A részletes vita során Bernát István a har­madik szakaszhoz azt indítványozta, hogy vezes­sék be a törvénybe, hogy megfelelő feltételek mellett a la­ukások magántulajdonba is átvehes­sék a házakat. Wekerle ellenezte Bernát módosítványát azon indoknál fogva, hogy ezáltal lehetetlen volna a lakásárak ellensúlyozása, ami pedig fő célja a kor­mánynak. Ezután részleteiben is letárgyalták a kúriai bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavas­latot, melyet Nagy György a balpárt nevében, Vlad Aurél és Mezőfi Vilmos erősen elleneztek, mert ebben ismét azt látják, hogy olyan választói reformot akarnak alkotni, amelytől már előre fél a kormány. Ezt a jámbor félelmet néhány szóval szét­­oszlatta Günther Antal igazságügyi miniszter, kinek fölszólalása után a javaslatot változatlanul el­fogadták. A közösséggel a sajtó képviselőinek is tá­vozniuk kellett a teremből és még a bíráknak és egyéb hivatalnokoknak sem engedték meg, hogy a teremben maradjanak. Csak két rendőrhivatal­nok és két gyorsíró maradhatott a teremben. A tárgyalás csak egészen a végén, az ítélet kihirde­tésekor lesz újra nyilvános. Berlinből ma a következőket táviratozzák. Az Eulenburg herceg elleni tárgyaláson tegnap történtekről még a következőket jelentik : A tárgyalás kizárólag a vádlott Eulenburg hereg kihallgatásának volt szentelve. Arra a kér­désre, hogy bűnösnek érzi-e magát, a herceg nem­mel válaszolt. Ezután Eulenburg herceg jól megfogalmazott beszédben részletes adatokat mondott el élete fo­lyásáról, barátkozásairól és azok természetéről és határozottan tagadásba vette, hogy valaha homo­­sexuális cselekményeket követett volna el. Eulen­­burg herceg kijelentette, hogy Ernst tanú vagy elmebeteg, vagy pedig meg v­an vesztegetve. Eleinte kétségbe vonta, hogy eskü alatt tett val­lomásának azt az értelmet leh­ene adni, melyet a vádhatóság neki tulajdonít, később azonban el­hagyta ezt az álláspontját és elismerte, hogy ez azt is jelenthet­, amit a vádhatóság belőle kiolvas. Eulenburg herceg továbbá kijelentette, hogy ő sohasem tett különbséget magas állású és polgári állású személyek között és éppen ez volt az oka annak, hogy magának annyi ellenséget szerzett. Ernst halászhoz intézett levelének fellengős h­angja onnan ered, hogy akkor nehéz időket élt át és az őseredeti ember rá igen jó benyomást tett. A vádlott kihallgatása nagyon belemerült a részletekbe. Nemcsak eskü alatt tett vallomására terjedt ki, hanem néhány megidézett tanúval való viszonyára is. Eulenburg herceg kihallgatását — noha a késő délutáni órákig folytatták — nem tudták befejezni, ma azonban előreláthatólag be­fejezik. Eulenburg az esküdtek előtt. (f1 nagybeteg herceg. — Zárt tárgyalás. — Eulenburg nem érzi magát bűnösnek. — A tanuk.) A hamis esküvel vádolt Eulenburg herceg bünpörében tegnap délelőtt kezdte meg a tárgya­lást a berlini esküdtbíróság. Eulenburg herceget annak idején Moltke grófnak Harden Miksa ellen indított perében tanut éppen hallgatták ki. Tanú­­vallomásában Eulenburg herceg eskü alatt több oly kijelentést tett, amelyeket egy későbbi per folyamán néhány tanú eskü alatt tett vallomással cáfolt meg. Ez év április 21-én tárgyalta ugyanis a müncheni esküdtbíróság Harden Miksának a müncheni Neue Freie-ben megjelent cikkek miatt Sift­idele Antal által indított perét. Ebben a perben Riedl Gyula tejkereskedő és Ernst Jakab halász Eulenburg hercegre nagy mértékben koraprovaitáló kijelentéseket tettek, amelyek alapján a herceg ellen megindították a bűnvádi eljárást hamis eskü és hamis esküre való rábírás miatt. Hétfőn délelőtt tizenegy órakor kezdődött a végtárgyalás. Már jóval a tárgyalás megkezdése előtt óriási közönség tolongott a törvényszéki épület előtt. Tizenegyedtől órakor kórházi auto­mobilon érkezett Eulenburg herceg a törvényszéki épület elé. Az automobilról hordozható székre tet­ték és így vitték föl az első emeleten levő tár­gyaló­terembe, ahol a széket a védőügyvédek asztala előtt tették le. A herceggel együtt be­lépett a felesége és két ifjabbik fia. Eulenburg herceg rendkívül sápadt volt; még ismerősei is alig ismernek rá. Kanzov elnök még elég fiatal ember; a vádlottal a legnagyobb udvariassággal bánik. A vádat Uebill főügyész képviseli, ki mö­gött Wad­er első főügyész ül. A védő Wranker ügyvéd. Az esküdtek kisorsolása után behozták a tanukat. Körülbelül hatvan tanú jelent meg. Az elnök ezután felszólította Eulenburg herceget, hogy mondja el élete folyását. A herceg fel akart emelkedni üléséből, de csakhamar visszahanyatlott. Miután a herceg ezt elmondta, a főügyész kéri a nyilvánosság kizárását. A vádlott mindkét kép­viselője kijelenti, hogy bár a nyilvános tárgyalás nem sérti a herceg érdekeit, a közérdek szem­pontjából nem ellenzik a főügyész javaslatát. A herceg külön is csatlakozik védői­­elfogásához. A törvényszék erre elhatározta a nyilvánosság és a sajtó kizárását az egész tárgyalás tartamára. 1908 JULIUS 1. Szénbányászatunk és a jövő. Irta: Ciyulai G­yörgy. Szénbányászatunk folyton fokozódó föllendü­lésének örvendetes statisztikája az a közel száz­millió méter mázsa bányaszén, amelyet üzemben levő bányáink az elmúlt évben termeltek. A 20 millió évi termést meghaladó feketeszént hozzá sem számítottam az előbbi száz mill­óhoz. A zárt­­kutatv­ányok folytonos szaporodása is amellett szól, hogy magyar szénbányászatunk, ha Angidét talán utól­érni nem is fogja, azért vagyonosodá­­sunknak mindenkor jelentékeny tényezője marad, mindenkor, de talán még­sem minden időkre ! A mai bányásznemzedéket, a szénapadás gondterhes felhői aligha aggaszthatják meg, különösen nem hazánk­ban, ahol a külföldi szénbehozatal előreláthatólag mihamarább meg is fog szűnni; ám azért álljunk meg egy pillanatra akkor, amidőn a külföldi szén­behozatal megszűnik s gondoljunk egyben arra, hogy lesz idő az emberiség történetében, amidőn az utolsó széntalicskát hozzák napfényre a föld mélyéből! Szénkészleteinkkel, bizonyos határokon belül, legalább is takarékosan kell tehát bánnunk! Az az energia, amit az emberiség a szén utján nyer és értékesít, egyelőre még semmi egyébbel nem­ pótolható! Amíg a haladó emberi elme egy ilyen pótlóerőről nem gondoskodik, illő dolog, legalább is messzemenő megbecsülésben részesíteni azt az anyagot, amely jelen korunk kultúrájának nem­csak főmozgató, hanem egyben fefentartó erejét szolgáltatja! Ez idő szerint még mindig Anglia az a föld, amely szénben legdúsabb. Mindamellett Gladstone, a nagy angol államférfi, m miniszterelnöksége idején a britt világbirodalom feltárt szénrétegeinek alapos megvizsgálása után arra a szomorú végered­ményre jutott, hogy az anyaország ma világhírű szénkészletei rövid pár száz év múltán, teljesen fölhasználódnak , így végleg ki fognak apadni. Igaz, Amerikának és Keletázsiának, főként a Mennyei birodalomnak (Kínának) rengeteg szén­­készletei hevernek a föld mélyében. Ám ahhoz bőven van és lesz ott fogyasztó közönség is! Amerikában 100 millió kulturéhes szénfogyasztó, Kínában és melléktartományaiban pedig 300 mil­liónál több immár a kultúra útjára rátérő szén­­pusztíló örvendezhet annak, hogy szénbehozatalra egyhamar rá nem szorul, sőt kivitelre számíthat! Ámde meg ne feledkezzünk arról, hogy mi itt, Európában fogyasztói nem lehetünk szánrétegeink apadásával sem a kínai vagy amerikai szénnek, egyszerűen azért nem, mert a szállítás költségeit, a jövő közlekedésének legmagasabb színvonala mellett sem volnánk képesek fedezni.

Next