Ellenzék, 1921. március (42. évfolyam, 60-62. szám)

1921-03-27 / 60. szám

Lapunk mai száma pályaudvaron is 2 Lei |#10|гаее*]мотгжж­я#.в*тавм»яя1П0Ц|*8егяивЕ11«1аTM«4е»»*еев­ ее*в11е«1ипгея»«шжев. Előfizetési ára helyben és vidéken ТтП1ПШГ*..Н.1П16»|П4NoСС11МВ1Г(1Ш..]. # Cluj-(­Kolozsvár) 60. sz. Vasárnap, 1921. március 27. XLII-ik évfolyam. 70 Lei 1 30 Lei 240 Lei Ц.......М.... . ..... .....г ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS FŐSZERKESZTŐ: Dr. DOBÓ FERENC 4aeaa^...iia«bafafcami‘tgAata>iig»>»t<*tM«M«»m»aMa>aaaKaaM4raa4mBaM»ü3MIKy«rí FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Censurat: Vasllie Borzeu. Egy hóra .... 25 Lel Negyedévre Fél évre Egész évre , ч^4л.:. Jszerkesztőség-kiadóhivatal­i Státus­ palota Telefonsu­m: S. és 108. Lapunk mai száma pályaudvaron is 2 Lei i­s•■■■•«■ сма**жа««кя«я*1,яа11В««яа,сй*деяяа!а*1 ТшГиммиНЯ 1' / Üdvözlégy, megváltó Fájdalom...! Irta: DR. H1RSCHLER JÓZSEF. 0 cux ave ! Üdvözlégy meg­váltó Fájdalom! Ezzel köszön­telek Testvéreim Husvét allelu­­sís reggelén, a Feltámadás biz­tató, reménységet fakasztó ün­nepén. Mert ahogy én a halálban is az életet lá­tm, és hirdetem hogy a fájdalom örömre vezet, és úgy hiszem és vallom azt is, hogy a feltámadt Krisztu­sunk hajnali csókja, húsvéti ajándéka a mi megváltásunkra, feltámadásunkra,üdvözlésünkre: a fájdalom! Csak nézzetek magatok köré a nagyv­ágban, természetben. Hát volna e hegycsúcs, ha nem volna örvény? Hát volna-e Himalája, ha nem volnának a kínai és japán tengerek óriási mélységei? — Nincsen magas­lat mélység nélkül Hatalmas alkotásoknak hol vannak alapjai? Áldást hozó folyók és folyamok hol fakad­nak? Nemes ércek, fé'mek és drága kövek hol­appanganak ? — Nincsen érték mélység nélkül. Csak a szent magaslatok, magányosan gondolkodó hegy­ormok: egy S­na­, Tábor, Olaj­­fák hegye és Golgo­ta látták az Urat, színváltozását, megvál­tását. Hegyormokra, magaslatokra, mélységekbe azonban csak ve­rejtékkel, könnyel, sokszor vér­­hu­lléssel jutnak a Mózesek, a Krisztusok . . . Minthogy a kultúra emelke­désit is sóhajjal, kemény mun­­kával kell sziklákba vágni s ki kell tölteni, et kell hidalni az ellenséges hatalmak örvényeit és csak amikor az emberiség saját csontjaival töltötte ki a mélységeket, teremtett kuizmát. De sziklatőrés, áthidalás, cson­tok a fájdalom dalait zengik Azért az é­csrt is a mély­ségbe kel szállani, villám és mennydörgés, vulkanikus erők földalatti vajúdása,­­ tani harci kel ahhoz, hogy tiszta forrás­­ból f­e­djon a helyi p­ók, mosolygó réteken kígyozó ér.. Nincsen mégisld mélység nél­k­ül és nincsen mélység fájda­lom nélkül. De ez a fájdalom örömre, ételre, üdvözülésre ve­ze­t. . Azér­t üdvöz’egy megváltó Fájdalom! * De emberek, nézzetek maga­tokba is. Nem a fájdalom teszi e emberré az embert is? Hogy ember legyen az em­­ber, adi sem lángész, sem dicsőség, rém erényesség nem elég. Azok­­,­­ lgényei a Mesternek, A Mester, a fájda­lom. Ez a M ster üt a kovára, hogy szikrát adjon íz, csap a márványra, hogy Mózessé le­gyen sz, zúzza a kvarc-tuskót, hogy smaragdot ontson, c­­­szolja a gyémántot, hogy tüzes­sz­krás brilliánssá váljék ... A hősök, a szvitek, a láng­elmék, a nagyok e Mesterhez jártak iskolába. Kinek varázsvesszeje tá­masztja föl az író legfönsége­­sebb gondolatait? Kinek keze érinti a költő szívének legszebb húrjait, hogy dalolja a lelkek legszebb dalait ? Ki vezette Ra­bol ecsetjét, Mozart kezé­? Ki kapott bele a korát sirató Dan­e viharzó lelkébe és vitte poklon, purgatóriumon át a paradicso­mok égi boldogságaiba? Ki gyújtott égi fényességet egy vak Homeros, M­iron, Bach elkébe, ki zsongta körül egy süket Beethoven géniuszát? A Mester tette azt: a fáj­dalom. Shelley mondja: „Legédesebb dalaink fejezik ki legszomorubb gondolatainkat “ Legszom­orubb gondolatainkat pedig ki adja n­eünk? A Mester, a f­őjóslóm. „Mit irigyelnek az égn­ő angyalai tőlünk?“ Ezt kérdi egy szalézi s­ I, Ferenc és a felelet: „Hogy szenvedhetünk. Szenvedhetünk eszményért, szenvedhetünk Istenért.“ És m­­­irigyes imga az örök Ige olt a rrag­s égben? Hogy szenvedhetünk. „Ezért nyíltak meg egykoron az Egek is szállt föl az Lten Fia vég­telen fájdalmak között a ke­resztre, hogy bárm­nő áldoza­tokat hozzon is az az ember­ , mindenkor a magáén­­ ma­­gasztosabb föláldozás dicsősé­gében lássa Istenét.“ Ily­it la Bougaud. És még valamiért. Midőn végsőt lobbant a mág­lya lángja, melyen J­an­­e d’Arc meghalt, minden elham­vadt: csak a szive maradt meg. A sz­ó a szeretet szim­bóluma , a szentet helyettese pedig a fájdalom . . . De a fájdalom eszköz is: mögötte van Valaki, aki a fáj­dalom lángját igazítja. Ő tudja, hová, Ő tudja, meddig, ő pedig az örök Szeret­et Azért mondja magáról a po­kolról is Dante: Fecemi la di­vna potestate, la somita sapi­­enza e’l primo amore. . . Teremte­te az isteni hatalom, a legnagyobb bölcset ég és az első Szeretet A nagy vértanú angol király­nő pedig halit ad Istennek, nem, hogy királynővé, hanem hogy szerencsétlen királynővé te­tt . .. Ember, mi tesz tehát téged széppé, naggyá, szentté? Mi teszi magát a szépséget is szebbé ? A Mester, a fájdalom Benned a legszebb hurok akkor szóllnak a legszebben, ha könnyekben áznak. Hát ne üdvözöljem a meg­váltó Fájdalmat. ? * Azért kiáltom én is Husvét allelusis reggelén Szt. Pál apostollal (Fi­. 4, 4 ): „örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek . . .“ Mert tudjátok-e, honnan itt a Szent Pál e szavakat? Nem kedves, meleg baráti körből. Nem is valami meghitt, édes beth­niai magányból. Nem is a császár palotájából vagy a római hely ártó házából. Nem bizony. Hanem irta a börtön­ből, a római Via Lata börtöné­nek egyik zárkájából. Onnan kiáltotta világgá azt a lelkületet, meg hivatva van bajban-jaj­­ban, fájdalomban felemelt fővel megáll­­ni. És hozzáteszi: „Mert az Úr közel van“. « Hát legyen is közel a feltá­madott Krisztus, a fájdalom koronázott királya. Támadjon fel bennünk az ő szelleme, az ő törvénye, az ő erkölcse. Le­gyen közel a lelkünkhöz. Akkor az örömöt nem veszi el tőlünk senki, kin, halál, ördög-pokol sem. És üdvözölni fogjuk a meg­váltó fájdalmat. Mert megmu­tatja, hogy hulló lombok alatt szunnyad a tavasz,­­ felhők mögött ott a napsugár. .. Vagy amint Prohászka mondja valahol: „Valamint hamu alatt lappang a parézs s a téli erdő fakó takarója alatt pihen rill­ó csirája a szépségnek és kellemnek: úgy rejtőzhetik a lélek bánata, veszteségei, szen­vedései alatt vigasz és öröm s ott várja feltámadásait a szebb és mélyebb élet.“ Azért köszöntelek Husvét a Celujás reggelén, a Feltámadás biztató, reménységet fakasztó ünnepén­y­te megváltó Fáj­dalom! Lapunk mai száma 10 oldal.

Next