Ellenzék, 1921. december (42. évfolyam, 265-289. szám)

1921-12-04 / 268. szám

^d­ui-flKow.^-’ ses. - Mg­asárnap, 1921. december 4. ■ xxn-ik évfolyam g* vwwt*w LthhtsPlXiJbJti. _______FÜG ^PTLLN POLITIKA l NAPILAP Cepsuraf: A. Móra. ; Előfizetési ára: Egyes szám ára i L. — Bucurestiben i'30 ! “ySTiu Szerkesztőség-kiadóh­ivatal:jj r , Egy hóra . 25 Lej Németországban 1 M. — Ausztriában 15K. ALAPÍTOTT* S­t­á­t­U­S­p­a­r-01 a | LOpUnK UIBI SZanifi i££S- Csehszlovákiában 3 Ck. Jugoszláviában -50d B­ARTH­A MIKL T.i.»o«,4*.k- Ld 1*50 «Egész évre. 240 Lei­­ Magyarországon 3 korona.^ j [f W Bztokeszterérlf-^ddWv.W­m­i ■-í*rc­yí Kr^K",-e.Ti;:'.'3swE.jí«i*sr*:í:T*x^Kr^ s.«­­~?,i nai^WianflM visSíísife^ttrrií E.íMw ■■aMUUMKauSSSS' . A király elé . Kormánytényezőktől kezdve le­felé a hivatalos Románia minden Exponense minden alkalommal el­ismeri, hogy az itteni magyarság­nak vannak kétségbevonhatatlan jogai, le nem tagadható jogosult­ságul kívánságai, amelyek, abban foglalhatók össze,hogy az imperium megváltozása dacára teljes szabad­sággal fejthesse itt ki minden irányban életét. Elismerik nemcsak ■ezU hanem azt is, hogy bizony az erdélyi magyarság még távol áll attól, hogy e tekintetben elégedett lehessen. A­ román sajtónak a sovi­nizmus tüzétől el nem ragadott, józanabb része is ebben a hang­nemben is és legutóbb is helyte­lenítette a magyarság egyetemes szervezete, a Magyar Szövetség működésének megakasztását. Sajnosan kell látnunk már rég­óta, hogy a hivatalos tettek és eljárások távolról sem fedik a liberalizmus mezébe öltözködő, biztató nyilatkozatokat. Még a magyarság ügye iránt megértést mutatni látszó Grúza erdélyi mi­niszter kijelentései is jórészt­­csak szép ígéretek maradnak. Nekünk különösen egy a nyáron elhangzott kijelentése cseng vissza fülünkben, amelyben a magyarság minden jogos kívánságának kielégítésétől áradozó ígérgetéseiben nem ismert határt. Odáig ment, hogy biztosí­totta rövid időn belül a magyar nemzeti színek használatának meg­engedését. Mennyi vált valóra ezekből az ígéretekből mindenki tudja. " * Alkotmányos keretek közt, a minden román állampolgárt meg­illető jogszerű eszközökkel rekla­málta és sürgeti állandóan a ma­gyarság biztosított jogainak valóra váltását. A kormány nem tartja ezt sürgősnek. De van még­­alkotmá­nyos tényező felette is. És a ma­gyarságnak nem marad egyéb bálja, mint ehhez a felette álló alkot­mányos tényezőhöz, a királyhoz folyamodni. Ferdinánd királynak a kisebb­ségekkel szemben különböző al­l­kalmakkor elhangzott szavait nem­ feledte el még a magyarság.­­ „Teljes akaratommal azon vagyok, hogy a nemzetiségek to­vábbra is a maguk nyelvében fej­­lődjenek és garantálom, hogy ezt szabadon meg fogják tehetni". Ezt mondta egy alkalommal. Más alkalommal azt: „Nem szabad a magyarok érzékenységét sérteni". Ferdinánd király közeli marosvá­sárhelyi látogatásának alkalmát ne mulassza el az erdélyi magyar­ság. Járuljon eléje és sürgesse ki a kormányzat legfőbb szervénél mindazt, amit az alája rendeltek halogatnak. A király akarja a mi szabadságunkat. És­ amit a király akar, azt másoknak is akarni kell. Kinn sti mnmUn A nyomorgó tömeg megostromolta a belvárost. — Ultimátum a kormánynak. — Megostromolt és kifosz­tott szállodák. — Utcai harc a rendőrséggel. — Bécs éhségforradalom küszöbén áll (Saját tud.) Bács népe nem bírta tovább az éhezést.­ Az ala­csony munkabérek a kilónkénti 2000 koronás zsír és 100 koronás ke­nyérárak elemi erővel robbantották ki azt az elkeseredést, amely évek óta forr. A fioridsdorfi munkások,­­r, kommunisták által feltüzelve, csü­törtök délben abbanh­agyták a mun­kát. A Fiat, Siemens-Halske és más hatalmas ipari üzemek munkásai mintegy húszezer főnyi tömegben a parlament elé vonultak. A nagy­vá­­ros forgatagában a munkásság föl­vonuló tömege pillanatok alatt ma­gához vonzotta az utcák csőcselékét s az így felsigporodott sokaság vé­gig fosztogatta a koraiakat.­ A Fin­gén közlekedő villamos kocsikat megnyitották és utasaikat kizavarták, a férfiakat inzultálták.­­ A nőkke­l sem bántak jobban. A tömeg el­­özönlötte a parlament előtti teret, a Rathhaus­ Parkot és a szomszédos utcákat. A parlament előtt összetor­lódott varikántömegek bizottságot küldöttek Gartner pénzügyminiszter­­­hez és ultimátumot terjesztettek elébe, amelyben a következő pon­tok azonnali teljesítését követelték. 1. A szociáldemokrata pénz­ügyi programszm azonnali végre­hajtását. 2.­ Az idegen valuták rögtöni lefoglalását. 3. Az idegen devizákat az állam vegye birto­kába. 4. Az összes aranyérté­kek azonnali rekvirálását, sőt a emplomok, zárdák aranykincsei­nek lefoglalását is. 5. A fény­­űzési cikkek behozatalának meg­szüntetését. 11. Uj birtokadóval kapcsolatos progresszív adókat. 7. Az élelmiszerek árához az állam részéről való hozzájáru­lást. 8. A reális munkabéreknek és az állami gyermekvédelem­nek biztosítását. A munkások küldöttségét Scho­­ber kancellár és Gürtler pénzügy­miniszter fogadták. A pénzügy­miniszter kijelentette, hogy a köve­teléseket tudomásul veszi és bizto­sította a munkásokat arról, hogy a pénzügyi kormányzat erélyesen intézkedni fog a nagytőke túlka­pásai elleni A spekulációt szigo­­rúan megrendszabályozzák és tervbe veszi a gyermek biztosítást. Megígérte azt is, hogy a valuta­deviza forgalomban az állam szi­gorú ellenőrzést fog tanúsítani. A m­unkásság követelés­ein­ek telj­esí­­tésével szemben a kormánynak az a kívánsága, hogy a munkásság a sztrájkot hagyja abba és nyomban térjen vissza munkájához. A munkások küldöttsége a miniszter­ válaszát nem vette tudomásul. Különösen azt kifogásolta, hogy Güttler pénzügyminiszter a szo­cialista pénzügyi programm rögtöni életbeléptetésébe nem volt hajlandó bele­menni. Mikor a parlament előtt várakozó tömegek értesültek a­ tárgyalások eredményéről, a helyzet még kriti­­kusabbá vált, mert a munkások a parlament épületét is meg akarták ostromolni. A parlamenti őrség igyekezett feltartóztatni a munkás­ság előrenyomulását. Elzárták a parlament kapuit. Erre a tömeg rohamra indult a nemzetgyűlés épülete ellen. Kövek, vasalkatrészek, ne­héz csavarok özöne zúdult a parlament épületére. Eközben a Kartnerringen is újult erővel indul meg a tömeg zavar­gása. A rendőrség autóit megállí­tották, a rendőröket ki­ráncigál­ták a gépkocsikból és eszméletlenre verték őket. A menet első sorában akasztófákat vittek. Az akasztófá­kon tábla függött a következő szö­veggel: „Csak sikerek számára." Egyik automobil utasait leszállí­tanak s fel akarták őket akasztani. Csak a véletlennek köszönhető, hogy a már hurkon lógó szeren­csétleneket kiszabadíthatták. Az egész Rir­g mentén teljes erővel dúlt az utcisi harc. A tömeg „halál a valutaü­zérkedőkre és a sike­­rekre“ kiáltással inzultálta az is­mertebb valutakereskedőket és spekulánsokat. A nép dühe elsősorban a nagy szállodák ellen irányult. Az első ostromot a Brisztol szálló ellen intézték. A szállodás védelmezői a tömegre lőttek, azonban a tömeg a földszint összezúzott bejáróin keresztül betódult a szállóba. A szálloda épületének berendezését összetörték, a selyem és bársony bútorokat kidobálták az utcára, ahol mindent pozdorjává zúztak. A Brisztoh szállő szomorú sorsá­­ban a többi környékbeli szálloók is többé-kevésbbé osztozkodott. A La* Cherben szintén romboltak, sz­em* pedálnak azonban csak az ablakait verték be. A szállodák után azokra a kávéházakra került a sor, ahol a láncosok és tőzsdespekulánsok szok­ták üzleteiket lebonyolítani. Az automobilokat megállí­tották, utasaikat kirángat­­ták és eszméletlenre verték a nőket inzultálták és prém-'~­ bundájuktól megfosztották. : A táncosok kávéházai közül a Küse­l Stier-kávéházat teljesen elpusztítottál!:, J A Wiener Baufererein palotája délű­ posztoló rendőrség elég erősnek bi-­­­zonyult és a tőzsdepalotába is be-­s hatolni szándékozó tömeget vissza*­s szorították.­­ Az utcai zavargások folya­mán mindenütt vörös kar­­szalagos kommunisták iz­gatták. Az üzletekbe behatoltak, rom­­boltak és fosztogattak. Az üzlet­tulajdonosokat legtöbb helyen­ megverték. A mentők állandóan készenlétben voltak és az elvert áldozatoknak első segélyt nyúj­tottak. A Schwarzenberg-kaszinó épü­letében lévő Oasino des Etrangerest az előkelő pénzvilág mulatóhelyé­el özönlő tömeg a nehéz brokát-­függönyöket összeaggatta, a csil­lárokat összezúzta és a bútorok a­ zongorákat is izzó-porrá törte. A megvadult tömeg rombolása egé­szen késő estig tartott. Az utcá­kon lábnyi magasan feküdtek az összezúzott bútorok törmelékei, bársony és brokát függönyök fosz­lányai, tükör és ablak cserepek, márvány és ércszobrok darabjai. Megállapítható, hogy a legnagyobb pusztítás a Grandhotel és Brisz­tol környékén volt. A munkásság nem volt jól meg­szervezve, és a vezetők kezéből kicsúszott a tömegek fékentartá­­sának lehetősége. A rendőrség teljesen tehetetlenül állott az óriási sokasággal szemben és csak a tüntetések lanyhultára­ mert köz­belépni. A zavargások csak az éj­szaka folyamán értek véget. A szociáldemokraták elve­szítették az uralmat a tö­meg fölött. A kommunisták Lapnak szam­a 13 ora.

Next