Ellenzék, 1922. január (43. évfolyam, 1-23. szám)

1922-01-14 / 11. szám

/ - ._ • , '_€kj-E<)lozhvár, 1922. tanú úr 14. SZOíTIÍMSÍ 48.-4E évi. 11. aaáiü — wmrnm— iiwn ■ ww-rmnu ■ Laigu.*-,— iBTnunnn ■IWI ijhwijii ujwjiii—— nrn———sp——— uíh m FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: SZERKESZTŐSÉG — KIADÓHIVATAL Egy hóra .... 25 Lei Fél évre . . . . .130 Lei ALAPÍTOTTA: STÁTITQ.P AT ÓTA Negyedévre . . . 70 Lei Egész évre . . . . 240 Lei BARTHA MIKLÓS' U L U 1 A Egyes szám ára 1 Leu ' ' j Szerkesztőségi telefon 9. KiadóWvatan telefon 1W. BSKMJtifaiutaapBBBaBuiianwainnMtfiraa] < * Irta: Balogh Aríhur Milyen legyen Románia új alkotmánya? elveit. Nevezetesen azt az általá­nos elvet,­­hogy a közigazgatási bíróságok előtti eljárásnak helye van minden, tehát a miniszterek által elkövetett közigazgatási jog sérelmes intézkedéssel szemben is. Romániának mai, ámbár mind­össze csak ötvenhat esztendős al­­kotmánya már különben is reví­zióra szorult volna. De szükség van erre főleg azért, hogy most már az alkotmány számolhasson azzal a körülménnyel, miszerint a m­egnövekedett államnak immár több, mint négy milliónyi nemzeti kisebbsége van. A kereken 17 milliónyi lakosságban 203 szá­zalék nem az uralkodó nemzeti­séghez tartozik, ami azonban a volt magyar területeken 43 szá­zalékra emelkedik. Az alkotmány­reform­nak igazi demokratikus szel­lemben kell megtörténni. Ehhez nekünk, romániai magyaroknak, annál is inkább kell ragaszkod­nunk, mert csak így várhatjuk e földön további létünk és fejlődé­sink zavartalanságának állami ga­ranciáit. Szempontunkból kiváltképpen fontos feladata az alkotmányre­­formnak, hogy keresztülvigye mind­azokat a lekötelezéseket, az itteni kisebbségek javára szolgáló bizto­sításokat, amelyek a szövetséges és társult nagyhatalmak és Ro­mánia közt 1919 december 9 én kötött párisi egyezményben, nem különben a trianoni békeszerző­désben foglaltatnak. Ezek az új alkotmánynak feltétlenül részét kell, hogy képezzék, mert Románia kötelezte magát ezen rendelkezé­seket alaptörvényekül elismerni „úgy, hogy semminemű törvény, rendelet, vagy hivatalos ténykedés ezekkel a rendelkezésekkel ellen­mondásba, vagy ellentétbe nem kerül és hogy semmiféle törvény­­t nek, rendeletnek vagy hatósági intézkedésnek amazok felett ér­vénye nem lesz". Ezek a rendel­kezések a Népliga garanciája alá lettek helyezve és beleegyezése nélkül nem változtathatók meg. Az új alkotmányt tehát olyan liberális és modern közszabadsági szel­lemben­ kell megalkotni, amely valóra váltja Romániának a ki­sebbségek védelmére vonatkozólag a párisi szerződésben foglalt ama kijelentését, amely szerint „kí­vánja, hogy a szabadság és igaz­ságosság biztos garanciáit nyújtsa úgy a régi román királyság, mint az átcsatolt területek összes lakói­nak, faji, nyelvi vagy felekezeti különbség nélkül". Hármas erős bástyája övezi te­hát az itteni magyarság jogait, amelyekhez negyedikül a királyi szentesítéssel ellátott, tehát szintén törvényerőre emelt gyulafehérvári határozatok járulnak. Most már csak arról van szó, hogy ezek be­­­vonuljanak az új alkotmányba­n, élő valósággá váljanak. Későbbre hagyva a minket legközelebbre­ érdeklő polgári jogokat, az utób­biakban csak legfőbb vonásokban utalunk arra, mit kívánna egye­bekben az alkotmánynak a de­mokratikus, modern közszabad­sági állam szelleme szerinti átala­kítása. Ha az utóbbinak követelményeit figyelembe akarjuk venni, első­sorban a parlamenti választójog­nak fő elveit kell az alkotmányba foglalnunk és pedig az általános, egyenlő, közvetlen választójog és az aránylagos képviselet alap­ján. A törvényhozás súlypontját a kamarára, mint a népnek kivált­, képein képviseletére kell helyezni. Minden javaslatot először itt kell tárgyalni­, így áll a dolog más de­mokratikus államokban is, még ha az alkotmány meg is engedi a ná­lunk is eddj£ követett ellenkező gyakorlatot. Feltétlenül fenn kell tartani, hogy a kamarában ne csak a kormány, hanem az egyes kép­viselők is bírjanak törvénykezde­ményezési joggal. Az ellenkező, aminek tervéről mostanában hal­lottunk, ellenkezik a demokratikus elvekkel. Fel kell venni a­ megfe­lelő rendelkezést, amely szerint a szenátusnál a hivatalból tagjai az egyházon kívül a többi elismert egyházak püspökei is és a szená­tusnak a budget és a zárszámadás tekintetében a kamarával egyenlő jogot kell adni. A parlamenti ösz­­szeférhetlenség legtöbb elveit ma­gába az alkotmányba kell foglalni. A parlamentben a kisebbségek saját nem­zeti nyelvüket használ­hassák. Ki kell mondani a végle­gesen alkalmazott közigazgatási tisztviselők és bírák elmozdu­hat­­lanságát, a közigazgatási tisztvi­selők magán- és büntetőjogi fele­lősségét, a több fokú közigazga­­tási bíráskodás szervezésének f­ Ki kell mondani a közigazgatás decentralizációját és a megyei és községi autonómiát a maga való­ságában, amely szerint a tulajdon­­képeni (bizottsági vagy egyes) in­téző szerveket az önkormányzat választja. A törvényhatóság fog­­­almának az­ ő-királyságba is bevitelével a törvényhatóságok (megyék, tvh. városok) is a köz­ségek szabályrendeleteket alkot­hassanak és saját ügyeikben ön­állóan intézkedhessenek, a kor­mányfelügyelet csakis a törvényes határok betartására leredvén ki. A törvényhatóságokat és községe­ket költségvetési és adóztatási jog illesse meg. Az önkormányzati adókat ne a parlament, hanem a­­márg hagyja jóvá. A bennünket legközelebbről ér­deklő állampolgári jogok­­ adva vannak a párisi és a trianoni szer­ződések szavai s az ezek szel­leméből levonandó következteté­sek által. Ezek a rendelkezések a faji, nyelvi vagy valláskülönbség nélküli teljes jogegyenlőségre és a kisebbségek egyéb külön jogaira vonatkoznak. Utóbbiak közelebb­ről a nemzeti nyelvek szabad használatát, a jótékonysági, vallá­sos vagy szociális intézmények, iskolák és más nevelőintézetek lé­tesítését és igazgatását, az állami népiskolákban a kisebbségi nyel­veken való oktatást (ott, hol je­lentékeny arányban laknak kisebb­ségek), a nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra rendelt köz­pénzekből méltányos részesedésü­ket foglalják magukban. A kisebb­­ségi iskolákat az államiakkal tel­jesen egyenrangúakká kell tenni. A teljes jogegyenlőség és val­lásszabadság méltatlan követel­ményeként megszüntetendő az or­­thodox egyház államegyház jellege, azait már csak­ azért sem lehet meghagyni, mert az új Romániá­nak nagy számú, nem ezen egy­házhoz tartozó román anyanyelvű •­­ — • Briand és Lloyd George viszálya Francia-olasz garancia-szerződés létesül Cannes, január 13. Briand mi­niszterelnök hevesen kikelt Lloyd George szerződés tervezete ellen. Lloyd Georgeot rendkívül meg­döbbentette Briand hirtelen megváltozása. A francia miniszterelnök t. i. azt kívánja, hogy a lengyel határnak egy esetleges német támadás el­leni biztosítását is belevegyék a szerződésbe. A Matin szerint az angol-francia biztonsági szerződéshez francia-olasz ki­egészítő egyezményt fűznek. Ez rögtön életbe lép, mihelyt Németország magához csatolja Ausztriát is ezáltal Olaszország szomszé­dává válik. • polgára is van. Ezzel egyben megszűnik az orthodox ünnepek megtartásának a más vallásúakra rákényszerítése, amit nemcsak a vallásszabadság, hanem az egyéni szabadság és a gazdasági szem­pontok sem engednek meg. Ezt ma már román jogászok is, így. Bolla tanár elismerik. Nem is kell említeni, hogy az egyéb polgári szabadságjogokat is biztosítani kell az alkotmánynak, amit nem­csak a modern alkotmányos ál­lam, hanem­­jórészben a már em­lített nemzetközi szerződések is megkövetelnek. A párisi szerződés biztosítja az erdélyi székelyek és szászok ne­szére a helyi önkormányzatot a vallási és iskolai kérdésekben. Ha a megnagyobbodott állam tiszte­letben kívánja tartani a törvény­erejű gyulafehérvári határozatokat és a kisebbségek kielégítésével el akarja érni mihat­arább a konszo­lidációt, meg kell adnia a tekinté­lyes magyar kisebbség és a szá­szok részére az autonómiát a gyu­lafehérvári határozatok értelmében. Ez a magyarság követelésének nem szűnő tárgyát képezendi. A politikai okosság, amely a helyes előrelátás művészete, azt kívánja, hogy az állam­ idejében számoljon ezzel a törekvéssel, amely külön­ben is csak az adott ígéret telje­sítését célozza. Legfőbb vonásokban, mintegy csak vázlatszerű felsorolásban, ezek lennének az alkotmányreform tár­gyai. Ez a reform, ismételjük, csak a legnagyobb mértékben demok­ratikus és a modern közszabadsá­got szolgává lehet. Hogy ilyen le­­gyen, evégből kell pékünk, erdélyi magyaroknak, minden erőnkből­­összefognunk. De törekvésünk csak úgy számíthat sikerre, ha a célt a magyarság egyetemesen vallja és szolgálja és nem bontódnak meg sorai azáltal, hogy bármely árnya­­lat egyedül a maga számára igyek­szik a demokráciát kisajátítani-Rendkívül fontos és nagy hord­erejű reánk az alkotmányreform kérdése. Megérdemli, hogy a men­nél több oldalról hozzászólás révén kellő megvilágításban és tisztázás­ban részesüljön. *000*000l<0000$OOONOOO&OOÓ4 A nstatteM hím sorjat használ a m­orsfánum Berlin, jan. 13. Pénzügyi körök-­ ben nem várnak nagy eredményt az antant moratóriumától. Német­országnak ebben a költségvetési évben 2 milliárd aranymárkát kell fizetnie, tehát a bankjegy-infláció nem szűnhet meg.

Next