Élő Sziget, 2010 (1-12. szám)

2010-01-01 / 1. szám

lommal. Ez a foglalkozás segített abban, hogy szakszerűbben tegyünk jót. A daganatos betegeket és hozzátartozóikat segítő programunk keretében ebben az évben 7 előadást szerveztünk. Nagyszombaton délután a Családok Átmeneti Otthonának néhány lakójával és vezetőjével közösen megtekintettük a Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló táblaképeket a Keresztény Múzeumban. November 14-én 56 hátrányos helyzetű családnak és idős embereknek továbbítottuk az élelmiszercsomagokat a Magyar Élelmiszerbank programja keretében. Városunkban az osztást Lak Gábor atya szervezte meg. November 19-én ünnepi szentmisén emlékeztünk meg Szent Erzsébetről, a mise végén rövid műsorral igyekeztünk szebbé tenni ezt a napot. Plébános atya 100 db kenyeret süttetett, melyet egy szentképpel együtt adtunk át a megjelenteknek. Ádventi időszakban 24 idős, beteg testvérünket látogattuk meg jelképes csomaggal. Rászoruló családoknak élelmiszer csomagot adtunk és adakozásból származó étkezési utalványt továbbítottunk nekik. Az ádventi roráté-misék utáni reggelik elkészítését csoportunk szervezte. A Családok Átmeneti Otthonának karácsonyi ünnepére csoportunk meghívást kapott. Az a 2 fő, aki elment, adakozásból származó játékokat, édességet és gyümölcsöt vitt ajándékba. A szorosan vett karitász munkán kívül a plébánia életében is aktívan részt veszünk. Egyéni adakozásból (2009-ben: 206.500,- forint) és az egyéb bevételekből a nehéz helyzetben lévők gyógyszerköltségeit támogattuk, és a napi gondokkal küszködő családoknak élelmiszert vásároltunk. Köszönjük a nagylelkű adakozóknak, hogy segítettek segíteni „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”(Mt.25,40) / Takács Erzsébet! Gondolatok karácsony körül - Ki is az én rokonom? Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled. ’’ De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?" Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám. ” (TMt. 12,46-50) Ez az idézet többször is eszembe jutott az elmúlt ünnepek alatt a szokásos rokonlátogatások alkalmával. Elég nagy a rokoni, baráti körünk. Mindenkivel nem is találkoztunk, akivel szerettünk volna, akivel szívesen együtt lettünk volna. Viszont un. protokoll-látogatásban is volt részünk, kötelező programként, ami nem hagyott jó élményt bennünk. Ahhoz, hogy most erről írok, egyik nálunk járt kedves rokonunk szavai adták a lökést, amikor azt mondta „nekem ti vagytok az igazi rokonaim, nem az...” Térjünk csak vissza Jézus szavaihoz: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám...” Sajnos egy-két közeli, illetve kicsit távolabbi rokonunkkal - mai szóval élve - nem vagyunk egy hullámhosszon. Más értékrend alapján működünk. Ha véletlenül, vagy „ünnepi protokoll” szerint találkozunk, nincs miről beszélgetnünk néhány általános, felszínes, semmitmondó dolgon túl. Viszont sok olyan ember van körülöttünk - köztük természetesen kedves rokonaink is - akikkel nagyon szívesen vagyunk együtt, jól el tudunk beszélgetni, még vitatkozni is minden hátsó szándékot őszintén mellőzve. Meg tudjuk osztani egymással örömeinket, bánatainkat, gyermekeinkkel kapcsolatos félelmeinket, hittünkről vallott nézeteinket. Azt hiszem, őket hívják barátoknak... Talán elég koros vagyok ahhoz, hogy felmérjem, a rám kiszabott idő (is) véges, és nagyon sajnálom az üresjáratban - jobb esetben haszontalannak érzett, rosszabb esetben kívül mosolyogva, belül dohogva elpocsékolt órákat. Hát ezért jutottak többször eszembe a fenti szavai Jézusnak az ünnepek alatt - szerencsére most a pozitív találkozások miatt, így Jézus szavait kicsit profanizálva - magamra vonatkoztatva - örömmel állapíthatom meg, hogy sok „testvérem, nővérem és anyám” van, és talán néhányan rólam is ezt gondolják... Myitrai László! ......Ülök a szobámban és a régmúlt karácsonyokra gondolok. Az évek múlásával sok minden kitörlődik az ember emlékezetéből, de a karácsonyok emléke megmarad. Karácsonyok jönnek és mennek egymás után, de örökké megmarad a vágyakozás arra a nyugtalanságra, amely régen is eltöltötte a szívünket. Ebben az emlékezetben benne van a frissen kitakarított lakás illata, a verandára dermedni kitett kocsonya íze, az ünnep semmihez sem hasonlítható hangulata. Mély áhítattal vártuk a Kisjézus eljövetelét. Igen, a várakozás... - Fejem kidugva a dunyha alól látom, amint Nagyanyám és Anyám a hajnali rorátéra indul. - Látom, amint Apám szalmát tesz a konyhaasztal alá, szállást készít a Kisjézusnak. - Látom, amint Nagyanyám berliner nagykendőben, Nagyapám bekecsben, kucsmában indul a templomba. - Hallom a betlehemesek énekét, amint elhozták karácsony örömhírét. Gyermekkorunkban Édesanyánk hosszasan mesélte öcsémnek és nekem, hogy majd eljön a Jézuska, megszületik egy szegényes, hideg istállóban. Arra bíztatott minket, hogy újunk levelet neki, amiben mindent leírhatunk, amire csak vágyunk. Számoltuk a napokat, órákat, sőt még a perceket is, amelyek elválasztanak attól a csodálatos, hőn áhított, szent éjszakától. Az éjféli miséről hazatérve kitárult a szoba ajtaja: ott állt a karácsonyfa, az ajándékok. Boldogan imádkoztunk, énekeltünk. Igen, a karácsony - mindig ezek voltak az év legmeghittebb órái. Még most is milyen boldog vagyok, hogy visszagondolhatok rájuk! ..... Lassan besötétedett, meggyújtom a gyertyákat. A szoba megtelt, a fa körül ott állnak szeretteim, akik már az örök hazába költöztek, de most velem énekelnek. Mennyből az angyal... Hová lettek a karácsonyi vágyak, álmok, ajándékok? Úgy elszálltak mind, oly gyorsan, akár egy fényes álom. Isten veled lélekbemarkolóan kedves emlékezés! Egy azonban megmaradt: a Kisjézus - a szeretet, a világosság, a béke, a boldogság gyermeke. Téged a szívembe zártalak! Gazdag vagyok általad, és ezt a gazdagságot szeretném átadni három gyönyörű unokámnak, hogy mindannyian együtt énekeljük: Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek! Ikurucz Lórántné Ilike!