Élő Sziget, 2013 (1-12. szám)

2013-01-01 / 1. szám

Élő Sziget VI/1. szám______________________________ 3­4 Házatokba boldogság száll, ha betér az égi Király... ...énekeltük közösen, mikor egy-egy házba betértünk a Szent Család képével. Közösségünk hagyományává vált már, hogy ilyenkor, az adventi készületek jegyében befogadjuk ott­honainkba a szállást kereső Szent Családot. Ezzel is kifejezve tiszteletünket Szűz Mária és Szent József előtt, de ez egyben egy kedves szokás is, mely lehetőséget ad a hagyományok ápo­lására és közösségünk építésére. Három Szent Családot áb­rázoló kép indult útnak december 15-én az esti szentmise keretében: egy a családosok, egy a felnőttek és egy a fiatalok körében. Idén először kísérője lehettem a Szent Családnak, és nagy izgalommal vártam az estéket. Voltak, akiket csak látásból is­mertem a plébánián, mégis nyitottsággal és szeretettel fogadtak és láttak vendégül otthonaikban, amiért hálás vagyok. Hálás vagyok az új emberekért, akiket megismertem, hálás az új él­ményekért, melyek közelebb hozták közösségünk tagjait egy­máshoz, és hálás Isten szeretetéért, mely végig kísért minket utunkon. E sorokat írva a közös imádság és éneklés bensőséges hangulata járja át szívemet, emlékszem a jókedvű beszélgeté­sekre, a nevetésre, a játékra, a „szállásadók” vendégszeretetére és figyelmességére. Az izgalomra, mikor megérkeztünk egy­­egy helyre. A Szent Családot kísérve ismertem meg köze­lebbről Laciékat. Szépen terített asztal és az adventi gyertyák fénye fogadott bennünket. Nagyon kellemes estét töltöttünk el náluk imádkozva, énekszóval, beszélgetéssel fűszerezve. Házról házra járva hol kisebb, hol nagyobb létszámban kísértük a Szent Családot. Pau testvérekhez ketten mentünk Bettinával, de az az este talán éppen emiatt volt még családia­sabb, meghittebb. Egy bögre forró tea mellett beszélgettünk, meséltek a szerzetesi életről és munkájukról. A következő napon a nővérekhez látogattunk el. A meg­hittség mellett a vidámságra is jutott idő. István atya csapatjá­téka során sokat nevettünk, mindenki nagyon jól érezte magát. Végül a vasárnapi szentmise után, a záró összejövetelen jó volt találkozni a másik két „kör” tagjaival, megosztani velük a kilenced során szerzett emlékeinket. A Szent Családdal szállást keresni olyan élmény volt, mely a szívemet boldogsággal töltötte el. Kívánom, hogy ne csak a résztvevők házában, de minden ember szívében találjon otthonra a Szent Család, és áldásuk kísérjen mindenkit az új esztendőben is. Adamcsik Bernadett Szállást keres a Szent Család Szívemben minden advent kezdetén megfogalmazódik egy elhatározás, amit idős plébános atyánk olyan jó mélyen elplántált bennem gyermekkoromban: Törekedjek arra, hogy karácsony ünnepére az én szívemben is meg tudjon születni a kis Jézus! Ennek az első hallásra talán gyermeteg megfogalma­zásnak, most felnőtt fejjel ugyanúgy érzem jelentőségét, mint annyi adventben, amikor gyermeki izgalommal vártam a ka­rácsonyt. Adventet erre a gondolatra építeni, szívünket az Úr Jézus felé igazán őszintén megnyitva ezt az utat járni, garantált lelki sikere a karácsonynak. Mert advent nem csak egy időszak, ha­nem egy út, melyet végigjárva az Úr Jézus méltó fogadására fel tudunk készülni. Ennek az útnak egy szakasza a Szentcsalád­­járás, aminek egyházközségünkben szép hagyománya van már. Boldogsággal tölt el, hogy az idén is részt vettünk benne, amikor ismét három „bokor”-ban járt házról házra a Szent Csa­lád képe. Nagy örömmel (bár, mint utóbb kiderült mindkét család részéről egy kis szorongással teli izgalommal) fogadtuk a hozzánk érkező Hetzer családot. A képet­­ egy gyertyával együtt, amin az aznapi rorátéról elhozott betlehemi láng égett - méltó helyre tettük, és másnap estig nálunk maradt. (Napközben azután néhány fohásszal a Szent Családhoz fordultunk.) A közös szertartás elvégzése után néhány vendégváró falat elfogyasztása mellett nagyon kellemes együttlétre, beszél­getésre volt még alkalmunk. Az előzetes félelmek ellenére sok olyan dologról tudtunk beszélgetni, amiről ismeretlenül - a templomban egymásra ráköszönve és továbbhaladva - nem lett volna lehetőségünk. Felbuzdulva az est sikerén meg is be­széltük, hogy meg kell ezt még ismételnünk. Ugyanúgy, mint a Bencze családdal, ahová másnap este vittük el a Szent Család képét. A lépcsőházban már furulyaszót hallottunk, ahogy a fiúk, Bendegúz és Bulcsú készülődtek az énekek zenés kíséretére. Szívesen fogadtak bennünket ottho­nukban. A háziak javaslatára a szertartásban az énekeket lecse­réltünk ismertebbekre, hogy az éneklésnek ne legyen akadálya, így még egy kicsit családiasabbá téve ezzel a hangulatot. Ezu­tán vacsorával kedveskedtek nekünk, majd pedig a gyerekek a fiúk szobájába elvonultak, mi pedig tovább beszélgettünk, többek közt érintve az előttünk álló egyházközségi zsinatot. Gellértünk is hamar feloldódott és belevetette magát a fi­úk „kincsesbányájába”, a játékok közé. (Az est szerzeménye egy Thomas gőzmozdony és egy kukásautó, amit a fiúk önzet­lenül Gellértnek ajándékoztak, és azóta is nagy becsben vannak tartva­­). A gyerekek sokáig játszottak, társasoztak, zokni-fo­­ciztak és úgy, mint mi felnőttek is, nagyon jól érezték magukat. Nagy öröm számomra, hogy így meg tudtuk nyitni ottho­nainkat a Szent Család befogadására, és nem utolsó sorban egymás megismerésére, a közösségteremtő alapok letételére. Úgy érzem, hogy igazán élővé vált a Szent Család befogadá­sának élménye mindannyiunk számára. Ezt bizonyítja az is, hogy sokan még a december 23-án a záró szentmisére - ahová a képek a kilenced végén visszaérkeztek­­ és az azt követő aga­­péra is adventi utunk végén összejöttünk, és jó hangulatú be­szélgetésben osztottuk meg egymással élményeinket. Fritz Péter Karitász hírek December 16-án a Családok Átmeneti Otthonának lakóit és a Teleházban foglalkoztatott gyermekeket csoportunk a Ke­resztény Múzeumba hívta meg. A karácsonyi ünnepkör képeit Kontsek Ildikó igazgató asszony mutatta be. Jó volt látni, hogy a résztvevő gyermekek és szüleik örömmel kapcsolódtak be a középkori festményekkel kapcsolatos beszélgetésbe. December 18-án a Magyar Élelmiszerbanktól, az Európai Unió élelmiszersegély programjának keretében tartós élelmi­szer érkezett. Közel 200 fő részére, fejenként kb. 7 kg élel­miszert osztottunk ki. A szállításban és az osztásban külső önkéntesek is segítettek. Köszönjük dr. Harmat Gábor atyának és segítőinek, akik felvállalták a nagy szervezési munkát, így karácsony előtt sok családnak tudtunk segíteni. Ezen felül 16 rászoruló kapott karácsonyi csomagot. Az adventben érkezett meleg ruhákat is kiosztottuk. Megérkezett már a 2013-as év első adománya is. A táti Diszkont Coop ABC (a volt CBA) jóvoltából plébániánk terü­letén élő 8 nagycsaládnak továbbítottuk a felajánlott élelmi­szert. A nevükben is köszönjük! Takács Erzsébet karitász vezető December 21-én pénteken 4 órakor kezdődött a Töltés utcai karácsonyi ünnepség. A „Mi Házunk” minden korosztály csoportjának tagjai félkört alkotva álltak fel, hogy ki-ki el­mondja a nagy gonddal megtanult rövid köszöntő versét, majd átadta jelképes ajándékát az általa kiválasztott kedves személy­nek a vendégek és a foglalkoztatók közül. Szépen elénekelték a betanított karácsonyi dalokat. Ez al­kalommal búcsúztatták el a szolgálatukat Esztergomban befe­jező Marista testvéreket is. Megható és egyben felemelő kis ün­nepség volt, melyet szerény agapé követett, amihez a karitász munkatársai is hozzájárultak az általuk sütött süteményekkel. Székely János püspök atya pedig a Pestről hozott ajándékokkal.

Next