Élő Sziget, 2022 (1-12. szám)

2022-01-01 / 1. szám

3 4 Élő Sziget XV 1. szám Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mel­lettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna, Szent Péter és Szent Pál pedig könyörögjön értünk! Ámen, László atya Fények és árnyak A karácsonykor pompázatos fenyőfám már díszeitől meg­fosztva az udvaromon. Ragyogása megszűnt, de gondolataim­ban és érzéseimben a karácsonyi fények még tündökölnek. Hogy is lehet ez? Úgy, hogy eszembe jutnak az imádságos adventi reggelek, a várakozás Jézus megszületésére. Milyen öröm volt egy-egy nem várt kedves telefonbeszélgetés, egy-egy e-mail, egy szál fehér rózsa pompája, amelyet ajándékul kaptam. A találkozások, amikor 11-en álltuk a karácsonyfát körbe és együtt énekeltük a Mennyből az angyalt. A fa alá készített Luca-búzám és a piros alma a hagyo­mányt elevenítette fel. Az almát 11 egyenlő részre vágtam, és azzal a kívánsággal fogyasztottuk el, hogy 1 év múlva újra együtt ünnepeljük Jézus születését. A csillagszóró fényében hálát adtam mindazért, ami megtörtént velünk. Nem biztos, hogy a kívánságom szerint, de mindig éreztem, hogy imáim meghallgatásra találtak. Ezek az érzések beragyogják az akár szürke, téli napjaimat is. Úgy, ahogy mindannyiunkét. Jézus születésének miszté­riuma reménnyel tölt el: „Istennek fia, aki született jászolban, jászolban, Ő leszen néktek üdvözítőtök valóban, valóban. ” Az új esztendő első vasárnapjának estéjén együtt vacso­rázom a fiammal. Megkérdezi: „Milyen volt a Kálvárián?” Be­lőlem ömlenek a szavak: „Tudod, most Tűz Tamás Keresztútját imádkoztak. Számomra ez az írás teljesen ismeretlen csoda volt. Persze, a nekem oly kedves 4. állomást olvashattam fel, amit - véletlenül­­ osztott rám Nyitrai László, aki ezeket a rendszeres alkalmakat szervezi.” Mária találkozása Jézussal­­ és már telefonomról olvasom. A titokba csak ő van beavatva, finom metszésű száján ott remeg, s míg átkozódnak bakók, fogdmegek, zsoltárt rebeg halványra ájult ajka. Az Asszony ő, a Szűz, az Isten Anyja. Közös, hosszú csend. „Anyukám, ez gyönyörű!” Ekkor, kipirult arccal felolvasom a 14. állomást, amely így kezdődik: Befektetik a kőbe vágott sírba. Anyja le nem veszi róla szemét. Feje alját is még megigazítja, lesimítja a szikla peremét. Azt hiszi, hogy csak elnyomta az álom, s ha jól pihent, talpra szökken megint. Ha meghalt is, erőt vesz a halálon, s gyermekszemével újra rátekint. Különösen mélyen érintenek a sorok. Nem oly rég imára kul­csolt kézzel, tehetetlenül, némán, szemléltem fiam szenvedését. Bíztam abban, hogy állapota jóra fordul. Amíg erre gondolok, addigra Csaba a telefonján az egész Keresztutat elkezdi olvasni. Meghatódik, ledöbben. „Anya hallgasd csak Veronikáról a kez­dő sorokat.” Aztán egy másik láb indul feléje. Virágszál testet hordoz, illatát elszállt nyaraknak, és ki tudja, mért, de könny futja el szemének csillagát. Kendő zizeg a csendes rémületben. Úgy szeretném, ha „hangos­írást” készíthetnék, és akkor, te, kedves Olvasóm, most részese lehetnél ennek a fájdalmasan szép Keresztútnak. (Tűz Tamás 1916-ban Győrben született, költő, író, katolikus pap. A második világháborúban katonai lelkész, majd 1956-ban külföldre távozott.1966-ban létrehozta az Amerikai Magyar Írók csoportját. 1992-ben a kanadai Hamiltonban hunyt el.­ Majd folytatom fiamnak a beszámolómat: „Sajnos a Ká­polna állapota csak rosszabbodik. A Jó Pásztor kápolna is az enyészeté, habár a felújított tető legalább valamit megóv. Egy kedves ismerősöm megjegyezte: „Mi, utódok, még megóvni sem tudjuk elődeink alkotásait!” Megmutatom fiamnak az Esztergom és Vidéke újság híreit 1900 októberéből, 1901 januárjából és áprilisából. Ezek a cikkek a kápolna építéséről, felszenteléséről szólnak. Az első hírt megosztom: „A Kálváriái kápolna alapozási munkálatai, miután az építési terveket úgy az egyházmegyei főhatóság, mint a városi tanács jóváhagyták, már megkezdődtek s csak kissé kedvező idő esetén, az épület tél előtt tető alá kerül. Építője Sinka Ferenc. Az építési költségek 7200 koronát tesznek ki, ebből 4600 koronát az alap, a többit biztosított adományok fedezik. ” (1900-10-14 /80. szám) 1901 áprilisában már a Kápolna felszenteléséről tudósí­tanak: „A Kálvária-hegyet megkoronázó szép új kápolna ke­resztjének ünnepies feltétele vasárnap délután 5 órakor történt meg, nagyszámú közönség jelenlétében.” (1901-04-18/31. szám) Nagyon bízom abban, hogy mi, utódok, minden aka­dályt leküzdve, meg tudjuk védeni városunk kálváriájának gyönyörű fekvésű kápolnáját! Kápolnáink... Pazsiczky Mariann December közepén hivatalos levélben tájékoztatta László atyát a főegyházmegyei vagyonkezelő, hogy a Kálvária kápol­na felújítását a Gazdasági Tanács döntése értelmében nem tudja támogatni a Főegyházmegye. Ahogy az előző számban írtam, kápolnáink ügye igencsak a sor végén van - ez bizonyos szempontból érthető is. Csak hát mi meg itt élünk, és nem szeretnénk, ha egy 120 éves kultikus hely megsemmisülne... Tehát tesszük, ami rajtunk áll! Ennek értelmében: Előrelépés történt a Kálvária kápolna mentése érdekében! Sikerült megoldani az épület összefogását, összehúzását spani­­ferrel, illetve drótkötéllel.

Next