Élő Sziget, 2022 (1-12. szám)
2022-01-01 / 1. szám
3 4 Élő Sziget XV 1. szám Kérjük Istenünket, hogy az új esztendőben is álljon mellettünk, segítsen minket és adjon erőt nekünk, Szent Anna, Szent Péter és Szent Pál pedig könyörögjön értünk! Ámen, László atya Fények és árnyak A karácsonykor pompázatos fenyőfám már díszeitől megfosztva az udvaromon. Ragyogása megszűnt, de gondolataimban és érzéseimben a karácsonyi fények még tündökölnek. Hogy is lehet ez? Úgy, hogy eszembe jutnak az imádságos adventi reggelek, a várakozás Jézus megszületésére. Milyen öröm volt egy-egy nem várt kedves telefonbeszélgetés, egy-egy e-mail, egy szál fehér rózsa pompája, amelyet ajándékul kaptam. A találkozások, amikor 11-en álltuk a karácsonyfát körbe és együtt énekeltük a Mennyből az angyalt. A fa alá készített Luca-búzám és a piros alma a hagyományt elevenítette fel. Az almát 11 egyenlő részre vágtam, és azzal a kívánsággal fogyasztottuk el, hogy 1 év múlva újra együtt ünnepeljük Jézus születését. A csillagszóró fényében hálát adtam mindazért, ami megtörtént velünk. Nem biztos, hogy a kívánságom szerint, de mindig éreztem, hogy imáim meghallgatásra találtak. Ezek az érzések beragyogják az akár szürke, téli napjaimat is. Úgy, ahogy mindannyiunkét. Jézus születésének misztériuma reménnyel tölt el: „Istennek fia, aki született jászolban, jászolban, Ő leszen néktek üdvözítőtök valóban, valóban. ” Az új esztendő első vasárnapjának estéjén együtt vacsorázom a fiammal. Megkérdezi: „Milyen volt a Kálvárián?” Belőlem ömlenek a szavak: „Tudod, most Tűz Tamás Keresztútját imádkoztak. Számomra ez az írás teljesen ismeretlen csoda volt. Persze, a nekem oly kedves 4. állomást olvashattam fel, amit - véletlenül osztott rám Nyitrai László, aki ezeket a rendszeres alkalmakat szervezi.” Mária találkozása Jézussal és már telefonomról olvasom. A titokba csak ő van beavatva, finom metszésű száján ott remeg, s míg átkozódnak bakók, fogdmegek, zsoltárt rebeg halványra ájult ajka. Az Asszony ő, a Szűz, az Isten Anyja. Közös, hosszú csend. „Anyukám, ez gyönyörű!” Ekkor, kipirult arccal felolvasom a 14. állomást, amely így kezdődik: Befektetik a kőbe vágott sírba. Anyja le nem veszi róla szemét. Feje alját is még megigazítja, lesimítja a szikla peremét. Azt hiszi, hogy csak elnyomta az álom, s ha jól pihent, talpra szökken megint. Ha meghalt is, erőt vesz a halálon, s gyermekszemével újra rátekint. Különösen mélyen érintenek a sorok. Nem oly rég imára kulcsolt kézzel, tehetetlenül, némán, szemléltem fiam szenvedését. Bíztam abban, hogy állapota jóra fordul. Amíg erre gondolok, addigra Csaba a telefonján az egész Keresztutat elkezdi olvasni. Meghatódik, ledöbben. „Anya hallgasd csak Veronikáról a kezdő sorokat.” Aztán egy másik láb indul feléje. Virágszál testet hordoz, illatát elszállt nyaraknak, és ki tudja, mért, de könny futja el szemének csillagát. Kendő zizeg a csendes rémületben. Úgy szeretném, ha „hangosírást” készíthetnék, és akkor, te, kedves Olvasóm, most részese lehetnél ennek a fájdalmasan szép Keresztútnak. (Tűz Tamás 1916-ban Győrben született, költő, író, katolikus pap. A második világháborúban katonai lelkész, majd 1956-ban külföldre távozott.1966-ban létrehozta az Amerikai Magyar Írók csoportját. 1992-ben a kanadai Hamiltonban hunyt el. Majd folytatom fiamnak a beszámolómat: „Sajnos a Kápolna állapota csak rosszabbodik. A Jó Pásztor kápolna is az enyészeté, habár a felújított tető legalább valamit megóv. Egy kedves ismerősöm megjegyezte: „Mi, utódok, még megóvni sem tudjuk elődeink alkotásait!” Megmutatom fiamnak az Esztergom és Vidéke újság híreit 1900 októberéből, 1901 januárjából és áprilisából. Ezek a cikkek a kápolna építéséről, felszenteléséről szólnak. Az első hírt megosztom: „A Kálváriái kápolna alapozási munkálatai, miután az építési terveket úgy az egyházmegyei főhatóság, mint a városi tanács jóváhagyták, már megkezdődtek s csak kissé kedvező idő esetén, az épület tél előtt tető alá kerül. Építője Sinka Ferenc. Az építési költségek 7200 koronát tesznek ki, ebből 4600 koronát az alap, a többit biztosított adományok fedezik. ” (1900-10-14 /80. szám) 1901 áprilisában már a Kápolna felszenteléséről tudósítanak: „A Kálvária-hegyet megkoronázó szép új kápolna keresztjének ünnepies feltétele vasárnap délután 5 órakor történt meg, nagyszámú közönség jelenlétében.” (1901-04-18/31. szám) Nagyon bízom abban, hogy mi, utódok, minden akadályt leküzdve, meg tudjuk védeni városunk kálváriájának gyönyörű fekvésű kápolnáját! Kápolnáink... Pazsiczky Mariann December közepén hivatalos levélben tájékoztatta László atyát a főegyházmegyei vagyonkezelő, hogy a Kálvária kápolna felújítását a Gazdasági Tanács döntése értelmében nem tudja támogatni a Főegyházmegye. Ahogy az előző számban írtam, kápolnáink ügye igencsak a sor végén van - ez bizonyos szempontból érthető is. Csak hát mi meg itt élünk, és nem szeretnénk, ha egy 120 éves kultikus hely megsemmisülne... Tehát tesszük, ami rajtunk áll! Ennek értelmében: Előrelépés történt a Kálvária kápolna mentése érdekében! Sikerült megoldani az épület összefogását, összehúzását spaniferrel, illetve drótkötéllel.