Előre, 1909. július (5. évfolyam, 27-31. szám)

1909-07-03 / 27. szám

TÉNYEK. Minden idő nehéz idő a dolgozó népnek, ki­k a világ összes munkáit elvégzik. • A múlt héten Winnipeg városban új szocialista pártlap jelent meg az ukrajnai kozákok nyelvén. Sajna, hogy a new yorki rendőrkozákok nem meríthetnek ebből ta­nulságot. * William D. Haywood elvtárs Seattle­­ben, Washington államban akar leteleped­ni s ott a jogot tanulmányozni. Az ötlet nagyszerű, hiszen ő úgy is többet élvezett belőle, mint a­mennyi neki kedves volt. * Edward angol király mérgesen rángat­ja szakállát és hevesen kifakad a “vörö­sek” ellen, mert azok az ő kebelbarátja, az orosz cár fogadásánál nem akarnak hasra vágódni. Erre a “Justice” című szocialista lap ezt feleli: Ha úgy tetszik, ő is elvonulhat kebelbarátjához Oroszor­szágba. * ^ Az amerikai civilizáció terjeszkedik a Filippini szigeteken is; a kábel táviratok jelentése szerint a filippinók törik magu­kat, hogy a Hawaii szigeteken a sztrájk­ban álló japánok ellen a sztrájktörés hit­vány munkájában részüket kivegyék. Az Egyesült Államokba évente 100 mil­lió dollár értékű kávét és 18 millió értékű teát hoznak be. *­­Franciaország évente 170 tonna emberi halat importál Chinából s azt feldolgozva, szállítja minden országba. A falusi levegő 15-ször tisztább, mint a városi. Egy zsebóra összeállítását több mint kétezer kézmozdulattal végzik. Az összes tengerek összesen 7 millió négyszögmértföld sót tartalmaznak. Kétszer annyi vitorlás hajó van, mint gőzhajó. Cubában a káposztafejek átlag húsz font súlyúak. TÖRÖKORSZÁG FEGYVERKEZIK. Londonból írják, hogy a “Daily Mail” Salonikiből kapott táviratai alapján a krétai kérdés nagyon komoly jelleget öl­tött. Egy esetleges háború Görögország­gal arra készteti az ifjú törököket, hogy minden, az országban nélkülözhető had­erőt összevonnak a határszéleken. Csapa­tokat s élelmi­szereket s a gyilkoló szerszá­mok ezreit szállítják a különböző állomá­sokra, hogy aztán kilesve a kedvező alkal­mat, vadállatok módjára egymásnak ront­son a két népfaj egy kis töredék uszítá­sára s annak mulatta­tására. A papság is mindkét részről erősen agitál a saját házi isteneinél, hogy segítse a sereget, hogy minél biztosabban megölhessék az ellensé­get. S mindez az úgynevezett felvilágoso­dás korszakában, szemeink előtt játszódik le, a mindenkori hatalmasok és érdektár­saik szórakozására. Vájjon meddig tart még, hogy a tőke a gyilkoló szerszámok segélyével annyi ép, erős embert foszt meg az élettől, vagy teszi őket teljes éle­tökre munkaképtelenné? Hisszük, hogy nem sokáig. S akkor a tudás és megisme­rés fegyverével fogjuk elűzni mindazokat, kik a mindenható profitért, ezreit a dol­gos embereknek képesek a háború véres színjátékának áldozatul odavetni. SERFŐZŐ MUNKÁSOK KIZÁRÁSA SVÉDORSZÁGBAN. Malmöből írják, hogy a sör és ásvány­víz gyárakban foglalkoztatott összes mun­kásokat a gyárosok kizárták, mert azok 44 ére órabért s évétekint 14 napi szabad időt követeltek. Ennek folytán úgy Mi­l­­möben, mint a környéken néhány nap múlva sem sört sem ásványvizet nem le­het majd kapni, mivel kötelező megegye­zésre jutottak az iránt, hogy úgy a dániai, mint a többi svéd sörgyárosok és ásvány­­vízkészítők Malmöbe árut nem szállíthat­­­tnak. A vállalkozók a munkásság követe­léseit túlzottaknak tartják, részben mert a sör árusítása az új törvény értelmében a vidéken tilos, részben mert az október­ben életbe lépő maláta-adó érzékenyen megterheli üzemüket. A VITORLÁS SPORT HALOTTJAI. A Berlinnel szomszédos Grünehaide mellett lévő Peetz tavon egy vitorlás hajó a­melyen három férfi és egy­­asszony ült, fölborult. Mind a négyen a tóba estek, két férfi megmenekült, a harmadik férfi, a­ki az asszonyt akarta megmenteni, ezzel együtt a vízbe fulladt. A szerencsétlen­ség részleteit nem tudják, de annyit már megállapítottak, hogy a férfi katonatiszt volt az asszony pedig egy tábornok leánya A FÖLDRENGÉS UTÁN. A délfranciaországi földrengésnek 45 ember lett az áldozata. A sebesültek szá­ma körülbelül kétszáz. Legjobban sújtot­ta a katasztrófa a falvakat, a­hol a sze­gény parasztoknak mindenük odaveszett. Marseilleben hamar kiheverték a földren­gés okozta ijedelmet. Vasárnap, mintha semmi sem történt volna, vigadtak, mulat­tak az emberek. Csak a kárvallottak ja­vára rendezett nagy jótékonysági ünnep­ség előkészítése emlékezteti még az embe­reket a földrengésre és a kiállott borzal­makra. Különös jelenségnek mondják, hogy a Bolmon-tó vize, a­mely a katasztró­fától meglátogatott hely közelében van, néhány órával a földrengés előtt olyan fe­kete lett, mint a tinta. A nép nem tudta mire magyarázni ezt a jelenséget és mint­ha csak a közeli veszedelmet érezte volna, rettenetes félelem szállotta meg. Búcsú­­járásokat rendeztek és imádkoztak az is­tenhez, hogy­­ mentse meg őket minden bajtól. Nagyon megrendítő egy fiatal leány sorsa. A földrengés következtében apját, anyját és két testvérét veszítette el. Hu­szonnégy óráig volt a romok alatt. A hangyák ellepték az egész testét, bemász­tak fülébe, szemébe és orrába, a­nélkül, hogy védekezhetett volna ellenük, mert olyan szorosan volt a törmelékek közé ékelve, hogy nem tudott megmozdulni. Rettenetesen szenvedett, néhányszor segít­ségért kiáltott, de a­mikor a száját kinyi­totta, rögtön belemásztak a hangyák, úgy, hogy fulladozni kezdett tőlük. Mikor végre rátaláltak és kiszabadították ször­nyű helyzetéből, ujjnyi vastagságban nyü­zsögtek rajta a hangyák. ELLOPTAK TIZENKÉT VAGGON TEÁT. Vladivosztokbó­l jelentik, hogy egy tizen­két vaggonból álló kínai tea-szállítmányt útközben elloptak. A vasúti kocsik nyom­talanul eltűntek. A tea-szállítmány érté­ke fél millió rubel. JÉG ÉS HÓ JÚNIUSBAN. Emberemlékezet óta nem volt olyan rendetlen időjárás, mint mostanában. Pél­dátlan, hogy június közepén olyan zord időjárás uralkodjék, mint a­milyen ez idő szerint egész Felső Olaszországban van. Egymást érik a viharok, havazások és fa­gyok. A Lago Maggiore, a Como és a Garda tó környéke frissen esett hóval van borítva. Attól tartanak, hogy telje­sem elpusztulnak a déli gyümölcsfák, ame­lyek Lombardiában, Piemontban és Ligu­­riában már pusztulásnak indultak. HALÁLOS SZERENCSÉTLENSÉG A FORGÓSZÉLBEN. Az olaszországi Sera község környékén történt kedden, hogy mikor a rettenetes forgószél fölkerekedett, egy Pucceli nevű földbirtokos kiment nyaralójának erké­lyére és abban a pillanatban elkapta a forgószél. Szemtanuk mondják, hogy az orkán olyan magasra röpítette Puccellit, hogy csak egy pontnak látszott a levegő­ben. Azóta sem találták meg. A forgó­szél a tengerbe sodorta. AZ ÖZVEGY IGAZSÁGSZOLGÁLTA­TÁSA. New Yorkban az alsó East Sideon, a Spring Street és Sullivan Street sarkán La Bartia asszony a járó­kelő nagy tömeg szeme láttára agyonlőtte a 19 éves Domi­­nico Versagiát, mert az véleménye szerint a fekete kéz tagja és a múlt nyáron az ő férjét agyonlőtte. A 25 éves fiatal olasz asszony ötször lőtt áldozatára és mind az öt lövése talált. Hatodszor is rá akart lőni, de addigra le­fegyverezték. A helyszínen megjelent ambulance orvo­sok menthetetlennek mondották Versagiát A fiatal­asszonyt a rendőrség elfogta. A rendőrállomáson elmondta az asszony, hogy azért szolgáltatott ő maga igazságot, mert a rendőrség többszöri feljelentése és panasza dacára mit sem akart tenni ez ügyben. LEZUHANT AZ EMELETRŐL. New York. Margaret Engelman, egy 26 éves cselédleány, ki a 206 E. 119-ik ut­cában volt alkalmazásban, hat emelet ma­gasságból lezuhant a világi tó udvarra s holtan terült el. Holttestét a tetemnéző­be vitték. ELŐRE SZOCIALISTA SAJTÓPÖR MAGYAR­­ORSZÁGON. Kossuth Ferenc kereskedelmi minisz­ter 1908 december 4-én rendeletet adott ki, a­melyben kimondotta, hogy: vasúti alkalmazottak a szociáldemokra­ta párt semminemű szervének vagy szer­vezetének tagjai nem lehetnek, azokat nem támogathatják és e rendelet megsze­gőit minden szerzett igényük elvesztésé­vel a létszámból törlik. E rendelet ellen dr. Landler Jenő elv­társ a Népszava 1908 december 6-iki szá­mában “Törvényen kívüli állapot” címen cikket irt, a­melynek tartalmáért az ü­­gyészség vádat emelt. 18-án volt ebben az ügyben a főtárgya­lás a budapesti esküdtbíróság előtt. A rendkívül nagy érdeklődés mellett lefolyt tárgyalásról a következő tudósítás számol be: Az esküdtszék megalakulása után Zsit­­vay Leo elnök kérdésére dr. Landler Je­nő elvtárs kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magát. Elmondja, hogy részt vett a vasutasok szövetségének megalakításában és működésében. Mikor a cikkében meg­bírált rendeletet elolvasta, látta, hogy az törvénytelen. Az ilyen rendelet ellen sza­bad engedetlenségre fölhívni. Fölolvassák ezután az inkriminált cik­ket. A felek nem tesznek semmiféle indít­ványt a bizonyításra nézve, mire a kérdés megszövegezése után megkezdődnek a vád és védbeszédek,­ melyek elhangzása után az esküdtszék visszavonult s rövid tanácskozás után kihirdették a verdiktet, a­mely szerint a vádlott nem bűnös. A törvényszék erre kimondta a fölmen­tő ítéletet, a­melyet a közönség nagy lel­kesedéssel fogadott,­­zajos ovációban ré­szesítvén dr. Landler Jenő elvtársat és védőjét, dr. Bródy Ernőt. HÁROMEZER BÁNYAMUNKÁS SZTRÁJKJA ANINÁN. Június 4-én az aninai szénbánya két tárnájának a munkássága beszüntette a munkát, mert az 1884. év óta nem javí­tott, de két év előtt még le is szállított munkabérekből megélni nem tudott. A bányaigazgatóság ekkor megígérte nekik a bérek emelését, mire a munkások újra munkába álltak. Az ígéretből azonban semmi sem teljesült. A milliomos társa­ság emberei egyszerűen rászedték a békés megegyezést remélő bányarabszolgákat. Erre a jellemezhetetlen eljárásra jú­nius 9-én újra kitört a sztrájk, de most már az összes tárnákban, számszerint ki­lencben. A munkabeszüntetés hírére rög­tön megjelent a helyszínen az oravicai fő­szolgabíró, fajmagyar szokás szerint — hatvan csendőrrel. A munkások a sztrájk kitörése utáni napon még arról is érte­sültek, hogy a bányatársaság a hatvan év óta fennálló munkaidőt egy félórával meghosszabbította, a leszállás idejét pedig két órával későbbre tette. Ez az utóbbi intézkedés teljesen kiforgatta volna a bá­nyászok eddigi életmódját, a­mennyiben ■már a háztartásuk is a leszállás idejéhez alkalmazkodott. A bányarabszolgák a következő követe­léseket állították föl: 1. harminc százalé­kos béremelés. 2. A hatvan év óta fennál­ló munkaidő beosztás meghagyása. 3. Minden tárna munkásainak külön fürdő fölállítása. 4. Emberséges elbánás a fel­jebbvalók részéről. A társaság nem teljesítette ezeket a szerény és jogos kívánságokat. György Albert főfelügyelő elutasította a munká­sokat a bérkövetelésükkel, mig a többire választ sem adott. Freund Gyula temesvári párttitkár, a­ki odautazott, hogy a sztrájkoló bányá­szok ügyében eljárjon, a hatóság kiutasí­totta és igy kénytelen volt a várost el­hagyni. AZ ISTEN NEVÉBEN! Pétervárról írják, hogy Iljinskoje kör­nyékén a csendőrség borzalmas fölfedezés­re jutott. Már jó ideje, hogy a környék­beli falvakból emberek tűntek el, és soha meg nem kerültek. Most aztán a csendőr­­ség rájött, hogy azon a környéken vallási őrületben szenvedő vallási szekta működik a mely bálványképeket imád és a hívek emberáldozatokat mutatnak be isteneik­nek. Az eltűnt emberek sírjait sikerült­­kikutatni. FELROBBANT LŐPORGYÁR. Pallemza olasz városban június 28-án felrobbant a lőporgyár egyik osztálya. Három munkást a robbanás darabokra té­pett, egy negyedik munkás iszonyúan megsebesült és kevéssel rá meghalt. MI ÚJSÁG OTTHON? A VALLÁS BOLONDJA. A szabadkai nagytemplom sekrestyésé­nél jelentkezett egy ember és azt mondot­ta, hogy szeretne fölmenni a toronyba, mert közelebb akar lenni az istenhez, ami­kor imádkozik. A sekrestyés fölengedte a nagyon vallásosnak látszó embert. Köz­ben azonban a sekrestyésnek dolga esett a­ parochián és egyedül hagyta az áhitatos hangulatért mászkáló­ idegent. A mikor visszatért, akkor az idegen már nem volt a toronyban. Kinézett a kis szellőztető ablakon s az ablak párkányán ott látta az imádkozó idegent. Ez nyugodtan sétált az alig húsz centiméter széles párkányon és közben kiáltozott: — Nem jó a világ, rosszak az emberek! Én vagyok a megváltó! Megszabadítom kínjaitól a világot! Engem kövessetek! Az embereknek természetesen nem igen volt kedvük követni az új prófétát, a sekrestyés meg telefonált a tűzoltóknak, hogy hozzák le a párkányról a prófétát. A tűzoltók teljes felszereléssel kivonultak, de nem volt szükség arra, hogy közbelép­jenek, mert időközben az idegen körülsé­tálta a párkányt és visszatért az ablakhoz. A toronyőr erre elkapta a derekát és be­rántotta a veszedelmes helyről. Kiderült, hogy a szegény ember Szabó Rák János 40 éves szabadkai földm­ives. Már régóta nem rendes elméjű, egész nap imádkozik, hangosan énekel egyházi dalokat. Beszál­lították a kórházba. FÖLAPRÍTOTTA A CSÉPLŐGÉP. A biharvármegyei Árpád nagyközség­ben borzalmas szerencsétlenség történt a minap. Bedő Mihály gépész egy cséplő­gépet vizsgálgatott. Rendezgetett, igaz­gatott és a­mikor már azt hitte, hogy rendben van a dolog, a cséplőgépről le­szólt, hogy indítsák meg a gépet Bedő Mihály azt hitte, hogy egyik rossz helyre csúszott géprészt könnyű szerrel helyre tehet. Belenyúlt a dobba és meg akarta igazítani az egyik fogaskereket. Ebben a pillanatban megszédült és keze belecsú­szott egész hónaljig a gépbe. A gép nyomban levágta a kezét. A gépész ek­kor fejjel belebukott a gépbe. Lenn, a cséplőgép szájánál, a­hol a kicsépelt búza szokott zsákokba ömleni, patakzott a vér. Az emberek ereiben meghűlt a vér az ir­tózatos látványra. Többen el is ájultak. Végre valakinek eszébe jutott, hogy a gé­pet meg kell állítani. A gép közül aztán majd egy órai munka árán sikerült a húscafatokat, csontokat kivenni. Bedő Mihály holtteste fölismerhetetlen volt. Fejétől derekáig nem maradt egy ép rész testéből. A cséplőgép összeaprította. A gépészt három kis gyermeke és felesége siratja. A MAGYARORSZÁGI ORSZÁGUTAK ELSŐRANGÚ­AK! Szabó Pál kecskeméti gyümölcskereske­dő megrakott szekerén igyekezett haza Félegyházáról, a­hol cseresznyét vásárolt. A kocsiján ült felesége, hatéves kis­fia és hathónapos kis leánya. Szabót elnyomta a fáradság és bóbiskolva tartotta a gyep­lőt a kezében. Éjfél felé lehetett, a­mikor a kocsi egy kátyúban hirtelen zökkenéssel fölakadt és Szabó a lovak közé esett. Csak nagy nehezen tudta a rúdba megkapasz­kodva magát föntartani, míg feleségének sikerült a vágtatva megindult lovak gyep­lőjét megragadni. Mikor Szabó a lovak közül kiszabadult, sehol sem találták a kis­fiút, a­ki az apja mellett ült a bakon. Megállották és keresni kezdték a fiút. Jó messze akadtak rá az országúton holtan. Fejét szétzúzták a kocsi kerekei. A LELENC NEVELŐJE. Major István alsóbotfalui (Nyitra) nap számos, a­ki már emberölés miatt vád alatt állott, ápolásban tarotta Habony Mária bogoszlói cseléd három és fél éves leánygyermekét. A hatóság megállapí­­totta, hogy Major a gyermeket kínozta, kezét, lábát eltörte és a fejét behorpasz­­totta. Mikor a csendőrség Majort le akar­ta tartóztatni, ez ellenszegült, mire az egyik csendőr a fegyverét használta és Majornak combjába szúrt. Majort letar­tóztatták és a vágújhelyi járásbíró­ság fog­házába vitték. MEGFULLADT A FŰRÉSZPORBAN. Gyulafehérváron Salamon József 18 é­­ves gyári munkás belefulladt a fűrész­­porba. Salamon a gépgyalu mellől ki­ment, és a gyár előtt álló, a gépgyalu for­gácsát a szelelőn át fölfogó kocsiba fe­küdt pihenni. Mindenki megfeledkezett róla, hogy Salamon eltűnt, a gép megin­dult, hullatta a fűrészport és a forgácsot a szerelő a szállító kocsiba és a benne fek­­vő Salamonra. Másnap reggelre a kocsi megtelt, kitolatták tehát az ürítőhelyre, a “ Gyalibatrin ” mellé és mikor a munká­sok a kocsit majdnem félig leürítették, találtak reá Salamon holttestére. ÖSSZEÉGETT MUNKÁS. Fiumében a petróleum finomító gyár­ban megrenditő szerencsétlenség történt. Paitsch Antal munkás munkája megkez­dése előtt pipára gyújtott — legalább igy mondja a hivatalos jelentés , miközben a gyújtó egy szikrájától lángot kapott Paitsch gyúlékony anyagoktól átázott ru­hája. A szerencsétlen munkás annyira megrémült, hogy futásnak eredt, a­mi még jobban élesztette a tüzet. Mire azon­­ban munkás­társai segítségére siettek, már halálosan összeégett Az első segély nyúj­tása után a kórházba szállították. Álla­pota válságos. 1909 július 3. A BONNE “ SZÉGYEN ”-E. Tétényben papirosba csomagolt fiúcse­­csemő holttestét fogták ki a Dunából. A boncolás megállapította, hogy a csecsemő élve jött a világra. A csomagolópapiroson egy cím is volt, F. Etelka s ez vezette nyomra a rendőrséget. F. Etelka 22 éves benne, a­ki a Lipót körút 23. számú ház­ban lakik. A leány kihallgatásakor ta­gadta, hogy a gyermek élve jött volna a világra, viszont azt beismerte, hogy a cse­csemőt a Ferenc József hídról ő dobta a Dunába. A rendőrség letartóztatta. AZ ALKOHOL ÉS A CSALÁDI BÉKE. Masztera Károly 47 éves kádár a Váci út 88 szám alatt levő korcsmában mula­tott. Mulatozás közben összeveszett a fe­leségével. A szóharcot tettlegesség követ­te s ennek során Masztera egy literes üveg­gel úgy vágta fejbe az asszonyt, hogy az ájultan összeesett. Életveszélyesen meg­sérült és a mentők a kórházba szállították. Maszterát letartóztatta a rendőrség. UZSORÁVAL VÁDOLT ESPERES. Maszák István pozsonymegyei geren­­cséri földmives még a hetvenes években 500 korona kölcsönt vett az egyház pénz­tárából. Ennek az összegnek nagyobb ré­szét vissza is fizette, de a nyolcvanas évek végén, midőn Ikrényi Mihály esperes lett a község plébánosa, még mintegy 200 ko­ronával tartozott. Ikrényi nemrég bepe­relte Maszákot, de nem 200, hanem 2000 koronára. Az esperes az egyházi pénztár­ral szemben kiegyenlítette Maszák adós­ságát és most már magának követelte a pénzt. Egy nagyszombati közjegyzőnél kötelezvényt íratott alá a tapasztalatlan földmivessel a 2000 koronában megálla­pított hátralékról és kikötötte a jogot, hogy az összeget betáblázhassa. Maszák István fia e horribilis kamatszámításért uzsora vétsége miatt jelentette föl az es­perest a pozsonyi törvényszéknél. A po­zsonyi törvényszék fölmentette a vádlott esperest, a tábla helybenhagyta ezt az íté­letet s a Kúria a semmiségi panaszok el­utasításával hozzájárult mindkét bíróság ítéletéhez. A VIZSGA HALOTTJA. Csudák csudája, de ebben az évben még nem volt Magyarhonban érettségi vagy vizsgálati botrány, sem “szenzáció” leszámítva annak a szerencsétlen szombat­helyi kereskedelmi diáknak az öngyilkos kísérletét, a­kit a francia tanárja meg­buktatott. Megérkezett azonban az első kétségbe­vonhatatlan jele annak, hogy a vizsgák idejének kellős közepében vagyunk. Ba­járól táviratozzák, hogy Kleiner József újvidéki illetőségű negyedéves képezdést mivel nem bocsátották szóbelire, a vonat elé vetette magát, a­mely a szó szoros ér­telmében kettészelte. Kleiner 42 tanító­jelölt közül az egyedüli volt, a­ki megbu­kott. A szégyen és jövendőjének a bi­zonytalansága kergette a halálba.

Next