Előre, 1909. július (5. évfolyam, 27-31. szám)
1909-07-03 / 27. szám
TÉNYEK. Minden idő nehéz idő a dolgozó népnek, kik a világ összes munkáit elvégzik. • A múlt héten Winnipeg városban új szocialista pártlap jelent meg az ukrajnai kozákok nyelvén. Sajna, hogy a new yorki rendőrkozákok nem meríthetnek ebből tanulságot. * William D. Haywood elvtárs Seattleben, Washington államban akar letelepedni s ott a jogot tanulmányozni. Az ötlet nagyszerű, hiszen ő úgy is többet élvezett belőle, mint amennyi neki kedves volt. * Edward angol király mérgesen rángatja szakállát és hevesen kifakad a “vörösek” ellen, mert azok az ő kebelbarátja, az orosz cár fogadásánál nem akarnak hasra vágódni. Erre a “Justice” című szocialista lap ezt feleli: Ha úgy tetszik, ő is elvonulhat kebelbarátjához Oroszországba. * ^ Az amerikai civilizáció terjeszkedik a Filippini szigeteken is; a kábel táviratok jelentése szerint a filippinók törik magukat, hogy a Hawaii szigeteken a sztrájkban álló japánok ellen a sztrájktörés hitvány munkájában részüket kivegyék. Az Egyesült Államokba évente 100 millió dollár értékű kávét és 18 millió értékű teát hoznak be. *Franciaország évente 170 tonna emberi halat importál Chinából s azt feldolgozva, szállítja minden országba. A falusi levegő 15-ször tisztább, mint a városi. Egy zsebóra összeállítását több mint kétezer kézmozdulattal végzik. Az összes tengerek összesen 7 millió négyszögmértföld sót tartalmaznak. Kétszer annyi vitorlás hajó van, mint gőzhajó. Cubában a káposztafejek átlag húsz font súlyúak. TÖRÖKORSZÁG FEGYVERKEZIK. Londonból írják, hogy a “Daily Mail” Salonikiből kapott táviratai alapján a krétai kérdés nagyon komoly jelleget öltött. Egy esetleges háború Görögországgal arra készteti az ifjú törököket, hogy minden, az országban nélkülözhető haderőt összevonnak a határszéleken. Csapatokat s élelmiszereket s a gyilkoló szerszámok ezreit szállítják a különböző állomásokra, hogy aztán kilesve a kedvező alkalmat, vadállatok módjára egymásnak rontson a két népfaj egy kis töredék uszítására s annak mulattatására. A papság is mindkét részről erősen agitál a saját házi isteneinél, hogy segítse a sereget, hogy minél biztosabban megölhessék az ellenséget. S mindez az úgynevezett felvilágosodás korszakában, szemeink előtt játszódik le, a mindenkori hatalmasok és érdektársaik szórakozására. Vájjon meddig tart még, hogy a tőke a gyilkoló szerszámok segélyével annyi ép, erős embert foszt meg az élettől, vagy teszi őket teljes életökre munkaképtelenné? Hisszük, hogy nem sokáig. S akkor a tudás és megismerés fegyverével fogjuk elűzni mindazokat, kik a mindenható profitért, ezreit a dolgos embereknek képesek a háború véres színjátékának áldozatul odavetni. SERFŐZŐ MUNKÁSOK KIZÁRÁSA SVÉDORSZÁGBAN. Malmöből írják, hogy a sör és ásványvíz gyárakban foglalkoztatott összes munkásokat a gyárosok kizárták, mert azok 44 ére órabért s évétekint 14 napi szabad időt követeltek. Ennek folytán úgy Milmöben, mint a környéken néhány nap múlva sem sört sem ásványvizet nem lehet majd kapni, mivel kötelező megegyezésre jutottak az iránt, hogy úgy a dániai, mint a többi svéd sörgyárosok és ásványvízkészítők Malmöbe árut nem szállíthattnak. A vállalkozók a munkásság követeléseit túlzottaknak tartják, részben mert a sör árusítása az új törvény értelmében a vidéken tilos, részben mert az októberben életbe lépő maláta-adó érzékenyen megterheli üzemüket. A VITORLÁS SPORT HALOTTJAI. A Berlinnel szomszédos Grünehaide mellett lévő Peetz tavon egy vitorlás hajó amelyen három férfi és egyasszony ült, fölborult. Mind a négyen a tóba estek, két férfi megmenekült, a harmadik férfi, aki az asszonyt akarta megmenteni, ezzel együtt a vízbe fulladt. A szerencsétlenség részleteit nem tudják, de annyit már megállapítottak, hogy a férfi katonatiszt volt az asszony pedig egy tábornok leánya A FÖLDRENGÉS UTÁN. A délfranciaországi földrengésnek 45 ember lett az áldozata. A sebesültek száma körülbelül kétszáz. Legjobban sújtotta a katasztrófa a falvakat, ahol a szegény parasztoknak mindenük odaveszett. Marseilleben hamar kiheverték a földrengés okozta ijedelmet. Vasárnap, mintha semmi sem történt volna, vigadtak, mulattak az emberek. Csak a kárvallottak javára rendezett nagy jótékonysági ünnepség előkészítése emlékezteti még az embereket a földrengésre és a kiállott borzalmakra. Különös jelenségnek mondják, hogy a Bolmon-tó vize, amely a katasztrófától meglátogatott hely közelében van, néhány órával a földrengés előtt olyan fekete lett, mint a tinta. A nép nem tudta mire magyarázni ezt a jelenséget és mintha csak a közeli veszedelmet érezte volna, rettenetes félelem szállotta meg. Búcsújárásokat rendeztek és imádkoztak az istenhez, hogy mentse meg őket minden bajtól. Nagyon megrendítő egy fiatal leány sorsa. A földrengés következtében apját, anyját és két testvérét veszítette el. Huszonnégy óráig volt a romok alatt. A hangyák ellepték az egész testét, bemásztak fülébe, szemébe és orrába, anélkül, hogy védekezhetett volna ellenük, mert olyan szorosan volt a törmelékek közé ékelve, hogy nem tudott megmozdulni. Rettenetesen szenvedett, néhányszor segítségért kiáltott, de amikor a száját kinyitotta, rögtön belemásztak a hangyák, úgy, hogy fulladozni kezdett tőlük. Mikor végre rátaláltak és kiszabadították szörnyű helyzetéből, ujjnyi vastagságban nyüzsögtek rajta a hangyák. ELLOPTAK TIZENKÉT VAGGON TEÁT. Vladivosztokból jelentik, hogy egy tizenkét vaggonból álló kínai tea-szállítmányt útközben elloptak. A vasúti kocsik nyomtalanul eltűntek. A tea-szállítmány értéke fél millió rubel. JÉG ÉS HÓ JÚNIUSBAN. Emberemlékezet óta nem volt olyan rendetlen időjárás, mint mostanában. Példátlan, hogy június közepén olyan zord időjárás uralkodjék, mint amilyen ez idő szerint egész Felső Olaszországban van. Egymást érik a viharok, havazások és fagyok. A Lago Maggiore, a Como és a Garda tó környéke frissen esett hóval van borítva. Attól tartanak, hogy teljesem elpusztulnak a déli gyümölcsfák, amelyek Lombardiában, Piemontban és Liguriában már pusztulásnak indultak. HALÁLOS SZERENCSÉTLENSÉG A FORGÓSZÉLBEN. Az olaszországi Sera község környékén történt kedden, hogy mikor a rettenetes forgószél fölkerekedett, egy Pucceli nevű földbirtokos kiment nyaralójának erkélyére és abban a pillanatban elkapta a forgószél. Szemtanuk mondják, hogy az orkán olyan magasra röpítette Puccellit, hogy csak egy pontnak látszott a levegőben. Azóta sem találták meg. A forgószél a tengerbe sodorta. AZ ÖZVEGY IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSA. New Yorkban az alsó East Sideon, a Spring Street és Sullivan Street sarkán La Bartia asszony a járókelő nagy tömeg szeme láttára agyonlőtte a 19 éves Dominico Versagiát, mert az véleménye szerint a fekete kéz tagja és a múlt nyáron az ő férjét agyonlőtte. A 25 éves fiatal olasz asszony ötször lőtt áldozatára és mind az öt lövése talált. Hatodszor is rá akart lőni, de addigra lefegyverezték. A helyszínen megjelent ambulance orvosok menthetetlennek mondották Versagiát A fiatalasszonyt a rendőrség elfogta. A rendőrállomáson elmondta az asszony, hogy azért szolgáltatott ő maga igazságot, mert a rendőrség többszöri feljelentése és panasza dacára mit sem akart tenni ez ügyben. LEZUHANT AZ EMELETRŐL. New York. Margaret Engelman, egy 26 éves cselédleány, ki a 206 E. 119-ik utcában volt alkalmazásban, hat emelet magasságból lezuhant a világi tó udvarra s holtan terült el. Holttestét a tetemnézőbe vitték. ELŐRE SZOCIALISTA SAJTÓPÖR MAGYARORSZÁGON. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter 1908 december 4-én rendeletet adott ki, amelyben kimondotta, hogy: vasúti alkalmazottak a szociáldemokrata párt semminemű szervének vagy szervezetének tagjai nem lehetnek, azokat nem támogathatják és e rendelet megszegőit minden szerzett igényük elvesztésével a létszámból törlik. E rendelet ellen dr. Landler Jenő elvtárs a Népszava 1908 december 6-iki számában “Törvényen kívüli állapot” címen cikket irt, amelynek tartalmáért az ügyészség vádat emelt. 18-án volt ebben az ügyben a főtárgyalás a budapesti esküdtbíróság előtt. A rendkívül nagy érdeklődés mellett lefolyt tárgyalásról a következő tudósítás számol be: Az esküdtszék megalakulása után Zsitvay Leo elnök kérdésére dr. Landler Jenő elvtárs kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magát. Elmondja, hogy részt vett a vasutasok szövetségének megalakításában és működésében. Mikor a cikkében megbírált rendeletet elolvasta, látta, hogy az törvénytelen. Az ilyen rendelet ellen szabad engedetlenségre fölhívni. Fölolvassák ezután az inkriminált cikket. A felek nem tesznek semmiféle indítványt a bizonyításra nézve, mire a kérdés megszövegezése után megkezdődnek a vád és védbeszédek, melyek elhangzása után az esküdtszék visszavonult s rövid tanácskozás után kihirdették a verdiktet, amely szerint a vádlott nem bűnös. A törvényszék erre kimondta a fölmentő ítéletet, amelyet a közönség nagy lelkesedéssel fogadott,zajos ovációban részesítvén dr. Landler Jenő elvtársat és védőjét, dr. Bródy Ernőt. HÁROMEZER BÁNYAMUNKÁS SZTRÁJKJA ANINÁN. Június 4-én az aninai szénbánya két tárnájának a munkássága beszüntette a munkát, mert az 1884. év óta nem javított, de két év előtt még le is szállított munkabérekből megélni nem tudott. A bányaigazgatóság ekkor megígérte nekik a bérek emelését, mire a munkások újra munkába álltak. Az ígéretből azonban semmi sem teljesült. A milliomos társaság emberei egyszerűen rászedték a békés megegyezést remélő bányarabszolgákat. Erre a jellemezhetetlen eljárásra június 9-én újra kitört a sztrájk, de most már az összes tárnákban, számszerint kilencben. A munkabeszüntetés hírére rögtön megjelent a helyszínen az oravicai főszolgabíró, fajmagyar szokás szerint — hatvan csendőrrel. A munkások a sztrájk kitörése utáni napon még arról is értesültek, hogy a bányatársaság a hatvan év óta fennálló munkaidőt egy félórával meghosszabbította, a leszállás idejét pedig két órával későbbre tette. Ez az utóbbi intézkedés teljesen kiforgatta volna a bányászok eddigi életmódját, amennyiben ■már a háztartásuk is a leszállás idejéhez alkalmazkodott. A bányarabszolgák a következő követeléseket állították föl: 1. harminc százalékos béremelés. 2. A hatvan év óta fennálló munkaidő beosztás meghagyása. 3. Minden tárna munkásainak külön fürdő fölállítása. 4. Emberséges elbánás a feljebbvalók részéről. A társaság nem teljesítette ezeket a szerény és jogos kívánságokat. György Albert főfelügyelő elutasította a munkásokat a bérkövetelésükkel, mig a többire választ sem adott. Freund Gyula temesvári párttitkár, aki odautazott, hogy a sztrájkoló bányászok ügyében eljárjon, a hatóság kiutasította és igy kénytelen volt a várost elhagyni. AZ ISTEN NEVÉBEN! Pétervárról írják, hogy Iljinskoje környékén a csendőrség borzalmas fölfedezésre jutott. Már jó ideje, hogy a környékbeli falvakból emberek tűntek el, és soha meg nem kerültek. Most aztán a csendőrség rájött, hogy azon a környéken vallási őrületben szenvedő vallási szekta működik a mely bálványképeket imád és a hívek emberáldozatokat mutatnak be isteneiknek. Az eltűnt emberek sírjait sikerültkikutatni. FELROBBANT LŐPORGYÁR. Pallemza olasz városban június 28-án felrobbant a lőporgyár egyik osztálya. Három munkást a robbanás darabokra tépett, egy negyedik munkás iszonyúan megsebesült és kevéssel rá meghalt. MI ÚJSÁG OTTHON? A VALLÁS BOLONDJA. A szabadkai nagytemplom sekrestyésénél jelentkezett egy ember és azt mondotta, hogy szeretne fölmenni a toronyba, mert közelebb akar lenni az istenhez, amikor imádkozik. A sekrestyés fölengedte a nagyon vallásosnak látszó embert. Közben azonban a sekrestyésnek dolga esett a parochián és egyedül hagyta az áhitatos hangulatért mászkáló idegent. A mikor visszatért, akkor az idegen már nem volt a toronyban. Kinézett a kis szellőztető ablakon s az ablak párkányán ott látta az imádkozó idegent. Ez nyugodtan sétált az alig húsz centiméter széles párkányon és közben kiáltozott: — Nem jó a világ, rosszak az emberek! Én vagyok a megváltó! Megszabadítom kínjaitól a világot! Engem kövessetek! Az embereknek természetesen nem igen volt kedvük követni az új prófétát, a sekrestyés meg telefonált a tűzoltóknak, hogy hozzák le a párkányról a prófétát. A tűzoltók teljes felszereléssel kivonultak, de nem volt szükség arra, hogy közbelépjenek, mert időközben az idegen körülsétálta a párkányt és visszatért az ablakhoz. A toronyőr erre elkapta a derekát és berántotta a veszedelmes helyről. Kiderült, hogy a szegény ember Szabó Rák János 40 éves szabadkai földmives. Már régóta nem rendes elméjű, egész nap imádkozik, hangosan énekel egyházi dalokat. Beszállították a kórházba. FÖLAPRÍTOTTA A CSÉPLŐGÉP. A biharvármegyei Árpád nagyközségben borzalmas szerencsétlenség történt a minap. Bedő Mihály gépész egy cséplőgépet vizsgálgatott. Rendezgetett, igazgatott és amikor már azt hitte, hogy rendben van a dolog, a cséplőgépről leszólt, hogy indítsák meg a gépet Bedő Mihály azt hitte, hogy egyik rossz helyre csúszott géprészt könnyű szerrel helyre tehet. Belenyúlt a dobba és meg akarta igazítani az egyik fogaskereket. Ebben a pillanatban megszédült és keze belecsúszott egész hónaljig a gépbe. A gép nyomban levágta a kezét. A gépész ekkor fejjel belebukott a gépbe. Lenn, a cséplőgép szájánál, ahol a kicsépelt búza szokott zsákokba ömleni, patakzott a vér. Az emberek ereiben meghűlt a vér az irtózatos látványra. Többen el is ájultak. Végre valakinek eszébe jutott, hogy a gépet meg kell állítani. A gép közül aztán majd egy órai munka árán sikerült a húscafatokat, csontokat kivenni. Bedő Mihály holtteste fölismerhetetlen volt. Fejétől derekáig nem maradt egy ép rész testéből. A cséplőgép összeaprította. A gépészt három kis gyermeke és felesége siratja. A MAGYARORSZÁGI ORSZÁGUTAK ELSŐRANGÚAK! Szabó Pál kecskeméti gyümölcskereskedő megrakott szekerén igyekezett haza Félegyházáról, ahol cseresznyét vásárolt. A kocsiján ült felesége, hatéves kisfia és hathónapos kis leánya. Szabót elnyomta a fáradság és bóbiskolva tartotta a gyeplőt a kezében. Éjfél felé lehetett, amikor a kocsi egy kátyúban hirtelen zökkenéssel fölakadt és Szabó a lovak közé esett. Csak nagy nehezen tudta a rúdba megkapaszkodva magát föntartani, míg feleségének sikerült a vágtatva megindult lovak gyeplőjét megragadni. Mikor Szabó a lovak közül kiszabadult, sehol sem találták a kisfiút, aki az apja mellett ült a bakon. Megállották és keresni kezdték a fiút. Jó messze akadtak rá az országúton holtan. Fejét szétzúzták a kocsi kerekei. A LELENC NEVELŐJE. Major István alsóbotfalui (Nyitra) nap számos, aki már emberölés miatt vád alatt állott, ápolásban tarotta Habony Mária bogoszlói cseléd három és fél éves leánygyermekét. A hatóság megállapította, hogy Major a gyermeket kínozta, kezét, lábát eltörte és a fejét behorpasztotta. Mikor a csendőrség Majort le akarta tartóztatni, ez ellenszegült, mire az egyik csendőr a fegyverét használta és Majornak combjába szúrt. Majort letartóztatták és a vágújhelyi járásbíróság fogházába vitték. MEGFULLADT A FŰRÉSZPORBAN. Gyulafehérváron Salamon József 18 éves gyári munkás belefulladt a fűrészporba. Salamon a gépgyalu mellől kiment, és a gyár előtt álló, a gépgyalu forgácsát a szelelőn át fölfogó kocsiba feküdt pihenni. Mindenki megfeledkezett róla, hogy Salamon eltűnt, a gép megindult, hullatta a fűrészport és a forgácsot a szerelő a szállító kocsiba és a benne fekvő Salamonra. Másnap reggelre a kocsi megtelt, kitolatták tehát az ürítőhelyre, a “ Gyalibatrin ” mellé és mikor a munkások a kocsit majdnem félig leürítették, találtak reá Salamon holttestére. ÖSSZEÉGETT MUNKÁS. Fiumében a petróleum finomító gyárban megrenditő szerencsétlenség történt. Paitsch Antal munkás munkája megkezdése előtt pipára gyújtott — legalább igy mondja a hivatalos jelentés , miközben a gyújtó egy szikrájától lángot kapott Paitsch gyúlékony anyagoktól átázott ruhája. A szerencsétlen munkás annyira megrémült, hogy futásnak eredt, ami még jobban élesztette a tüzet. Mire azonban munkástársai segítségére siettek, már halálosan összeégett Az első segély nyújtása után a kórházba szállították. Állapota válságos. 1909 július 3. A BONNE “ SZÉGYEN ”-E. Tétényben papirosba csomagolt fiúcsecsemő holttestét fogták ki a Dunából. A boncolás megállapította, hogy a csecsemő élve jött a világra. A csomagolópapiroson egy cím is volt, F. Etelka s ez vezette nyomra a rendőrséget. F. Etelka 22 éves benne, aki a Lipót körút 23. számú házban lakik. A leány kihallgatásakor tagadta, hogy a gyermek élve jött volna a világra, viszont azt beismerte, hogy a csecsemőt a Ferenc József hídról ő dobta a Dunába. A rendőrség letartóztatta. AZ ALKOHOL ÉS A CSALÁDI BÉKE. Masztera Károly 47 éves kádár a Váci út 88 szám alatt levő korcsmában mulatott. Mulatozás közben összeveszett a feleségével. A szóharcot tettlegesség követte s ennek során Masztera egy literes üveggel úgy vágta fejbe az asszonyt, hogy az ájultan összeesett. Életveszélyesen megsérült és a mentők a kórházba szállították. Maszterát letartóztatta a rendőrség. UZSORÁVAL VÁDOLT ESPERES. Maszák István pozsonymegyei gerencséri földmives még a hetvenes években 500 korona kölcsönt vett az egyház pénztárából. Ennek az összegnek nagyobb részét vissza is fizette, de a nyolcvanas évek végén, midőn Ikrényi Mihály esperes lett a község plébánosa, még mintegy 200 koronával tartozott. Ikrényi nemrég beperelte Maszákot, de nem 200, hanem 2000 koronára. Az esperes az egyházi pénztárral szemben kiegyenlítette Maszák adósságát és most már magának követelte a pénzt. Egy nagyszombati közjegyzőnél kötelezvényt íratott alá a tapasztalatlan földmivessel a 2000 koronában megállapított hátralékról és kikötötte a jogot, hogy az összeget betáblázhassa. Maszák István fia e horribilis kamatszámításért uzsora vétsége miatt jelentette föl az esperest a pozsonyi törvényszéknél. A pozsonyi törvényszék fölmentette a vádlott esperest, a tábla helybenhagyta ezt az ítéletet s a Kúria a semmiségi panaszok elutasításával hozzájárult mindkét bíróság ítéletéhez. A VIZSGA HALOTTJA. Csudák csudája, de ebben az évben még nem volt Magyarhonban érettségi vagy vizsgálati botrány, sem “szenzáció” leszámítva annak a szerencsétlen szombathelyi kereskedelmi diáknak az öngyilkos kísérletét, akit a francia tanárja megbuktatott. Megérkezett azonban az első kétségbevonhatatlan jele annak, hogy a vizsgák idejének kellős közepében vagyunk. Bajáról táviratozzák, hogy Kleiner József újvidéki illetőségű negyedéves képezdést mivel nem bocsátották szóbelire, a vonat elé vetette magát, amely a szó szoros értelmében kettészelte. Kleiner 42 tanítójelölt közül az egyedüli volt, aki megbukott. A szégyen és jövendőjének a bizonytalansága kergette a halálba.