Uj Előre, 1927. február (23. évfolyam, 5224-5251. szám)

1927-02-01 / 5224. szám

Y. o’ Az Élő Újság elindulása (KÖVESS LAJOS RIPORTJA) A bronxi munkás műkedvelők szombaton este nagy­szerű előadást tartottak a McKinley Square Bandingben. A terem zsúfolásig megtelt. A szereplők jól játszottak. A hangulat emelkedett volt, stb., stb. Pont. Ha a bronxi munkás mű­kedvelők kitűnő szerepbeta­­nulással lejátszottak volna egy színdarabot, akkor a fen­ti néhány sorral az ügy el is lenne intézve. Azonban ennél valami több történt. Megjelentek Amerikában a * • Kékzubboml­ások' ’. Az történt, hogy a bronxi fiataljaink ezúttal nem mint r­eprodukálók, hanem mint alkotók léptek elő. Az történt, hogy egy este a McKinley Square Building­­ben utat talált magának az a hatalmas csere, amely a pro­­letárosztályban szunnyad.­­* A Greenwich Villágéban van egy kicsiny kísérleti szín­ház. Parányi színpad, egy­szerű eszközökkel. Az a mo­dern színdarab, amely ott be­válik, az sikert arat az ame­rikai színpadon. Ezek a szín­darabok az amerikai közép­­osztály, intellektuellek, a‘sza­badgondolkodó” kispolgárok szükségleteinek felelnek­­ meg. A McKinley Square Build­ing kis színházterme, néhány tenyérnyi színpadával, ugyan ezt a benyomást kelti. Kísér­leti színház lett a bronxiak élő Újság előadása alkalmá­ból. Az élő Újság innen indul el hódító útjára az amerikai proletárok között. A bronxiak csekély önbiza­lommal kezdtek az előadás­hoz. Nem ismerték a saját erejüket. ★ Az Élő Újságnak a főszer­kesztője Bálint Imre. Társ­­szerkesztők : Komor Ágota és Barabás István. Az “újságnak” meg rajl­nak a maga hírei, cikkei, vezércikk, kép, “storie”-k. Még mielőtt a fiatalsággal túlzsúfolt teremben megkez­dődött volna a tulajdonképe­­ni “élő Újság” előadás, he­gedűszólóban, zongorakisé­­rettel (Eichhorn, Lillian New­man ) hallottuk a “Bag­dadi Kalifa” és a “Márta” egy-egy részletét. A konferáló (Barabás) az Élő Újságot ismertette. Az oroszországi “kékzubbonyo­­sokat”, vagyis, munkás szín­játszókat, akik bejárják a nagy Szovjet Uniót s rögtön­zött képekben, jelenetekben és szavakban adják a mun­kás és földműves tömegek­nek a nap eseményeit, a for­radalmár megvilágításában. “Két öntudatlan munkás” .Megjelennek a színpadon.­ Az egyik kezében a Daily News van. (Oszten Ferenc.) A másikéban a Graphic.,(Far­­kas.) Éppen azért, mert való­jában osztálytudatos munká­sok, nagyszerű humorral rög­­tönzik le a két osztálytudat­i­lan munkás vitáját. Arról,­ hogy melyik lap jó. Az egyik többet ír “Peaches”-ről. De a másik Rheinlandernéról irt többet. A közönség harsogó­ hahotája között sorolják fölé a lap erényeit és a végén még­ össze is verekednek. A két­ kapitalista lap a földre tipró­­­dik. A színpad fölött hatalmas­ fölirat jelenik meg : “Read the Daily Worker, j To Hell with the Daily j News". - i Egy kép Sacco (Rózsa), Vanzettis (Jeremiás) a villamos szék-­­ben. Az ítélet-végrehajtói (Zimmerman)­a begörbült, ujjakkal nyúl az áramkap­­­csoló felé. Pillanatnyi kép. A tömegből fölharsan a kik­­áltás: “Sacco and Yan/.etti must not die!” Egy hét Amerikai munkásdelegá­ció érkezett Szovjetoroszor­­szágba. Egyik tagja (Szabad László) beszélget két orosz dolgozóval (Weinstock Rózsi és Sas Lajos). Hogy így, meg úgy, “minekünk” van sub­­way-nk. Az oroszoknak nin­csen az se. Meg Fifth Ave­nue. Az oroszok megfelelnek. A subwayból az a hasznuk, hogy összelapítják őket ben­ne. A Fifth Avenuet meg­ “szabad nézni”. Kacagtató párbeszédek. A munkásdelegáció azzal, buccsúzik el, hogy “majd­ megmondják az amerikai, munkásoknak, hogy mégis­­­csak másképen van a Szovjet­ Unióban". “Tudományos rovat” A Mars lakó (Sas Lajos) látcson figyeli a Földet. A mars lakó egyfejű, de négy arca van. A földgömb egy be­mázolt football ég a látcső valami hurkatöltő fele. Annál jobb. A Mars lakó nézi, hogy “a­ brit és amerikai imperialis­ták hadithajóhada békés szán­dákkal közeledik Ivina felé”. A Mars lakó meglátja azt is, hogy Sigmanék alkusznak a buszokkal. A látottak fölött nagyon elszontyolodhatik,­­­ mert a végén úgy dönt, hogy “node mégse nézem ezt to-­­vább”. A színes riport A Union Square. Árusok kínálják portéká­jukat, “amiknek az ára .­ Fifth Avenuen 17 dollár, de nálunk csak 26 cent.” Munkanélküliek vonulnak (Schwartz, Spitzer, Szabad, Adler, Oszten Artur, Sas,­­ Weinstock Rózsi, Sadie Gott-­ diener és mások). Egy-kettő-­ nek utolsó centjét kialkud­ják a zsebéből. Croakmake­­rek jönnek. Megjelenik a Salvation Army. Csinnadrat­ta bum-bum-bum! Nyekergő ének. Sipákoló prédikáció.­ Kéregetés. Utána a munká­i­sok éneklik a Salvation Ar-­­my gúnydalát és egy mun-­­kásszónok beszél a tömeghez.­ Csupa élénkség, nyüzsgés,­ élet. Maga a Union Square. Vers Mert egy jólnevelt újság­hoz ez is illik. A Fiatal Mun­kás című­ verset szavalják.­ (Lieberman Tibi.) És pedig hatalmasan. A szenzáció Headline. Megérkeztek a Horthy­­propagandisták. Leleplezik a Kossuth-szobrot a Union Square-nek abban a sarká­ban, amely a soha föl nem épített Amerikafalva mellett van. A szobor illedelmesen le van takarva. Előtte ketten egy széles szalagot tartanak kifeszítve ezzel a fölírással: “A maszla­golt magyarok klubja”. Az ünnepi szónok (Moór Péter) meghatott nyekergés után rákezdi: “Mélyen tisztelt honleányi hölgykoszorú, szeretett haza­­fiúi honfitársaim... ” Közbe­szólások, hangzavar, az egész nézőközönség bekapcsolódik a jelenetbe, lelkesen éltetik Báli Mihályt, Berkót, Gön­dört és Horthyt). Néha kihal­­latszik az ünnepi szónok hangja: . . .Mélységes szivem magaslatán. . . . átevezve a dörgedelmes óceánon. . . szív­melengető ünnepség. . . Hor­thy öröméltósága. . . nemzet­megváltó ige..... hulljon le a lepel. . . És a lepel lehullott. A szo­bor feje ugyan takarva ma­radt. De deréktól lefelé há­rom fölirás volt a szobron ol­vasható, ebben a sorrendben: Horthy Miklós Brkó D. Géza Göndör Ferenc, üdvözlő távirat Héjjas Ivántól, a háttérben ünnepi ének: Berkó Géza azt szerzte, Elfogyott már minden centje. Kacagás a végletekig. A vezércikk Kína térképe. Az előadó (Kövess Lajos) a kínai bo­nyodalmakat ismerteti. Ez itt Shanghai, a döntő harc cent­ruma. Itt vannak az Ameri­kát szolgáló Sun Chuan Fang, amott a Japánt szolgá­ló Csang Cse Lin csapatai, emitt akarnak az amerikai imperialisták behatolni Ja­pánba, ahol az új világhábo­rú kiinduló pontja lesz, stb. Egy cikk Az asztalnál ül Coolidge (Adler), Kellogg külügyi ál­lamtitkár (Sas Lajos). A hát­térben a Wall Street hangja hallik (Bálint). Telefon cseng. Itt a Wall Street. Kellogg felel. “Kezeit csókolom, Wall Street. Mit parancsol?” A Wall Street felel: “Hat új hadihajót Nicaraguába, két­ezer marinerrel!” Kellogg odaszól Coolidge-nal­­ “Hét új hadihajót ég 2500 marín­ért Nicaraguába.” Coolidge előrehajol és monoton han­gon mondja: “Kétezerötszáz mariner és hét új hadihajó Nicaraguába. A parancs ki van adva”. A telefon újra cseng. A Wall Steel. “Kezeit csóko­lom”, stp. “A mexikói elnök bolsevik­. Több hadihajót”. Kellogg magánkívül lesz. Coolidge felé ordít: “Te hülye. Hát nem mond­tam mindig, hogy az a Calles egy bolseviki. Azonnal húsz hadihajót, repülőgépeket és sokezer marínert. Te hülye!” Coolidge föláll. “Húsz hadihajó és pár ezer mariner Mexikóba. Calles bolseviki. A parancs kiadva”. “Hallo, Wall Street? A parancs kiadva”. ★ “Tosca” Börtön áriája. Nagy átérzéssel »énekli Eich­horn Béla. Zongorán kiséri Lillian Newman. ★ Az Élő Újságnak a közön­sége is átformálódik. A sze­replők rögtönöznek az Újság szerkesztői csak irány­vonalat adnak. A mondani­való mindig a “kékzubbo­­nyosé“, így a közönség sem az a hallgató, síró, vagy pil­lanatokig nevető közönség, mint a betanult szinielőadá­­sok közönsége. A közönség bekapcsolódik az Élő Újság­ba. Tucatjával akadnak köz­tük “riporterek”, hirk­ók”, hogy az újság nyelvével él­jünk. A szereplők rögtönzése ki­váltja a “hallgatók” rögtön­zését, ami főleg közbeszólá­sokban nyilvánul meg, ami itt nem hogy zavarólag hat­na, hanem belé illeszkedik az előadásba. Maró gúny, ami az osztály­­harc fegyverévé lesz. Egy odavetett szóban poli­tikai megvilágítás, az osztály­harc szolgálatára. Egy fölvillanó kép, a mai nap eseményeiből. Agitáló, fölrázó erejű, való­ban élő újság. Ez az Élő Újság. És ez az Élő Újság elindult amerikai útjára. •­ Ügyeljen erre a 4 szervére Gyomor, Vesék, Szív, Máj Segítse e fontos szerveit, igyék sok vizet és szedje e szert, mely világhírű vese-, máj, hólyag- és savbajok ellen. HAARLEM OIL Nagyszerű kiválasztó szer és Hol-­­­lam­­iának évszázadok óta nemzeti­­ gyógyszere. Minden gyógyszertár­ ,­ban három­ nagyságban kapható jót-­­ állás mellett. Egyetjen a Gold Medal névre, au­toty I­nvisiden dobozon rajta van, én ne­­ fogadjon rí utánzatot» Telep­hone: Rhinelander 4116. NICOLAS T. BROWN a legelőnyösebb magyar new yorki egyleti TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Elvállal és legyen Bárhol a városban tosabban vége vagy a környéken minden felekezet NYITVA beli temetkezést ÉJJEL—NAPPAL 12l5Jjrst Ave. fft 68. utcánál) New York j T J E L 0 R K CSENDÉLET TRENTONBAN HAJ, HAJ, de jó dolguk lehet a trentoni magyar polgárok­nak ! Nem elég, hogy a Függet­len Polgári Körben “függetle­nítik” magukat a prohibíciótól, most már biztosítani is akarják magukat és a rendőrséggel pa­­ny­bratizva egy kis koccintásra nem kisebb embert hívnak meg, mint magát a trentoni rendfőtanácsost. Élelmes em­berek ezek a Polgári Körösök, tudják, hogy amely kutyának knpcot dobnak, az se nem ugat, se nem harap. Össz­eálltak te­hát és meghívták George B. La Barre rendőrtanácsost egy ban­kettre a Magyar Otthonba.­­ Tudjuk, hogy az urak és polgá- i rok bankettje mit jelent. Tud-­ juk, hogy azon csak tejet isz­nak és sült almát esznek. De, ha jelen lesz a rendőrtanácsos­­­or, akkor lehet csirkét is enni, és bort is inni. HOGY a Magyar Otthon egy rendőrtanácsosnak címzett bankettet enged meg, még meg­értjük. Azt is megértjük, hogy a Független Polgári Kör csak rendőrtanácsosokkal komázik. De hogy a trentoni magyar ko­lóniának miért kell “ünnepelni” a polgár urak kedvéért, azt már nem tudjuk olyan pontosan megérteni. Egyet sejtünk és ez az, hogy a “független’,A polgá­rok közül sokan lehetnek olya­nok, akiknek a rendőrtanácsos úr barátságára nagy szüksége van. Ezek tehát nem sajnálnak egy bankettet a tanácsos úrtól. De a trentoni magyarságot­­ “ünnepeltetni” mégis csak sok.­ Tudtunkkal a rendőrtanácsosok közéleti működése abban merül ki, hogy lefogatják a prolikat, becsukatják a sztráj­kólókat, deportál­tatják az idegeneket és ha — mondj­uk — Szabó tiszte­­­lendő urnák kedve kerekedik egy kis feljelentésre, hát meg­bírságol­tatják a rendőrségen a tisztelt tagtársakat. * A BÍRSÁGOLÁSRÓL eszünkbe jut Szabó plébános esete Vi­­rók Jánossal. A trentoniak csu­­hás spiclije bement a Szent Ist­ván Egylet januári gyűlésére egy Gondos Sándor nevű bör­tönviselt úrral, aki nem tagja az egyletnek. Amikor pedig Vi­­rók János egyleti tag felszólalt és megkérdezte az elnököt, hogy mit keres az a­­bizonyos Gondos Sándor az egyleti gyű­lésen, amikor nem tag, hát Sza­bó plébános nekitámadt Virók­­­nak, hogy így-amúgy, majd megtanítja őt keztyübe dudál­ni, amiért az ő becses vendégét meg meri sérteni, aki — mon­dotta — a “Kereszt” újságot képviseli. Virók Sándor nem hagyta magán száradni a tisz­telendő sajtóhiéna piszkolódá­­sait és odamondogatott a pap­nak. És tudjátok, kedves olva­sók, hogy a pap mit csinált? A rendőrségre citáltatta Virókot. ★ SZABÓ PLÉBÁNOS a rendőr­ségen kirukkolt Virók ellen. “Részeg volt,” — mondotta Trenton magyar lelkikoldága. “Részeg volt és megsértett.” És a rendőrbíró szépen megbü­n­tette Virókot 10 kemény dollá­rokra. Íme, a rendőrség és Sza-1 bő, plébános “belső viszonya.” ! Megértik egymást. Megvédik a­­ púpocskát, aki besúgja a dolgo-­­kat ,aki kémkedik a maszvarok-­ ra, aki vádaskodik és bűntet­tet. Hát ezért csak érdemes ün­nepelni egy rendőrtanácsost. A AZT HALLJUK, hogy a’Szent István Egyletben nagy a fel­háborodás a “diszelnök” ellen. A tagok azon törik a fejüket, hogyan lehetne megszabadulni egy ilyen csuhás diszelnöktől. Nehéz a dolog, mert a Szt. Ist­ván Egylet igen benső kötelék­kel van odafűzve a Szt. István Egyházhoz. Már­pedig az egy­házat Szabó tisztelendő spicli ur a zsebébe hordja. A “ke­resztre” nem feszíthetik őt, no­ha ezer százalékkal bűnösebb, mint azok a valakik, akik a ke­resztre feszített Krisztustól jobbra és­ balra lógtak. De ten­ni muszáj valamit, mert sok száz tag félti a segélyét és az egyletet. TUDNÁNK egy módot a tisz­telendő úr elutaztatására. Csak úgy hirtelenében jut az eszünkbe: Gerenday Móric “Jersey I-Siradó ”-ja ugyanis szépségversenyt készül rendez­ni. Mivel Gerenday­ék is koro­názni készülnek, hát a koroná­záshoz kell egy magyar her­cegprímás. Tessék prímássá “ütni” Szabó plébánost és ami­kor megkoronázta Gerendayék szépségét, küldjék vele együtt Lourdesbe csodát nézni. Még útiköltséget is adhatnak neki a “Kereszt” napilapra sikkasz­tott pénzből. * Mesék Murad életéből Murad a kelet híres uralkodója a 14-ik században élt. Közismert volt a pompa iránti szeretetéről. Vezéreit a földke­rekség minden részére elküldte kutatni gyönyörű dolgok után. P­ÉLDÁJÁT követve, a Murad cigaretta gyártói embereiket elküldték a földkerek­ség minden részébe a legfinomabb dohányért. A legkiválóbb szakértők kezelik, akik azután az amerikai népnek adják készítményeiket... MURÁD Az egyetlen cigaretta, amely azok részére készül, akik jogosítva vannak a világ legjobb dolgait élvezni.

Next