Uj Előre, 1927. október (23. évfolyam, 5457-5488. szám)
1927-10-15 / 5474. szám
4. Oldal A GRAND CANYONNAL A COCONINO fensik fenyvesein át visz a vonat. Az üde, balzsamos levegőben ünnepel a tüdőnk és azt szeretnénk, hogy sohasem érne véget az utazás. De végül mégis megállunk. Gyalogösvény előttünk. Csak néhány percig megyünk rajta, azután megszűnik. Nincs folytatása. Gyökerdet ver lábunk. Tátongó szakadék nyílik meg előttünk. A Grand Canyon. Páratlanul álló, pazar csodája a természetnek. * * * SZINTE függőlegesen esnek , a 4600 lábas mélységbe a Can-yon oldalai. Tizenhárom mérföld választja el egymástól az óriási árok széleit, a túlsó oldalon tovább folytatódik a fény-1 vessel borított fensík. Kétszáz mérföldnyire húzódik a völgymeredély száz és száz kanyarulatban. Itt-ott mélyebben nyúlik bele egy-egy sziklaszirt, honnan áttekinthetünk felette a legközelebbi fordulatig. A Colorado hullámai tépték, vájták útjukat a fensíkon át. A víz eróziós munkájának ered-ménye az óriási sziklakatlan.1 .Szinte hihetetlennek tűnik ez annál is inkább, mivel a Canyon széléről nem is látjuk a folyót. Az előttünk elterülő szakadék közepén még egy árok vonul véig. Szélessége alig 300 láb, falai ismét 1000 láb mélyre esnek függőlegesen. E szűk meder rejti el szemünk előtt a siető, tajtékzó Coloradót. Csak akkor pillantjuk meg a habokat, midőn már leereszkedtünk a nagy Canyon fenekére és elérkezünk a második szakadékhoz. * * * A movigo sziklafoltokról fenséges Jc,..,cs ujban van részünk. Hosszan elpihen szemünk a mélység furcsábbnál furcsább alakulatain. Midőn a Colorado keresztül tört itt, sok helyen megkerülte, állva hagyott hegyszámba menő nagy kőtömböket, kocka, gúla, henger, kúp formájában, vagy azok kombinációjában. Máshol ugyanily sziklatűk, természetes obeliszkek merednek ég felé. Kubista rajz a legszabadabb fantáziával sem hozhatna elibénk különbet. Színekben is gazdag a panoráma. Fehér, szürke, barna, zöld, ibolya vörös a koloratúrája. A Canyon falán minden rétegnek más és más a színe. De a színeződés nem állandó. Fény és árny állandó harcban áll egymással az óriási katlanban és újból és ismét újból átfesti azt. Más a színkép, ha a meredek széléről van kilátásunk, más, ha a völgy fenékről nézünk felfelé. Más délelőtt és más délután. Ha felhő vonul el a nap előtt, minden megváltozik. Legnagyszerűbb a napnyugta és a hajnal hasadás. Amint a sötétség válik úrrá a sziklarengetegben és kiszorítja a fényt, vagy fordítva, mikor a napsugár visszahódítja az elveszített területet, a korom feketéből ibolyán át az izzó pirosig, színekből szőtt függöny gördül fel és le a meredeken. * * * ÚGY állunk a szakadéknál, úgy nézzük falának feltorlódó rétegeit, mint midőn az anatómus kését lessük, ahogy az mélyebbre és mélyebbre hatol az előtte fekvő test szöveteibe és eddig látatlan csodákat tár ki szemünknek. A folyó vize boncolt bele a föld testébe, nyílt sebet ütött rajta és ma az, mint egy óriási könyv, terül el előttünk, rétegről rétegre járhatunk benne, forgathatjuk egyik lapját a másikra. Kiolvashatjuk belőle sok-sok titkát, mit eddig vastag sziklapáncélokkal rejtett el. Az egész földkéreg történet írta BEBRITS LAJOS mivel ismerkedhetünk meg, mikén rakódott össze. Van H. G. Wellsnek egy fantasztikus regénye, “Az időgép”. Hőse elszállhatott vele a mérhetetlen múltba, azután visszasuhanhatott a jelen felé és közben szemei előtt pergett le ismét minden esemény, amit már a Sonok fátyla takart. Itt a Grand Canyon meredékein nincs szükségünk a rejtélyes masinára. Ha végig haladunk a sziklafalba robbantott alig három láb széles szerpentin után, ugyanabban van részünk, mint az időjárónak. * * * LEERESZKEDÜNK a katlanba. Reggeltől késő délutánig szakadatlanul megyünk. Órákon át szorongó érzés rajtunk. Mindig attól tartunk, hogy a felettünk tornyosuló sziklatömegek ránk zúdulnak. Nem is tekintünk visszafelé, ne hatalmasodjék el rajtunk a félelem. De azután megszokjuk és mind biztosabban tapad oda lábunk az ösvényhez. Fentről, lentről csak apró pontnak látszunk. Lassan kúszó emberpontnak az óriási falon. Végül elérjük a Canyon legmélyebb részét, a Colorado partját. A turistatelepen töltjük az éjjelt. Másnap indulunk vissza. * * * TELJES nap a felszállás. De ezalatt millió évek geológiai múltján sietünk keresztül. Sok helyen száz láb vagy ennél is vastagabb a réteg, melynek felépítése alatt egymilliószor kerülte meg földünk a napgolyót, másból ugyanennyi időnek nyomán csak egy lábnyi kőhalmaz maradt. De egy lépés előre, egy pillantás hátra, időtlen időkkel hoz érintkezésbe. Lent a folyó az ősi acélkemény, vulkanikus sziklákba, gránit és gnájsz talajba vágja be medrét. Még abból a korból való, midőn a föld külseje izzó állapotban volt, csak lassan hűlt rá a szilárd kéreg, a cseppfolyás belső hatalmas kitörései állandóan átszakították azt és gránit és gnájsz hegyek kristályosodtak ki a kilökött lávából. A rétegek szakadozottak, ívelők, egymásba tolódnak, úgy amint engedtek gázok és gőzök óriási feszítő erejének. Gigászi küzdelmek után ma pihennek. * * * A KÉKES gránitra a kambrium szürke, majd zöldes homokköve rakódott le. Az első kőzet, mely a földre már akkor lecsapódott, vize munkájából eredt. Folyók vagy tengerár hordalékaként került a törmelék egyenletes rétegekben a gránitra. Újabb és újabb lerakódások rettenetes súlya alatt ismét kővé sajtolódott össze. E rétegek ringatták a földi élet bölcsőjét. Valamely csendes tengeröbölben víz, levegő, nap- sugár összeolvaszotta az első szerves sejtet, az őslények ősét. f Nyom nem maradt utána, leheletnyi volt csak és midőn elpusztult, atomokra esett széjjel. De előbb oszlás utján több utóda maradt,amik biztosították az élet ezután gyorsan feltörekvő vonalát. * * * A Silur vörös mészkövéhez érünk. Tengerfenék volt akkor e terület. Fenn a meleg vízben már miriádnyi élő nyüzsgött legtöbbje puhány, mésztartalmú kemény burokkal körülvéve. Midőn elhaltak, nehéz páncéljuk lehúzta őket a fenékre Egyik a másikba préselődött és végül a tömegsírból vastag kő réteg vált. A silurvégi és a devon korszak kőzeteit várjuk következőknek. De hiába. Közvetlenül korai karbonéba kerülünk Miként történhetett ez? Kiszakadt egy lap a teremtés történetéből? ... Eszünkbe jutnak a középkor könyvmásoló szerzetesei. Midőn régi mesterek műveiben oly helyekre értek, melyek eltértek a véleményeiktől, kitépték azokat, vagy nem másolták le. Sokszor átfogalmazták a saját nézetük szerint. Megtörtént, hogy bokitassan több lapot kihagytak. Volt úgy is, hogy papír hiányában klaszszikus pergamentek írásaira ráfestették szent legendás ákormbákomjaikat. De azért mégsem tettek nagy kárt. Maradtak eredeti, változatlan foliánsok és igy a’ kitépett, kifelejtett lapok pótolhatók, a hamisítottak helyreigazíthatók voltak. Vegyszerek pedig leoldották a hártyapapírról a keresztény szöveget és a régi tisztán olvasható maradt... Ugyanez ment végbe, csak épp kozmikus arányokban, a Grand Canyon körül. A silurvég és a devon rétegei megvoltak. Hegymagasra emelkedtek ki. De egy a Coloradónál sokkal nagyobb folyó özönvízszerű árral nyomtalanul elmosta azokat. Feltöltötte velük a mexicói öblöt. Alig száz mérfölddel feljebb azonban, már Utah területén, a Kaibab hegyeiben, hová nem ért el az ősi folyó, a rétegezés sorrendjében nincs zavar, ott megőrződött az elveszett fejezet és megtaláljuk benne hiánytalanul a silurvég és a devon sedimenseit is telve vannak csiga, féreg és hal kövületekkel. A gerinces halak hatalmas fejlődését jelentették az élet formáinak. Határtalan lehetőségek felé nyílt meg az út. * * * A formációkban gazdag karbon kor szürke vörös és ibolya mész és homokköve, palája 2000 láb magasra nyúlik fel. Hordalék és kilugosodás építette. Mértani egyenes vonalakban a legtöbb helyen, de van úgy is, hogy a rétegek összevissza törtek. Hatalmas földrengés rázhatta meg őket. Furcsa táncot járhatott akkor minden a mai Canyon tájékán. A karbon kövületei között a legffontosabbak a kétéltűeké és a glükoké. A halak kivándoroltak a szárazföldre és az új életnek megfelelő alakot vettek fel. Csodás, buja növényzet lepte el e vidéket. Hatalmas páfrányfák sűrű erdeje, melynek elszenesedett maradványai ma Arizona, Utah és Colorado bányáiból kerülnek ismét napvilágra. * * * EZZEL felérkeztünk a “rim”re, a Canyon szélére. A Genesis könyvéből az utolsó rész teljesen hiányzik. A harmadkor, a negyedkor napjainkig érő rétegeit sem találjuk a Coconine fensíkon. Nem dolgozott volna tovább az óriási kőműves, ki felépítette a Canyon falait ? A2 egymásra rakta a Karbon utát is a rétegtéglákat, de hiába. A Coloradonak nem egy elődje volt csak. A Rocky Mountains nyugati oldalának vizei mindig erre kerestek utat a tengernek és elhordták magukkal a földkéreg ez ujabbi alakultait. A Kaibat lejtőin azonban megmaradtak, az nem esett a folyó völgyébe. Belőlük kiegészíthetjük a föld és az élet történlemét. Sok helyen találtak homokköveik között óriási hüllők csontmaradványait. A triász és jura idején öltötte magára az élet legnagyobb formáit, erdőkön, réteken, lassan . . haladtak végig a hús- és csonttornyok. Tévedései voltak a természetnek. A létért folyta tott küzdelemben nem tudtak helytállni és kipusztultak. . . Eddig tart a nagy könyv. A - életfejlődés további szakasz már nem az amerikai kontinensen ment végbe. Az emlősök ezer faja, élükön az emberrel, más földrészeken született meg. * * * MA itt van az ember a Grand Canyon előtt. Annak híre meszsziről ide vonz látogatókat. A meredek szélén állnak kisebbnagyobb csoportokban. Valamennyien bámulják a mélység csodáit. Vannak köztük olyanok, kik egynéhány “oh, mily szép, mily gyönyörű!” kiáltással elinézettnek tekintik és a legközelebbi vonat indulása után érdeklődnek, mások viszont ok és eredet után is kutatnak. Ezek között sűrűn hallhatjuk az isten teremtő erejének magasztalását. Isten!? Végig jártuk a Canyon oldalát, fenekét, átolvastuk a földtörténet sziklalapjait, láttuk, kezünkkel tapinthattuk, miként épít és rombal vulkanikus erő és a víz árja, miként hozta létre a különböző színű és anyagú rétegeket, elvonultak előttünk az élet egyre tökéletesedő formái. Sehol a legkisebb nyontírt sem találtuk annak, hogy egy természetfeletti szellem belegyúrt volna anyagba, életbe. És itt fenn mégis léteznek emberek, a mózesi mesékkel ajkukon, isten hitével agyukban. Úgy érezzük, mintha ez megszentségtelenítése volna a természet örökszép csodájának, mintha a plazma hiába tette volna meg millió éves, agóniákkal teli útját az első élősejttől az emberig. * * * Emberek állnak a “rim” korlátnál. Jól öltözöttek, jól tápláltak. Henyélők. Urak. Van pénzük megvásárolni a fenyvesek ózondús levegőjét, a pompás napsugarat, az ősi tiszta természetet. Kisajátítják maguknak. És messzi innen, a nagyvárosi “slums”-okban milliónyi munkás férfi és nő, milliónyi gyermek, piszokban fetreng, bűz és sötétség veszi körül és csak ösztönszerűen sóvárog már fény és levegő tiszta árja után,, csak tudat alatt van már fogalma a szabad természet éltető elemeiről. Amiben erre gondolunk, viszszatér lelkünkbe a dac. Utat kell vágnunk, az ember haladhasson tovább, magasabbra. Kezünk ökölbe szorul... Felülünk az időgépre, de a jövőbe szállunk. És látunk harcokat a herék és dolgozók között és azután látjuk, miként hozzák hosszú vonatok a volt szegény negyedek lakóit a Grand Canyon mellé. Újból benépesül a “rm”, most már százezrekkel. Szabad emberekkel, kik nem emlegetnek istent a Canyon csodáinak megpillantásával, kik ismerik az anyag és élet törvényeit, kik a termé■ szét emlőin erőt szívnak magukba az uj életre. ----------------------| U J ELŐRE Büngküüika Magyarországon Magyarországon nem megy ! valami jól a munkásoknak, *j parasztságnak sem. Nem ismernek kongresszust, amely ennek az ellenkezőjét állapitotta volna meg. Sem az állam sem a főváros, sem a megyé nem siet ezeknek a segtségére s ellenkezőleg ezeknek nyúzása tekintik a legdicséretesebb kötelességüknek. Nem áll azonban ez Isten minden teremtésére nézve. Így a budapesti lapokban egy héten keresztül olvashattuk képes és képtelen cikkekben, hogy Magyarország a kultúra élén halad — ami a bölénykultúra illeti. Ugyanis a világ tudósainak nem volt fontosabb dolg, mint egy nemzetközi egyesültet alapítani, amelynek kongresszusa éppen most volt Budapesten, amely a “NemzetközI Bölényvédő Egyesület” díszt pM@ISMBSISHM FAIRFIELD! EXTRA! FIGYELEM! BRIDGEPORT EXTRA 1927 október 23-án. Mindenki szavazzon mellette, S készüljön a nagy szüretre. Mert ilyet még senki sem látott, 24 pár járja a magyar táncot. Szentesíti ezt Chehi és Kóczy és Bihari Aki a szerelmes Párokat esketi. A jelmez tiszta selyem, igen drága. A belépti díjnak csak KVÓDER az ára. Azért hát, aki ott lesz, meg nem bánja, Mert déltől hajnalig a csárdást járja. Lesz szőlőlopás, csókolódzás, Szépségverseny és miegymás. Csendőr is lesz, de nem Horthy-fajta! Azért mégis nagyokat kacagnak rajta. Falusi lagzi, cigányzene mellett. Szavazás utján minden lány férjhez mehet. Koszorús lányok és vőfélyek, örömanya, apa és vendégek — Bogár Imre — a híres betyár — Menyasszonyt rabolni jár. De nem lesz sikeres a kísérlet, Fazekas János csöndőr mellett. Anno, okt. 23, Fairfield, 336 Kings Highway. nevét viseli és tagjai, mint ahogy erről a lapok értesítenek, egytől-egyig a legkitűnőbb állat szakértők, Anglából éppen úgy, mint Németországból, Angorrából éppen úgy, mint főleg Magyarországból. A bölény kiveszőben lévő állatfaj és ezért ez a gondos egyesület határozta el, hogy ezt meg fogja gátolni. Magyarország érezte leginkább, hogy ezt meg kell gátolni és Visegrádon egy hatalmas birtokon tenyésztették a bölényeket, nehogy azok kihulljanak. Ezt a birtokot persze földnélküli parasztok is igényelték, de ha Magyarországon választani kell földnélküli paraszt és bölény között, természetes, hogy a bölény jut birtokhoz. Az ünnepélyes és szakszerű beszédek özöne állapította meg, hogy Magyarország a kultúra élén halad. Megtudtuk, hogy a bölénykultúra rengeteg pénzbe és áldozatba került, de hálisten úgy az állam, mint a főváros, ismerte kötelességét és Klebelsberg kultuszminisztre Lipoe főpolgármesterrel egyetembe, kijelentették, hogy szívesen adták erre a nemes célra a proletárok pénzét. Hogy miképpen jön Budapest fő és székváros ahhoz, hogy bölénybirtokokat finanszírozzon, azt Magyarországon nem jutott eszébe senkinek sem megkérdezni. Természetesen a Népszavának sem, még kevésbbé a tanácsban ülő szociáldemokrata városatyáknak. Ha már ilyen előkelő nemzetközi társaság így összegyülekezik, az lehetetlen, hogy ne kerüljön szóba a Szovjet Unió. Ugyanis a legnagyobb megbotránkozással vették jegyzőkönyvbe, hogy az Unió kormánya ahelyett, hogy a bölényeket védte volna, inkább a munkásokat és parasztokat védi. Arról a hallatlan barbarizmusról beszéltek, amely a bölényeket megsemmisítette Oroszországban. Ott a cári vadászkertben annyi volt, hogy tízezrével hemzsegett. Igaz, hogy a parasztok földjeit elpusztították — de a bölénykultúra az csak fontosabb, mint a büdös parasztok földje. Ily módon került Oroszország és Magyarország párhuzamban. Lám! Magyarország a haladást képviseli, megérdemli, hogy a derék lordok támogassák, a Szovjetunióban meg olyan barbárok voltak, hogy ezt a kártékony vadat tízezreivei pusztították el. Ily módon látható, hogy a polgári tudomány a politikától teljesen távol áll és egy világért sem akar politikai dolgok írnl tnHm* (] m.) A teozófus Krisztus és lord Rothermere Horthyt segíti Krishamurit és prófétája, Annie Besan Eddig nem volt titok, hogy adott dáma, özönlött előadásaihókusz-pókuszos teozófusok, ara. Persze a hivatalos angol kökik az emberi szeretetről nem győznek eleget összezagyválni, az angol imperialisták ügynökei, akik elvetemült kémeknél és burzsoá ügynököknél nem egyebek. Mozgalmuk ezt célozza Európában éppen úgy, mint Indiában, ahol ezért volt szükség, hogy sürgősen egy ellen- Ghandit léptessenek fel, akinek az a feladata, hogy az indiai elégedetlenkedőket az angol uralommal kibékítse. Ígérnek ezek fűt-fát, mézet és vajat és mi jó falat — persze a másvilágra, ahol éppen azok lesznek boldogok, akik most szenvednek. Kezdenek a teozófus ügynököknek azonban az a feladatuk is, hogy a Szovjet Unió elleni készülődést támogassák. Minthogy mindenfelé vannak teozófiai egyesületek, ezeknek feladatuk, hogy a szovjetek ellen agitáljanak. Ilyen teozófiai szervezetek vannak Budapesten és Bécsben is. A bécsi júliusi forrongás óta az angolok figyelme nagyon is Középeurópa ellen fordult. Arra iparkodnak, hogy az orosz-ellenes agitációt kiterjesszék és minden ellenszegülést vérrel iparkodjanak megsemmisíteni. Ilyen körülmények között jelent meg a helyszínen, Bécsben és Budapesten az éltes Besan asszonyság, Krishamurti messiás képviseletében és elmondotta fejtegetéseit, amelyek az egész teozófiai mozgalmat nagyon rítusosan mutatják be. A szent asszonyságot úgy Bécsben, mint Budapesten, a társaság krémje fogadta. Nagy diadal hallómával vitte Bécs, illetve Budapest legelőkelőbb szállodájába és volt mit hallania azokról a borzalmakról, amit a szeretetlenség okozott. Például meggyújtották az igazságügyi palotát, ahol tömérdek írott papiros meggyulladt. Az asszonyság nem győzött eleget sopánkodni és nem mulasztotta el megtekinteni a romokat, ahol valószínűleg könnyeket is hullajtott a nagy barbárság láttára. A tudósítások nem említették meg, hogy a megölt és lemészárolt emberek felett sajnálkozott volna. Persze ettől a némbertől az csak kegyeletsértés lett volna. A burzsoázia, amely megérttette, hogy az ő uralmának támogatására érkezett meg ez , dús angol pénzekkel megrakórök sem hiányoztak. Budapesten örömorkánt váltott ki, amikor kenetteljesen arról beszélt, hogy a trianoni békét nem lehet fenntartani, azt revideálni kell! Magyarországgal* igazságtalanság történt és mint a Rothermere akció bizonyítja, széles angol körök belátják az igazságtalanságot és az uj idő hajnala következik be. Magyarország megmutatta (a kommunista üldözésekkel) -- hogy jobb sorsra hivatott és az angol közvélemény most már tudni fogja a kötelességét Magyarországgal szemben. Ez a nyílt beszéd nagyon tetszett betyáréknak és gyorsan megint rendeztek egy kis kommunista heccet, hogy a derék hölgy ezt is azonnal elmondhassa a teozófiai gyülekezeteken, Indiában, meg Londonban. A teozófusok dagadó kebellel vonulhattak haza, hogy Horthyéknak, na meg az angol imeperialistáknak bajnokai lettek. Arról nem jött hír, hogy Besan kapott-e külön jutalmat Bethlenéktől, vagy az egészet az angolok finanszírozták-e. Bécsben megint elsírta a magyar vértanúságot. Itt a közönség, a burzsoá csőcselék ezt kissé feszengve hallgatta, mert hisz ő is elcsípett egy darabocskát. Írták is a lapok, hogy ez kissé tapintatlan volt, de amikor Seipelt, meg a júliusi mészárlás hőseit dicsérgette, megértették, hogy prófétanőnek nem kell mindenhez értenie, kissé tévedhet is, amikor nem válogatja meg egész pontosan, hogy hol mit mondhat, mindenesetre a szándék tiszta volt. A “nem politizáló”, “magasztos“ teozófus gyülevész bandáról ily módon az is világos képet kaphatott, aki elhitt néhány teli szájjal hirdetett frázist, amelyben az emberiességről, meg hasonló általános igazságokról szerettek prédikálni A bárány bőrbe bújt farkast agyon kell verni. Még veszedelmesebb, mint a nyíltan üvöltő (i. m.) Műsoros estélyt rendez a mekeesporti Dal és Mii- t kedveli) Kör Október 23-án, vasárnap este fél nyolc órakor tartja a Dal és Műkedvelő Kor mű- I soros estéjét a Kingold St. 1 336 száma alatti teremben. A műsor minden tekintetben kielégítő és a megjelentek ki- tűnő szórakozásban találnak örömet. A Jugoszláv Hall tá-gas hely a vendégek befoga- dására. Rendezők várják az érkezőket a Y. M. C. A. épülete melletti sarkon. NEW YORK, N. Y. Az I. L. D. álarcos bált rendez október 21-én a New Star Casinoban. Ezen a napon ne rendezzünk balatoá^ok^-e ---------0—!-----27 "• FIGYELEM, BRONXIÁK! Október 16-án, vasárnap este műsorral egybekötött teaestélyt rendezünk a Clarmont Mansionban. Beléptidíj 25 cent. Legye ott mindez tagtárs a szüleivel. A Vezetőség. AZONNAL RENDELJE MEG azt a könyvet, amely hivatalos orosz okmányok alapján és nem föltevésekből állapítja meg, hogy mi történt a volt cárral és az egész Romanov dinasztiával. MÁR MEGJELENT! A cári család vége FORDÍTOTTA: GÁBOR ANDOR. A könyv árát, 40 centet, bélyegekben is beküldheti. MODERN BOOKSHOP 354 EAST 81st STREET, NEW YORK CITY.