Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 2. (Nagyvárad, 1805)
K
KÁLMÁN. 383 megyéket is ő bírta, mert azon Diplomában*, melybenn a Dalmát és Horváthországi Templáriusoknak némely szabadságokat és jószágokat visszaad, mellyektől azok elestek volt, az oda való Főispányok neveik alól oda vagynak Írva. 1231 eszt. Hogy Bosznyákországotis által ad*ta neki az Atyja, megtetszik azon levélből, mellyet Gergely Pápa küldött neki 1233 eszt. Itt a Patarén nevű Eretnekeknek nagy ellenségek és üldözőjök volt, a’ kiket onnan nagy részént ki is irtott. Az oda való Püspökségnek jövedelmeit annyira szaporította, hogy a’ Püspök esztendőnként nyóltz ezer Márkot bévehetett. Minekutánaa negyedik Béla, az ő testvér Bátyja Királyjá lett, sehol sem olvassuk, hogy azzal vetélkedett volna , mint az ő előtte éltt Királyi Herzegeknek szokások volt. Jelenvólt Bélával 1241 eszt. a’ Sajó viznél, a’ Tatárok ellen való szerentsétlen hadbann, és ott magát, Ugrin Kalotsai Érsekkel oly jelesenn viselte , hogy ha a több Magyarok is az Ő példájokat követték volna, talán oly felejthetetlen, és megsirathatatlan veszedelem a’ Nemzetet nem érte volna. A’ véres tsata előtt való éjjel, éjfél tájbann a’ maga kormánnya alatt lévő katonasággal, és Ugrin Érsekkel, a’ Sajó vizén lévő hídhoz mentt Kálmán, mellyen már némely Tatárok által jöttek volt. Ezeket Kálmán hirtelen megtámadta, némellyeket levágatott közsülök, némellyeket pedig a’ vízbe vesztett, nagy örömmel a’ táborba viszszamentt, a’ hídnál pedig vígyázókat hagyott. A’ több Magyarok hallvánn a’ Kálmán győzedelmét, azt gondolták, hogy nints már mitől félni, és telyes bátorságbann aludtak. De már hajnal felé az egész Tatár tábor által jött a’ hídom, minekutánna a’ Kálmán vígyázóit elűzte volna, és ma-