Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 2. (Nagyvárad, 1805)

K

K­Á­L­MÁN. 383 megyéket is ő bírta, mert azon Diplomában*­, melybenn a Dalmát és Horváthországi Templári­­usoknak némely szabadságokat és jószágokat vis­szaad, mellyektől azok elestek volt, az oda való Főispányok neveik alól oda vagynak Írva. 1231 eszt. Hogy Bosznyákországotis által ad*­ta neki az Atyja, megtetszik azon levélből, mellyet Gergely Pápa küldött neki 1233 eszt. Itt a Patarén nevű Eretnekeknek nagy ellen­ségek és üldözőjök volt, a’ kiket onnan nagy részént ki is irtott. Az oda való Püspökségnek jövedelmeit annyira szaporította, hogy a’ Püs­pök esztendőnként nyóltz ezer Márkot bévehetett. Minekutánaa negyedik Béla, az ő testvér Bátyja Királyjá lett, sehol sem olvassuk, hogy azzal vetélkedett volna , mint az ő előtte éltt Királyi Herzegeknek szokások volt. Jelenvólt Bélával 1241 eszt. a’ Sajó viz­nél, a’ Tatárok ellen való szerentsétlen hadbann, és ott ma­gát, Ugrin Kalotsai Érsekkel oly jelesenn vi­selte , hogy ha a több Magyarok is az Ő példá­­jokat követték volna, talán oly felejthetetlen, és megsirathatatlan veszedelem a’ Nemzetet nem érte volna. A’ véres tsata előtt való éjjel, éj­fél tájbann a’ maga kormánnya alatt lévő ka­tonasággal, és Ugrin Érsekkel, a’ Sajó vizé­n lévő hídhoz mentt Kálmán, mellyen már némely Tatárok által jöttek volt. Ezeket Kálmán hir­telen megtámadta, némellyeket levágatott köz­­sülök, némellyeket pedig a’ vízbe vesztett, nagy örömmel a’ táborba viszszamentt, a’ híd­nál pedig vígyázókat hagyott. A’ több Magya­rok hallvánn a’ Kálmán győzedelmét, azt gon­dolták, hogy nints már mitől félni, és te­lyes bátorságbann aludtak. De már hajnal felé az egész Tatár tábor által jött a’ hídom­, mineku­tánna a’ Kálmán vígyázóit elűzte volna, és ma-

Next