Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 3. (Nagyvárad, 1805)
Z
ZAPOLYA, álljanak Maximiliántól. Az alatt oda érkezett Solimán táborába, a’ Frantzia Király követe is, a’ ki Ura nevével Zápolyát megköszöntötte, és néki Királya szólgálatját minden lehetékben ajánlotta. Zápolya megköszönte a’ Királynak róla való megemlékezését, ’s ő is tőle telhetőképpenn kesznek ígérte magát a’ Király kedve töltésére. Ezekutánn elkűldötte ő hozzá Mahumed a’ kívántt válasszal az esdeklő levelet, visszaadott neki egynéhány foglyokat is , kikkel Zápolya, a mitsoda pompával Zimonhoz jött vala, hasonlóval kolít által a Dunáni Pantsovához , onnan előbbi útjánn Érdybe Kolosvár alá sietett ott fekvő hadához; Solimán pedig Szigetre indúltt a híres Zrini Miklós ellen. Kolosvárról Váradra jött Zápolya, onnan pedig Tokaj felé igyekezett. Útjába ejtette a ’Lákai várat, és azt Bay Andrástól elvette, azután a Bajon várát is elfoglalta , hogy Tokajhoz érkezett, sok ezer Tatárok, és Törökök mentiek oda tsak kevés idő múlva Solimán rendeléséből az ő segítségére, a’ kik a’ Mád, és Tállya felől való mezőin telepedtek meg, maga pedig Zápolya, a’ Tiszánn most keszöltt hídnak két végem , és így a’ Tisza két partjaim szállította meg táborát. Míg Kapitány György az ő egyik igen derék Hadnagya el nem esett, igen vitézül ottromlották Tokajt a’ katonák, de annak esete utánn, nagyot tsihadtt azoknak tüze. Azonban a Solimán Sziget ostroma közbeni 4. Sept. meghal, a’ kiről Bethlen a’ következőket jegyzi meg, hogy t. i. ő adott az Erdélyi követeknek Konstantzinápolybann , még pedig ingyenn, és minden adózástól szabad házat, melynek azonkívül azt a’ szabadságot adta , hogyha valamely rab a’ Törökök kezéből kiszabadúl, és azon épületbe sza- IIldik Besz. .