Embernevelés, 1946 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1946-01-01 / 1-2. szám
2 megy még ma is, akkor több és más, mint aminek holta után száz esztendővel elemlegették. Vigyázzunk hát nagyon, meg ne ismételjük az akkori »alkalmaztatást«, újjászületés csudálatos paszitáján vagyunk, nem divatból kifelémenés torán. 2. Az a »mi« ezen a paszitán mi vagyunk csakugyan, 1946-beli magyarok, elsősorban magyar nevelők, azok közül is, legfőképpen magyar iskolamesterek. Hálás megemlékezésen kívül és túl annyi a mienk Pestalozziból, amennyit magunkkal tudunk vinni rögös utunkon arra a szakaszra, melyet éppen ma és a közeljövőben vagyunk megteendők. Ami Pestalozzi a múltban volt, azon a mi jelenünk is úgy nyugszik, mint kősziklából emelt alapon. Hiszen mind igaz, amit hirdetnek felőle. A szegények, a nép, a népiskola, a gyermektanulmány, a családi nevelés, az anya, mint a nevelés konstitucionális eleme, a vallásos és erkölcsi nevelés bensőségessé tétele mind-mind úgy és azért fejlődött nálunk is az ismert módon és mederben, mert ő élt és működött s a mieink már jó korán jártak nála és tanultak tőle. Mindez igen szép és mindenestül nagyon hiábavaló volna, ha megoldott problémaként nyugodnék elmúlt évszázadok díszes kriptájában. Mi most másról szeretnénk beszélni, mert csak másról beszélhetünk több-kevesebb haszonnal. Lehet, sőt erősen valószínű, hogy ugyanezekről a tételekről, csak másforma hangsúllyal. Újabb szimbólum vágódik eszembe : az a föld szintjéből éppen csak hogy valami kevéssé kiemelkedő alapvetés, melyen a nyolcvanegy esztendős aggastyán tekintete földi életében talán utoljára nyugodott meg Neuhofban, hiszen nem sokkal azután elveszítette eszméletét, hogy soha többet ne nyerje már vissza halála percéig épülő új árvaházának alig észrevehető első nyomai voltak azok. Szimbólum ez is, annak a szimbóluma, hogy Pestalozzi élete még mindig nem befejezett tény, életrejtvénye nem megoldott feladat, még mindig eleven erőforrás, mert még mindig megfejtendő probléma. A kérdés tehát már csak ez és ennyi : vájjon a mi problémánk-e? Helyesebben : vájjon nekünk is az-e a problémánk, ami az ő eszmévé finomult lényében mai napig megoldást sürgetőn maradt megoldatlanul. Tehát úgy maradt megoldatlan, hogy megoldását az utána következő kornak sikerült talán elodáznia, esetleg félreértenie, valószínűbben megkerülhetnie, de nem sikerült kitudnia a világból. A világ mai napig adós maradhatott a megoldással, de a világ rendje nem nyugszik meg, míg ez az adósság ki nem egyenlítődik, mégpedig az utolsó rappenig (ahogy a svájciak a készpénzt hívják). Én tehát most ideülök az újjászületett kedves szellem kétszázesztendős bölcsőjéhez, mint 1946-beli magyar iskolamester megvigasztalódni és megtöltőzni az elkövetkezendő nehéz időkre s ha ez sikerül nekem, akkor Pestalozzi bicentenáriuma nem formaság nagy általánosságban sem és magyar részről sem. 3. Kezdjük talán azon, hogy ez a csudálatos ember egy kicsit még mindig az, aki iskolatársai szemében valamikor volt !