Építőmunkás - Építők Lapja, 1950 (48. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

1 1950 január . EPI TOMITIVKAL 3. oldal SZAKMÁJUK LEGJOBBJAI Egy nap alatt se tudnám végigjárni Laib Rezső a követőszakma legjobb dolgozója Sűrűn szemerkél az eső a ködös decemberi ég alatt. A forgalmas úton robognak az autók, a villamosok. A két szélen kőpiramisok, homokbuckák. Tövükben nagycsontos, barnaarcú ember. Alig emelkedik ki néhány araszra a földből. Csak a hálát látom, ahogy meggörnyedve az út fölé hajol. — Kip-hop — zenél kalapácsa. Gondolsz-e arra, hogy naponta hány ezer lépéssel taposod munkája gyümölcsét. Mert ő az és többi szaktársai, akik számodra simává teszik az utat. A sztálini munkafelajánlás során Laib Rezső követő lett a szakma legjobb munkása. Szerényen mosolyog, megtörli izzadt homlokát és úgy mondja ki az 1174%-os teljesítményt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Hogy sikerült elérnie? — Újítással. — Mégis hogyan? Újra kézbe veszi a kalapácsot. Letérdel és öt ujjával simitja a homokot. — Egészen egyszerűen. Elmentünk megnézni, hogyan dolgoznak a szovjet sztahanovisták módszereivel kőműveseink, mert miért ne dolgozhatnánk mi is úgy? Aztán összeültünk Varga András és Somorjai István szaktársakkal. Egy segédmunkás ütemesen rakja Laib szaktárs keze alá a kockaköveket. Pillanatig sem áll a munka, folyamatosan történik a termelés. — Hát ennyi az egész — mondja a szakma legjobb munkása, aki néhány hete tartotta bemutatóját és akkor 45 perc alatt 17 négyzetméter utat kövezett ki a Bajcsy Zsilinszkyúton. — Mégis mennyi ez a 17 négyzetméter? — Négyzetméterenként 24, azaz összesen 408 db 18 kg-os kockakő. Súlyban 7344 kg. — Szép teljesítmény 43 perc alatt. És azóta? — Igyekszem tartani ezt az eredményt. Az elmúlt héten 533 forintot kerestem. Pedig az eső gázolt a munkában. — Mióta követő? — Kilencéves korom óta, azaz 32 éve. Négy gyerekem van, a 20 éves fiú rendőr Jánoshálzán, 21 éves lányom férjnél van, 14 éves fiam most 8-ik általános iskolás, 6 vasmunkás lesz. És van még egy 10 hónapos fiam. —• Szereti a munkáját? •— Szeretem. Szép mesterség. — Miért? — Munka után, mikor hazafelé megyek, mindenütt a városban kezem munkájának nyomát látom. A Körúton, a Rákóczi-úton, a város legtöbb utcájában. És én erre nagyon büszke vagyok, amikor az esős estéken fényesen csillog a szépen rakott bazalt vagy keramit. Bizony, a felszabadulás óta végig köveztem a várost és egy nap alatt se tudnám végigjárni azt az utat, amit az elmúlt években bedolgoztam. — Szórakozása? — Munka után pártmarkát is végzek. Szemináriumra járok és most készülök az építőipari középiskolába. De van egy kedves, békés szórakozásom is: postagalambokat tenyésztek. 100 galambom van már. Éppen most nyertem egy díjat a csehországi Eger és Budapest közötti postagalambversenyen. ... hip-hop, zenél a kalapács, épül az út Laib József, a legjobb követőmunkás keze nyomában. Nem hagytam magam... Gál Sándorné a legjobb formázó A Magyar Magnezitipar formázótermében a sztálini műszak dicsőséges napjának reggelén kékszeműű fiatalasszony állt meg a munkapad előtt. Már zúgtak a gépek, a transzportőr hozta az anyagát és Gál Sándorné ebben a pillanatban még nem tudta ... Nem tudta, hogy a sztálini műszak munkaversenyéből, szaktársait magasra felülmúlva, ő kerül ki győztesen. De a nagy elhatározás benne izzott: az eddigieket felülmúló teljesítménnyel emlékezetessé tenni a magyar nép nagy barátjának születésnapját. Ezzel az elhatározással vette kézbe az első agyagdarabot... És a versenytáblán ma is első helyen áll a neve: Gál Sándorné, 930 százalék. Az agyagtól és a samottportól vöröses kötényben, fatalpú papucsában szerényen áll és mosolyog. Könnyebben ment neki a munka, mint az eredményekről a beszéd. — Hogyan értem el ezt az eredményt? ... Magam sem tudom. Az első óra végén bemondta a hangszóró, hogy 530 százaléknál tartok. A karomban éreztem a munka ütemét. Állandóan a gépet néztem, mely egyre gyorsabban ontotta felém a félkész anyagot. Kovács szaktárs újítást hozott be a gépen a sztálini műszakra. Én sem hagytam magam. A negyedik órában már 645 százaléknál tartottam. Ekkor már mindenki erről beszélt a gyárban. — Azelőtt mennyi volt a teljesítménye? — Százhúsz-száznegyven százalék. Szóval nagyon csodálkoztak a szaktársak is. Benkó Margit, a segítőmn számolta a formába öntött anyagot, óránként 71 darab volt a normánk. A hetedik órában 506 darab samottiglát formáztunk ki. Gál Sándorné már pirulva beszél, mint aki nagy élményt él át álra: — Ekkor már a MEMOSz-ból is ott voltak. Azt éreztük, hogy munkánkra jegyet az egész magyar munkásság. Délután 4 órakor, mikor a nagy műszak végét jelezte a gyári sziréna, Gál Sándorné az utolsó munkaóra 930 százalékos teljesítményével a Magnezitipari Rt. legjobb formázómunkásává küzdötte fel magát. Gál Sándorné munkapadja felett koszorú díszíti a sztálini felajánlás emléklapját. Teljesítette: 930 százalékra. Példát mutatott. A lelkes, önfeláldozó munka megkapta gyümölcsét. S Gál Sándorné a dicsőség magasztos érzésével tekint a jövő, a még nagyobb feladatok, az ötéves terv elé, amelynek beindításához az egész magnezitipar Gál Sándorné lendületével fogott hozzá. TALÁLKOZilS SZTANAUSOVVAL Pozsonyi Zoltán, a legjobb kőműves nyilatkozata nagy példaképéről és terveiről Az építésügyi minisztériumban a portás is, a folyosón az egyik tisztviselő is CSak így kérdez vissza érdeklődésemre: a sztahanovista? Igen, Pozsonyi Zoltánt, az első magyar sztahanovista kőművest keressük. Vessünk számot, mi történt az elmúlt évben a termelékenység fokozása, a többtermelés, az új munkamódszerek bevezetése terén. . . — Ezen a területen, az új sztahanovista munkamódszer eredményeiről nem is beszélhetünk éves távlatban, hiszen alig három hónapja, hogy először bemutattam a Szovjetunióban tanult munkamódszert a Szent Imre herceg úti építkezésen,— mondja Pozsonyi Zoltán minisztériumi dolgozószobájában, még kissé malterosan, porosan. Tíz perce érkezett legutóbbi bemutatójáról. Mert Pozsonyi Zoltán minisztériumi munkaasztala mellett is megmaradt sztahanovistának, a dolgozók mintaképének és oktatójának. Szervezési munkája mellett rendszeresen kijár az építkezésekre és a helyszínen, gyakorlatban mutatja be, adja tovább az új munkamódszert, melynek az építőiparban és a többi iparágakban, is egyre több követője van.. De tartsunk sort. Beszéljen Pozsonyi elvtárs először arról, hogyan lett ő az első magyar sztahanovista kőműves. Minden iparban . Az építőipari dolgozók eddig, beszélgetéseinkből már tudják, hogy 1943-ban kerültem ki a Szovjetúnióba és 1944 tavaszán már sztahanovista munkaversenyt szerveztem, melyben mindjárt 1400 százalékot értem el. Erről a moszkvai lapok is megemlékeztek. Ettől kezdve, egészen hazatértemig, 1948 novemberig 6 sztahanov-mozgalombart dolgoztam és már 1946-ban elhatároztam, hogy ha hazakerülök, ezt a munkamódszert bevezetem és kiszélesítem Magyarországon is. — Találkozott a Szovjetunióban magával Sztahanovval? — Már 1944-ben, amikor a moszkvai Vörös Egyetemen látogatóban voltunk. Beszélgettünk arról, hogyan viszonyul a szovjet munkásság a termeléshez. És mi magyarok, e beszélgetés után tisztán láttuk azt, hogy a szocialista gazdálkodás, mint ezt Lenin elvtárs is mondotta, csak úgy tudja felvenni a versenyt a kapitalizmussal, ha szebbet, jobbat és tökéletesebbet termel. Ennek eszköze és feltétele pedig a Szovjetunióban Sztahanov által kezdeményezett mozgalom. — És minden iparágban lehet Sztahanov-módszer szerint dolgozni? — Természetesen. A Szovjetunióban már majdnem minden iparágban sztahanov-módszerrel dolgoznak. — Magyarázza el Pozsonyi elvtárs, hogy mi a sztahanov munkamódszer lényege. — Amikor én Budapesten első bemutatómon a falazásban 1645 százalékos eredményt értem el, igen sok szaktárs, akik csak hallottak erről, kételkedve rázták fejüket, hogy lehetetlen. Miért? Mert nem tudták elképzelni, hogy a kézierővel végzett munkában is lehet olyan újításokat bevezetni, mely a termelékenységet öt, sőt tízszeresére is emeli — Szóval újítás? — Igen. Olyan újítás, mely a munkamenetet helyesen szétbontja és organizálja. Például: a felesleges fogásodat kiküszöböli, az anyagellátásról idejében gondoskodik és a munka megszervezését úgy osztja be, hogy az az emberi erőre káros hatással ne legyen. Ahhoz, hogy valaki sztahanovista legyen a saját szakmájában, nem kell semmi külön szaktudás, csak jóakarat és szándék, hogy a saját munkáját fokozni tudja, tehát ugyanolyan idő alatt jobbat és többet tudjon termelni. Megindult az első sztahanovista iskola Percre zavarnak bennünket a beszélgetésben. Két szaktárs szerszámládát hoz a szobába és a barna íróasztal mellé teszik. — Ez is hozzátartozik az én »irodai« felszerelésemhez — mondja mosolyogva Pozsonyi elvtárs. — Mindig itt áll az íróasztalom mellett és ha épületre megyek, viszem magammal. A jó sztahanovista soha nem dobja el szerszámait. Bárhová is kerül, csak egy célja lehet, munkamódszerét, tudását továbbadni többi társainak. Befejezésül Pozsonyi Zoltán nagyjelentőségű bejelentést tesz: " Január 2-án Kispesten a munkáslakásépítkezések keretében megindult az első építőipari sztahanovista iskola, melyen az ország minden részéből az eddig legfőbb eredményt elért sztahanovista szaktársak vesznek részt. A munkaterv szerint két kétemeletes bérházat 6 hét alatt fogunk felépíteni. A résztvevő szaktársak az ötéves terv beindításánál nagy szerepet kapnak, mert minden vállalathoz elkerülnek és munkamódszerüket továbbadják. Ezzel akarjuk a sztálini műszak szén eredményeit a magyar dolgozók töretlen lelkesedésével - párosítva a szocializmus építésének szolgálatába állítani. A kispesti Malinovszki-úti munkásház-építkezésnél az ország legjobb sztahanovista építőmunkásai, előtt Pozsonyi Zoltán ismerteti módszerét.