Építők Lapja, 1953 (51. évfolyam, 4-44. szám)
1953-10-19 / 34. szám
1953 október 19. Szélesedik a Szakszervezetek VI. Világkongresszusa tiszteletére indított tagtáborozási mozgalom Mi, a Közlekedési Építő Vállalat üzemi bizottságának tagjai, bizalmiai és szervezett dolgozói magunkévá tesszük a Sz átszervezett Világszövetség felhívását és meg akarjuk erősíteni sorainkat. Ezért fogadjuk örömmel és csatlakozunk a 73/3. válalat dolgozóinak kezdeményezéséhez és tagtoborzást foglaltunk vállalatunk munkahelyein. Soraink erősítésével elősegítjük pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósulását is, ezért vállaljuk, hogy a jelenlegi 75 százalékos szervezettséget 85 százalékra emeljük ez év végéig. (Kovács István CB-elnök leveléből, Közlekedési Építő V.) * Dolgozóink és üzemi bizottságunk olvasta a 73/3. vállalat dolgozóinak felhívását a szakszervezeti táborozással kapcsolatban. úgy érezzük, ehhez a felhíváshoz nekünk is csatlakoznunk kell, mert a szervezett dolgozók táborának szélesedésével erősödnek a békeharcosok sorai is. Kormányunk programja és az azóta bekövetkezett események, az árleszállítás és az államkölcsönök sorsolása nagyot lendítettek dolgozó népünk életszínvonalán. A további fejlődés feltétele a béke, a dolgozók szoros egysége. Ezért mi is vállaljuk, hogy december 31-ig 50 új szakszervezeti taggal erősítjük a szervezett dolgozók táborát. (Batta József OB-elnök leveléből, Hídépítő Vállalat.) ★ Az októberi tervismertető értekezleteken külön napirendi pontként szerepel a tagtoborozási felhívás, melyet vállalatunk dolgozói magukévá tettek. Vállaljuk, hogy 119 szervezetlen dolgozót fogunk a tagtoborozás ideje alatt szakszervezetünk tagjainak sorába tömöríteni. Feladatul tűztük ki, hogy a szervezetlen dolgozókkal megismertetjük a szakszervezetünk szerepét, jelentőségét. Ezért az idősebb szervezett dolgozók és bizalmiak a munkahelyeken egyénileg foglalkoznak a szervezetlen dolgozókkal. (Tóth József ÜB-elnök leveléből, 122. Épületfestő és Mázoló Vállalat.) ★ Mi is csatlakozunk a 73/3. vállalat dolgozóinak felhívásához, részt veszünk a tagszervezési kampányban. Üzemünkben jelenleg 80—85 százalék a szervezettség. Ezt a tagtoborzás ideje alatt 90—95 százalékra igyekszünk felemelni. (Majorossi István ÜB-elnök leveléből: Útigépjavító- és Kölcsönző Vállalat.) Csatlakozunk a komlói építők tagszervezési felhívásához és8 százalékra emeljük vállalatnk dolgozóinak szervezettségét. Biztosíttatjuk a vállalat,tál a dogozók téli ruhával való ellátását, a téli melegítő italt, fokozottan őrködünk a törvények, rendelkezések betartása felett. Üzemi bizottságunkhoz beérkező kérelmeket és panaszokat azonnal megvizsgáljuk és legkésőbb 8 napon belül értesítjük a dolgozókat ügyük elintézésének módjáról. (Hajnal József OB elnök leveléből, Építőgépszerelő Vállalat.) 723.000 új lakószoba épül Lengyelországban A második világháború előtt a kapitalista Lengyelország képtelen volt kielégíteni a dolgozók lakásigényeit. A lengyel munkások olyan házakban laktak, amelyekben a legelemibb kényelmi és higiéniai előfeltételek sem voltak meg. A háború alatt az országban annyi lakás semmisült meg, mintha öt, Varsóval egyenlő nagyságú város minden lakóhelye pusztult volna el, s ez még csak fokozta a lakáskérdésben fennálló nehézségeket. .. ... . A lengyel 6 éves terv előirányzatában 723.000 lakószoba építése szerepel, s a lakásépítés céljaira a költségvetés beruházási tételeinek 8,5 százalékát fordítják. A háború előtti adatokkal összehasonlítva a 6 éves tervben a lakószobák számának évi növekedése csaknem, megkétszereződik. Ilyen óriási ütemű lakásépítési terv lebonyolításához szükség volt a lakásépítés munkamódszereinek módosítására. S ezt nagyban elősegítette a szovjet „kőműves hármasok’ rendszerének bevezetése. A lengyél kőművesek szívesen térnek át a szovjet kőművesek egyre népszerűbb és eredményesnek bizonyuló munkastílusának alkalmazására, mert felismerték, hogy most a népi Lengyelországban történik először, hogy maguknak építenek, hogy a lakásokat a dolgozók kapják Az egész lengyel nemzetnek szívügye Varsó újjáépítése. A lengyel főváros 22 lakónegyedében egyre nagyobb számban épülnek lakóházak, az új varsói gyárak dogozói részére. 1950 és 1952 között Varsóban több mint 50.000 új lakószobát, valamint 40 különböző típusú iskolát adtak át rendeltetésének. A lakásépítési terv kiterjed az egész országra. A lengyel vidéki városokban és falvakban a múlt év első tíz hónapjában 11 mezőgazdasági dolgozók 10.000 új lakószobát kaptak, s ezenkívül az idénymunkások számára 5000 új lakás épült. A nagy építkezések körüli állványok ma már az új Lengyelország tájképének elmaradhatatlan elemeivé váltak. A lengyel nemzet behozza a nemzedékek és évszázadok elmaradottságát, évről évre növekszik az építkezések aránya, mert ezt kívánja a népgazdaság, erre tartanak igényt a dolgozók milliói. A SZAKSZERVEZETI MUNKA ELMÉLETI KÉRDÉSEI: Mi a szakszervezeti demokrácia? Sztálin elvtárs a, szakszervezeti demokráciáról azt mondta: „a proletárdemokrácia módszere, a szakszervezetekben az egyetlen helyes módszer." Ez azt jelenti, hogy a szakszervezetben tömörült dolgozók akarata és érdekei érvényesülnek a szakszervezet vezetésében. Számba kell venni, hogy a szakszervezetekbe sok kispolgári elem került a felszabadulás óta. A szakszervezetek pártonkívüli tömegszervezetek, ezért a tagsággal szemben nem szabad olyan követelményeket támasztani, mint a párttagsággal szemben. A szocializmus építésének munkáját a párt vezeti. Ebben segítségére vannak a tömegszervezetek, így a szakszervezetek is, amelyek elsősorban a termelés vonalán kötik össze a pártot a tömegekkel és valósítják meg a párt politikáját. Ahhoz, hogy a szakszervezetek ezt a feladatot el tudják végezni, állandóan erősíteni kell a szakszervezeti demokráciát. A jobboldali szordás demokraták és népünk többi ellenségei azt állítják, hogy a mi szakszervezeteinkben nincsen demokrácia, csak a nyugati tőkés országok szakszervezeteiben. A valóság az, hogy a nyugati tőkés országokban csak látszatdemokrácia van. Valójában pedig az áruló vezetők csalással, hamisítással, sőt a legpiszkosabb eszközök igénybevételével tartják fenn örökös pozícióikat a szakszervezeti vezetésben. A szakszervezeti demokrácia kiszélesítésében, mint más területen is, tanulhatunk a Szovjetuniótól, ahol a szakszervezeti munkában a legfontosabbnak a tömegek bírálatát és társadalmi munkáját tartják. Arra nevelik a vezetőket, hogy alaposan ismerjék meg a dolgozók vágyaitt, igényeit, támogassák az újat, minden kezdeményezést, neveljék a dolgozókat politikán öntudatra, Mág a felső vezetőség határozatainak. Centralizmus nélkül csak zűrzavar uralkodna a szervezetekben, nem volna egységes cél, egységes akarat és ilyen módon nem lehet szocializmust építeni. A centralizmus azonban nem jelent diktatúrát, hanem csak a demokráciával együtt érvényesülhet. Vizsgáljuk meg ezek után, miben jut kifejezésre a demokrácia elve. A demokrácia elsővetelménye mint azt a szakszervezetek alapszabályai előírják, „hogy valamennyi szakszervezeti szervet minden fokon a tagok, illetve a tagok küldöttei választják meg" és „választott szakszervezeti szervek döntik el a szakszervezeti munka összes kérdéseit." Ez azt jelenti, hogy a szakszervezetek vezető szerveiben nem a titkár, vagy az elnök, hanem a megválasztott testület kollektíven vezeti az ügyeket. A szakszervezetben minden tag egyformán választó és megválaszthatóságához az üzemi és területi szervekbe egyévi tagságot, a szakszervezeti vezető szervekbe kétévi tagságot és a SZOT-ba háromévi tagságot követel meg. Ezzel védik a munkásosztályt a behatolni igyekvő ellenséges elemekkel szemben. A szakszervezeti demokrácia másik követelménye a beszámolási kötelezettség. Minden ■ vezetőnek és vezető szervnek az előtt a testület előtt kell beszámolnia amely megválasztotta, a szakszervezeti alapszabályokban előírt időközönként. Ha a megválasztott vezetők nem bírják választóik bizalmát, akkor vissza lehet őket hívni. A harmadik követelmény a bírálat és az önbírálat. A bírálat és önbírálat a szakszervezeti élet hatalmas lendítőereje Ezt teszi lehetővé, hogy a vezetők ne kövessenek el komolyabb hibákat és azokat még idejében kijavíthassák, mielőtt elfajulnának. A bírálatokkal együtt elhangzó javaslatok nagy mértékben növelik a vezetők látókörét, emellett növelik a munkásosztályt és eggyéloorrasztják a szakszervezeti vezetőkkel. A szakszervezeti demokrácia negyedik feltétele, a többségi elv érvényesítése. Ez azt jelenti, hogy a vita szabad, de a többség által hozott határozat kötelező a kisebbségre is. __ Minden szakszervezeti tagnak egyforma joga és kötelessége van, melyet a szakszervezetek alapszabályai előírnak. A szakszervezetek önkéntességi alapon szervezik meg tagságukat és arra törekszenek, hogy bevonják őket a társadalmi munkába, a közügyek intézésébe, a szocialista munkaversenyekbe és kommunistái nevelésben részesítik őket. A szakszervezeti demokráciában a jogok és kötelességek szerves egységet alkotnak, mert a tagság csak akkor tudja a szervezkedéssel együtt járó jogokat érvényesíteni, ha teljesíti az ezzel járó kötelességeket is. A demokratikus centralizmus gyakorlati érvényesüléséről A szakszervezetek szervezeti alapelve éppúgy, mint a Pártnál, a demokratikus centralizmus. A demokráciáról általában már beszéltünk, néhány sorval magyarázzuk meg a centralizmust. A centralizmus azt jelenti, hogy a szakszervezetek központi irányítás alatt állnak, de olyan központi irányítás alatt, melynek vezetőit közvetlenül, vagy közvetve a szakszervezet tagsága demokratikusan választotta meg. Ezért vetik alá magukat önként az alsó szervek és a tag ÉPÍTŐK LAPJA Felajánlás november 7 tiszteletére A negyedik békekölcsön jegyzése alatt a Dunavölgyi Timföldgyár építkezésének dolgozói fogadalmat tettek, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére, havi tervüket 140 százalékra fogják teljesíteni. Brigádok brigádokkal léptek versenybe az elsőségért, méghozzá olyan brigádok, akik harmadik negyedéves tervüket is túlteljesítették. Most, a negyedik békekölcsön tiszteletére tett felajánlásaikat is túlteljesítették, mind a szigetelő-lakatos-gépkezelőcsőszerelő, mind az asztalosszállító-autószerelő-kőműves és darukezelő brigádok. Munkateljesítményük százalékban kifejezve 145—204 százalék között mozog. Most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállalták, hogy eddig elért eredményeiket még 10—15 százalékkal fogják emelni ,és kitűzött tervünket terven felül fogják teljesíteni. Az élenjáró brigádvezetők vállalták, hogy munkamódszerük átadásával fogják az elmaradt brigádokat vállalásuk teljesítésében támogatni. (Vanyó János tudósító leveléből.) 73/4 Építőipari Vállalat dolgozói sztahanovista tanácskozást tartottak, melyen a sztahanovisták mellett résztvettek a műszaki vezetők is. A tanácskozás a sztahanovista konferencia határozatának szellemében tárgyalta a vállalatnál felmerült problémáikát, majd helyes, konkrét határozatot hoztak. Többek között a határozatban vállalták, hogy harcolnak a brigádok szétbontása ellen, a Szakszervezeti Világszövetség tiszteletére a sztahanovisták is felvilágosító munkával segítik elő a tagtoborzási kampány sikerét. 3 Miért mondott fel a Gerendai-brigád ? A 3. sz. Mélyépítő Vállalat paksi építkezésén dolgozó hattagúGerendai-brigád október 12-én benyújtotta a felmondását. Indokaik: 1. Március óta a bripádot küldötték minden elrontott munkahelyre, hogy valamennyire kijavítsák a hibákat. Emiatt sok munkaidő kesésük volt, a keresetük 7 800 forint. (Ami kevés, ha meggondoljuk, hogy egy olyan brigádról van szó, melynek minden tagja sztahanovista, s a legidősebb sem haladja meg a 45. évet.) 2. A mezőfalvi munkáknál június óta) még a mai napig sem számoltak el részükre 55 és fél óra kiesett munkaidőt. 3. A sárpilisi munkahelyen hibásan számoltak el számukra 75 százalékos teljesítményt. 4. Megunták, hogy állandóan járkálniok kell a jogosan megdolgozott keresetükért. Falucskai Károly, LIB-elnök és Berki József, az OB-bérjelölőse, a vállalat igazgatóságához írt levelükben is kijelentik: a paksi építésvezetőség az ÜB tübszöri kérésének ellenére még október 14-én sem volt hajlandó a Gerendai-brigád bérreklamációját rendezni. Ezért mondottak fel a kedvüket a vesztett dolgozók, de az építésvezetőség a Gerenda -brigád felmondását a Munka Törvénykönyvre hivatkozva nem fogadja el. Ugyanis a munkavállalókra nagy szükség van és jelen esetben olyan brigádról van szó, amely munkáját minden körülmények között százszázalékosan elvégzi. Javasolta az OB, hogy a vállalat vezetősége vonja felelősségre a paksi építésvezetőséget: 1. mert a Gerendai-brigád júniusi bérreklamációját még október közepén sem rendezte; 2. mert az utóbbi időben a paksi építésvezetőségen mintegy 40 dolgozó bérreklamációja fekszik elintézetlenül. A 3. sz. Mélyépítő Vállalatnak van kollektív szerződése. A 27. pontban ez áll: Az igazgató vállalja, hogy a dolgozók panaszai kivizsgálja és 8 nap alatt elintézi. A 25. pontban pedig azt vállalták, hogy a dolgozókat szakképzettségüknek megfelelően foglalkoztatják. Úgy látszik, a paksi építésvezetőség fütyül a kollektív szerződésre, különben találtak volna időt és módot a Gerendai-brigád panaszainak orvoslására. Érdekes, mikor a dolgozók megártják, a hercehurcát és felmondanak, milyen jól ismeri a paks építésvezetőség a Munka Törvénykönyvét és milyen könnyen hivatkozó rá a felmondás visszautasításárnál! De mennyire nem ismerik a Munka Törvénykönyvét — de még a saját üzemi kollektív szerződésüket sem — ha arról van szó, hogy a dolgozók bajait, panaszait kell orvosolni, gyorsan, büokrácia mentesen! Suránfyi Márta (A „Sztálin Vasmű Építője” írja) „Ne vállalj magadra többet, mint amennyit elbírsz” — tartja a közhit és ezek örökérvényű szavak, életünkben, mindennapi munkánkban gyakran találkozunk ezeknek igazságával. Ez azt jelenti, hogy mielőtt magadra vállalsz valamit, légy körültekintő, vizsgáld meg a lehetőségeket —■ és úgy add rá szavadat. Ha már valamit megígértél, azt minden körülmények között teljesítsed, mert ígéretedet számon tartják és olyan mértékben becsülnek meg, amilyen mértékben ara votál szavaidnak. Aki csak beszél — utána egyet legyintve megfeledkezik róla — azt nem becsülik sokra, nem követik bizalommal. Ezt így nyugodtan el lehet mondani az újítási műhely helyzetével kapcsolatban. Hosszú, tengerikígyóként nyúlik el az újítóműhely problémája. Már 1951-ben szó volt arról, hogy a műhelyt korszerűsíteni kell, minden lehetőséget meg kell adni arra, hogy az újításokat sorban, haladék nélkül készítsék el. Ezek nem akármilyen ember szájából hangzottak el — Kovács Miklós, a 26-os tröszt igazgatójénak szavai voltak. Mivel az idő is sürgetett annak rendje és módja szerint, az újítóműhely korszerűsítésének gondolata bekerült az 1951. évi kollektív szerződésbe. Tehát a szavak most már kötelezettséget jelentettek — Kovács Miklós igazgató kötelezettségét a munkásokkal szemben. " Végére ért az esztendő — minden maradt a régiben, talán annyi, hogy megjavult egy kissé a szerszámellátás. De ami a legfontosabb — az esztergagép, az oszlopos fúrógép — nem került a műhelybe. Kovács Miklós igazgató a nehézségekről beszélt — arról, hogy nem olyan egyszerű ezt a problémát megoldani, így került ismét a kollektív szerződésbe az újítóműhely problémája. Tehát a lánc továbbnyúlt. 1952 végén még mindig nem történt változás — az ígéret továbbra is csak szó maradt. A dolgozóknak megint csak azt kellett tudomásul vennüök, hogy semmi sem történt. Már 1953-ban meg sem emlékezett a kollektív szerződés az újítási műhelyről. Talán azóta megszűntek a fennálló problémák? Nem szűntek meg, sőt megnőttek. Az újítási mozgalom egyre szélesebb méretekben bontakozott ki, egyre többen nyújtanak be hasznos és jelentős újításokat. Itt jelentkeznek a már harmadik éve meglévő problémák. Az újítások elkészítése sokszor hosszú hónapokon keresztül elhúzódik. (Ez persze csak a komolyabb újítások vagy találmányok esetében, van így. A kisebb jelentőségű, nem nagy munkát igénylő újításokat elég gyorsan készítik el, mert a jelenlegi lehetőségek ezt megengedik.) Miért? Mert mindazok a gépek hiányoznak az újítási műhelyből, amelyek komolyabb munka elvégzéséhez feltétlenül szükségesek. A legjobban az esztergagép hiányzik. A Segédipari Vállalat pipacstelepi munkahelyén van ugyan két esztergagép, de e két gép képtelen kielégíteni a szükségleteket. Ugyanis az történik, hogy ha meghibásodik egy mozdony, vagy bármilyen gép javítására azonnal szükség van — úgy az esztergapadokon csak a meghibásodott gép alkatrészeit esztergálják. Igen sokszor —majd mindennap előfordul — hogy az újítóműhely részére készítendő munkadarabokat kiveszik a gépből azzal, hogy az jobban ráér, a gépnek viszont mennie kell. így húzódott el két hónappal tovább Bajor Béla újítása, az ácskapocs hajlító gép elkészítése — így tartott öt hónappal tovább Stern Béla mozaiklap csiszológépének elkészítése. De így van ez egyéb újításokkal is. Az újítók mindennap eljárnak az újítóműhelybe, hogy megnézzék és sürgessék az újítás befejezését , de legtöbbször hosszú orral távoznak. Tehát a problémák nem szűntek meg, továbbra is fennállnak, csak éppen nem törődnek velük. Úgy látszik Kovács Miklós igazgató elvtárs se megfeledkezett róluk, túltette magát rajtuk. Megfeledkezett arról, hogy már két esetben szavát adta e bajok orvoslására — és ennek még mindig adósa. Megfeledkezett arról, hogy ígéretének megvalósítására még mindig várnak a munkások — még nem felejtették el szavait. Gondoljon arra, hogy e probléma elhanyagolásával akadályozza az újítómozgalom szélesebb körben való kibontakozását, hozzájárul ahhoz, hogy hosszú hónapokkal tovább tartson egyegy újításnak az elkészítése. Javasoljuk Kovács Miklós igazgató elvtársnak, hogy lelkiismeretesen foglalkozzon az újítóműhely sorsával, tegyen meg mindent, ami erejéből telik azért, hogy a hosszúra nyúlt lánc megszakadjon és az újítóműhelyből gyorsan és pontosan kerüljenek ki az elkészített újítások. H. I. Hosszúra nyúlt a lánc Kovács Miklós trösztigazgató kötelezettségvállalása Tudnivalók a készenléti díjról A készenléti idő tartama egyegy munkavállalónál egyhuzamban legfeljebb egymást követő három nap lehet. A munkavállalónak készenlétben töltött idő minden órájáért, órabérének, illetve egy órára eső keresetének 10 százalékát kell kifizetni, ha a készenlét a vállalat telephelyén történik. Húsz százalék, ha a lakásán tölti és 50 százalék illeti meg a rm-rtkahelyén eltöltött készedés kiéérk .