Építők Lapja, 1954 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-04 / 1. szám

HI. évfolyam, 1. szám 1ára 20 fillér 70*­ 4 Január 4 AZ ÉPÍTŐIPAR dolgozóinak hetilapja Győzelmi jelentés az évi terv határidő előtti teljesítéséről^^­ A 23. TRÖSZT évi tervét de­cember 21.-ére 8,5 százalékkal túlteljesítette. Különösen kima­gaslik vállalataink közül a 23/­5-nek, a minisztertanács és a SZOT vándorzászla­jáért folyó verseny első helyezettjének 120,5 százalékos teljesítése. (Právicz Béla krosztigazgató je­lentése.) A PEST MEGYEI TATAROZÓ ÉS EPITO VÁLLALAT dolgozói december 22.-ére ajánlották fel évi tervük teljesítését, de 3 nap­pal előbb, december 19-én már teljesítették. Köszönhetjük ezt legkiválóbb brigádjaink, a DISZ, a Sport, a Manger, Árva és eze brigádok lendületes munkájának. Köszönhetjük an­nak is, hogy nagyobb gondot fordítottunk a sztahanovista munkamódszerek elterjesztésére, mint a múltban. Az év utolsó negyedében hat ízben rendez­tünk módszerátadási­ napot. (Wolf Márton főépítésvezető le­veléből.) ★’ A TATAROZÁSI PROGRAMM végrehajtására ez év augusztu­sában versenyre szólítottunk val­­­amennyi tatarozó munkát végző építőipari vállalatot. Versenyki­hívásunkban felajánlottuk, hogy 1953. évi tatarozási program­­munka­t 4 nappal előbb végre­hajtjuk. Adott szavunknak de­cember 22-ére sikerült eleget tennünk. (Osztroluczky Mihály, a 43/1. V. igazgatójának jelen­­tése.) AZ ÉPÜLETBURKOLÓ (11/4.) Vállalat dolgozói december 23-ra bevégezték évi tervüket, így si­került a naptárt 8 nappal meg­­előzniök. De a legkiválóbb dol­gozóink nem napokkal, de évek­­kel előzték már meg az időt. Szánthó Béla parkettás 1957, Simó András burkoló, Szánthó Imre és Sz­ánthó János parkettá­­zók már 1956. évi tervükön dol­­goznak. (Makkai Jenő ÜB-el­­nök jelentése) ★ A 2. SZ. SZERELŐIPARI TRÖSZTHÖZ tartozó vállalatok közül a Budapesti Szerelő Vál­lalat december 23-án, az Általá­nos Szerelő Vállalat december 24-én­ teljesítette 1953. évi ter­vét. (P. Tóth Sándor SZB-el­­nök leveléből.) TRÖSZTÜNK VÁLLALATAI KÖZÜL elsőnek a 25/4. szak­ipari vállalat fejezte be éves ter­vét november 26-án. A terv tel­jesítéséért folytatott lelkes harc legjobbjai a Kovalcsik lakatos, Paipp hegesztő, Szabó bádogos és Színes villanyszerelő brigá­dok voltak. Másodiknak a 25/T. vállalat végezte el évi tervfel­­adatait december 10-én. Egész trösztünk december 24-re fejezte be tervét. (Kende György, a 25. tröszt főmérnökének jelentése.) ★ ★ ■k Újítási tanácsadó szolgálat Szakszervezetünk központjá­nak termelési osztálya az újí­tási mozgalommal kapcsolatos tájékoztató és tanácsadó szol­gálatot vezetett be. A külön­böző munkákra vonatkozó egy­szerű és bonyolultabb újítási javaslatokra vonatkozóan ki­váló szakemberek elmondják véleményüket, arról is tájékoz­tatják a hozzájuk fordulókat, hogy a meglévő dokumentu­mok szerint milyen újításokat használnak, nehogy már meg­oldott problémákkal vívódja­nak az újítók. Egyúttal segít­séget nyújt a tanácsadó szol­gálat abban is, hogy az újítók elképzeléseiket fejleszthessék. Az újításokkal kapcsolatos pa­naszok ügyében is felvilágosí­tást kapnak a szaktársak. A budapesti dolgozók részére minden szerdán d. u. 5—7 óráig, vidékiek részére ugyan­csak minden szerdán d. e. 9— 12 óráig lesz tájékoztató és ta­nácsadó szolgálat. Elvtársak, szaktársak! Újí­tási ügyekben bátran fordulja­tok szakszervezetünk termelési osztályának tanácsadószolgá­latához. /FtIWTFS A GYORSFALAZ­ÁS­ VERSENYRŐL Az ünnep előtti összecsapás győztese: Búza Ferenc December 23-án olyan volt az újpesti MESZHART lakóházépítkezés, mint a nyüzsgő hangyabély. Ha az egymással versenyző négy gyorsfalazó­ brigád nem álláson dolgozik, köny­­nyen elvesztek volna­ a tömegben, — mint „sok bába közt a gyerek". Vájjon mit néztek a kíván­csiskodók, — a minisztérium, szakszervezet, vállalatok küldöttei, filmesek és újságírók? Azár a reggeli óráik­ eseménye alaposan felcsi­gázta az érdeklődők izgalmát. Mi történt? Az építkezés Papp Károly nevű kőművesét még a véletlen szerencse is elkerülte. A meghívott kol­légák, Búza-, Witkovszky- és Szécsi-brigád sor­solással kívánta­k terepet választani a tapasztalat­­csere jellegű gyorsfalazási versenyhez, így tör­tént, hogy a vendéglátó házigazdának (Papp­­brig­ádnak) jutott a legrosszabb terep. Így indult meg az ünnep előtti összecsapás. A verseny komoly látványosság volt mindenki számára. A négy brigád megmozgatta az építke­zés összes munkaerőit. Minden ember a négy brigád anyagellátásával volt lefoglalva. Hat és fél óra alatt 100 köbméter falat épített a négy brigád. A felhasznált tégla öt kilométer hosszú, 2 méter magas, 15-ös falvastagságú kerítés épí­tésére lett volna elegendő . Még sötétedés előtt befejeződött a verseny. Megkezdték a te­ljesítmény kiszámítását. A fal­­vastagságok egyenlőek, 51-esek voltak. A kőmű­vesek egy teregetővel és egy adogatóval dolgoz­tak. Első lett: Búza 260 százalékkal, 23.38 köb­méterrel. Második: Witkovszky 250 százalékkal, 22.44 köbméterrel. Harmadik: Papp 241 száza­lékkal, 21.57 köbméterrel. Negyedik: Szécsi 231 százalékkal, 21.04 köbméterrel. A vendégeken és látogatókon kívül legtöbbet Papp Károly sztahanovista kőműves tanult, aki a vereségbe nem nyugszik bele, annál is inkább, mert Búzánál a teregető és az adogató is nő. Tervbe vette egy olyan brigád megalakítását, amelyben négy kőműves, két teregető és két ado­gató lesz. Tervében az 1954. év legjobb kőmű­vese cím elnyerése is szerepel. Reméljük, ezt el is fogja érni, feltéve, ha Búza elvtárs hagyja majd s ha másik brigád sem szól bele. A versenyzők baráti hangulatban töltötték el az estét és együtt ünnepelték az 1953. év legjobb­­ falazó kőművesét, Búza Ferencet. Sikeres műszaki kiállítást rendezett az FTI Sikeres műszaki kiállítást ren­dezett a Földmérő és Talajvizs­gáló Iroda december 17. és 21. között az UVATERV kultúrter­mében. A kiállítás szükségessé­gének a gondolatai a Gorkij­ban, tartott szovjet talajmecha­nikai alapozási értekezlet érlelte meg. És abból az alkalomból nyílt meg, hogy egy esztendővel azelőtt, december 17-én a Föld­mérő és Talajvizsgáló Iroda kezdeményezésére indult meg az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban” mozgalom. Ak­kor az FTI dolgozói 100 millió Ft megtakarítást vállaltak. A vál­lalás teljesítését, annak mód­szereit és eszközeit bizonyítják és mutatják a kiállítás tablói. Az FTI ezt a kiállítást olyan szükséges, új rendszerű bemu­tatónak is tervezte, mely megis­mertet a tervezéselőkészítés fon­tosságával. Felhívja a figyel­met az épület alap­ozás sokágú tudományára és bátran bemu­tatja a saját és más vállalatok munkájában előforduló hibákat. A­ kiállított fényképek, műsze­rek, grafikonok, szerszámok ar­ról győzik meg a látogatókat, hogy az FTI dolgozói lelkesen és nagy gonddal készültek a kiállításra. De gondoltak arra is, hogy a műszaki kérdések mellett bemutassák a vállalat dolgozóinak mindennapi mun­káját és társadalmi életét is. Több mint 1500 látogató­ — köztük egyetemi tanárok, az Akadémia, tagjai is — tekintette meg a kiállítást. Kár, hogy csak öt napig volt nyitva. A tanulsá­gos és nagy előkészítést igénylő kiállítás érdemes arra, hogy az Építők Rózsa Ferenc Kultúrott­­honában hosszabb időn át még többen megtekinthessék. Kilián József miniszterhelyettes, Futaki Bernát, az FTI igazgató­helyettese és Sztankóczy Imre sztahanovista mérnök a kiállításon. Két nap alatt ZrK 41/4. Vállalat a Diószeghy­­■utca 20—26. számú házak tata­rozási munkáit végzi. A lakások belső helyreállításánál 45 konyha újrakövezése vált szükségessé. Meg kell jegyezni, hogy csupa egy-kétszobás kislakásokról van szó, ahol a családok tartózkodási helye leginkább a konyha. Dol­gozóink megjelentek a lakásos­ban, maguk segítették a bútoro­kat kihordani és derekasan hoz­zákezdtek a munkához, így az ak­kori 7 fokos hidegben nem sokáig kellett a családoknak a jó meleg konyhát nélkülözni. Czudrr Gábor művezető olyan versenyt szervezett, hogy kat nap alatt 43 konyhában a régi, töre­dezett, ócska konyhakű helyett szép, Új, sima mozaikpadlót rak­tak. Párosversenyben Blazsejovszki­­ Bertalan kőműves-brigád és az őket kiszolgáló Botos Zsuzsanna női segédmunkás-brigád 135 szá­zalékos, versenytársuk, Németh József kőműves-brigád és Újvári Viktória női segédmunkás-brigád 187 százalékos teljesítményt ér­tek el. Csíki Józsefné, tudósító, 41. tröszt. LJ SZAKKÖNYVEK Karaf­­ás­h László: Alkalma­zott talajmechanika. Tartalmá­ból: A talajmechanikai alapfo­galmak, talajok osztályozása, helyszíni gyors meghatározási módszerek, síkalapozások, munkagödör víztelenítés, cölöp­alapozások, földmunkák, útépí­tés, támfalak és gépalapozáso­k t­a­l­aj médiáal­ká­j­a. La­bora­tóri­u­m­­ vizsgálatokat csak olyan mér­tékben ismertet, mely elkerülhe­tetlen a mű megértéséhez. A könyv tervező és kivitelezőmér­nökök és technikusok részére készülik (236 lap, kve 40 Ft.) ★1 . SZ.MODITS KÁZMÉ­R • HÉJ SZERKEZETEK STATIKÁJA A könyv az első nagyobb magyar nyelvű kiadvány, amely az eddig igen nehéznek tartott tárgykör megismerését igyekszik megkönnyíteni. A tervezőknek a felsőbb statika elsajátítására vonatkozó igényét azzal kívánja szolgálni, hogy olyan form­áta­n dolgozza fel a héjszerkezetek statikájának fon­tosabb kérdéseit, hogy azt minden mérnök, a matematika és rugal­masságtan elemeinek ismeretével, előtanulmányok nélkül tökéletesen megértse és a gyakorlatban alkal­mazni tudja. ­OOOCOOtmcCOOOOOOOCCOCCTOnrajOOOO^^ ------- g Ipari tanar­ok napja NAGYJELENTŐSÉGŰ ÉVFORDULÓ megünneplésére ké- 8 szülődnek szerte az országban az ipari tanulók. 8 Január második hetében lesz négy éve annak, hogy a­­ minisztertanácsnak az ipari tanulóképzés központi irányításá-­­ ról és ezzel egyidejűleg a szakmunkásképzés több fontos a kérdéséről szóló rendelet«­ megjelentek.­­ E rendeletek értelmében jött lMre a Munk­aerőtartalékok HI- 8 valata; a minisztertanács feadatul tűzte ki, hogy a magyar­­ népgazdaság számára a szükséges munkaerőket ipari ta­­g­nulóképzés útján biztosítsa és a munkaerőtartalékok intéze- t­eibe kzerül városi és falusi fiatalokat a DISZ segítségével­­ nevelje öntudatos, hazájukat forrón szerető, a békéért harcolni­­­ tudó emberekké. E rendeletek egész korszakot zártak le a a magyar szakmunkásképzés tör­ténetében és utat nyitottak az­­ új, modern, szocia­lista ipari tanulóképzésnek. Azt jelentették és jelentik e rendeletek, hogy hazánkban a bányák, a gyárak, építkezések, a mezőgazdaság és a köz­lekedés állandóan növekvő szakmunkaerő-i­gényeit új módon kellett biztosítani. Az jelentették és je­lntik, hogy — miután a mi hazánkban megszűnt az üzemeit kapui előtti felvételre való várakozás, miután nálunk ilyen munkaerőtartalékok nincsenek — meg kellett szervezni az új szakmunkások kép­zését, létre kellett hozni az ipar és mezőgazdaság számára szükséges szakmunkásokat biztosító ipari tanu­lóintézet­eket. Az ipari tanulóképzés nagyfontosságú népgazdasági és poli­tikai feladat lett.. E rendele­tek nyomán indult el hazánkban az ipari tanulki­képzés azon az úton, amelyet mint egyedüli helyes utat meg­mutatott a Szovjetunió — a szocialista nagyüzemi ipari ta­nulóképzés útján — és azóta sokezer fiatal szakmunkást adó­­ már népgazdaságunknak. A PÁRT ÉS A KORMÁNY állandóan figyelemmel kí­séri az ipari tanulók sorsát. Ennek jeleit a tanulók lépten­­nyomon tapasztalják. Rövidebb lett a tanulóidő. A „segéd" és a „tanonc” elnevezés he­yett az őket megillető, a dolgo­zók megbecsülését kifejező elnevezést kapták. Az oktatási idő, a tanulók bérezésének rendezése, az egyenruha, a tan-­­­szerellátás, az állami ellátás kiszélesítése és legújabban a 1­6­­ napos téli fizetett szabadság, stb., stb. mind azt jelentik, hogy a mi hazánkban az ipari tanulók a társadalom fontos és megbecsült tagjai, hogy a párt és a kormány az ipari ta­nulóik szakmai képzésének, anyagi, kulturális és egészségügyi­­ ellátottságuk színvonalának emelése érdekében minden tá­­­­mogatást megad. Nagyjelentőségű évfordulóhoz érkezik el tehát az ipari­­ Tanulóképzés január 8-án. Ezért rendezik meg a tanulóintéz t­z­etekben az ipari tanulók, a DISZ és a felnőtt dolgozók 1954.­­ évtől kezdődően minden évben, január 8-án, vagy ehhez leg- s­közelebbi vasárnapokon az ipari tanulók napját. E napon az ipari tanulók felé fordul dolgozó népünk­­ figyelme. Az intézetekben rendezett ünnepségeken részt vesz-­­ nek a párt, a DISZ és a tömeg­szervezetek képviselői, az­­ ipari tanulók szülei, az üzemek élenjáró dolgozói, a már a szakmunkásvizsgát tett volt ipari tanulók. Kultúrműsorokkal,­­ sportversenyekkel teszik emlékezetessé ezt a napot.­­ Az ipari tanulók napja nagyjelentőségű azért is, mert a­­ tanulóintézetek szép hagyományainak ápolását, továbbfejlesz-­­ tését jelenti. AZ IPARI TANULÓK SZÁMÁRA azt jelentse ez a nap,­­ hogy népünk áldozatkészségét, szere­t gondoskodását azzal­­ hálálják meg, hogy minél tökéletesebben igyekezzenek meg-­­ tanulni szakmájukat, igyekezzenek elsajátítani az új technikát­­ és fiatalos lendületükkel, alkotó kezdeményezéseikkel hozzá-­­ segítik népünket a szocializmust építő, nagy feladatok meg-­­ valósításához. Harcol­hann­k az ipari tanulók lelkesen a tanu­lóintézetek-­­ ben elérhető legnagyobb kitüntetésekért, a minisztertanács és­­ a DISZ központi vezetősége Vörös Vándor zászlajánk elnyeré-­­­séért. Legyenek példamutatók, fegyelmezettek, érezzék azt,­­ hogy bárhol megfordulnak, dolgozó népünk büszkeséggel­­ tekint rájuk, mint a jövő nagy feladatainak váromá­nyosaira. Az ipari tanulók napja a tanulók oktatását, nevelését végző mesterek, nevelők és tanárok számára jelentse azt,­­ hogy úgy oktassák, neveljék a jövő szakmunkásait, hogy azok­­ becsülettel helyt tudjanak állni a rájuk váró nagy feladatok-­­­ban, a tanulókból művelt, hazájukat szerető, a békéért har­­­­colló emberek váljanak. Marschalkó Gusztáv, az MTH kulturális tömegnevelési igazgatóság f­őosztál­yvezető­je »CXXJCCICOOOOGOOGOOOOOOOCOOOCJOOOOOOCXXXXXXXJOCJCÍOOOOOOCXXJOOCJOOOOOOOOCOOCJOOOOCCJCOOOO $ EMLÉKEZZ A HARCOS MÚLTRA! ITT A TÉL (Megjelent az Építőmunkás 1927. januári szám­á­ban) Fehér lepel borítja a földet. A zúzmara káprázatosan csil­log, mintha csak apró csillagok fénylenének. A meleg otthon­nal bírók, a jóllakottak élvezik a tél kellemetességeit. A dol­gozó szegények és ezek között elsősorban az építőmunkások, a tél romantikájából nem érez­nek semmit. Az építőmunkás­ra nézve a tél csak keserűsé­get, szenvedést jelent. Meg­döbben az ember, ha látja, miként néz ki ősember mód­jára odújából az építőmunkás. Meggörbült nyakkal, bozonto­san kémleli az időt. És ha be­megy egy ilyen építőmunkás­­lakásba az ember, azon gon­dolkozik, ne forduljon-e visz­­sza, mert oly nehéz penész- és ételszag üti meg, hogy levegő után kapkod. A konyha kam­rához hasonlít, a szoba vala­mivel tágasabb és itt van a sparherd is a szögletben. Egy kis tűz pislákol benne és ez­zel a melegítéssel nyirkossá válik benn a levegő. Az asszony beesett mellel áll az ágy előtt, beteg gyermekét ta­kargatja. A nyomor­­nagy le­het, a bútorok és falak nedve­sek és a főtt krumpli meg a bab szaga ott terjeng a levegő­ben. Az ablakok rosszak és szalmavánkossal béleltek, hogy a szél áramlását megakadá­lyozzák, azonban a szél így is keresztülfütyül rajta. És most kérdezzük a lakás tulajdono­sát, az építőmunkást, mióta nem dolgozik. És a válasz az, hogy már kora ősszel abba­hagyta a munkát, egy nagy pa­lotát építettek egy nagy úr­nak. És mond, szaktárs, mi volt a fizetésetek? Egy forint nyolc­van krajcár napszám! (Még mindig a régi alapon számí­totta ki magának a keresetét.) És tovább kérdezzük: Hát nap­számba dolgoztatok? Igen, napszámba. És mondd, szak­társ, azon a palotán dolgoztak szervezett munkások? Hallga­tás volt a felelet és ebből meg­értettem, hogy nem és elkezd­tem beszélni, hogy látod, szak­társ, egész életeden át más­nak dolgoztál, palotát, templo­mokat és kastélyokat alkottál, te meg nyirkos odúban tenge­ted az életed. Nem fáj a szí­ved a feleségedért, gyerme­kedért, hogy ilyen odúban kell laknod? Te megelégszel azzal, ami van, amikor mindig be­csülettel dolgoztál? A szaktárs nem szól sem­mit, a földet nézi, úgy látszik, megértette, miről van szó. A csendet az asszony töri meg. Igaza van kérem, mondtam én már sokszor, hogy milyen em­ber vagy te, nem mersz a be­csületes munkások közé men­ni, pedig hányszor mondtam, • hogy tégy te is valamit a mun­kásokért, de mindig csak a vállát vonogatja, vagy az mondja, hogy hallgass, a fent egyen meg. Pedig úgy-e ké­­ rém, ha ő is segítene valamit­ maguknak, mégis csak jobb helyzet volna? Fölfortyan ám erre a szaktárs és rárival az asszonyra. Ugyan ne jártasd a szádat mindig, ha meghalsz, a nyelvedet külön kell agyon­csapni, mert mindig pörög. Az asszony sem hagyja magát és visszaszól. De te se beszélj ám, mert nem vagy ember, ne­kem kell szakadásig dolgoz­nom, nézze uram, egész csont­váz vagyok! Meg aztán itt a tél a nyakunkon, se tüzelő, se liszt, nincs más, csak krumpli, meg bab. Látod, szaktárs, igaza van feleségednek, a nincstelenek érdekéért nem harcolhatnak a hatalmasok, mert akkor ön­maguk ellen harcolnának. A munkások sorsa nem a vállal­kozók kezében, hanem a szer­vezettségben és öntudatosság­ban van. Mi nem alamizsnát kérünk, hanem becsületes megélhetést, mert csak így ér­hetjük el, hogy emberszámba vegyenek. A szaktárs végre megszólalt: Megértettem szak­társ, kezdek világosabban lát­ni és fogadom, hogy a jövő­ben köztetek leszek! Elbúcsúztam, kiléptem az ajtón, hideg szél fütyül, kala­­nom szememre vágom és sie­­haza, hogy belül kerülhes­­de nyugodt önérzettel, a­z egy harcossal ismét sza­porodott táborunk. Székesfehérvár, 1927. jan.

Next

/
Thumbnails
Contents