Építők Lapja, 1956 (54. évfolyam, 1-43. szám)

1956-01-02 / 1. szám

2 26 áldozat... Tragikus szerencsétlenség történt a nyugat-németorszá­gi Frankfurt-am-Main váro­sában. Mint erről a német lapok hírt adnak, hatalmas robbanás után egy két hó­nappal ezelőtt épült négy­emeletes, új lakóház össze­omlott és maga alá temette a ház lakóit. A vizsgálatok megállapították, hogy 26 em­ber vesztette életét. A holtak között találták meg a ház tervezőmérnökét is. A rendőrség megállapítása szerint világítógáz robbaná­sától omlott össze a négy­­emletes ház. A rendőrség ál­lításával szemben a Berliner Zeitung című német lap an­nak a véleményének ad han­got, hogy az összeomlás oka az építész munkaadók profit­éhségében rejlik, akik az új házak építésénél figyelmen kívül hagyják a szükséges biztonsági intézkedéseket. A lapnak ezt a véleményét az is igazolja, hogy a frank­furti ház beomlása előtt rö­vid idővel több nyugat-német városban hasonló módon om­lottak össze házak. «oc>x^ooooocxxx)űooooo<x)t»ociooo«>oocoooo „Ballag már a vén diák"... Régi szép diákhagyományt elevenítettek fel az Építőipari Műszaki Ecetemen. Évek óta most először tartottak balla­gást a végző kilencedik fél­éves diákok s búcsúztak ünne­pélyesen az Alma Matertől. Egymásba fonódnak a karok és párosával, szép rendben, az alsóbb évfolyamúak sorfala között ballagnak az ötödéves építészmérnök, és mérnökhall­gatók, számszerint hétszázan. Sötét, ünnepi ruhájukon vilá­goskék szalagocska, rajta aranybetűkkel, két évszám: 1951—1956. Felcsendül a hagyományos szép diákének, s megfé-'V'-«'»­­dik a professzorok és a diákok szeme Cholnoky rektor Gábor László építészkari és Vásárhe­lyi Boldizsár mérnökkari dé­kán társaságában fogadja a búcsúzókat, majd az ifjúság élén a feldíszített aulába vo­nulnak, ahol ott vannak már az egyetem professzorai. Kos- Guth-díjas tudósok, a párt, a különböző minisztériumk, a szakszervezet, a DISZ küldöt­tei, hogy ők is köszöntsék az új mérnököket. Kecskés Sándor a végzett mérnökhallgatók köszönetét tolmácsolta a professzoroknak, a szülőknek és a kormányzat­nak. ígéretet tett, hogy jó munkával méltók lesznek az Alma Mater nevéhez, szelle­méhez. ________ Megkezdték a nagyjavításokat A Selypi Cementgyár dolgo­zói egész évi kiváló munkájuk után most hozzákezdtek a téli nagyjavításokhoz, a gépek és egyéb berendezések korszerű­sítéséhez. A gyár korszerűsíté­sére és a szállítóberendezések átalakítására három és fél millió forintot fordít az állam. ÉPÍTŐK LAPJA Ébren tartják bennük a lelkesedést... Téli tanulószünet csendje honol a Hunor utcai tanépít­kezésen. Néhány napja még csillogószemű fiatalok vidám lelkesedéssel építették sok, la­kásra váró dolgozó majdani boldog otthonát. Ha összeha­sonlítjuk ezt az építkezést más tanépítkezéssel, az MTH 35-ös intézetének munkahelyén nem a tanépítkezéseken általában megszokott kép fogad: téglákat unottan rakosgató, legtöbbször azonban játszadozó gyerekek csoportja. Nem, ez az építke­zés díszére válna akármelyik idős munkásokból álló minta­építkezésnek is. Fiatalok — akiknek átlagos életkoruk a köztük lévő néhány idősebb szakmunkás életkorával sem éri el a 20 esztendőt — tették mintaszerűvé ezt az építkezést. Természetesen a fiatalos lel­kesedés egymagában még nem lenne elegendő. Az okta­tók helyes pedagógiai módsze­reire is szükség van, amivel ezt a lelkesedést ébren tudják tartani. A fiatalok munkaked­ve szalmalángként lobban fel és ha már elvesztette érdekes­ségét a számára, éppoly hamar le is rohad. Nem kis munka várt itt az oktatókra, hiszen 60, az ország különböző részéből származó fiút kellett a szakma szeretetére nevelni alig 6 hó­nap alatt. Újszerűvé, érdekessé kellett tenni a munkát, hogy érdeklő­désük pillanatra se lankadjon. Gépeket hoztak az építkezésre. A gép mindig különös vonzó­erőt gyakorol a mai fiatalokra. Már ebben a korban megsze­retik, megtanulnak bánni ve­le, hogy egész életükre hűsé­ges segítőtársat találjanak benne. Mindent, a régi építkezése­ken megszokott eszközt mel­lőztek. Nincsenek kézi felvo­nók, meredek állványok — de van központi habarcskészítő­­telep, ahonnan kompresszor segítségével nyomják a kívánt helyre a habarcsot. Az épület mellett hatalmas daru emeli az előregyártott elemeket a helyükre. Az új munkaeszkö­zök mellett az új munkamód­szereket sem hanyagolják el, hiszen itt szakaszos építkezés folyik: az egyik háznak most ássák az alapjait, a másiknak a falait építik, illetve a pane­leket helyezik el, a harmadik­ra a tetőszerkezetet készítik. Minden csodálatosan újszerű, ami megragadja a fiatalok csa­pongó fantáziáját s nem en­gedi egy pillanatra sem unat­kozni őket. Még a téglagyár is gondoskodik egy kis változa­tosságról, mert nem a szoká­sos módon, ömlesztve küldi a téglát, hanem vasketrecekben úgynevezett konténerekben. Ezzel nemcsak új, hasznosabb módszerekkel ismertetik meg a tanulókat, hanem az ömlesz­­téssel együtt­ járó nagy selejt­százalékot is megszüntetik. Azzal a tudattal búcsúzunk az építkezéstől, hogy mind az oktatók, mind pedig a tanulók eredményes, jó munkát végez­tek, s tudásuknak, szorgalmuk­nak legjavát építették ezekbe az épületekbe. A téli reggel sűrű köde pu­ha vattaként öleli át az égnek emelkedő falakat, mintha jó anyaként vigyázna lányai és fiai fáradságos munkáiéra ... Kovács Kálmán KÉLINGER PÁL A János-kórházban 1937. ** január 1-én halt meg. Az előző napokban a felesé­ge faggatta az osztályos orvost, legyen őszinte. Az orvos, pol­gár a javából, haragosan rán­colta a homlokát. ..Hát vegye tudomásul, férjének egyetlen íze sincs ott, ahol lenni kelle­ne, minden porcikáját elverték a helyéről. — Mérgesen tette hozzá: — önmagával és a csa­ládjával kellett volna törődnie, nem politikával!“ De Kélinger Pálnak, az épí­tőmunkás fiatalság „Pali bá­csijának“ a politika, a mozga­lom mindennél előbbre való volt. Szerette ő a családját, ka­maszodó fiát és eladósorba serdült lányát. Azonban szeret­te a nagyobb családot, az el­nyomottak, a kizsákmányoltak, a szenvedő emberek millióit is. Már gyermekkorában izzó gyűlölettel viseltetett a fenn­álló rendszerrel szemben. Lát­ta maga körül a zsellérembe­rek szűkös, kucorgó életét. Látta béres­ apjának megalázó, érti benneten sorsát. Aztán a magáét! Amikor Szeghalomról, szülőföldjéről tovavándorolt családjával, s Füzesgyarmaton a Wenckheim báró uradalmá­ban kötött ki, hamarosan be­teg lett a gyermeke. Diftériá­­ba esett. Frank Ferenc tiszttar­tóhoz fordult, hogy orvosért mehessen. A tiszttartót semmi könyörgés nem hatotta meg: „Aratás van, nincs idő most ilyesmire ..Ilyen körülmé­nyek között indult az első vi­lágháborúba­n hazát védeni. Ennek a hazának azonban az urak, a gazdagok élvezték min­den kincsét, javát. Érthető, ha Kélinger 1917-ben, az orosz forradalom kitörése alkalmával — röviddel fogságbaesése után — az elsők között csatlakozott a bolsevikokhoz. Részt kért a forradalomért vívott fegyveres küzdelemből.­­Tudta, hogy nemcsak az orosz proletárok felsza­badításáért folyik ez a harc, tüze átcsap majd az országok határain is. Gyakran felmerült benne, vajo odahaza vannak-e magvetők? S ha igen, elegen vannak-e? 1918-ban jött haza, segíteni. Akkor már Rákosi elvtárs és társai megalakítot­ták a Kommunisták Magyar­országi Pártját, s megkezdték történelmünkben új lapot nyitó dicső harcukat. Azonnal belé­pett a pártba. Akkor már kita­nulta az állványozó mestersé­get. S a fiatal építőmunkás csakhamar megnyerte az elv­társak bizalmát. Ennek a bizalomnak vol az eredménye, hogy amikor a pro­letárforradalom hazánkban ki­tört, és megalakult az első magyar Tanácsköztársaság, Kélingert Debrecenben direk­tóriumi taggá választották. De a Tanácsköztársaság bukása után nem volt könnyű visel­ni annak következményeit. Horthy pribékjei Kélingert fele­ségével együtt letartóztatták Az asszonyt hat hónap múlva engedték ki, őt magát hetekig kínozták, gyötörték, végül bí­róság elé állították. A debrece­ni bíróság a proletárdiktatúra alatt kifejtett ténykedéséért három évi börtönre­­'élte. Aki a népet igazán szeret-é s gyűlöli az elnyomást, annak kedvét a további harctól a bör­tön sem szegheti. Kiszabadulása­ után Pestre költözött. Csakhamar bekap­csolódott az illegális kommu­nista párt munkájába. Részt vett a Magyarországi Szocia­lista Munkáspárt (MSZMP) megszervezésében. Igazán ko­moly szerepet azonban az épí­tőmunkás szakszervezeti ellen­zéki mozgalomban töltött be. Döntő szerepe volt például az „Új Építőmunkás“ című ellen­zéki lap megjelentetésében, az 1933-as, 1935-ös hatalmas épí­tőmunkás sztrájkok megszer­vezésében. A­mikor a harmincas évek elején a MÉMOSZ bü­rokratái kizárták a szövetség­ből, a szakszervezet bejáratá­val szemben, egy kis ligeti tér­ség, a Marx-platz vált tartóz­kodási helyévé. Ide jött nap mint nap, itt gyűltek köré a ,,gyerekek“, itt beszélték meg a legfontosabb mozgalmi kér­déseket. Természetesen mindez nem ment simán. Többször tartóz­tatták le, helyezték rendőri fel­ügyelet alá, cipelték börtönbe, toloncházba­­ kínozták verés­sel is gyakran. A hatalom, melynek létére tört, melynek megdöntésére agitálta, szervez­te az elnyomottakat, nem volt kíméletes vele szemben. Ugyanúgy, mint odahaza­, a parasztság körében. Pesten is rögtön megnyerte munkástár­sai bizalmát. Mindenki meg­kedvelte arca nyugodt derűjét, közvetlenségét, bölcs tanácsait. Mi, idősebbek, egyéni ügyünk­kel, bajunkkal is gyakran megkerestük. Jellemzésül erre a szeretetre, hadd említem meg, hogy amikor a verések és börtönélet következtében szerzett tüdőbaja elhatalmaso­dott rajta, a szaktársak, ösz­­szeadogatva a pénzt, többször elküldték vidékre­­ gyógyul­ni. De két-három nap után mindig visszatért. Csak ott érezte jól magát, a Marx-plat­­zon, az építőmunkások között! Tizenkilenc éve halt meg Ké­linger Pál. De emléke ma is itt él közöttünk. Harcos élete pél­daként lebeg előttünk és erősít bennünket a szocializmus épí­tésében. Mert ez volt álmai­nak is az álma, de eljövetelét már nem érhette meg körünk­ben ... PALOTÁS IMRE Egy cementgyári képzőművészeti körben Minden embernek van vala­mi szenvedélye. Az egyik sak­kozik, a másik bélyeget gyűjt, a harmadik él-hal a horgá­szásért. Vécsei Kálmán, a He­­jőcsabai Cement- és Mészmű­vek dekorációsa rajzolgatni, festegetni szeret, s minden szabadidejét ezzel tölti. Két éve társai is akadnak a gyár­ban. A közös szenvedély ösz­szehozta Bukovenszki László lakatossal, Rácz Károly bérel­számolóval, Ráksi Miklós ke­reskedelmi osztályvezetővel s csatlakozott hozzájuk Szikra Pál, a gyári dolgozók gyerme­keinek szobrászkodó tanítója. Megalapították a gyár képző­­művészeti körét s minden tá­mogatás nélkül dolgozgattak­­ esténként Vécsei Kálmán mű-­­ teremnek kinevezett kis mű­helyében. Azt vallották, elő­ször megmutatják, mit tudnak, s csak azután kérik majd a gyár vezetőinek támogatását. Első kiállításuk, melyet gra­fikai művekből rendeztek, azt eredményezte, hogy a gyár igazgatója és üzemi bizottsága elhatározta: évi ezer forinttal támogatja a tehetséges kis kol­lektívát. Megvették részükre a Bar­­csai-féle művészeti anatómia című szakkönyvet, megígérték nekik, hogy a gyár asztalosai­val rámát készíttetnek festmé­nyeikhez. A kis kollektíva nagy lelke­sedéssel látott munkához. Alakrajz, fej- és tájkép-tanul­mányokat folytattak s időn­ként művészettörténeti és esz­tétikai vitadélutánt tartottak. Augusztusban újabb kiállítá­son mutatták be egész nyári szorgalmas munkájuk termé­sét. Negyvenkilenc kép — többnyire olajfestmény — és Szikra Pál öt szobrászati mun­kája várta a gyár dolgozóit a tanácsteremben. Az érdeklő­dés felülmúlta minden vára­kozásukat. Majdnem ezren ■nézték meg kiállított művei­ket s a gyár dolgozói nem fu­karkodtak a dicsérettel, de a bírálattal sem. Különösen azok a képek tet­szettek, amelyek a környék­beli tájat, vagy a gyárat áb­rázolták, illetve, amelyekről tudták, hogy munkatársaik ül­tek modellt hozzá. Ugyanis a 73 éves Rádai bácsi, Gecsei bá­csi, Török Andor kőműves, Kiss Margit s még jónéhá­­nyan a gyár dolgozói közül szívesen segítettek a festőknek és munka után modellt ültek készülő festményeikhez. Kecs­kés János laboráns például egész éjszakai munka után ült modellt Vécsei Kálmánnak, hogy a gyári DISZ szervezet részére készülő olajfestményét időre befejezhesse. Ez is azt bizonyítja, hogy munkájuk nem volt hiábavaló. Sikerült felkelteniük a mun­kások érdeklődését a képző­művészet iránt. Olyannyira, hogy többen — mint például Farkas Iván marós, Mlakár Rezső párttitkár és Csirmaz Károly művezető is — jelent­keztek a kör tagjai sorába. Bizonyos, hogy akad még több tehetséges ember a gyár mun­kásai között s előbb-utóbb ezek is csatlakoznak a körhöz. S mind többen és többen ter­jesztik majd a szocialista kul­túrát a gyár munkásai között. L. O. JANUÁR 5-ÉN délután 5 órakor az Ipartervben (V., Deák Ferenc utca 10.) Székely Bertalan művészetéről tart előadást Telepi Katalin művé­szettörténész. A Hatodik Békekölcsön túljegy­zéséből tavasszal 126 lakás épí­tését kezdik meg Győrött, a Kí­gyó utcában. Az építkezés terveit már úgy készítették el, hogy ké­sőbb még 114 lakással bővíthes­sék az új lakótelepet. Elgondolkoztató adatok... OLASZORSZÁG: Olaszországban az évi átlagos cu­korfogyasztás személyenként 13,20 kg. A cukorfogyasztás ilyen alacsony volta ellenére a nagy cukormonopóliumok profitja állandóan emelkedik. 1949-ben, a hivatalosan be­vallott profit 20 milliárd 252 millió líra volt, 1952-ben pedig 33 milliárd 750 millióra rúgott, annak ellenére, hogy a gépi berendezések kapacitásának 33 százalékát nem használták ki. Egy kg cukor ára 260 líra, ebből 45 líra a gyáros profitja... SPANYOLORSZÁG: Granada városában számtalan barlanglakás van. Amikor az eső esik, a barlanglakások „mennyezetéről” patakokban folyik a víz. A „padló” pedig egyetlen sártenger. Az esőzések következtében számtalan esetben be­omlik a föld és ilyenkor a lakók közül sokan megsebe­sülnek, illetve elpusztulnak. 1950. január 8. Keresd a baleset forrását! Az Építők lapja munk­avi­delmi őrjárata Szaktársak! Többször közlünk ezentúl olyan rajzot, amely baleseti forrásra hívja fel a figyelmeteket. Nézzetek szét mun­kahelyeteken! Ha ilyen baleseti forrást fedeztek fel, jelentsé­tek az építésvezetőnek, vagy munkavezetőnek, hogy szüntesse meg. Aztán a rajzot vágjátok ki a lapból. Ragasszátok fel egy levelezőlapra. Igazoltassátok az építésvezetővel és az üzemi bizottság munkavédelmi felelősével, vagy a munkave­zetővel és a bizalmival, hogy a felfedezett baleseti veszélyt elhárítottátok. A levelezőlapot küldjétek be az Építők Lapja szerkesztőségébe (Bp., VI., Sztálin tér 16.) Beküldési határidő: január 9. Az őrjáraton sikerrel rész­vevő szaktársak között ezen a héten egy töltőtollat, József Attila összes verseit és egy 1056-os zsebnaptárt sorsolunk ki. ----------------- -------------------­ Egy népszerű válla­lati híradóról Háromnegyed év telt el az­óta, hogy első ízben jelent meg a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat híradója. Nem nagy idő, mégis elegen­dő volt ahhoz, hogy a munká­sok és műszaki vezetők meg­szeressék a havonként meg­jelenő vállalati újságot, ami merőben különbözik az általá­ban megjelentetett „termelési híradóktól". Ugyanis nemcsak a vállalat termelési kérdései­vel foglalkozik, hanem magá­ban foglalja a szakszervezeti életnek azokat az eseményeit is, amelyek érdeklik az em­bereket. Nem feledkezik meg a rendeletek, határozatok, sőt a fegyelemsértők neveinek közléséről sem. Népszerű része a „sarokba állítjuk” rovat. Ebben a leg­érdekesebb és legkirívóbb fe­gyelmezetlenségeket gúnyolja. Nagy érdeklődéssel várják a dolgozók a híradót azért is, mert­ az üzemi bizottság ha­vonként közli, hogy kik érték el a sztahanovista szintet, így 40—50 kilométer távol­ságban is értesülnek egymás teljesí­tményeiről az emberek. Közli a segélyezéseket és azt is, hogy kik voltak üdül­ni, milyen fontos teendőik vannak a bizalmiaknak és így tovább. Tehát változatos és sokrétű a híradó. Külön elismerésre méltó, hogy a témaválasztás­nál meghallgatják és megva­lósítják a dolgozók javas­latait. A jövőben — éppen az ő javaslatuk nyomán — azt is közlik a sztahanovisták ered­ményei mellett, ki hány eset­ben teljesítette már a feltéte­leket, így lehetőség nyílik arra, hogy a munkások széles körben ellenőrizzék a kitün­tetések adományozását. Szin­tén a munkásjavaslatok alap­ján kerül a híradóba azoknak a brigádoknak a neve, akik főépítésvezetőségenként a leg­jobb, illetve a leggyengébb teljesítményeket érték el. „A munkások javaslatainak a megvalósításával akarjuk biztosítani — mondotta Sza­káll elvtárs, az üzemi bizott­ság elnöke —, hogy híradónk érdekes legyen, jobb munká­ra serkentsen.“ Hogyan védekezzünk a fagyás ellen? A fagyásról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a fagyda­ganat kiváltásához tulajdon­képpen fagyra nincs is szük­ség. Két tényező váltja ki: alacsony hőmérséklet (fagy­pont felett 5—10 fok C) azon­kívül bizonyos hajlam, amely­nek alapja a rossz vérkeringés, az erek szűkülete. Ilyen eset­ben keletkeznek az első őszi hidegek beállta után a fagyá­sok. Elsősorban a kézen, lá­bon, orron, fülön, egyszóval a hidegnek fokozottabb írérték­­ben kitett és természetüknél fogva rosszabb vérellátású he­lyeken. Megfelelő rendszabályokkal ezeket a kellemetlenségeket csökkenthetjük, sőt sok eset­ben meg is szüntethetjük. El­sősorban azzal, hogy a fagyás­­ra hajlamos te­strészek vér­keringését kellő mértékben biztosítsuk. Ezt úgy érjük el, hogy a hő és a lehetőség sze­rint a legmelegebb lábbelit, il­letve kesztyűt viseljük. Leg­célszerűbb a gyapjúholmi, de még fontosabb, hogy a ruha semmiképp ne szorítsa el a végtagok vérkeringését. Igen jó szolgálatot tesz a fagydaganatok megelőzésére az értorna és a masszázs. Az értorna forró és hideg fürdők váltogatásából áll. Jótékony hatását fokozhatjuk a fürdők után olyan masszázzsal, hogy a végtagot az ujjaktól kezdve fölfelé masszírozzuk. A fagydaganat megelőzésé­re és gyógyítására igen ered­ményes a D-vitamin és az ibo­lyántúli (kvarcfény) sugárral való kezelés. A különféle ke­­nőc­sös és ecsetelő kezelésnek lényege: a vérkeringést ser­kentő szereknek (jód­ichtyol, Derubalzsam, kámfor stb.) a bőrbe való bedörzsölése és a bőr védelmének fokozása meg­felelő zsírozással. --------------------­ AZ ÚJLAKI TÉGLAGYÁR de­cember 21-én déli 12 órakor tél­iesítette éves tervét, 7 nappal előbb a kitűzött határidőnél. Az égetett cserépből terven felül az év hátramaradó részében egy­millió darabot kívánnak gyárta­ni.

Next