Építők Lapja, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
1 FEJLETTEBB TECHNIKÁVAL: Közművezetékek vasúti pályatest alatti átvezetése vasbeton védőcsövek átfúrásával Vízvezetékek, gőzvezetékek stb. építése során gyakran fordul elő, hogy a vezetékkel vasúti pályatestet, utat, patakot kell keresztezni. Ez a múltban nyílt munkaárokkal, a vasúti pályatest, ill. az útburkolat felbontásával történt. Különösen kényes feladatot jelentett ez vasúti pályatestek esetében, ahol provizóriumot kellett építeni. A tekintélyes építési költségen felül ezen a szakaszon hosszú hetekig csak lassú menettel közlekedhettek a vonatok, tehát a vasúti üzemben is jelentős kiesés és többletköltség jelentkezett. Az elmúlt esztendők nagyszabású közműépítkezései során a technika rohamos fejlődésével ezen a téren szinte forradalmi változások következtek be. Az ÉM Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalat dolgozói a vezetékek védőcsövét hegesztett acéllemezből készítették és ezt a csövet átnyomták, átfúrták a töltésen. Ezzel lényegesen meggyorsult biztonságosabbá vált a munka és az építési költség mintegy a felére csökkent. A feladatok azonban egyre nőttek. A győri és budapesti főnyomóvezetékek, a Fiastyúk utca lakótelep távfűtővezetékének építése során már egész pályaudvarok keresztezésére került sor. A vállalat vízvezetéképítési részlegének főépítésvezetője, Wirthmann Sándor ekkor elhatározta, hogy acéllemez védőcső helyett előgyártott vasbetoncsővel fogja az átfúrást végrehajtatni. A szükséges statikai számítások elvégzése és a kiviteli technológia elkészítése után került sor első alkalmazására. A Vizafogó-pályaudvar alatt 30 fm hosszú szakaszon mintegy 10 munkanap alatt sikeresen átnyomták a csövet. Az első kísérlet tapasztalatait a további munkáknál mér nagyszerűen lehetett hasznosítani. Az átnyomás műveletének előkészítéséhez tartozó fontos feladat a munkagödör megfelelő kialakítása. Itt a rendkívül gondos zártsorú keretes dúcolás elkészítése után kell elhelyezni az átnyomóberendezést. Ennek irányba állítása és lealapozása igen pontos munkát igényel, hiszen ez fogja döntően megszabni az átnyomandó csövek útját. Az említett munkáknál hidraulikus prést alkalmaztunk, azonban természetesen másfajta olaj- vagy víznyomásos prés, all. emelőberendezést is felhasználható. A munkagödörnek a vasút felőli homlokfalán a vasszád-lemezbe egy 125 cm átmérőjű nyílás van vágva a vasbetoncső részére. A kb. 1,5 t súlyú, 1,50 m hosszú csövek leeresztése és iránybaállítása egy a helyszínen összeállított egyszerű kis futódaru segítségével történik. Az első cső egy acéllemezből készített vágóélet kap, mely 60 cm-re nyúlik előre. Meg kell jegyeznünk, hogy a vasvágóél igen szellemes módon körben állítható csavarokkal van ellátva. Ezek meghúzásával menetközben kis határok között szabályozható az átfúrás iránya, tehát a talajviszonyok következtében előálló esetleges oldal, vagy függőleges irányú eltérések még időben kiküszöbölhetők. A csövek minden horony nélkül, tompa illesztéssel csatlakoznak egymáshoz. A két csővég közé egy bitumennel átitatott, kb. 2 cm vastag fagyűrű kerül, a betonfelületek egyenetlenségéből származó csúcsfeszültségek kiküszöbölésére. Az átnyomás befejezése után a csatlakozási hézagok a fagyűrűknél 1,5— 2 cm-es mélységben belülről cementhabarcsal kiöntendők. A rendelkezésre állott prés lökethosszának megfelelően egy-egy cső benyomása általában 3 részletben történt. Tehát 50—60 cm benyomás után a prést visszahúzták és a vágóér védelme alatt kitermelt föld kiszállítása a csőben elhelyezett vezetősínen mozgatható kis csillével történt. Milyen megtakarítás jelentkezik a vasbetoncsöves eljárásnál? A vizafogói és rákosrendezői pályaudvarok alatti átvezetésnél 332 000 Ft megtakarítást mutattak ki. A győri pályaudvar és a Kerepesi út alatti fúrásnál jelentkező megtakarítás is közel 200 000 forintot fog kitenni. Néhány érdekes adat még: 1 fm vasbetoncső átfúrásának önköltsége kb. 1.100 Ft, a megtakarítás a régebbi eljárásokkal szemben, fm-ként kb. 2280 Ft. Ebből pusztán az acéllemezcső és a vb. cső nyersanyagára közötti különbözet fm-enként 1070 Ft. Nem számítottuk bele a megtakarításba az építési időtartam megrövidülése miatti regie-ben mutatkozó megtakarítást, ami szintén jelentős. Legutolsó munkánknál már naplónként 6—7 m-t tudtunk átnyomni. Ez tehát azt jelenti, hogy pl. egy 40 fm hosszú szakasz átfúrása a munkagödör elkészítésével együtt gyakorlatilag 8 nap alatt elvégezhető! A vasbetoncsöves átnyomás népgazdasági jelentősége egyszerűségénél és olcsóságánál fogva igen jelentős. Célunk az, hogy az eljárás további tökéletesítésével az építkezéseket olcsóbbá és korszerűbbé tegyük. Valló Sándor EPOITOK LAPJA Ház — levegőből Levegőházat mutattak be a New York-i nemzetközi házépítési kiállításon. A ház kettős falai nylonszerű anyagból készültek, amelyek szilárdságát a kettős réteg közötti légnyomás adja. A „levegőház“ anyaga igen ellenálló, lökés- és tűzbiztos, visszatükrözi a napfényt, vízhatlan és úgyszólván minden sav marásának ellenáll. Rövidesen megkezdik szériagyártását. laaaaapaaaaBaaaaaaaBBaaaaaaaaBaBaaaaaBaaaBaaaiVaaaaaaaaaaaaaaaaaiiaBaai Teát, vagy kávét iszol otthon a Közben gyönyörködve nézed a szép művű csészét és az oldalát díszítő tarka vadvirágokat, melyek olyan élethűek, hogy szinte illatukat is érzed. Vajon, hol készült ez a csésze, milyen mester keze festette rá ezeket a szép virágokat, ötlik fel benned? Hiába nézed azonban meg a csésze alját díszítő kis fenyőfát, a Hollóházi Porcelángyár vízjelét, nem leszel sokkal okosabb tőle. Eddig nem sokat hallottál sem a gyárról, sem gyártmányairól. Pedig most, június 23-én ünnepelte fennállásának 120. éves évfordulóját, mely a magyar gyáripar történetének is kimagasló ünnepe. S ha már így felcsigáztuk kíváncsiságodat kedves olvasó, idő, hogy elmondjuk, amit Hollóházáról, illetve gyáráról tudunk. A Gömör-Szepesi Érchegység ölében kicsiny hegyi falu húzódik meg kétsornyi házával, ez Hollóháza. Évszázadok óta él itt ebben a csendes völgykatlanban háborítatlanul. S ebben, a festő ecsetjére kívánkozó, alig 1000 lakosú kis hegyi faluban működik ez a lassan már országhatáron túl is hires porcelángyár. A Zsolnaynak és a herendinek csak amolyan kis öccse, de mégis gyár és ha legújabb termékeit nézegeti az ember, rájön, hogy nem is akármilyen. Százhuszonöt esztendővel ezelőtt gróf Károlyi László épített kőedénygyárat ebbe, az úttól, várostól félreeső faluban. A gyár azótais tevékenykedik, gyarapodik és úgy összenőtt a faluval, hogy nem is lehetne elképzelni az egyiket a másik nélkül. Apáról fiúra öröklődik a porcelánkészítés mestersége és aligha akad a faluban család, amelynek valamilyen formában ne lenne köze a gyárhoz. 1832-ben, a gyár alapításakor, durva fayence-árukat készítettek. Egyszerű paraszti edényeket, tálakat, korsókat, fazekakat. A 800-as évek elején már tetszetősebb, fehér , de még mindig kőedényeket gyártottak. Aztán már étkészleteket, díszműárukat is. A 920-as, 30-as években pedig szép agyagból készült mintás, díszes cserépkályhákat. Régebbi gyártmányaik közül sok remekbe készült alkotás dicséri a porcelánkészítők művészetét, legbecsesebb közülük a műemlékké nyilvánított hollóházi katolikus templom finom ívelésű kerámia oltára. Egyedülálló az országban, de talán Európáján is. Sok emlék tanúskodik a múzeumnak is beillő igazgatói szobában a gyár életének, fejlődésének egyegy szakaszáról. A kőkorsóktól egészen a papírvékony, áttetsző teáskészletekig. A háborúk a Gömör-Szepesi Érchegység susogó erdőjét, völgyeit is meg-megérintették, de a viharok valahogy mindig elcsúsztak, elzúgtak mellette. A második világháború is szinte nyomtalanul elment a falu felett. A gyárat nem érte károsodás. A gépeket, berendezéseket megőrizték, elrejtették. Amikor a háború utolsó vonaglása is túljutott a falun, ötven főnyi tőzsgyökeres gyári azonnal megkezdte a munkát. 1949-ben, az első ötéves tervben a villamosításhoz szükséges alacsony feszültségű elektroporcelánt gyártották. Ebből külföldre is sokat szállítottak. 1954- ben azonban már háztartási porcelánt állítanak elő. Vizeskorsók, kávés-, tejfölösbögrék, díszműáruk kerülnek ki a gyárból és 1955-ben újra áttértek a finom minőségű porcelán gyártására. Ma már ismét kávé-, tea- és süteményes készletek, dísztárgyak, vázák és különféle állatfigurák formálódnak a mesterek keze alatt. Rövidesen már exportra is szállítanak. Főképpen dísztárgyakat és készleteket. És ha minden jól megy, ezeknek a gyártmányoknak a minősége egy-két év múlva megközelíti a világhírű Herendi-porcelánét. Az új megbízatás először komoly gondot okozott. Nem voltak megfelelő fiatal szakembereik, festőik. Hozzáláttak a festők képzéséhez. Tizenhat fiatal hollóházilány tanulta kiváló mesterektől a porcelánfestés titkait. Négyen a Pécsi Zsolnay-gyárban, tizen pedig Herenden sajátították el a porcelánfestés művészetét. Amikor múlt évben, ősszel a gyárban jártunk, akkor készítették első önálló munkájukat a festő-átképzősök. Sugárzó arcú, rövidhajú, feketeszemű lány, Csumrik Rózsi lépett az igazgató szobájába, kezében jókora süteményes tál. Megilletődve nyújtotta át az igazgatónak az első munkát. Az éppen, hogy ránézett, mint aki már jól ismeri, aztán elénk tette. A süteményes tálat díszítő vízililiom nemesen egyszerű, finom vonásai nagy tehetséget sejtettek Csumrik Rózsában. Közben másik kislány surrant be a szobába, Lőrincz Éva, aztán még hárman, négyen jöttek. Az igazgató elgyönyörködött egy kicsit a díszítésükben, aztán első munkájuk emlékeként nekik adta a tálakat. Mikor elmentek, ennyit jegyzett meg csendesen: „Igazi tehetségek a festésben is, a gyáralapítók unokái!** Ez a sok tehetséges fiatal biztosíték arra, hogy a Hollóházai Porcelángyár neve rövidesen nemcsak hazánkban, hanem külföldön is olyan ismert lesz, mint a Herendi és Zsolnay Porcelángyáré. A ritka jubileumi alkalomból szeretettel köszöntjük a gyár valamenynyi dolgozóját, különösen azokat, akik mint Odrobina Jenő korongos művezető, Miki Nándor festőmester, Würfel Gyula mintázó, Tokár Ferenc égető és a többiek 40—50 esztendeje dolgoznak e nagymúltú gyárban. Köszöntjük vezetőiket is Kristóf Bálint igazgatót, Briszt Béla párttitkárt, Steiner Béla ÜB- elnököt, Kertész István, Zsofcsák Gyula műszaki vezetőt és társaikat, akik maguk is sok-sok évet töltöttek a gyárban, és eredményekben gazdag munkásévek után kerültek a dolgozók bizalmából a gyár élére. Munkálkodjanak továbbra is erőben egészségben valamennyien, és szép termékeikkel vívják ki nemcsak hazánkban, a nagyvilágban is, az elismerést. Ünnep MMoliáhásán Bemutatjuk a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalatot A fővárosi nagyarányú állami lakásépítkezésekkel kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy a főváros maga vegye kézbe a lakások építésének és beruházásának irányítását. E céltól vezetve, ez év januárjában megalakult a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat. Feladata az, hogy a főváros területén, az állami erőkből épülő lakások, lakótelepek beruházói teendőit ellássa, a lakóépületeket megterveztesse és azokat kiviteleztesse. A vállalat megalakulása előtt az Építésügyi Minisztérium Lakásépítési Igazgatósága végezte a főváros területén is a lakásépítési beruházások lebonyolítását. Szervezetével azonban nem volt alkalmas e feladat ellátására. A fokozódó lakásépítési tempó, valamint a főváros fokozódó önállósága megkívánta, hogy ezt a feladatot külön erre a célra létesült szerv lássa el. A Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat beruházásának keretében 1957. év folyamán összesen 4600 lakás kerül átadásra. Ebből jelenleg mintegy 3000 lakást az önkényes beköltözők tartanak elfoglalva s befejezésük nem kis gondot jelent. A befejezésre kerülő lakásokon felül 1957. évben 5000 új lakás építését kezdik meg a fővárosban. A Fővárosi Tanács VB határozata értelmében ezen lakások 20 százaléka, tehát mintegy 1000 lakás úgynevezett foghíjas telken épül. A foghíjbeépítési program keretében kerül lebonyolításra az OTP öröklakásépítési akciója. Ez évben 650 öröklakás építése indul meg. Emellett a vállalat beruházásában készül a Kerepesi úti, Nagy Lajos király úti, Róna utcai, Fiastyúk utcai, Csepelcsillagtelepi, lágymányosi, Üllői úti és Zsigmond téri lakótelep kivitelezése is. A Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat az eddigi gyakorlattól eltérően elsőrendű feladatának tekinti, hogy a lakótelepek építését megelőzően az útépítés és közművesítés elkészüljön, és csak azután kerüljön sor a magasépítési munkák megkezdésére. Ezt az új gyakorlatot ez évben az Üllői út II. üzemépítési munkáinak megkezdésénél kívánja a vállalat megvalósítani. Fontos feladatának tekinti a vállalat, hogy helyszíni műszaki szervei útján a kiviteli munkák minőségét emelje, valamint jó szervezés és körültekintő tervezés mellett a lakásberuházások költségét csökkentse. Természetes, ez nem mehet az előbb említett minőségjavítás terhére. Meg kell oldani azt is, hogy a lakások ne az év végén kerüljenek tömegesen átadásra , ami a kivitelezési kapacitás fokozott igénybevételén felül a lakók számára is egészségtelen lakásokat eredményez —, hanem azok május és október hónapok között, lehetőleg egyenletes ütemezésiben készüljenek el. Ezt már nagyrészt az idén is igyekszünk megvalósítani, azonban 1958. évtől kezdve csak ilyen lakásátadások fognak szerepelni a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat programjában. Kvassay Tibor, a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat főmérnöke A vállalatok munkásvédelmi tevékenységéről Az elmúlt két hónap során végzett munkásvédelmi ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalatok többségénél nem fordítanak kellő gondot a munkásvédelmi rendeletek, előírások végrehajtására. A műszaki vezetők sem ellenőrzik rendszeresen — mint azelőtt — a biztonsági előírások betartását. Mi ennek az oka? A minisztérium munkásvédelmi előadókat túlterhelték más irányú munkákkal s ennek következtében nem tudnak elegendő segítséget nyújtani a vállalati biztonsági megbízottaknak és nem ellenőrzi se kellőképpen tevékenységüket sem. De nem tudnak megfelelően együtt dolgozni a szakszervezet munkásvédelmi felügyelőivel sem. Helyes, hogy csökkentették az állami apparátust, de a csökkentés nem jelentheti azt, hogy a minisztériumi munkásvédelmi előadók — más irányú elfoglaltságuk miatt — elhanyagolják a biztonságtechnikaikövetelmények ellenőrzését, mert ez súlyos következményekkel, a halálos balesetek számának szaporodásával jár. A legkomolyabb hiányosságokat a villamos vezetékek, berendezések, felülvizsgálása során tapasztaltuk. A Videnta Csiszolókorong és Kőedénygyárban például sok kábel fekszik a földön s a munkásokat semmi sem védi attól, hogy a kábel legkisebb sérülése esetén súlyos áramütést ne kapjanak. Ugyanez a helyzet a Kőbányai Téglagyár bányájában, ahol nyitott kapcsolószekrények veszélyeztetik az emberek biztonságát. Az építőipari daruknál is sok baleseti forrásra bukkantunk. Üzembeállításuk rendszerint sürgős, de 600 esetben a legelemibb biztonsági követelményeknek sem tesznek eleget. A 41. Vállalat Fiastyúk utcai építkezésén például a kábelvezetést — kábeldob helyett — egy emberrel végeztették. Az ilyen és ehhez hasonló ■aaaaaaaaaaaa«aa«aaa«a*M>aaiiBBB*BaBaiia<‘a*11 szabálytalanságokat a jövőben sem nézzük el. A balesetek száma egyébként nem lehet kizárólagos mérője egy üzemben sem a biztonság helyzetének. Az üzemek, munkahelyek, tele vannak baleseti forrásokkal, amelyeket, ha nem szüntetünk meg időben, bármelyik pillanatban súlyos szerencsétlenséget okozhatnak. Nem lehet tehát a véletlenre bízni a balesetek elkerülését, s éppen ezért a dolgozók legyenek ezen a területen is igényesek a műszaki vezetőkkel szemben. Követeljék meg a biztonságos munkafeltételek megteremtését. Fenyvesi János, a munkavédelmi osztály vezetője 1957. június. nyílt levél Hajtó Ernő úrnak KANADA Tisztelt Uram! E megszólítást ne vegye készpénznek. Szemernyi tiszteletet sem érzünk ön iránt, viszont, amint látni méltóztatik, tudjuk, hogy mi illik és mi nem illik. Nem úgy mint ön, aki nagypolgári neveltetése ellenére — vagy éppen ezért — elfeledkezett az illemtan legegyszerűbb szabályairól is. Engedje meg, hogy néhány — a magamfajta „úriemberhez’ méltó — illetlenségére és tévedésért, utólag emlékeztessük. Október végén önt a megbecsült műszaki vezetőt az „Üzemi Forradalmi Tanács" egyhangúlag elnökének választotta, amit el is várt e tanács részéről. Marosak azért is, mivel fizetéskor csupán nekik súgták meg mikor lesz a választás és így a 35 ember könnyen megválaszthatta saját magát forradalmi tanácsnak és önt díszes elnökének. Ez bizony Tisztelt Uram, nem éppen demokratikus választás i v élt, de hát ön tudja, hogy Nyugaton is így csinálják és már gyermekkora óta nagyon tanulékony volt. Később novemberben ön felvette a kapcsolatot a Nagy Imre—losonczy-kormánykisgazda-szárnyával és megszagolta, bocsánat, értesülést szerzett róla, hogy a 100 főn aluli üzemeket — egyelőre csak az ilyen kicsiket — visszaadják a volt tulajdonosoknak. S mert mindig a tettek (a gonosztettek) embere volt, a maga választotta forradalmi tanáccsal gyorsan szétválasztatta a 3 telephelyből álló üzemüket, hogy a Hölgy utcai részleg majd tulajdonában maradjon. S miután nemcsak az emberek, a gazemberek is tévednek néha, november 4-e után ön eltűnt «... bocsánat, Kanadába távozott. Tapintatos távozása, finom modorára vall, tekintve azonban, hogy nincs alkalmunk személyesen beszélni önnel, engedje meg, hogy levélben közöljük a következőket: „Gyára” szépen teljesíti az előírt tervet. A pártszervezet és a jól működő szakszervezeti bizottság — melyek oly sok borsot törtek az ön tiszteletre méltó orra alá — jól együtt dolgoznak az üzem új vezetőivel. Az új üzemvezetőség gyártmányfejlesztési csoportot szervezett a műszakiakból és az új típusú gyártmányaik iránt élénken érdeklődik kereskedelmünk. Régen bizonyára sok derűs gondolatot ébresztett önben (hisz a legszebb öröm a káröröm), hogy a vezetésével gyártott konvektorok nem működnek kielégítően. Ettől a kis örömtől is meg kell, hogy fosszuk, ugyanis a gyártmányfejlesztési csoport, a lamellák ritkításával és a csővastagság bővítésével kijavította már a hibát. És a munkások? Vártuk már ezt a kérdést. Köszönjük, jól vannak. A zuglói telepen nemrég született egy újítás. Az álló boilerek fedlapjait már nem kovácsolják, hidraulikus préssel nyomják, percek alatt megvan és nem egyenlőtlen. És e nagyszerű újítás egy héttagú „ifi” kovács-brigádé, melynek minden tagja 30 évnél fiatalabb. Csalódott bennük? Ne haragudjon rájuk. A felszabadulás után ők is „gyártulajdonosok“ lettek és eszük ágában sincs visszaadni „gyárukat“ önnek. Mi a munkások véleménye önről? Kérem, szívesen tolmácsolom, bár nem sok öröme lesz benne. Az általános vélemény az „jobban tette a sajtó, hogy elment, nem melengetünk többet kígyót a keblünkön soha“. Némelyek persze tömörebben fejezik ki személyével kapcsolatos véleményüket, ezt azonban nem bírja el a nyomdafesték. Ezeket akarták közölni önnel az itthon maradott becsületes munkások, műszakiak és véleményük tolmácsolója TÉGLA BERCI