Építők Lapja, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

1 FEJLETTEBB TECHNIKÁVAL: Közművezetékek vasúti pályatest alatti átvezetése vasbeton védőcsövek átfúrásával Vízvezetékek, gőzvezetékek stb. építése során gyakran for­dul elő, hogy a vezetékkel vasúti pályatestet, utat, pata­kot kell keresztezni. Ez a múltban nyílt munkaárokkal, a vasúti pályatest, ill. az út­burkolat felbontásával tör­tént. Különösen kényes fel­adatot jelentett ez vasúti pá­lyatestek esetében, ahol pro­vizóriumot kellett építeni. A tekintélyes építési költségen felül ezen a szakaszon hosszú hetekig csak lassú menettel közlekedhettek a vonatok, te­hát a vasúti üzemben is jelen­tős kiesés és többletköltség jelentkezett. Az elmúlt esztendők nagy­szabású közműépítkezései so­rán a technika rohamos fej­lődésével ezen a téren szinte forradalmi változások követ­keztek be. Az ÉM Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalat dol­gozói a vezetékek védőcsövét hegesztett acéllemezből készí­tették és ezt a csövet át­­nyomták, átfúrták a töltésen. Ezzel lényegesen meggyorsult biztonságosabbá vált a mun­ka és az építési költség mint­egy a felére csökkent. A feladatok azonban egyre nőttek. A győri és budapesti főnyomóvezetékek, a Fias­tyúk utca lakótelep távfűtő­vezetékének építése során már egész pályaudvarok kereszte­zésére került sor. A vállalat vízvezetéképítési részlegének főépítésvezetője, Wirthmann Sándor ekkor elhatározta, hogy acéllemez védőcső he­lyett előgyártott vasbetoncső­vel fogja az átfúrást végre­hajtatni. A szükséges statikai számítások elvégzése és a ki­viteli technológia elkészítése után került sor első alkalma­zására. A Vizafogó-pályaud­var alatt 30 fm hosszú szaka­szon mintegy 10 munkanap alatt sikeresen átnyomták a csövet. Az első kísérlet ta­pasztalatait a további mun­káknál mér nagyszerűen le­hetett hasznosítani. Az átnyomás műveletének előkészítéséhez tartozó fontos feladat a munkagödör megfe­lelő kialakítása. Itt a rendkí­vül gondos zártsorú keretes dúcolás elkészítése után kell elhelyezni az átnyomóberende­­zést. Ennek irányba állítása és lealapozása igen pontos munkát igényel, hiszen ez fog­ja döntően megszabni az át­nyomandó csövek útját. Az említett munkáknál hidrauli­kus prést alkalmaztunk, azon­ban természetesen másfajta olaj- vagy víznyomásos prés, all. emelőberendezést is fel­használható. A munkagödör­nek a vasút felőli homlokfa­lán a vasszád-lemezbe egy 125 cm átmérőjű nyílás van vágva a vasbetoncső részére. A kb. 1,5 t súlyú, 1,50 m hosszú csövek leeresztése és iránybaállítása egy a hely­színen összeállított egyszerű kis f­utódaru segítségével tör­ténik. Az első cső egy acéllemez­ből készített vágóélet kap, mely 60 cm-re nyúlik előre. Meg kell jegyeznünk, hogy a vasvágóél igen szellemes mó­don körben állítható csava­rokkal van ellátva. Ezek meg­húzásával menetközben kis határok között szabályozható az átfúrás iránya, tehát a ta­lajviszonyok következtében előálló esetleges oldal, vagy függőleges irányú eltérések még időben kiküszöbölhetők. A csövek minden horony nélkül, tompa illesztéssel csat­lakoznak egymáshoz. A két csővég közé egy bitumennel átitatott, kb. 2 cm vastag fa­gyűrű kerül, a betonfelüle­tek egyenetlenségéből szár­mazó csúcsfeszültségek kikü­szöbölésére. Az átnyomás be­fejezése után a csatlakozási hézagok a fagyűrűknél 1,5— 2 cm-es mélységben belülről cementhabarcsal kiöntendők. A rendelkezésre állott prés lökethosszának megfelelően egy-egy cső benyomása álta­lában 3 részletben történt. Tehát 50—60 cm benyomás után a prést visszahúzták és a vágóér védelme alatt kiter­melt föld kiszállítása a cső­ben elhelyezett vezetősínen mozgatható kis csillével tör­tént. Milyen megtakarítás jelent­kezik a vasbetoncsöves eljá­rásnál? A vizafogói és rákosrende­­zői pályaudvarok alatti átve­zetésnél 332 000 Ft megtakarí­tást mutattak ki. A győri pá­lyaudvar és a Kerepesi út alatti fúrásnál jelentkező megtakarítás is közel 200 000 forintot fog kitenni. Néhány érdekes adat még: 1 fm vasbetoncső átfúrásá­nak önköltsége kb. 1.100 Ft, a megtakarítás a régebbi eljá­rásokkal szemben, fm-ként kb. 2280 Ft. Ebből pusztán az acéllemezcső és a vb. cső nyersanyagára közötti kü­lönbözet fm-enként 1070 Ft. Nem számítottuk bele a meg­takarításba az építési időtar­tam megrövidülése miatti re­­gie-ben mutatkozó megtakarí­tást, ami szintén jelentős. Legutolsó munkánknál már naplónként 6—7 m-t tudtunk átnyomni. Ez tehát azt jelenti, hogy pl. egy 40 fm hosszú szakasz átfúrása a munka­gödör elkészítésével együtt gyakorlatilag 8 nap alatt el­végezhető! A vasbetoncsöves átnyomás népgazdasági jelentősége egy­szerűségénél és olcsóságánál fogva igen jelentős. Célunk az, hogy az eljárás további tökéletesítésével az építkezé­seket olcsóbbá és korszerűbbé tegyük. Valló Sándor EPOITOK LAPJA Ház — levegőből Levegőházat mutattak be a New York-i nemzetközi ház­építési kiállításon. A ház ket­tős falai nylonszerű anyagból készültek, amelyek szilárdsá­gát a kettős réteg közötti lég­nyomás adja. A „levegőház“ anyaga igen ellenálló, lökés- és tűzbiztos, visszatükrözi a nap­fényt, vízhatlan és úgyszólván minden sav marásának ellen­áll. Rövidesen megkezdik szé­riagyártását. laaaaapaaaaBaaaaaaaBBaaaaaaaaBaBaaaaaBaaaBaaaiVaaaaaaaaaaaaaaaaaiiaBaai Teát, vagy kávét iszol otthon a Közben gyönyörködve nézed a szép művű csészét és az oldalát díszítő tarka vadvirágokat, melyek olyan élethűek, hogy szinte illatu­kat is érzed. Vajon, hol készült ez a csésze, milyen mester keze fes­tette rá ezeket a szép virágokat, ötlik fel benned? Hiába nézed azonban meg a csésze alját díszí­tő kis fenyőfát, a Hollóházi Por­celángyár vízjelét, nem leszel sokkal okosabb tőle. Eddig nem sokat hallottál sem a gyárról, sem gyártmányairól. Pedig most, jú­nius 23-én ünnepelte fennállásának 120. éves évfordulóját, mely a ma­gyar gyáripar történetének is ki­magasló ünnepe. S ha már így fel­csigáztuk kíváncsiságodat kedves olvasó, idő, hogy elmondjuk, amit Hollóházáról, illetve gyáráról tu­dunk. A Gömör-Szepesi Érchegység ölében kicsiny hegyi falu húzódik meg kétsornyi házával, ez Holló­háza. Évszázadok óta él itt ebben a csendes völgykatlanban háborí­tatlanul. S ebben, a festő ecsetjére kívánkozó, alig 1000 lakosú kis he­gyi faluban működik ez a lassan már országhatáron túl is hires por­celángyár. A Zsolnaynak és a herendinek csak amolyan kis öccse, de mégis gyár és ha legújabb termékeit né­zegeti az ember, rájön, hogy nem is akármilyen. Százhuszonöt esztendővel ezelőtt gróf Károlyi László épített kő­edénygyárat ebbe, az úttól, város­tól félreeső faluban. A gyár azóta­­is tevékenykedik, gyarapodik és úgy összenőtt a faluval, hogy nem is lehetne elképzelni az egyiket a másik nélkül. Apáról fiúra örök­lődik a porcelánkészítés mester­sége és aligha akad a faluban csa­lád, amelynek valamilyen formá­ban ne lenne köze a gyárhoz. 1832-ben, a gyár alapításakor, durva fayence-árukat készítettek. Egyszerű paraszti edényeket, tála­kat, korsókat, fazekakat. A 800-as évek elején már tetszetősebb, fe­hér , de még mindig kőedénye­ket gyártottak. Aztán már étkész­leteket, díszműárukat is. A 920-as, 30-as években pedig szép agyag­ból készült mintás, díszes cserép­kályhákat. Régebbi gyártmányaik közül sok remekbe készült alko­tás dicséri a porcelánkészítők mű­vészetét, legbecsesebb közülük a műemlékké nyilvánított hollóházi katolikus templom finom ívelésű kerámia oltára. Egyedülálló az or­szágban, de talán Európáján is. Sok emlék tanúskodik a múzeum­nak is beillő igazgatói szobában a gyár életének, fejlődésének egy­­egy szakaszáról. A kőkorsóktól egészen a papírvékony, áttetsző teáskészletekig. A háborúk a Gömör-Szepesi Érc­­hegység susogó erdőjét, völgyeit is meg-megérintették, de a viharok valahogy mindig elcsúsztak, el­zúgtak mellette. A második világ­háború is szinte nyomtalanul el­ment a falu felett. A gyárat nem érte károsodás. A gépeket, beren­dezéseket megőrizték, elrejtették. Amikor a háború utolsó vonaglása is túljutott a falun, ötven főnyi tőzsgyökeres gyári azonnal meg­kezdte a munkát. 1949-ben, az első ötéves tervben a villamosításhoz szükséges alacsony feszültségű elektro­porcelánt gyártották. Ebből külföldre is sokat szállítottak. 1954- ben azonban már háztartási porce­lánt állítanak elő. Vizeskorsók, ká­vés-, tejfölösbögrék, díszműáruk kerülnek ki a gyárból és 1955-ben újra áttértek a finom minőségű porcelán gyártására. Ma már is­mét kávé-, tea- és süteményes készletek, dísztárgyak, vázák és különféle állatfigurák formálódnak a mesterek keze alatt. Rövidesen már exportra is szállítanak. Fő­képpen dísztárgyakat és készlete­ket. És ha minden jól megy, ezek­nek a gyártmányoknak a minősé­ge egy-két év múlva megközelíti a világhírű Herendi-porcelánét. Az új megbízatás először ko­moly gondot okozott. Nem voltak megfelelő fiatal szakembereik, fes­tőik. Hozzáláttak a festők képzésé­hez. Tizenhat fiatal hollóházi­lány tanulta kiváló mesterektől a porce­lánfestés titkait. Négyen a Pécsi Zsolnay-gyárban, tizen pedig He­­renden sajátították el a porcelán­festés művészetét. Amikor múlt évben, ősszel a gyárban jártunk, akkor készítet­ték első önálló munkájukat a fes­­tő-átképzősök. Sugárzó arcú, rövid­hajú, feketeszemű lány, Csumrik Rózsi lépett az igazgató szobájába, kezében jókora süteményes tál. Megilletődve nyújtotta át az igaz­g­a­tónak az első munkát. Az éppen, hogy ránézett, mint aki már jól ismeri, aztán elénk tette. A süteményes tálat díszítő vízi­liliom nemesen egyszerű, finom vonásai nagy tehetséget sejtettek Csumrik Rózsában. Közben másik kislány surrant be a szobába, Lőrincz Éva, aztán még hárman, négyen jöttek. Az igazgató elgyönyörködött egy ki­csit a díszítésükben, aztán első munkájuk emlékeként nekik adta a tálakat. Mikor elmentek, ennyit jegyzett meg csendesen: „Igazi te­hetségek a festésben is, a gyár­alapítók unokái!** Ez a sok tehetséges fiatal biz­tosíték arra, hogy a Hollóházai Porcelángyár neve rövidesen nem­csak hazánkban, hanem külföldön is olyan ismert lesz, mint a He­rendi és Zsolnay Porcelángyáré. A ritka jubileumi alkalomból szere­tettel köszöntjük a gyár valameny­­nyi dolgozóját, különösen azokat, akik mint Odrobina Jenő korongos művezető, Miki Nándor festőmes­ter, Würfel Gyula mintázó, Tokár Ferenc égető és a többiek 40—50 esztendeje dolgoznak e nagymúltú gyárban. Köszöntjük vezetőiket is Kristóf Bálint igazgatót, Briszt Béla párttitkárt, Steiner Béla ÜB- elnököt, Kertész István, Zsofcsák Gyula műszaki vezetőt és társai­kat, akik maguk is sok-sok évet töltöttek a gyárban, és eredmé­nyekben gazdag munkásévek után kerültek a dolgozók bizalmából a gyár élére. Munkálkodjanak to­vábbra is erőben egészségben va­lamennyien, és szép termékeikkel vívják ki nemcsak hazánkban, a nagyvilágban is, az elismerést. Ünnep MMoliáhásán Bemutatjuk a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalatot A fővárosi nagyarányú álla­mi lakásépítkezésekkel kap­csolatban felmerült az a kér­dés, hogy a főváros maga ve­gye kézbe a lakások építésé­nek és beruházásának irányí­tását. E céltól vezetve, ez év januárjában megalakult a Fő­városi Építőipari Beruházó Vállalat. Feladata az, hogy a főváros területén, az állami erőkből épülő lakások, lakóte­lepek beruházói teendőit ellás­sa, a lakóépületeket megter­veztesse és azokat kivitelez­­tesse. A vállalat megalakulása előtt az Építésügyi Miniszté­rium Lakásépítési Igazgatósá­ga végezte a főváros területén is a lakásépítési beruházások lebonyolítását. Szervezetével azonban nem volt alkalmas­ e feladat ellátására. A fokozódó lakásépítési tempó, valamint a főváros fokozódó önállósága megkívánta, hogy ezt a felada­tot külön erre a célra létesült szerv lássa el. A Fővárosi Építőipari Beru­házó Vállalat beruházásának keretében 1957. év folyamán összesen 4600 lakás kerül át­adásra. Ebből jelenleg mint­egy 3000 lakást az önkényes beköltözők tartanak elfoglal­va s befejezésük nem kis gon­dot jelent. A befejezésre kerülő lakáso­kon felül 1957. évben 5000 új lakás építését kezdik meg a fővárosban. A Fővárosi Tanács VB határozata értelmében ezen la­kások 20 százaléka, te­hát mintegy 1000 lakás úgy­nevezett foghíjas telken épül. A foghíjbeépítési program keretében kerül lebonyolítás­ra az OTP öröklakásépítési akciója. Ez évben 650 örökla­kás építése indul meg. Emellett a vállalat beruhá­zásában készül a Kerepesi úti, Nagy Lajos király úti, Róna utcai, Fiastyúk utcai, Csepel­­csillagtelepi, lágymányosi, Ül­lői úti és Zsigmond téri lakó­telep kivitelezése is. A Fővárosi Építőipari Beru­házó Vállalat az eddigi gya­korlattól eltérően elsőrendű feladatának tekinti, hogy a la­kótelepek építését megelőzően az útépítés és közművesítés el­készüljön, és csak azután ke­rüljön sor a magasépítési mun­kák megkezdésére. Ezt az új gyakorlatot ez évben az Üllői út II. üzemépítési munkáinak megkezdésénél kívánja a vál­lalat megvalósítani. Fontos feladatának tekinti a vállalat, hogy helyszíni műsza­ki szervei útján a kiviteli munkák minőségét emelje, va­lamint jó szervezés és körül­tekintő tervezés mellett a la­kásberuházások költségét csökkentse. Természetes, ez nem mehet az előbb említett minőségjavítás terhére. Meg kell oldani azt is, hogy a lakások ne az év végén ke­rüljenek tömegesen átadásra , ami a kivitelezési kapacitás fokozott igénybevételén felül a lakók számára is egészségte­len­ lakásokat eredményez —, hanem azok május és október hónapok között, lehetőleg egyenletes ütemezésiben ké­szüljenek el. Ezt már nagy­részt az idén is igyekszünk megvalósítani, azonban 1958. évtől kezdve csak ilyen lakás­átadások fognak szerepelni a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat programjában. Kvassay Tibor, a Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalat főmérnöke A vállalatok munkásvédelmi tevékenységéről Az elmúlt két hónap során végzett munkásvédelmi ellen­őrzések tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a vállalatok több­ségénél nem fordítanak kellő gondot a munkásvédelmi ren­deletek, előírások végrehajtá­sára. A műszaki vezetők sem ellenőrzik rendszeresen — mint azelőtt — a biztonsági előírások betartását. Mi ennek az oka? A minisztérium munkásvé­delmi előadókat túlterhelték más irányú munkákkal s en­nek következtében nem tud­nak elegendő segítséget nyúj­tani a vállalati biztonsági megbízottaknak és nem ellen­őrzi se kellőképpen tevékenysé­güket­ sem. De nem tudnak megfelelően együtt dolgozni a szakszervezet munkásvédelmi felügyelőivel sem. Helyes, hogy csökkentették az állami apparátust, de a csökkentés nem jelentheti azt, hogy a mi­nisztériumi munkásvédelmi előadók — más irányú elfog­laltságuk miatt — elhanyagol­ják a biztonságtechnikai­­köve­telmények ellenőrzését, mert ez súlyos következményekkel, a halálos balesetek számának szaporodásával jár. A legkomolyabb hiányossá­gokat a villamos vezetékek, berendezés­ek, felülvizsgálása során tapasztaltuk. A Videnta Csiszolókorong és Kőedény­gyárban például sok kábel fekszik a földön s a munkáso­kat semmi sem védi attól, hogy a kábel legkisebb sérülé­se esetén súlyos áramütést ne kapjanak. Ugyanez a helyzet a Kőbányai Téglagyár bányájá­ban, ahol nyitott kapcsolószek­rények veszélyeztetik az em­berek biztonságát. Az építőipari daruknál is sok baleseti forrásra bukkan­tunk. Üzembeállításuk rend­szerint sürgős, de 600 esetben a legelemibb biztonsági köve­telményeknek sem tesznek ele­get. A 41. Vállalat Fiastyúk utcai építkezésén például a kábelvezetést — kábeldob he­lyett — egy emberrel végeztet­ték. Az ilyen és ehhez hasonló ■aaaaaaaaaaaa«aa«aaa«a*M>aaiiBBB*BaBaiia<‘a*11 szabálytalanságokat a jövőben sem nézzük el. A balesetek száma egyéb­ként nem lehet kizárólagos mérője egy üzemben sem a biztonság helyzetének. Az üze­mek, munkahelyek, tele van­­nak baleseti forrásokkal, ame­lyeket, ha nem szüntetünk meg időben, bármelyik pilla­natban súlyos szerencsétlen­séget okozhatnak. Nem lehet tehát a véletlenre bízni a bal­esetek elkerülését, s éppen ezért a dolgozók legyenek ezen a területen is igényesek a mű­szaki vezetőkkel szemben. Kö­veteljék­­ meg a biztonságos munkafeltételek megteremté­sét. Fenyvesi János, a munkavédelmi osztály vezetője 1957. június. nyílt levél Hajtó Ernő úrnak KANADA Tisztelt Uram! E megszólítást ne vegye készpénznek. Szemernyi tisztele­tet sem érzünk ön iránt, viszont, amint látni méltóztatik, tudjuk, hogy mi illik és mi nem illik. Nem úgy mint ön, aki nagypolgári neveltetése ellenére — vagy éppen ezért — elfe­ledkezett az illemtan legegyszerűbb szabályairól is. Engedje meg, hogy néhány — a magamfajta „úri­emberhez’­ méltó — illetlenségére és tévedésért, utólag emlékeztessük. Október végén önt a megbecsült műszaki vezetőt az „Üzemi Forradalmi Tanács" egyhangúlag elnökének válasz­totta, amit el is várt e tanács részéről. Marosak azért is, mi­vel fizetéskor csupán nekik súgták meg mikor lesz a válasz­tás és így a 35 ember könnyen megválaszthatta saját magát forradalmi tanácsnak és önt díszes elnökének. Ez bizony Tisz­telt Uram, nem éppen demokratikus választás i v élt, de hát ön tudja, hogy Nyugaton is így csinálják és már gyermekkora óta nagyon tanulékony volt. Később novemberben ön felvette a kapcsolatot a Nagy Imre—losonczy-kormány­­kisgazda-szárnyával és megszagolta,­­ bocsánat, értesülést szerzett róla, hogy a 100 főn aluli üze­meket — egyelőre csak az ilyen kicsiket — visszaadják a volt tulajdonosoknak. S mert mindig a tettek (a gonosztettek) embere volt, a maga választotta forradalmi tanáccsal gyorsan szétválasztatta a 3 telephelyből álló üzemüket, hogy a Hölgy utcai részleg majd tulajdonában maradjon. S miután nemcsak az emberek, a gazemberek is tévednek néha, november 4-e után ön eltűnt «... bocsánat, Kanadába távozott. Tapintatos távozása, fin­om modorára vall, tekintve azonban, hogy nincs alkalmunk személyesen beszélni önnel, engedje meg, hogy levélben közöljük a következőket: „Gyára” szépen teljesíti az előírt tervet. A pártszervezet és a jól működő szakszervezeti bizottság — melyek oly sok borsot törtek az ön tiszteletre méltó orra alá — jól együtt dolgoznak az üzem új vezetőivel. Az új üzemvezetőség gyárt­mányfejlesztési csoportot szervezett a műszakiakból és az új típusú gyártmányaik iránt élénken érdeklődik kereskedel­münk. Régen bizonyára sok derűs gondolatot ébresztett önben (hisz a legszebb öröm a káröröm), hogy a vezetésével gyár­tott konvektorok nem működnek kielégítően. Ettől a kis örömtől is meg kell, hogy fosszuk, ugyanis a gyártmányfej­lesztési csoport, a lamellák ritkításával és a csővastagság bő­vítésével kijavította már a hibát. És a mun­kások? Vártuk már ezt a kérdést. Köszönjük, jól vannak. A zuglói telepen nemrég született egy újítás. Az álló boilerek fedlapjait már nem kovácsolják, hidraulikus prés­sel nyomják, percek alatt megvan és nem egyenlőtlen. És e nagyszerű újítás egy héttagú „ifi” kovács-brigádé, melynek minden tagja 30 évnél fiatalabb. Csalódott bennük? Ne hara­gudjon rájuk. A felszabadulás után ők is „gyártulajdonosok“ lettek és eszük ágában sincs visszaadni „gyárukat“ önnek. Mi a munkások véleménye önről? Kérem, szívesen tolmá­csolom, bár nem sok öröme lesz benne. Az általános véle­mény az „jobban tette a sajtó, hogy elment, nem melenge­tünk többet kígyót a keblünkön soha“. Némelyek persze tömörebben fejezik ki személyével kapcsolatos véleményüket, ezt azonban nem bírja el a nyomdafesték. Ezeket akarták közölni önnel az itthon maradott becsü­letes munkások, műszakiak és véleményük tolmácsolója TÉGLA BERCI

Next