Építők Lapja, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
1957. június. • • Üzemi bizottságok, műszaki vezetők! Teremtsétek meg a biztonságos munka feltételeit Az 1956 októberi események és az azt követő zavaros nézetek következtében a Szakszervezeti Központtól kezdve, egészen az alapszervekig több hónapon át, jóformán senki sem foglalkozott a munkásvédelemmel. A vállalatok egész soránál elhanyagolták az óvórendszabályok, előírások végrehajtását, nem beszélve arról, hogy a racionalizáláskor a biztonsági megbízottak és aB munkásvédelmi felügyelők sorát bocsátották el, vagy helyezték át. Ez dezorganizálta a még meglevő aktívák tevékenységét is. Ez év márciusában alakult meg újra szakszervezetünkben a munkásvédelmi osztály és ezzel egyidejűleg megkezdődött az alapszervekben is az aktívahálózat újjászervezése. Ma már az üzemek többségében tevékenykedik a szakszervezet munkásvédelmi felügyelője aktíváival együtt és az üzemi bizottság is mind többet foglalkozik a balesetelhárítás kérdéseivel. A Kőbányai Téglagyárban és a Kerámia Téglagyárban például az ÜB a vállalat vezetőjével közösen oktatószobát létesített, amelyben új módon, a helyi sajátosságok figyelembevételével mutatják be az üzem gépeinek helyes kezelését és a biztonságos munkafogásokat. A Kőbányai Porcelángyárban az ÜB akti-va-ülést hívott össze, ahol megtárgyalták, hogy a szilikózist előidéző munkafolyamatokat hogyan lehetne megváltoztatni. De találunk jó példát a magasépítőipari vállalatoknál is. A 45-ös vállalatnál pl. az ÜB a műszaki vezetőkkel karöltve május 27—30-a között öntevékenyen munkavédelmi hetet szervezett a Hévízi úti építkezésen Ez idő alatt munkakezdés előtt minden napot a balesetelhárítási oktatást tartottak a műszaki vezetők, megválasztották az építkezés munnkásvédelmi bizottságát, hangoshíradó és oktató film segítségével felhívták az emberek figyelmét a baleseti for-rások elkerülésére. Céljukat elérték: ráirányították nemcsak a munkások az építkezés műszaki vezetőinek figyelmét is a biztonsági előírások betartására és az itt szerzett jó tapasztalatokat most más építkezéseiken, hasznosítják. Persze nem minden vállalat, építkezés vezetői dicsekedhetnek ilyen jó eredményekkel. Pl. a 41-es vállalatnál kinnjártunkkor még nem volt az ÜB-nek munkavédelmi felügyelője és miután senki sem foglalkozott a balesetelhárítás kérdéseivel, építkezéseiken rengeteg baleseti forrásra bukkantunk. A Gellért-szállói munkahelyen az elkészített állványokat műszakilag nem vették át, de műszaki átvétel nélkül üzemeltettek 2 csőrét is a Royal Szállónál. Hasonló hiányosságokat találtunk a 25-ös vállalatnál is, holott itt volt munkásvédelmi felügyelő, csak éppen nem csinált semmit. Mit kell tenniök VB-ink- nek, hogy a munkásvédelmi tevékenység valamennyi építkezésen a helyes irányba fejlődjön tovább. Elsősorban a helyi jellegnek megfelelő agitációs és propagandamunkát kell kialakítani, mely vállalatonként, sőt módszerekben is különbözhet egymástól. A fontos az, hogy elérjük: az emberek állandóan vitázzanak, beszéljenek a munkásvédelem kérdéseiről, a helyes munkafogásokról. Az agitációs módszerek közül a múltban elég jól beváltak a figyelmeztető táblák, plakátok, fényképkiállítások ■ és a helyes munkafogásokról, ■ az óvóberendezések használatáról tartott bemutatók. Jó ■ szolgálatot tett a munkásvédelmi dia- és keskenyfilmek bemutatása. De hasznos volt az a módszer is, hogy egy-egy baleset után a helyszínen azonnal megvitatták, hogyan kerülhette volna el sérüléseit a dolgozó. Követeljék meg az üzemi bizottságok, hogy a műszaki vezetők tartsák be a biztonsági előírásokat és rendszeresen vegyenek részt a havi szemléken. Ellenőrznek, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt hiányosságokat a megjelölt határidőkig kijavították-e. Kísérjék figyelemmel azt is, hogy a dolgozók rendszeres munkásvédelmi oktatása, a csoportvezetők és műszakiak vizsgáztatása megtörténjen. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása nem könnyű és nem is népszerű. Megfelelő aktívahálózattal azonban — melyben a legkiválóbb műszakiak és munkások vesznek részt — biztosítani tudják az üzem, építkezés valamennyi dolgozójának a testi épségét. Szabó Sándor szakszervezetünk munkavédelmi osztályának munkatársa A gyorsaság nem boszorkányság Tát kertváros határában elfordul autónk s aztán ... nem akarunk hinni a szemünknek. Április 15-én még gabonatábla ringott ott, ahol most egy községre való ház sorakozik. A 44-es Vállalat embereinek a keze nyomán, mint eső után a gomba, úgy nőttek ki egymás után a földből kétszobás ikerlakások, s már közel negyvennél elérték a falegyent. Mi a titka ennek a gyorsaságnak? Nincs benne semmi boszorkányság. Gajzágó Béla főépítésvezető, Csonka István építésvezetőhelyettes, Oltott Kovács István, Vastagh István, Benkovics Pál és Szajdán Gyula művezetők felhasználták a régebbi építkezéseken szerzett tapasztalataikat és az alapozástól kezdve a cserepezésig, minden munkafolyamatot lépcsőzetesen szerveztek meg. Előnye: egyik brigád sem akadályozza a másikat a munkában, hiszen mindig elegendő munkaterület áll rendelkezésükre. A másik ösztönző erő: bevezették a szakszervezet által javasolt irányakkord bérezést, mely egyszerű, könnyen áttekinthető és mindenki kiszámíthatja, mit keres. A dolgozók 80%-a már ennek alapján dolgozik. Egy földszintes ikerház építőipari munkáiért összesen 13 081 forint jár, plusz a 15 százalék idénypótlék. „Meglehet érte csinálni“ — mondja Barna József kőműves brigádvezető, de így vélekednek a többi brigádok is. Winter Imre kubikos brigádja például a föld kiemelésen kívül az aljzat és koszorú betonozást is elvégzi. A mennyiséget szerződési űrlapon rögzítik. Az összkereset elosztása a következő módon történik: a brigádtagok egymás között döntik el, hogy munkája alapján ki, milyen besorolás szerint részesedik a keresetből, így azután utólag nincs vita. Mióta akkordbérezéssel dolgoznak az építkezésen, a tervteljesítés 18, a bérek pedig 8 százalékkal emelkedtek. Az áprilisi átlagkereset még csak 1486, a májusi már 1615 forint volt. Ehhez jött még a 15 százalék idénypótlék. A kőművesek 2000—2200, a kubikosok 1700—1800, a segédmunkások pedig 1400—1500 forintot kerestek májusban. „Lesz ez még több is” — mondja magabízóan Winter Imre kubikos brigádvezető, mikor keresetük felül érdeklődünk. Ha nem bízna ebben, nem hozna állandóan embereket szülőfalujából Szegvárról és környékéről. Eddig már több mint 80 embert hozott az építkezésre. Egyik sem bánta meg, hogy ide jött dolgozni. Persze, nemcsak a kereset miatt elégedettek az emberek. Jó a koszt (megkóstoltuk), megfelelő a szállás is, és este munka után melegvízben fürödhetnek meg. A lakószobákban rádió, vagy ahogy a Szegváriak mondják, „sípláda“ szól. Az emberek esténként sakkoznak, a fiatalok pedig az építkezés mellett létesített pályán rúgják a labdát. Egy-két könyv is kellene azért és várják a régóta megígért filmvetítést. S ha már itt tartunk, kedves igazgató és VB elnök elvtárs, tolmácsoljuk a konyhavezető kérését is. Jégszekrény kellene nekik, mert a reggelire adott felvágott bizony könnyen megromlik a nagy melegben. Nem megfelelőek (nem lehet leblombálni) az ételhordó edények. Néhány bögrét se küldhetnének, hogy ne kelljen sorba állni a reggeli osztásnál. Teljesítsék ezt a néhány kívánságot, megérdemlik az építőmunkások, hogy ellátásuk kifogástalan legyen. Olyan jól dolgoznak, hogy lepipálják a környékbeli bányászlakást építő versenytársaikat. (gy —r) építők lapja Új anyag születik a Miskolci Üveggyárban Nemrégiben a Miskolci Üveggyár üzemi csarnokában egy új, a többinél magasabb kemencét építettek. A gyár munkásai kíváncsian érdeklődtek: „Milyen célra használják fel az új kemencét?” A vezetők örömmel közölték velük: „Mi kezdjük meg a világon elsőnek a kristályos műkő gyártását.” „Kristályos műkő? Hát az meg miféle termék, soha sem hallottunk róla” — mondották egymás között az emberek. Valóban eddig senki sem ismerte ezt a kőzetfajtát, hiszen négy magyar feltaláló agyában született meg a neve néhány évvel ezelőtt. Még 1952-ben beadták találmányukat az Építésügyi Minisztériumba, de akkor nem ismerték fel óriási jelentőségét, gazdasági előnyeit, s a feltalálók hiába szorgalmazták a kísérleti gyártás megkezdését, nem találtak támogatásra. Ebben az évben a minisztériumban Pál Gyula iparigazgató vette kezébe a találmány ügyét s minden eszközzel segítette a feltalálókat, így kezdődhetett meg a Miskolci Üveggyárban a kísérlet előkészítése. ‘ i ■ A kristályos műkövet nem az építőipar használja. Csak a neve műkő, de felhasználási területe a nehézipar. A hőerőművek ventillátorlapátjainak élén acélt helyettesít, a széncsúszdáknál az öntött vasat pótolja kiválóan. Nem is lehetne hamarjában felsorolni, hány féle helyen alkalmazható jó tulajdonságainál fogva. A kristályos műkövet a Miskolci Üveggyár a dióssgyőri nagyolvasztó salakjából és más hazai mellékanyagokból állítja elő. Megfelelő hőkezeléssel rendkívüli tulajdonságú anyaggá kristályosodik. Több jó tulajdonsága van. A hőállóság, a mechanikai szilárdság, kopás- és savállóság, valamint elektromos szigetelő képesség tekintetében sokkal jobb a külföldön használt, bazaltból olvasztott, úgynevezett ömlesztett szilikátnál. A Miskolci Üveggyár egyetlen kemencéje, ha ötezer tonnát gyárt egy évben, ezzel a mennyiséggel helyettesíthető 200 tonna saválló acél, 200 tonna megmunkált ólom, 200 tonna megmunkált réz, 2 ezer tonna megmunkált acél és 1400 tonna megmunkált öntöttvas. A felsorolt anyagok többsége importáru és értékük 65 millió forint. A helyettük felhasznált kristályos műkő értéke pedig csupán 15 millió forint. Egy évi megtakarítás tehát 50 millió forint! A gyárban folyó kísérleti gyártás jó irányban halad. A felmerült nehézségeket az üzem dolgozói és műszaki vezetői Gurmai Mihály főmérnökkel az élükön sorra leküzdötték. Lelkesítette őket a gyártmány óriási jelentősége. Ez ösztönözte a tanulásra azt a 14 munkást is, akit a gyártás megkezdésekor vettek fel s ma már ismerik a kristályos műkő gyártásának technológiáját. Barna János, Mester László és Kárányi György brigádja műszakonként váltja egymást és együtt örülnek az üzem vezetőjével, a feltalálókkal, minden jól sikerült, feketén csillogó kristályos műkő-táblának. Az egyik feltaláló Lőcsei Béla kutató-főmérnök, rendszeresen lelátogat az Üvegipari Kutató Intézetből a gyárba és tanácsaival segíti a kísérleti gyártást. Eddig már számos üzem kért a kristályos műkőből, a Berentei Erőműben például a széncsuzdák 20 milliméteres öntöttvas-lemezének pótlására használják. Azelőtt hat hónap alatt elkopott egy ilyen lemez, a műkő-lemezen viszont ezen idő alatt alig jelentkezett kopás. A Lenin Kohászati Művekben egy savazókádat béleltek ki az új műkővel, itt is kiválóan állja a próbát. De elismerően nyilatkozott róla több vegyipari üzem is, melyek szintén kipróbálták. A Miskolci Üveggyárban az új, felbecsülhetetlen értékű műanyag gyártása jó kezekben van és reméljük, hogy a kristályos műkő pár év múlva nélkülözhetetlen lesz népgazdaságunkban. Szarvas Miklós Újra versenyeznek a Betonútépítő Vállalat külszíni fejtésen dolgozó munkásai. Vetélkedésük eredményeként naponta 350 vagon szenet termelnek ki és 17—20 ezer köbméter földet távolítanak el a szénréteg fölül. A műszén termeléssel együtt a vállalat napi teljesítménye 500—550 vagon szén. Május hónapban 58 300 tonna szenet fejtettek ki és 35 ezer tonna műszenet gyártottak. Év eleje óta, illetve május végéig összesen 412 600 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. Ezen túlmenően elkészítettek 500 ezer darab bányaidomkövet, 70 ezer darab bányapallót. A kazincbarcikai előregyártott elemekből épülő házakat is határidő előtt szeretnék átadni munkásaink. (Zsombók Miklós vb.-elnök leveléből.) A bányásznap tiszteletére Dolgozóink elhatározták, hogy a bányásznap tiszteletére, a bányád bányatelepen 20, a Rákóczi-telepen pedig 15 lakást határidő előtt átadnak a bányászoknak. Vállalásuk teljesítése érdekében a két munkahely dolgozói versenyeznek egymással. A versenyben legutóbb a kányási építkezés vezetett. (Molnár János műszaki előadó leveléből, 22-ig Építőipari V.) Határidő előtt A 24-es Építőipari Vállalat oroszlányi bányászlakás építkezésének dolgozói elhatározták, hogy a bányásznap tiszteletére egy épületet, mely 18 lakásból áll, határidő előtt teljesen kész állapotban átadnak a bányászoknak. (Simon József vb.elnök leveléből.) Bízzuk az érdekeltekre Nem kell többé munkaverseny — ágáltak dühtől tajté- okozva októberben az ellenforradalmárok és csatlósaik. S felnagyítva a verseny korábbi hibáit, mindent megtettek, hogy örökre sárba tiporják a szocialista munkaverseny besücsületét. Nem sikerült. Bizonyítja ezt az a sok felajánlás, mely az elmúlt hetekben a szakmai elnökségekhez érkezett. Miért versenyeznek a dolgozók, hiszen semmiféle párt-, s vagy más határozat nem rendelte el a munkaverseny újjá- átszervezését? ! A kezdeményezés, a szocialista munkaverseny becsüle-eének helyreállítása ezúttal valóban „alulról“ indult el. Az egyszerű munkások — akik legtöbb helyen a kezdeményezésben megelőzték vezetőiket — egyre tisztábban látják az országot ért megrázkódtatást és azt, hogy a gazdasági lej s romlottságból kiutat csak a becsületes munka teremt. Mi jellemző az újjáéledő versenyre? Elsősorban az, hogy a munkások maguk döntik el a vezetőséggel egyetértésben, hogy miként akarnak versenyezni, s hogyan bírálják el, ki a legjobb közülük. Másodsorban az, hogy nem hangzanak el nagy frázisok, „világrengető“’ felajánlások (amelyeknek teljesítése rendszerint elsikkadt a munkások közönyén). „A régi, sablonos versenyformákat el kell törölni, jobb, értékelhetőbb feltételek; S két kell megállapítani. Ne legyen a verseny kirakatjellegű, legyen szerényebb, de mindannyiunk számára értékesebb’ — mondotta Szabó Sándor kőműves a Borsod megyei Épí-setőipari Vállalat kiváló dolgozóinak aktíváján. Ez a törek-vés csendül ki valamennyi felajánlásból. Akik elkészítettek, s becsületesen felmérték erejüket, képességüket és csak anyjányit vállaltak, amennyit teljesíteni is tudnak. S mert tisztában vannak vele, hogy gazdasági helyze- tünket, életszínvonalunk emelkedésének kilátásait ma első-sorban az alacsony teljesítmény és a magas önköltség ront ja, e tényezők helyes kialakítását állították a verseny közképpontjába. Tanulság: a jövőben a versenyszervezésnek elsősorban az üzemek, a dolgozók helyi kezdeményezéseinek felismerésén, támogatásán kell alapulnia. Bízzuk az érdekeltekre, a munkaverseny részvevőire, hogy olyan versenyformákat alkalmazzanak, amelyek a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelnek. S ehhez adjon meg minden támogatást a dél- soroknak a vállalat vezetősége, üzemi bizottsága, munkás- tanácsa. Akkor eredményes lesz versengésük. 3 „Bárcsak minél több tudós és mérnök járna külföldön...“ Beszélgetés Gábor Istvánnal, az UVATERV igazgatójával Ez év április 17-től június 1-ig háromtagú mérnökküldöttség járt Albániában, Bulgáriában, Jugoszláviában és Romániában. A küldöttség tagjai Gábor István, Hunyadi Domokos és Jakab Sándor mérnökökvoltak. Munkatársunk felkereste Gábor István igazgatót, a küldöttség vezetőjét, aki örömmel válaszolt kérdéseire. — Milyen volt az útjuk a négy országon át? — Kellemes és fárasztó kellemes azért, mert hivatásunk érdekes problémáival foglalkozhattunk, megismerhettük négy ország jelenlegi politikai, társadalmi és műszaki helyzetének számos kérdését. Fárasztó azért, mert hazánkból mérnökök, tudósok aránylag ritkán és kis számban fordultak meg az elmúlt évek során ezekben az országokban, ezért sok mindent el kellett mondanunk, meg kellett néznünk és hallgatnunk. — Szavaiból úgy tűnik, hogy közvetlen szomszédaink mérnökei és tudósai nem ismerik eléggé a magyar tudósokat, mérnököket, munkásságukat és problémáikat. Lehetséges ez? — Nemcsak lehetséges, hanem sajnos pontosan ez a helyzet. Mi két nagy utazótáska albumot vittünk barátainknak és az albumok tartalma ismeretlen volt számukra. Egyszerűen nem tudják, hogy milyen fokon áll a magyar technika. Pedig nincs miért szégyenkeznünk. Ugyanez vonatkozik saját tapasztalatainkra is. Mi sem ismerjük őket, a munkájukat és megoldásaikat, eléggé. És az a legfurcsább, hogy például Bukarestben számos kollégánk, aki nyugati egyetemen tanult, tanáraival vagy ottani barátaival ma is levelez, tapasztalatot cserél, míg velünk nincs ilyen kapcsolata. — Ön szerint mit kellene tennünk, hogy ezen változtassunk? — Intézeteinknek mindenütt megvan a testvérintézete, vállalatainknak a testvérvállalata. Szakembercseréket kellene lebonyolítanunk, esetleg hoszszabb időszakokra. Felettes szerveink engedélyével már a közeljövőben meghívunk két vagy három külföldi mérnököt, hogy néhány hónapig dolgozzék intézetünkben. Ugyanekkor kiválasztjuk azokat, akik vendégeink helyére mennek hasonló időre. Figyelni fogjuk a külföldi tervpályázati kiírásokat, részt veszünk rajtuk és részvételünk alkalmából alaposan megvitatjuk a megoldási lehetőségeket, külföldi kollégáinkkal is. Kiterjesztjük tudományos levelezéseinket. Szívesen fogadnák-e kivitelező vállalataink vezetőinek tapasztalatcsere látogatását? — Igen. Bulgáriában és Jugoszláviában most kezdik alkalmazni az erőfeszített betont, élénken érdeklődnek tapasztalataink iránt. Ugyanez vonatkozik fokozottabban vízműépítkezésekre. Belgrádban az építőipar még nem eléggé gépesített, de gyökeresen változtatni akarnak ezen. Ebben is támaszkodnának ránk. Mezőgazdasági építkezéseink kivitelezésének módszerei iránt is komolyan érdeklődnek szinte mind a négy országban. — Tekintsünk el néhány pillanatra a „szakmai" kérdésektől. Mi jelentett külön élményt? — Belgrád, Bukarest, Szófia ma világvárosok. Magam például 1952-ben jártam Szófiában. Akkor plakátokon közölték népgazdasági terveiket. Ez egybeesett a Dimitrovtervel, hogy Bulgáriának tíz év alatt száz évet kell haladnia. Akkor úgy véltem, megvalósítása nagyon nehéz lesz. A látottak alapján ma már tudom, végrehajtották. Szófiában az arányos távlati tervek teljesítése mellett sincsenek foghíjas telkek, az utcákat minden este felmossák. Pesten is jól öltöznek az emberek, Bulgáriában még inkább, Szófiában a pesti opera színvonalán álló Aida előadást hallottam, műemlékeik nagyszerűen gondozottak. A szófiai operában munkáslányokat láttam. A kezüket néztem, látszott, hogy fizikai munkával foglalkoznak. Ők és partnereik a műélvezők ünnepélyességével hallgatták az előadásit. Ruhájuk is ünnepi volt. — Tudjuk, önnek nagy az elfoglaltsága. Ha felkérnék, tudna előadást, vagy előadássorozatot tartani kultúrotthonainkban, műszaki klubjainkban? — Feltétlenül. Csak időben, értesítsenek hol, milyen részletek érdeklik a hallgatóságot, mert oly sokat lát és hall az ember, oly sok benyomást szerez egy rövid külföldi út alkalmával is, hogy abból nehéz a legszükségesebb előadandót kiválasztani. Bárcsak minél több mérnök és tudós járna külföldön. Mindenütt tanulhatnának, de ezekben az országokban nemcsak technikai tapasztalatokat szereznének, hanem azt látnák, hogy milyen lehetőségeket, élményeket nyújt a népi demokrácia barátsága és látnák, hogy mennyire együtthalad ezekben az országokban a néppel az értelmiség. (pacsay) ■aooooooooooooocxioooooooooooooooooooooooooeooűoooooootxsooooooooooooooooooooaooooo';