Építők Lapja, 1964 (64. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-06 / 1. szám
5 ÉPÍTŐK LAPJA A műszaki fejlesztés eredményei és jelentősége az épületlakatosiparban Az épületlakatosipar az utóbbi 5 év alatt egyre inkább arra törekedett, hogy szerkezeteink megjelenési formájukban, alapanyagukban és gazdaságos gyártási módjukban mielőbb elérjék a fejlett ipari országok épületiákatásipara diktálta műszaki színvonalat. Ha csak a főváros reprezentatív szállodáinak és üzletsorainak portáljaira gondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a megkezdett út helyes. Egyre inkább testet kapnak tehát szerkezeteinkben a nagyméretű üvegtábláikat alkalmazó szerkezetek, egyre inkább érvényesül a karcsú vonalvezetés, a vízszintes és függőleges elemek helyes alkalmazása. Az épületi ákatosopar műszaki fejlesztésének jellemzője mindenekelőtt az, alapanyagban történő változásban keresendő, amely az új irányzatot 1959—60 óta a már említett kedvező módon befolyásolta. Első pozitívumként azt a tényt kell leszögeznünk,, hogy házilag történő gyártás formájában megvalósult a négyszögletes cső alapanyag előállítása, amely a Székesfehérvári Könnyűfémmű alumíniumszelvényeivel számos változatban kombinálva, rendkívül nagy lehetőséget biztosít a korszerű és minden igényt kielégítő szerkezetek kialakítására. Az üreges acél- és alumínium szelvények megjelenése forradalmasította az épület-lakatosipart és egyre inkább háttérbe szorította a hagyományos szerkezetek jelentőségét, hiszen e szerkezetek középületek és lakóépületek nyílászáró szerkezeteinél nem is jöhettek számításba. A korszerű szerkezetek viszont ezen a területen egyre inkább előtérbe kerülnek, s ezért nemcsak az esztétikai előnyök jellemzik a műszaki fejlesztéssel jelenlegi fokára emelt szerkezeteink térhódítását. Az is jellemzőjük, hogy alkalmazásukat, felhasználásukat illetően behatoltak reprezentatív építkezések, modern magasépületek nyílászáróiként az építőipar szakmánktól eddig távol álló területére is. A szerkezetek ilyen gyökeres változása egész sor megoldandó problémát tűzött napirendre. E problémák megoldásának egyik jellemzője az alaptechnológiákban beállott változás. Az anyagleszabásnál ma már lágykorongos darabológépeket,a hegesztésnél pedig a keret tompahegesztőgépeket használnak. Ezenkívül egyre ritkábban találkozunk olyan alumíniummal díszített szerkezettel, amely látható csavarozással rögzített szorítóléceket és díszítőelemeket tartalmazna, mert csaknem teljes mértékben alkalmazást nyert már az említett elemek rejtett csavarozási, vagy rugós is felerősítési módja. A Székesfehérvári Könnyűfémmű felfejlesztése eredményeként az épület lakatosiparban felhasznált alumínium mennyisége hatványozott mértékben emelkedett. A nagymérvű alumíniumfelhasználás , egyúttal felvetette a j j megbízható felületvédelem j megoldásának szükségességét is. Ezt a problémát ,az épület- I latentosipar ugyancsak „házon belül”, anódos oxidálással pl. Idotta meg. Az alumíniumban rejlő lehetőségek egyébként azzal a ■ I negatívummal jártak, hogy i tág teret engedtek a tervezői jó elképzeléseknek, amely rendkívül széles skálájú gyárt-jtmányválaszték formájában só jut jelenleg is kifejezésre. Köztudomású, hogy a korszerű szerezetek egyik ismérve a gazdaságos, tehát sorozat-ban , történő gyártás biztosítása. Ez azonban csak úgy képzelhető el, hogy az épületlakatosipari termék a legjobban bevált szelvényekből kialakított profilcsaládokra épülő, az igényeknek megfelelő, szűkített gyártmányválasztékban nyerjen megvalósulást. Az ezzel kapcsolatos tipizálási munka eredményeként már a közeljövőben meg kell oldani a sorozatgyártást, biztosító felszerszámozást és célgépesítést. Ez központi műszaki fejlesztési feladat. A tipizálás eredményezi a konstrukciós választék leszűkítésén kívül a helyesen megválasztott méretmódul rendszerre való áttérést is, elősegíti a sorozatgyártás mielőbbi alkalmazását. Schmidt Lajos műszaki osztályvezető Nincs lehetetlenség csak tehetetlenség December közepén pa_ ! i’nasaos levelet kapott szer- j | ijesztőségüflík a Gránit Csi j | sadókoromp- és Kőedénygyár | | vagonkirakó munkásadtól. Ti- j !zennyolc dolgozó kérte segít j | ségünket,"hogy a több év óta | ! húzódó és végleges elintézést is nem nyert kesztyűkéremük i s végre elintéződjék. • Felkerestük Papp Zsuzsát, a gyár szakszervezeti bizott- s sága titkárát, aki elmondta, hogy a november 14-én meg- s tartott termelési tanácskozáson is kérték a dolgozók a kesztyűk beszerzését. — Sajnos, nem állt meg-felelő pénz a rendelemzésünkre, így hosszas tárgyalások után, csak december elején , ■ találtunk módot a kesztyűk megvásárlására — mondta ■ Papp Zsuzsa«**!A — Az egyik szállítómunkást ! . beküldtük a Közületi Ruha-j ,kereskedelmi Vár beláti szefpré- , raktárához a megrendelő le- s véllel — szólt közbe Bede János művezető, az üzemi tanács elnöke. —. Sajnos, a vál- flalat költözködése miatt, jaanuár végéig nem fogad el megrendelést. En mi történt a kesztyűik beszerzése ügyében. Mindezt azonban nem nyugtatta , meg azt a tizennyolc dolgozót, akik napi nyolc-tíz órát dolgoznak ■ csupasz kézzel az udvaron. Elsősorban ők érezték, hogy mit jelent fagyban, hóesésben, mínusz 10—15 fokos hidegben megmarkolni a vaspajszert, amely véresre martatenyerütkét — Amit lehetett, megtettük — mondta Papp Zsus zsarura. — Meg kell várnunk a feb- mári üzletnyitást — vélekedett az üzemi tanács elnöke. Hogy mégsem így történt, azt egyik társuknak köszönhetik a szállítómunkások. Ugyanis miközben az udvaron beszélgettünk a csoporttal, egy pufajkás fiatalember mérgesen közbeszólt: — Akiknek kevésbé szükséges a kesztyű, azok bizony kapnak! Bezzeg nekünk nem jut, pedig van a raktárban. Pár perc múlva már a raktárban voltunk Bede művezetővel. Nem sokat kellett keresgélni, a raktáros tizenhat pár kesztyűt mutatott. — Mióta van benne a raktárban ez a mennyiség? — kérdeztük. — Vagy fél éve! — válaszolt a raktáros. A forró edények l€MkA_ sóhoz szokták használni ezeket a nem szőrmebéléses, csupán félig bőr, félig vászon kesztyűket, de ideiglenesen ez is megfelel a csupasz kézzel dolgozó munkásoknak. A pártszervezet titkára, Martin elvár, amikor megtudta, hogy a raktárban fekszik ennyi kesztyű, azonnal intézkedett kiosztásukról. __ A gyárszakszervezeti bizottsága tanulságként jegyezte fel: ha a dolgozók érdeke megköveteli, mindent el kell követni jogos kérésük kielégítésére, pláne, ha az több éve húzódó probléma. íme, amit lehetetlennek, tartottak, az sem volt lehetetlen... A bosszantó csak az, hogy kis jóakarattal és körültekintéssel megoldhatták volna szerkesztőségünk nélkül is. -t.Oil.j.blb . u DÖMPERESEK Alig múlt 7 óra, a nap korongja az áttetsző ködön keresztül vörösen izzik. Ilyenkor már legjobban a hideg. A hőmérő mínusz 19 fokot mutat. Négy sódert szállító dömper bukkan fel, s zihálva kapaszkodik az emelkedő úton. Az elsőn Paksi Ferenc ül, öt Pakoló István, Makovics Ferenc, Juhász Mihály követi. A nyitott járművek volánjánál illő vezetők fején prémes sapka, szőrűn ebéléses hosszú bundájuk alatt pufajkakabát, lábukon bőrcsizma, benne vattás nadrág. Kezükön jó meleg bélelt bőrkesztyű. A hideg azonban a vastag öltözet alá is bekúszik. Ha márnem bírják, egykét percre megállnak, leszállnak, hogy meggémberedett tagjaikat megmozgassák. Szótlanul topognak a hóban, arcukat kékeslilára csípte a hideg- Egy-két percnyi kényszerű tánc után gépre szállnak, és máris indulnak tovább. Követem őket a Dunai Vasműbe- A 26. vállalat hideghengermű-építkezésén két műszakban a mintegy 30 dömperrel 60 ember dolgozik. A gépkocsivezetők, míg sorra kerülnek, néhány perces szünetet — pipahuját — tartanak a művezetői irodában. Ledobják magukról a sofőrbundát, a pufajkát megigazítják. Előkerülnek a cigarettatárcák, a rövid szárú, kicsiny pipák. Sercen a gyufa, száll a füst. Közben nagy keletje van a forró cukrozott teának. Nem sokat kell várniuk. Indulni kell a dömperrel. Dél van, a hideg nem enged. Az emberek sietnek ebédelni. Mellettük Paksi Ferenc dömpere húz el, betonnal megrakodva. A motor zajától hangos lesz néhány pillanatra a környék. S az emberek elismeréssel tekintenek a kormánykereket markoló vezetőre, aki a hideg széltől könnyesre mart szemmel figyeli a síkos utat, nehogy baj történjen a dömperrel s a rakományával. Gubacsi Gyula SZERENCSÉS ZUHANÁS Gézukáim egy épülő ház 11. emeletéről Buenos Airesben Alberto de Rico kőműves. Cementes zsákok közé zuhant és csupán kisebb zúzódásokat szenvedett. Fogadóórákat tartanak ! Ahol nagy a család, ott nagyobbak a gondok, így van ez a 45. sz. Állami Építőipari Vállalat Frangepán utcai munkásszállásán is. A vállalat több munkásszállója közül ez a legnagyobb. Több száz fáradt munkásember tér nyugovóra esténként a tiszta, kényelmes otthonban. S ennyi ember között mindig akad olyan, aki különböző problémákra szeretne választ, tanárcsőt kapni, vagy sérelmére keres orvoslást Vajon akad-e, s aki meghallgatja őket? Igen. A vállalatnál új kezdeményezés született. Pár hónapja a vezetők rendszeresen fogadóórákat tartanak itt, melyek nagy népszerűségnek örvendenek. — A fogadóórákat felváltva a vállalat, a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság vezetői tartják, amztfó foglalkozásuknál fogva majd minden kérdésre felvilágosítást tudnak adni — mondja Gáti László, a munkásellátás vezetője.— Kezdetben kevés volt az érdeklődés de mikor látták, hogy megfelelő felvilágosítást kapnak, s a problémáik elintézést nyernek, megnőtt a fogadóórák látogatottságának száma. Előre meghatározott munkaterv szerint dolgoznak, amely a szállóban ki van függesztve. Így mindig tudják a dolgozók, hogy mikor, ki jön ki tükröt, a fürdőbe lábrácsot kért. Kérését teljesítették. Legtöbb a bérpanasz. A jogos sérelmeket, mint Cirkála Gyuláét is, gyorsan elintézik. Kifogásolta, hogy órabére miért csak 7,50 Ft, mikor a brigád többi tagja 0,5 Ft-ot kap. Sérelmét megvizsgálták és órabérét felemelték. Madura Pál, a munkaügyi osztály vezetője is mond egy, a „fogadóóráján” felvetett elintézésére váró ügyet. A nyolcgyermekes Molnár József lakásgondját szeretnék megszüntetni . — Jártunk kint a nagykátai tanácsnál, s bár a lakásügy nem kis gondot jelent a tanácsnak, mégis ígéretet kaptunk, hogy a közeljövőben segítenek valahogy Molnár Józsefen. Tóth László párttitkár fogadóóráján az üzemi étkezést kifogásolták a dolgozók. Ezt a panaszt még nem tudták orvosolni, mivel az élelmezési vállalatnál ez ideig még nem értek el eredményt. Mint az elmondottakból kitűnik, a fogadóórák nagy szerepet játszanak a munkások és a vezetők közvetlenebb kapcsolatának kialakításában. A munkások örömmel fogadták azt a hírt, hogy kéréseik panaszaik elintézéséért nem kell fűhöz-fához szaladgálniuk A vezetők a helyükbe jönnek, hogy a problémáikkal foglalkozzanak és orvosolják. Reméljük, hogy ezt a jól bevált kezdeményezést — a dolgozók kérésére — a többi szállásra is kiterjesztik. Gömör László a munkásszálláson esti beszélgetésre mert egymás között csak így mondják. Milyen kérdéseket vetnek fel? Papp Gyula a fűtést reklamálta, ő a Bartók úti szállóból jött, ott jó meleg volt, itt pedig fázott. Panasza nyomán azóta a kazánt kijavították. Pincér József a mosdóba Házgyár épül Győrött A Győr-Sopron megyei Építetőipari Vállalat megkezdte az előkészületeket házgyár létesítésére. Az évente 1000 laikás elemeit előállító házgyár helyét a tgyőrszabadhegy határában elterülő 130 000 négyzetméternyi üres telken jelölték ki. Az építést a jövő év második felében kezdik el, és 1968-ban fejezik be. A MISKOLCI ÜVEGGYÁRBAN harmincötezer négyzetmét®r öntött üveget készítettek tervein felül. Itt gyártják az építkezésekhez használt drótbetétes öntött üveget is. HÍREK Kavicsosztályozó kezdi meg működését a jövő év második felében a nyékládházi kavicsbányában, amelynek kapacitása évi 400 ezer köbméter kavics lesz. A korszerű osztályozóban minden munkafolyamatot automatizálnak. EZERNÉGYSZÁZ LAKÁST ADNAK ÁT az idén a bor-sodi építőik Miskolcon, Ózdon, Sajószentpéteren és Budasbányán, és újabb ezer otthon építéséhez fognak hozzá. Sok más között befejezik a Diósgyőr déli Kilián-lakótelep építését, ahol három éve kezdték meg az első ház alapozását. Itt a jövő év végéig öszsszesen 2160 lakása készül el. 1964. JANUÁR 6. A „nagylelkű*4 munkaügyi vezető A megbocsátás nemes gesztus és igen szép emberi tulajdonság. Éppen ezért „könnyekig” meghatódtunk, amikor Ágoston elvtár®, a Geodézia- és Térképészeti Vállalat munkaügyi osztályának vezetője — nyilván karácsony, a szeretet ünnepe hatására — telefonon közölte velünk: megbocsátja szakszervezetünknek azt a szörnyű nagy „bűnét”, hogy a törvényesség betartását mertük követelni tőle. Az eset előzménye a következő: Panaszos levelet írt egy volt dolgozójuk a Magyar Rádióhoz, amelyet az szakszervezetünkhöz továbbított. A panaszos ügy vizsgálata során a többi között az alábbiakat állapítottuk meg: • a) A meghatározott időre kötött szerződést a munkavállalóval elfelejtették aláíranra. b) A dolgozó munkaviszonyát megkérdezése nélkül „hozzájárulással kilépett” bejegyzéssel szüntették meg. c) A leszerelési lapot — amit a dolgozó nem is látott -- 1963. október 22-én állították ki és október 7-re visszamenőleg szüntették meg a munkaviszonyt d) A munkakönyvét hetekig nem adták át a dolgozónak a munkaviszony megszüntetése után. e) Ágoston, elvtárs írásban közölte velünk, hogy a dolgozó levélbeli reklamációjára már október 23-án elküldték részére a munkakönyvét. Ezzel szemben a munkaerőgazdálkodás kézbesítőkönyve szerint csak október 24-én(?!) adták át a titkárságnak, hogy az küldje majd el a dolgozónak. AZ ügyet megvizsgálva és a tanulságokat levonva a vállalat főkönyvelője helyesen és tárgyilagosan úgy döntött: a vállalat jogásza fizettesse ki a dolgozónak a törvények értelmében járó jogos követeléseit, s egyben intézkedjen, hogy a hiányos ügykezelés, valamint az ennek következtében kifizetett összeg miatt a vállalat vezetője vonja felelősségre a vétkeseket. Ezzel az ott akkor jelen levő valamennyi érdekelt egyetértett, s az ügy lezáródott. Ezért lepődtünk meg, amikor Ágoston elvtárs telefonon szemrehányást tett, az ügy ilyen elintézése miatt, majd kijelentette, hogy a karácsonyi ünnepek lélekfelemelő hatására nagylelkűenmegbocsátja ezt a vétkét szakszervezetünknek. Hát nem megható? Sosem felejtjük el „nagylelkűségét”. Mátyás János A szaktanács hatáskörébe utalták a munkabiztonsági feladatok irányítását A Hivatalos Lapban megje jlent a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről szóló törvényerejű rendelet. Az új jogszabály egyesíti és korszerűsíti az eddigi rendel- kezéseket, növeli a szakszerve-zetek, az illetékes minisztériumok és vállalati szervek hatáskörét. A törvényerejű rendelet az egészséges és biztonságos munkakörülmények megvalósításával kapcsolatos feladatok végrehajtásának irányítását és összehangolását, a szabályok megtartásának ellenőrzését a Szakszervezetek Országos Tanácsának hatáskörébe utalja. Meghatározza a rendelet a vállalatok vezetőinek munkásvédelmi feladatait is. A vállalat igazgatójának kötelessége az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosítása, tervszerű javítása, a vonatkozóintézkedések végrehajtásának ellenőrzése. A törvényerejű rendelet azt is kimondja, hogy a dolgozók kötelesek megtartani az egészséges és biztonságos munka végzésére vonatkozó szabályokat. A törvényerejű rendelet értelmében a különböző oktatási intézményekben— jellegüknek megfelelően — oktatni kell az egészséges és biztonságos munkavégzés szabályait. Kiterjed a rendelet az óvórendszabályokra, a kötelező orvosi vizsgálatokra, a dolgozók munka- és védőruhával való ellátására, valamint a vállalatoknak az üzemi balesetek és a dolgozók más egészségügyi károsodása esetén fellépő anyagi felelősségére. Az illetékes minisztériumok a törvényerejű rendsler végrehajtása során munkaterületükön a szakszervezetekkel egyetértésben, a SZOT szabályzatának megfelelően járnak el. (MTI) Szarka Mihály A Bács-Kiskun megyei bizottság és a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat szakszervezeti bizottsága mély fájdalommal jelenti, hogy Szarka Mihály elvtárs, a vállalat szakszervezeti bizottságának függetlenített sztikára 1963. december 22- én, 57 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Szarka Mihály elvtárs 1945 óta vett részt a szakszervezeti mozgalomban. Volt kubikos brigádvezető, szb-tag, s 1958 óta függetlenített szb-titkárként dolgozott a vállalatnál. Munkáját nagy szorgalommal, odaadással és becsületesen végezte. Szívügyének tekintette dolgozótársai ügyeinek intézését, harcolt és küzdött, mint kommunista a párt politikájának érvényesüléséért. Közvetlenségéért és szerénységéért a vállalat dolgozói szerették és megbecsülték. Eredményes munkájáért többször kapott kitüntetést és az Elnöki Tanács a „Szocialista Munkáért” érdemérem kitüntetésben részesítette. Halálával igen érzékeny veszteség érte a vállalat szakszervezeti bizottságát. Emlékét kegyelettel megőrizzük!