Építők Lapja, 1972 (67. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-03 / 1. szám
_______ A munkásgárda stabilizálódott Egymilliárdos vállalat Az építésben egyre nagyobb szerep jut a fémeknek. Ez a fejlődés egyelőre még inkább mennyiségi változásként jellemezhető, a minőségi változás voltaképpen a könnyűszerkezetes építési mód tervezett hazai bevezetése jelentheti majd. De már a mennyiségi változás is egyre nagyobb igényeket támaszt az olyan vállalatok iránt, mint amilyen például a FÉMMUNKÁS. Hogyan alakul e változásban a vállalat gazdálkodása az idei év tükrében, milyen tapasztalatokkal készülnek 1972-re, mik a kilátásaik? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk a vállalat gazdasági vezérigazgató-helyetteséhez, dr. Horváth Lászlóhoz. Gyümölcsozó beruházások — Az elmúlt esztendőben •nagy feladatot tűztünk magunk elé. Elérjük az egymilliárd forintos termelési értéket — mondta — és ehhez tartozik 110 millió forint fölötti nyereség is. Ezt részben belső gazdálkodási tényezők tették lehetővé, részben a szabályzók bizonyos módosítása. Az eredmény két legjelentősebb belső tényezője: a belépő beruházások, valamint a legfontosabb feladatok megoldása. Ami az elsőt illeti: például a kecskeméti rekonstrukciónk gyümölcsözni kezdett, a tervezett termelési eredményt elérte. A legfontosabb feladatok között a kiemelt építési beruházások és a lakásprogram igényeinek teljesítését emelném ki. Eredményesen vettünk részt a házgyári munkákban, és így alakult exportunk is. A szabályzók módosítása is hozzájárult az eredményhez, mert változtatva a fejlesztési és a részesedési alap közötti nyereségelosztást, az utóbbi mintegy tíz százalékkal viszonylag nagyobb lett, míg a fejlesztési alap mintegy húsz százalékkal csökkent. A belső tényezőkben természetesen elsődleges szerepe van a vállalat dolgozóinak: az ő munkájuk révén gyümölcsözik már a termelésbe lépett új beruházás, és teljesítették a kiemelt beruházásoknál, valamint a házgyári lakásépítésnél a feladatokat csakúgy,mint a minőségi munkát kívánó exportnál, gyártmányok termelésében előbbre jutni. Jelentős volt a könnyűszerkezetek előfutárának tekinthető acélszerkezetek gyártása is. Ez a vállalat termelési értékében 8— 10 százalékot tesz ki. A hagyományos acélszerkezetek helyett megkezdtük az úgynevezett „Fémmunkás-csarnok,” - szerkezetek gyártását. Azelmúlt évben bővítettük a szerelési üzemet, így e csarnokok egy részét magunk állítjuk fel. Számítunk arra, hogy a beruházások rendszabályozása keresletcsökkenést okoz, de ezt átmenetinek tekintjük. Bizonyos azonban, hogy 1972. első felében ez ránk is számottevően hat: a vállalatunktól megrendelt munkákat halasztják. Részben ezért is bizonytalanok még az 1972. évi elképzelésünk, hiszen gazdálkodásunk egyensúlya érdekében igazodnunk kell a kialakuló helyzethez. Ám az idei és a negyedik ötéves tervre vonatkozó elképzeléseink még azért sem véglegesek, mert munkánkat hosszú távon alapvetően befolyásoló külső döntésektől függnek. Még nem dőlt el, hogy ipari hátterünk — vidéki gyáraink — fejlesztésére megkapjuk-e a megpályázott támogatást, továbbá, hogy a könnyűszerkezetes programban milyen szerep jut nekünk. Márpedig úgy gondoljuk, hogy ebben jelentős feladatot adnak vállalatunknak is, így hát ezeket a döntéseket meg kell várnunk végleges elképzelésünk kialakításához. Az elmúlt években az egész iparban nagy gondot okozott a munkaerővándorlás. Ez — úgy látszik — a FÉMMUNKÁS-nál is nyugvópontra ér. — Létszámhelyzetünk stabilizálódott — mondta befejezésül dr. Horváth László. — Ezt részben annak tulajdonítjuk, hogy 1971-ben év közben is több mint 3 százalékos bérfejlesztést tudtunk biztosítani, éves szinten pedig mintegy 5—6 százalékkal nőtt a személyi jövedelem. Ez jelentős volt az előző évekhez képest. Továbbá az is előmozdította a stabilizálást, hogy — főleg vidéki gyárainknál — a mezőgazdasági üzemek elszívó hatása mérséklődött. N. F. f #Átmeneti keresletcsökkenés A fémek növekvő szerepéből fakadó igényre áttérve a vezérigazgató-helyettes a következőket mondta: — Az a meglátásunk, hogy a vállalat igyekezett az új szerkezetek, a korszerűbb Több lépcsős tervezés Az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalat is sok kötöttség alól felszabadult, jobb kereskedelmi kapcsolatai alakultak ki. A vállalaton belül pedig megindult egy decentralizálás, amelynek eredményeképpen a gyárakt a kiemelt, kötelező erejű megrendelésektől eltekintve — önálló munkavállalási joggal rendelkeznek, ők kötik a szerződéseket, szerzik be az anyagokat — az alumíniumtermékek és bizonyos iparcikkek kivételével. Ennek megfelelően a tervezés több lépcsős. A vállalat kiadja, hogy milyen főbb feladatok teljesítését várja el, majd erre a gyárak tervjavaslatokat nyújtanak be. Miután ezeket a feladatokkal való egyeztetés után elfogadták, a vállalat ellenőrzi a tervek teljesítését. A gyárak önelszámoló egységek egymással szemben is, a nyereség alakulásától függően részesedésük is differenciált. Sajátos helyzet az, hogy a vállalat gyárainak munkája nagy mértékben egymásra épül, egymást mintegy kiegészítik. Eredményekben gazdag / boldog új évet kívánunk minden kedves ügyfelünknek, és az építőipari dolgozóknak! Villanyszerelőipari Vállalat Budapest VII., Síp u. 23. EPITŐK LAPJA A világ cementtermelésének egyhatoda kolosszális méretű fogaskerék vonta magára a látogatók figyelmét a moszkvai nemzetközi építőanyag-ipari kiállításon. Nem véletlenül: a novo-karagandai (Kazahsztán) cementgyár 93 méteres forgókemencéjének ez az alkatrésze mintha csak a szovjet cementipar helyzetét és legközelebbi távlatait jelképezné. A világon előállított minden hatodik tonna cement a Szovjetunióban készül. A cementtermelés tekintetében (ennek mennyisége ma csaknem 100, 1975-re 127 millió tonna) a Szovjetunió vezet. (APN) Megkezdte a próbatermelést a hódmezővásárhelyi csempeüzem Elkészült Hódmezővásár- próbatermelés. 1972-ben 600 helyen az Alföldi Porcelán- ezer négyzetméter csempe, az gyár utolsó egysége, a falburküvető évekbeli pedig enkolocsempe üzem. 130 mii *, *. kos beruházással épült létenek kétszerese kerül ki a sítményben megkezdődött a gyárból. TÉLI ÉPÍTKEZÉS öt emelet magasságban, akik itt serénykednek, nem vesznek tudomást a hidegről. Mint egy karcsú, piros rakéta, mered a város magas házai fölé a szivartestű daruóriás. Magas irányítóablakából ritkán hajol ki a „kormányos”. Lent az anyagtéren a gém himbálózó köteleit, fenn az ötödik emelet magasságában a paneleket várják. Szívet fárasztó létrán kaptatunk felfelé a daru szűk, hengeres testében. Csak fönn hunyorog vaksin egy kicsiny kis villanykörte, mellettük kábelek feszülnek, csavarokra, hornyokra téved a tétova láb a sötétben. Előttünk nyolcvanhét létrafok és a felhős, ködös égbolt. Néha megállunk szuszszántani egyet, aztán araszolás előre, csavarok, hornyok, kábelek kíséretében. A darukezelő tenyerében elvesznek az irányító karok. Berregés, kiáltás a földről és indul a teher. A karcsú daru teste megrándul, a drótköteleken imbolygó tizennyolc mázsányi panel rengő ritmusa tompulva ér el hozzánk, de így is negyven, ötven centiméterre kilengünk. Amolyan tengeri betegséget okozó imbolygás ez a miskolci ház fölött. A tervező iroda bővítésének építkezésénél a daru a legszorgalmasabb kőműves. TIZENÖT ÉVE DOLGOZIK Szőke László hasonló munkahelyeken, mindig a levegőben . A darusok mindent tudnak egymásról — jegyzi meg a kezelő —, mert munka közben sohasem feledkezhetünk meg arról, miként viselkedik a gép. Volt már olyan, hogy a viharos szél lesodorta a darut a pályáról. Nagy József művezető sohasem felíti el azt a napot, amikor reggel megrökönyödve látták, eltűnt a darupálya végéről a sintár. Aztán megkerült, a vasgyűjtő gyerekek adták el a MÉH-nek. — Mi történt volna, ha nem veszik észre? — A mai korszerű daru megáll, mert egy bizonyos távolság megtétele után a biztonsági berendezés kikapcsolja az áramot, de az nem ilyen berendezés, volt. Egy elvágódó daru hihetetlen veszteséggel, emberáldozattal járna. — Mire gondol munka közben? — Emelésnél már hiányozna a rángatás, a himbálózó mozgással járó érzés. Ez arra figyelmeztet, hogy még jobban figyeljek. — Amikor még tanuló voltam, mindig a felhőkre néztem. Szédítően hatott, szemben a daru mozgásával. A kicsiny kis szünetekben — főként ha jó idő van — szívesen szétnézek a városon. VOLTAK NEHÉZ PERCEK IS: a tiszapalkonyai erőműnél egy a megengedettnél nagyobb terhet kellett beemelni és, hogy a daru fel ne billenjen, akkor kötelet használtunk, kiponyváztuk a törzset. Csak amikor a helyén volt a kritikus építőelem, akkor jött elő az idegesség. Meg mindannyiszor, amikor feltámad a szél. Ha pörög a teher, mindenki veszélybe kerülhet a daru körül. Egyszer kettétört a 18 mázsás panel és lezuhant, de nem volt szerencsére senki sem a közelben. Búcsúzóul körbesétál velünk a fülke. A poros, kormos háztetők felett tornyok csúcsain ütközik meg a tekintet. Nagy József Verseny után... A KISZ budapesti bizottsága és a szakszervezetek budapesti tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusának tiszteletére versenyt hirdetett. A Kiminek mestere mozgalom keretében ifjú hegesztők mérték össze, szakmai tudásukat, valamint politikai felkészültségüket. A területi versenyeken több százan indultak, s a legjobbak közül kerültek ki a budapesti verseny résztvevői. A gyakorlati döntőbe már csak 32-en jutottak be, s az első 12 helyezett kapott jutalmat. Mind a területi, mind a fővárosi vetélkedőn sikeresen szerepelt Homa István, a Csőszerelőipar Vállalat 26 éves dolgozója. Felkészüléséről, a verseny lebonyolításáról, további terveiről beszélgetünk. — A gépipari technikum harmadik osztályába járok, így nem volt szokatlan az a tudat, hogy számot kell adni a felkészültségemről. Különösebb vizsgadrukkot tehát nem éreztem, inkább csak egészséges versenylázat. A területi versenyre komolyabban csak a politikai kérdésekből készültem. Ebben sokat segített KISZ-titkárom, Szénás Miklós. És persze megkülönböztetett figyelemmel olvastam a napi sajtót. A vetélkedőn aztán minden remekül ment. Egy gázpalack súlycsökkenéséből kellett meghatározni az elhasznált térfogatot és a nyomásváltozást, ismertetni a fény és fröcskölés elleni védelem módszereit és eszközeit, politikailag Sallai Imre és Fürst Sándor tevékenységéről kérdeztek. Úgy látszik, kielégítő válaszokat adtam, hiszen sikerült megszereznem az első helyet. — És a budapesti verseny? — Erre már alaposabban készültem. A vállalat hegesztő laboratóriumában egy hétig gyakoroltam. Sok hasznos útmutatást adott a gyár hegesztő-mérnöke is. Maga a verseny nagyon szoros volt. Körülbelül egyenlő arányban értékelték az elméleti felkészültséget és a gyakorlati tudást. Az írásbeli után még a harmadik helyen álltam. Sajnos, a hegesztési feladat nem a legjobban sikerült, s a tizenegyedik helyre estem vissza. A politikai kérdéseket mind tudtam, de végül így is csak a 10. helyet szereztem meg. Ennek is nagyon örülök, bár ha a hegesztés egy kicsivel jobban sikerül... — Milyen jutalmakat kapott a kiváló szereplésért? — A területi első helyezésért 1300 forintot, s kilátásba helyezték 1 forintos órabéremelést is. Remélem, mielőbb valósággá válik. A budapesti versenyen egy asztali cigaretta tárcát kaptam jutalmul, s természetesen oklevelet. A szakszervezet két hétre szóló ingyenes házaspárt beutalóval jutalmazott, amit tetszés szerinti helyen és időben vehetek igénybe. Én Lillafüredet választottam, februárban, a vizsgák után jól jön majd a pihenés. — Úgy tudom, nem kielégítő a hegesztő utánpótlás. Milehet ennek az oka? — Valóban jóval több hegesztőre lenne szükség. Talán sokakat riaszt vissza az a hiedelem, hogy ez a szakma hosszabb távon „fehér botot” eredményez. Nos, én már tíz éve csinálom, és semmi baja a szememnek. Ezen kívül nem kíván erős fizikumot, gyengébb testalkatúak és nők is végezhetik. (A budapesti verseny 32-es döntőjében is két nő hegesztett.) Én nagyon szeretem ezt a munkát, s bár eredetileg fűtésszerelő vagyok, szinte hobbym a hegesztés. — Nem túlzott igénybevétel-e a napi fárasztó munka után technikumba járnia, s még külön versenyekre is készülni? — Hát nem könnyű. Hajnali fél négykor kelek, Gyömrőről kell bevonatoznom. Általában haza is csak későn érek. S otthonra is marad tanulnivaló. Szerencsére a feleségem megérti, hogy kevés az időm, sőt sokszor segít is a feladatokban. Egyszóval, ha vannak is nehézségek, szívesen csinálom. S ha megrendezésre kerül az országos vetélkedő, azon is részt veszek majd. Szeretnék ott is helytállni, s bizonyítani, hogy eddigi eredményeim nem véletlenek. Sok sikert! Szigeti András Tarcalon, az Északmagyarországi Kőbánya Vállalat központjában bizakodó a hangulat az 1971-es tervév eredményeit illetően. A vállalathoz tartozó kőbányák dolgozói sikerrel küzdöttek le ez év elején tapasztalt nehézségeket és az előirányzott 1 millió 630 ezer tonnával szemben 1 millió 996 ezer tonna különféle kőanyagot termeltek. A termelékenység növelésében elért eredményük rekordnak számít, hiszen az elmúlt év folyamán 20,4 százalékkal növekedett a vállalatnál az egy főre jutó termelési érték. Az eredményt tekintve nem éri el a tervezett színvonalat a vállalat. A tervezett 14,5 millió forint helyett csak 13 millió forint körüli összeg kerülhet majd éves mérlegük eredményrovatába. Hogy miért? — Azért, mert a tervezettet jóval meghaladó bérfejlesztést — közel 9 százalékos arányban — eszközöltek az év folyamán. Emiatt várhatóan részesedéssel sem számolhatnak a vállalatnál. 1912. JANUÁR 3. | 1 Az s $ | ^ Építőgép javító és Gyártó Vállalat \ s § Budapest XI., Galvani út 44. § * $ s s $ S s $ 1 Boldog Ú.| Evet Kíván | I 5 minden kedves ügyfelének ! . $ | és az építőipar. | valamennyi dolgozójának! | § | s § ^ $ s | -----------------------|-------------------------------------------------| | I s s