Építők Lapja, 1973 (68. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-29 / 3. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA-, ÉS EPITŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1973. JANUÁR 29. Bizonyítottak az új beruházások Somogyi és zalai üzemek nyerték az új téglagyárak országos versenyét Az év végével lezárult az új, korszerű, alagútkemencés téglagyárak között folyó verseny. A három első helyet a Somogy —Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat üzemei szerezték meg. A legjobb eredményt a balatonszentgyörgyiek érték el: 26 millió 200 ezer téglát termeltek. Őket 21 millió 200 ezer darabos teljesítménnyel a kőröshegyi gyár követi, majd 21 millió 100 ezer darab téglával a teskáridiak következnek a rangsorban. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek az üzemek évi 17—18 milliós programra készültek, csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk elmúlt évi teljesítményükről. * Különösen a balatonszentgyörgyi téglagyár érdemel nagy elismerést, mivel 1972-ben már másodszor szerezte meg az új gyárak közötti versenyben az első helyet. Választ kerestünk arra a kérdésre is, miért is sikerült az említett három üzemnek túlszárnyalni a többit. Megtudtuk, hogy az utóbbi években mindhárom helyen jelentősen javult a gyár- és a művezetés színvonala. A vállalat központja természetesen ebben számottevő segítséget nyújtott az üzemeknek. Ott, ahol szükségesnek látszott, a személycserétől se riadt vissza. A színvonalemelkedés azonban nem csupán a gazdasági és a műszaki vezetésre vonatkozik, hanem a tömegszervezeti vezetésre is. Az említett gyárakban különösen sokat javult a szakszervezeti munka színvonala. A gyári bizottságok titkári tisztségébe a dolgozók olyanokat választottak, akik jó munkájukkal kiérdemelték a bizalmat, bizonyították a rátermettséget, a szakmai hozzáértést. Tájékozottságuk, szakmai, emberi tulajdonságai képessé teszik őket arra, hogy partnerei legyenek a gazdasági vezetésnek. Számottevő tényező volt a siker szempontjából, hogy a vezetők meg tudták értetni a dolgozókkal: szilárd munkafegyelem néllkül nem lehet eredményesen dolgozni, továbbá, hogy a jövedelem növekedésének alapja a több termelés. A munkafegyelmet közös erővel szilárdították meg, megfelelő rendet, tisztaságot alakítottak ki az üzemekben. A szigor, a magasabb követelmény nem tette ellenszenvessé ezeket a gyárakat az emberek előtt. A nagy munkaerőhiány ellenére is mindig volt náluk felvételre jelentkező munkás. Ez is azt bizonyítja, hogy a dolgozók előtt szimpatikusabb az a hely, ahol rend, fegyelem uralkodik, folyamatosan tudnak dolgozni és jól lehet keresni. Ilyen körülmények között kibontakozhatott a hatékony munkaverseny is. Ebben különösen sokat segítettek a gyári szakszervezeti bizottságok. Az üzemek egész kollektíváját mozgósítani tudták a feladatok végrehajtására. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mindez nem valamiféle parancsszóra történt. A fegyelem és szigor egyik helyen se zárta ki az üzemi demokráciát. A vezetők minden fontos kérdésben kikérték a dolgozók véleményeit, javaslatát és hasznosították azokat. Épen a magasabb színvonalú vezetés volt képes biztosítani, hogy a munkások véleménye, kezdeményezése — ha a gőzösség érdekét szolgálja — meg is valósuljon. A gyári bizottságok titkárai Háló Endre (Balatonszentgyörgyi, Erdélyi László (Kőröshegy), Nagy István (Teskánd), a gazdasági vezetők: Németh Rezső (Balatonszentgyörgyi, Takács András (Kőröshegy), Sely Pongrác (Teskánd) nem estek a siker láttán az önelégültség hibájába. Tudják, hogy főként a minőséget kell javítani, ha az idei, magasabb követelményeknek meg akarnak felelni. Aztán Balatonszentgyörgyön és Teskándon is — Kőröshegyhez hasonlóan — be kell vezetni a földgázt. Ez tovább növeli a gazdaságosságot. Szélesíteni kell az üzemi demokráciát és így tovább. Megvannak azonban győződve arról, hogy ha a folyamatos munka feltételeit mindig megteremtik, megőrzik a fegyelmet és a jó munkahelyi légkört, továbbra is támaszkodnak a dolgozókra és hatékonyabbá teszik a munkaversenyt, ez az év újabb munkasikereket hozhat számukra. Szegedi Nándor Mennyibe kerül? A beruházásokkal kapcsolatosan is gyakran felteszszük ezt a kérdést, s a válasz rendszerint az, hogy „többe, mint ahogy terveztük...” De még többe kerülhet a beruházás, ha éppen a beruházó az, aki nem fordít különösebb figyelmet a takarékosságra. Ilyen, könnyen költekező hírnévre tett szert Nyergesújfalun a SZIKKTI, mint az eternitgyári bővítés beruházója. Ezt a beruházást eredetileg 650 millió forintben irányozták elő, de amint hallottuk, 190 millió forinttal többe kerül a tervezettnél. A működő régi eternitgyár kollektívája számukra épül az új — érthetően kritikus szemmel figyeli a beruházás menetét. Tőlük tudjuk, hogy a többletköltségek jelentős részét el lehetett volna kerülni, ha a beruházó az egyes fontos részletkérdések eldöntésénél arra is figyelemmel lenne, hogy „mennyibe kerül?” — A részünkre készül az új gyárüzem, de mindmáig meg sem kérdeztek bennünket, tetszik-e, ahogyan építik. Ha pedig mi javasolunk valamit, amit fontosnak tartanánk a majdani üzemeltetésre gondolva, szavunk akár a falrahányt borsó ... — panaszolta Godó Ferenc, az eremitgyár igazgatója. Szavaiból kitűnt, hogy nem tudják mire vélni a SZIKIKTI beruházói magatartását. Több konkrét példát sorolt fel erről. • A beruházó elhatározása alapján alakították ki például a tmk-műhelyt, kisebbre mint a régi volt, az esztergagépek alapjait pediig egymástól 120 cm-re, a biztonsági okokból megkövetelt elfordítás nélkül helyeztették el. „Talán azt akarják, hogy késsen a munka?!” — válaszoltak a gyáriak reklamációjára. Pedig a műhely üzembe helyezésére aligha kerülhet sor, amíg a kifogásolt falat odébb nem helyezik és az új gépalapokat el nem készítik. A meg nem felelő építés miatt így majd még többe kerül a beruházás. Vajon milyen beruházói érdekek vezetik a SZIKKTI-t az eternitgyári építkezésen, ha éppen azokkal nem gondol akiknek rövidesen üzemeltetésre kell átadnia az új létesítményeket? Miért kell zaklatásnak felfogni az üzemeltetői kéréseket, javaslatokat? Még az olyan, beruházói szempontból lényegtelen kérés sem került meghallgatásra, hogy a harmadik nagy prést tegyék agyvonalba a másik kettővel A harmadik prés ugyanis burkolólap gyártására készül. Az üzemeltető előrelátással gondol arra, hogy szükség esetén a harmadik gépen is gyárthatna tetőfedő palát. Ha azonban ez a prés a tervezett helyre kerül, elvész a variálási lehetőség, mert nem marad hely a vágógép beiktatására. Ahhoz, hogy a problémák ne gyarapodjanak, s az érdekeltek megelégedésére haladjon befejezése felé az eternitgyári beruházás, volna egy szerény javaslatunk. A már oly sok helyen bevált szocialista együttműködésre gondolunk. Ezt ugyan nem írja elő semmiféle rendelet, de társadalmunk morális igénye helyesen ösztönzi erre az érdekelteket. Nem járnak rosszul, ha vállalják! L. J. VÁLLALTÁK A KÍSÉRLETET „Nem emeljük, de érvényesítjük a követelményeket" — Megkérdezték tőlünk, hajlandók vagyunk-e részt venni a kísérletben, s mi igennel válaszoltunk — mondta Horváth Ottó, az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat, munkaügyi osztályának vezetője. — Így 1973. január 1-től vállalatunk is részt vesz a kísérleti jelleggel bevezetett bértömeg-gazdálkodásban. — Miért vállalták a kísérletben való részvételt? — Elsősorban azért, mert mi vállalaton belül már korábban is megpróbálkoztunk a bértömeg-gazdálkodás módszerének alkalmazásával — felelte beszélgetésünk másik résztvevője, Fejér István, üzemgazdasági osztályvezető. — Ez egyes építésvezetőségeinknél jó eredményeket hozott, elősegítette a teljesítemé,nyek növelését. Az egész vállalatnál nem alkalmazhattuk, mert túlzott bérfejlesztéshez vezetett volna. — Házi kísérleteink híre azért így is felkeltette az ÉVM közgazdasági főosztályának érdeklődését — vette át a szót Szobonya József, az szb. közgazdasági bizottságának vezetője. — Érthető, hogy az elsők között bennünket kerestek fel a központilag elhatározott kísérlet gondolatával. Egyébként nyomós érv volt számunkra a kísérlet vállalásában, hogy az érvényes szabályozók alapján 1—2 százaléknál nagyobb bérfejlesztést saját erőnkből nem tudtunk volna produkálni, s 1972-ben is csak egyszázalékos bérfejlesztés volt vállalatunknál. A bértömeg-gazdálkodás pedig ötszázalékos bérszínvonal-emelést tesz lehetővé számunkra az idén. — Miért említ bérszínvonalat, amikor már bértömeggel kell számolnia a vállalatnál? — vetettük közbe. — Azért, mert a kísérlet első évében is kell valamihez viszonyítanunk bérgazdálkodásunkat — felelte Szobonya József. — S ez a viszonyítási alap az 1972. évi bérszínvonalunk, amely öt százaléknál nagyobb arányban nem emelkedhet ... — Szeretném itt megjegyezni, hogy nem ez az egyetlen feltétele kísérleti bértömeggazdálkodásunknak. Sőt, talán egy kicsit túlzottan is „körülbástyázták” szabályzókkal ez a kísérletet — mondotta Fejér István. — Ebben az az alapgondolat érvényesült, hogy nem lehetünk kedvezőbb helyzetben, mint más vállalatok. A bértömeg-gazdálkodással együtt azonban olyan szabályzókat kaptunk, amelyek garantálják, hogy ettől nem kell tartani, sőt néha van olyan érzése az embernek, mintha a feladat hatványozottan nehéz lenne. Nem lehet megjósolni kialakuló új bérgazdálkodásunk minden kihatását, de azt máris láthatjuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A kísérlet tehát az elővigyázatosság jegyében indul. Érthető a kérdés: a bértömeggazdálkodás ebben az óvatos formában alkalmas lesz-e a vállalat tartalékainak feltárására, a régóta és annyi helyen ostorozott „létszámhigítási” törekvések megszüntetésére? — Mi mindenképpen a bértömeg-gazdálkodás mellett vagyunk — mondotta Horváth Ottó —, mert a régi módszerrel, ahol a nyereség ütemének növelése volt a legdöntőbb tényező, már nehéz volt előbbre jutnunk. Ezekben a napokban a kísérleti bérgazdálkodás bevezetése, a követelmények alapos megismertetése a legfontosabb téma a vállalatunknál. Felhasználható bértömegük növelésének alapja — erről is szólt a munkaügyi osztályvezető — az anyagmentes termelési érték növekedése. Ha egy százalékkal növekszik az anyagmentes termelési érték, 0,6 százalékkal nőhet a bérköltség a bázishoz viszonyítva. A bértömeg 5 százalékon túli növelését azonban gátolja a százalékonként progresszíven növekvő adó. Ezen felül jelentkezik az a követelmény is, hogy a vállalatnak bruttó alapjából 3,4 millió forint egyszeri adó befizetését is vállalnia kell. Amikor — reálisan számolva — 10 millió forintnál több aligha lehet a vállalat részesedési alapja, ez net csekély ballasztja a kísérleti esztendőnek. — Új bérezésünkkel csak akkor érhetünk el sikert — hangsúlyozta Horváth Ottó —, ha az elszámolások, a követelmények dolgában lényeges szemléletbeli változás történik építésvezetőinknél, művezetőinknél, a brigádoknál, vállalatunk valamennyi dolgozójánál. A munka átvételének megszigorításával gyakorlatilag nem emeljük, de érvényesítjük a követelményeket. Amikor lehetővé kell tennünk az egy összegű utalványozás kiszélesítését és március 1-től bevezetjük a műszakilag megalapozott folyamatnormákat, az elszámolásokból le kell faragnunk mindenféle „homokot”, s a tényleges teljesítmény szerint kerülhet csak sor bérfizetésre. A bértömeggazdálkodás, ezt látni kell mindenkinek vállalatunknál, önmagában nem jelent több bért, nagyobb kereseti lehetőséget, csak akkor ha jobban, temetékenyebben dolgozunk. — Számolnunk kell azzal is — jegyezte meg Fejér István —, hogy a bérfelhasználás ne növekedjék, a létszám pedig ne csökkenjen az optimális kereteken túl. A szabályok betartása fontos érdekünk, s ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az anyagmentes termelési érték mérése nehézkes, csak utólag számítható ki, amikor már kevés a lehetőség a korrekciós intézkedésekre. A kísérlet, bár erősen „behatárolt” keretek között kezdődött, új elemekkel gazdagítja az anyagi ösztönzés hagyományos módszereit. Előrevivő lényegét helyesen látják az Északmagyarországi ÁÉV-nél, s ha helyesen alkalmazzák, az eredmények sem maradhatnak el. Lőrincz János ! Porcelán szigetelők exportra... A FIM kőbányai porcelángyárában az idén jelentős export megrendeléseknek tesznek eleget. A Szovjetunió, Olaszország, Ausztria részére több százezer rubel, illetve dollár értékben gyártanak nagy és kis feszültségű porcelán szigetelőket. Szentpéteri Lajosné az olasz exportra készülő transzformátor szigetelőket tisztítja. Lengyel exportra gyártja az alacsony feszültségű vezetéktartó szigetelőket Kovács Ernő. (MTI Fotó Bara István felv.) Nívódíj, gabonatárolóért Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 190 ezer forinttal jutalmazta a Jászberényben felépült 2000 vagonos gabonatároló megvalósításában közreműködő vállalatokat. Az építészeti nívódíj átadására január 18-án került sor a helyszínen. A korszerű, gazdaságos és az építészeti követelményeket magas színvonalon kielégítő alkotást Batizán József építész és Herkó Dezső szerkezettervező, az IPARTERV mérnökei tervezték, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat szakemberei kivitelezték. , A kitüntetett szakemberek már megkezdték az eddig megépült tároló típusterveinek előkészítését, amely teljesen automatizált, a gabona átvételére, tárolására, mozgatására mindössze négy-öt szakember irányító munkájára van szükség. LÁBATLANN• A kőbánya következik . Évtizedes problémát oldanak meg a Lábatlani Cementgyárban azzal a nagyszabású rekonstrukcióval, amelyet nemrég kezdtek meg az üzem kőbányáiban. A gyár korszerűsítésével nem tartott lépést a kőbányák fejlesztése, s ezért, többek között, 7000 méter hosszú új nagyteljesítményű kötélpályával kötik össze a gyárat az egyik kőbányával. Új törőművet és osztályozót készítenek. Gépesítéssel megszüntetnek több nehéz fizikai munkát és új szociális létesítményeket építenek a kőbányászok részére. Ebben az évben 33 millió forintot, a beruházás teljes befejezéséig, 1975-ig, összesen 200 millió forintot költenek a kőbányák rekonstrukciójára. Hatalmas lakónegyed épül Novoszibirszkben Ebben a nyugat-szibériai városban 30 ezer lakosú, új lakónegyed építését kezdték meg. A különböző szintű lakóházak tetszetős külsejükkel szép látványt nyújtanak és jól beleillenek a város képébe. Szibériában, akárcsak a Szovjetunió más körzeteiben, nagyméretű lakásépítés folyik. Novoszibirszkben az utóbbi évben mintegy 70 ezer ember költözött új lakásba, amelyek nagy részét az állam építette. Novoszibirszk, amely a forradalom előtt elhanyagolt kisváros volt, ma az ország egyik nagy ipari, kulturális és tudományos központja. Lakosainak a száma meghaladja az egymilliót. (APN)