Építők Lapja, 1975 (70. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
2 Példamutatóan dolgoznak, élnek, tanulnak A beledd Cementáruipari Vállalat mozaiküzemében dolgozó Petőfi szocialista brigád nemrégiben nyerte el a bronzkoszorús plakettet. De a brigád nemcsak a munkában jár élen, hanem a társadalmi munkában is. A brigád vállalásai között szerepel, hogy az idős, beteg Büdecs Zsigmondnéval törődnek. Azóta rendben tartják Eszter néni házát, kifestették lakását, takarítanak, szóval mindenben segítségére vannak. De eljárnak a cságordjánosfa községben levő szociális otthonba is, ahol Beled idős emberei laknak, és virággal, csomaggal, kedvességgel felvidítják öreg napjaikat. De emellett elvállalták a szovjet emlékmű gondozását is. Ezenkívül rendszeresen ott vannak a politikai oktatásokon. De a Petőfi brigádnagyszerűen megállja helyét a munkában is. A brigád a hármas jelszót maradéktalanul betartja. Ezen az úton hamarosan elérik az ezüstkoszorús plakettet is. Szalay Mihály ESTI ISKOLÁK, MUNKÁS TOVÁBBKÉPZÉS Az ÉPGÉP-nél is érvényesül a párt művelődéspolitikája — Hónapokig vitáztunk a márciusi párthatározat megjelenése nyomán arról, hogy miként is értelmezzük mi, vállalaton belül a közművelődést, s mit tegyünk annak legeredményesebb fejlesztéséért — mondja Csatlós István, az Építőgépgyártó Vállalat vszbtitkára, miközben vele és Sugár Árpáddal, a vszb közgazdasági bizottságának ugyancsak függetlenített vezetőjével beszélgetünk a legutóbbi testületi ülés fő napirendi pontjáról. — De nemcsak vitatkoztunk. Felmértük közben dolgozóink iskolázottságát, a munkástovábbképzés helyzetét. Erről számolt be a vszfo előtt Antalóczy Béla, a vállalat személyzeti és oktatási főosztályának vezetője mint az üzemi akadémia titkára; a jelentést Szarvas Miklós műszaki vezérigazgató-helyettessel, az üzemi akadémia elnökével közösen készítették. Testületünk tagjai pedig a helyzet pontos ismeretében hasznos javaslatokkal egészíthették ki az anyagot, így született meg végül a legfontosabb feladatokat rögzítő határozat. Eszerint a vszben kapott tájékoztatást elfogadja, egyben megállapítja, hogy az elért eredmények mellett komoly feladatok hárulnak még a vállalatra a párt művelődéspolitikájának megvalósítása érdekében, elsősorban a szervező és ellenőrző munka hatékonyságának fokozásával”. Fontos, hogy minden gyári szik tűzze napirendjére a munkástovábbképzést, foglalkozzék az érintett fizikai dolgozókkal személyesen is, hogy mind többen vegyenek részt az oktatásban. A vszb közgazdasági bizottságának a dolga pedig, hogy a jelenleginél korszerűbb ösztönzési rendszer kialakítását szorgalmazza, ami még érdekeltebbé teszi a dolgozókat a magasabb képzettség megszerzésében. zését összekössék a szakmunkásképzéssel — s hogy erre a bérezés is ösztönözzön! Ezért teszi a vszb-határozat a gyári szb-k feladatává, hogy a szocialista brigádok eredményeinek értékelésénél fokozottan vegyék figyelembe: ki, mennyire törekszik a magasabb iskolai végzettség megszerzésére. A vszb közgazdasági bizottságának arról kell gondoskodnia, hogy 1975-től a gyári „Élüzem” címeik odaítélésénél jobban érvényesüljön a továbbtanulás, a vállalati közművelődési terv végrehajtása az üzemi akadémiák keretében. S hogy mit jelent ez a keret? Erre álljon itt csak néhány adat: jelenleg 37-féle betanító, szakmunkásképző és -továbbképző tanfolyam működik — vannak, akik egyidejűleg két-három féle továbbképzésben is részt vesznek. S ez így természetes, hiszen a termékösszetétel, a technológia megváltozása egyre inkább igényli a két szakmában is járatos dolgozókat, távlatilag pedig az univerzális szakemberek képzését. Őket a vállalat nem várhatja mintegy kívülről — feladata, hogy ezt a gárdát az adott emberanyagból, ma segéd-, betanított és szakmunkásaiból képezze ki. Nagycsaládos építőmunkás új lakásban Ilicz Sándor betonozőmunkás a 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozója. Ott tömöríti a betont a vasműben egyik építőhelyen.. A szokottnál is vidámabban és serényebben dolgozik mostanában. Tavaly októberben új lakásba költözött Dunaújvárosban. Világos, kényelmes, korszerű lakás — a szobákban parketta, a távfűtés radiátorai ontják a meleget. Ilicz Sándor régóta dolgozik a 26-osoknál Októberig jómaga, a munkásszálláson lelt otthon helyett fedelet, családja pedig egy nedves, salétromos falú, összesen tizenhat négyzetméteres cselédházi szobában. S miután a családfő rendszerint távol volt, csak tízen laktak ebben a „házban”, a felesége és a kilenc gyerek. Mert népes család az Iliezőké — a legnagyobb, a Piroska is csak tizenhat éves. Mit hoztak a régi házból? Bútort semmit, meg egyebet is alig. Csak a kilenc gyereket és a határtalan örömüket, emberi felemelkedésük szívet nyugtató érzését. S mégis most a lakásban, az újban, a városiban ízléses, kényelmes bútorok, fekhelyek, ülőalkalmatosságok szépen elrendezve. A gyerekek közül néhányan az asztal körül zsibonganak. A többiek a fürdőszobában a sorukra várnak, mikor bújhatnak be a hívogatón csobogó meleg vízzel teli kádba. Beszélgetünk Ilicz Sándorral — alig félórája érkezett haza a munkából. A gyerekek közrefogják, s úgy hallgatják, amit mond; hittek abban, hogy nem kell sokáig , és pusztán maradniuk, hogy bíztak abban, amit ő maga gyakran hallott a szakszervezet politikai iskoláján. Hogy a három- vagy több gyermekes családoknak könnyíteni kell az életén. Azzal is, hogy emberhez, munkáshoz méltó rendes lakást juttatnak nekik. Hát így lett — a tanácshoz benyújtott kérelem kedvező elbírálása folytán — boldog lakástulajdonos az ő családja is. És városlakó. Csupa derű és bizakodás csendül ki a szavaiból s az asszonyéból, aki a gyerekek zsivajgó gyűrűjéből kivergődve, átveszi a szót. Sorolja, hogy mennyi mindenben segített a vállalat. — Kaptunk — mondja — tíz paplant huzattal, nyolc párnát ugyancsak huzatostul, nyolc plédet, függönyöket. Aztán tíz lepedőt, no meg a három asztalt, hozzá kilenc széket s még ágyat is kettőt. Mi magunk vettünk három heverőt és más bútordarabokat, berendeztük a konyhát Most már így vagyunk — nem gazdagon, de a régihez képest mégiscsak igen nagyon boldogan. Ahogy mindig is szerettünk volna lenni, olyan embermódra. Közben a férj, Ilicz Sándor betonos is befejezi a kései vacsorázást, derűs mosolygással fújja a füstöt, miközben térdén hintáztatja egyik kislányát. Az asztalok közül az iskolások — hatan vannak a családban — készítik a leckét másnapra. S aki végzett, nekikezd az ágyazásnak. A szobák lassacskán csupa ágyneműből állnak, rendre lepihennek a gyerekek, az asszony meg a délután kimosott ruhadarabokat teregeti, hogy reggelre megszáradjanak. Így mutatkozott meg egy munkáscsalád mindennapi világából egy kis darab. Egy olyan egyszerű munkáscsaládéból, amely az eddigi szűk esztendők után egy kicsit fellélegzett a társadalom, a nagy és a kisebb közösség figyelmessége jóvoltából. Az új, szép lakás, az elégedett szülők s a tiszta paplan alá búvó gyermekek jártak még akkor is emlékezetemben, amikor hazafelé ballagtam az utcán, s mellettem trélerek dübörögtek el újabb panelfalakkal. Hogy reggelre ismét elkészüljön néhány boldogságot jelentő új lakás. Gubacsi Gyula építők lapja E döntés nem csekély gondok megoldására hivatott ilyen elsősorban az iskolázottság helyzete. Az ÉPGÉP-nél is — akárcsak másutt — fejtörtést okoz, hogy a nyolc általánost nem végzettek mintegy „újratermelődnek” az állandó munkaerő-áramlás révén, és sajnos, főként a fiatalok közül. (Ezen belül érdekes tünet: noha a dolgozók 60 százalékát az öt vidéki üzem foglalkoztatja, az alapozó műveltséget nélkülözőknek 65 százaléka a három fővárosi gyáriból kerül ki.) Csaknem 600-at tartanak jelenleg nyilván, akiknek célszerű lenne a nyolcosztályos végbizonyítványt megszerezniük. De — noha az idén is több gyárban kihelyezett osztályokat indítottak — a beiratkozottak száma csak 77, és több évi tapasztalat alapján számolni kell mintegy 40 százalékos lemorzsolódással. Mindennek okait elemezni — túlnyúlna e cikk keretein, s egyébként is nem csupán az ÉPGÉP gondja ez, hanem országos probléma. A vszb mindemellett jól látja: a mai munkaerőhelyzet és bérrendszer még nem eléggé serkenti a betanított és segédmunkást régebbi mulasztásának a pótlására. Arra kell tehát törekedni, hogy a nyolc osztály elvégnem kétséges, hogy mindez csak a vállalat és a minden dolgozóval szoros kapcsolatot teremteni tudó szakszervezet együttműködésével érhető el. Ezért mondta ki a vszb határozatilag, hogy a jövőben a vállalati közművelődési tervet és az üzemi akadémiának ezzel összefüggő programját a gazdasági terv szerves részeként tárgyalja és kezeli. S ugyanezt kéri a vállalat vezetőitől — legyen számukra is a munkástovábbképzés, az üzemi közművelődés a termeléssel azonos rangú, hiszen voltaiképpen a legelemibb gazdasági érdekről van szó! Minderről pedig a vszb — határozata értelmében — 1975 első negyedében újra beszámoltatja az üzemi akadémia felelős vezetőit, a gazdasági vezetőket. E következetesség azzal biztatt, hogy az ÉPGÉP- nél valóban érvényre jutott és hamarosan gyümölcsözik majd a párt útmutatása. G. Szabó László átogatás a FIM stúdiójában Janka néni munkássága Kedves, bensőséges hangulatú ünnepség volt december 4-én délelőtt a Finomkerámiaipari Művek Apáczai Csere János utcai stúdiójában Lehelné, Rozsos Janka iparművész kiállításának megnyitása. Nagyon érthető ez, hiszen „Janka nénit” megbecsülés és szeretet övezi nemcsak a Budapesti Porcelángyárban — ahol 1959 óta tevékenykedik —, hanem az egész vállalatnál, amelynek gárdájába 1948-ban lépett. Porcelánfestő volt akkor, még Tordán kezdte ezt a finom kezet, jó érzéket kívánó pályát, s Kolozsváron folytatta, mielőtt Budapestre került. Az Iparművészeti Főiskolát csak később, már mint a szakma nagy gyakorlatú, igényes művelője végezte el 1951 és 1955 között. Amikor a diplomamunkájának megvédésére került sor, korreferense Haluda Ádám volt. S most ő, a FIM vezérigazgatója nyitotta meg a kiállítást, áttekintve a művész közel négy évtizedes munkásságát. Kiemelte érdeklődésének, munkáinak népművészeti gyökereit, amelyek természetesen a legmélyebben ifjúságának erdélyi emlékeibe nyúlnak, de a matróföldi, s a kalocsai hagyományt is megtalálták. Nagy átéléssel kereste a történelmi hagyatékot, a habán művészetet és szerencsés kézzel elevenítette fel egy-egy művében. Munkásságának jellemző vonása a kísérletező kedv, amellyel a Budapesti Porcelángyárban elsődlegesen használt szanitermasszát meghódította és enteriőr kerámiát, kecses, könnyed formájú falburkoló csempéket, térrácsokat, bokászokat, padlóvázákat, dísztálakat, figurákat készített belőle. 99JVem szeretnek sneff úlini I" Maga Janka néni szerényen csak annyit mond a népművészetről: — Nagyon szeretem. Lehet, hogy nem tudom mindig megfelelően alkalmazni. Annak örülök, hogy most egyre többen fordulnak a népművészethez. S kísérletező kedvéről és különösen munkáiról is olyan szerényen szól, mintha csak kezdő lenne, s nem láthatnánk a szomszédos teremben a munkáit. — Azok a dolgok — mondja —, amiket most csináltam az utóbbi időben, azok olyan... valahogy úgy látszik, hogy ... jók. A szaniter massza! Most jutottam oda, hogy érzem az anyagot. Nagyon szeretem a magas hőfokot. A félporcelán és a szaniter masszát. Mindkettőre ugyanaz a máz jó. A műszaki fejlesztési munkatársaktól minden új próbamázt el szoktak „happolni”. Kíváncsi vagyok, kipróbálom. Közbeszólnak, hogy milyen sikeresek is ezek a termékek. 99Az anyafiban tervezek ” — Amit jól visznek, az pávás csempe — mondja. — S amit szeretek, az a kézzel festett csempe azzal az olvadás mázzal. S a gyárban most értek meg a dolgok. Májusban megnyílt az üzletünk a Bosnyák téren. Most alakul egy egyedi gyártó részleg. Lehet kis szériákat gyártani, van hol értékesíteni, keresik őket. Nem szeretnék megállni. A tömegtermelésben már kevésbé, de pályázatokon, kiállításokon részt szeretnénk venni. S a tudományos egyesületben alakult egy szakcsoportja az iparművészetnek; ott is van tisztségem. Szeretném, ha ebben kicsit többet tudnék segíteni. A stúdióval, meg Sikota Győzővel együtt olyan programokat szervezni, hogy mindannyiunknak segítségére legyenek. De szólaljanak meg a tárgyak is. Lehetne Rozsos Jankának a kiállításon látható munkái. Láthatók az ízléses mintájú fehér falburkoló lapok, amelyek rövidesen a XIX. kerületi tanács házasságkötő termének falát fogják díszíteni. Megtekinthető a Parlamentbe készült kerámia térrács. A figurákat két madáralak — stilizált páva — képviseli. Jellegzetesek a zsírfényűre égetett anyagok. Feltűnnek a kézzel festett csempék, „azzal az olvadós mázzal”. Padlóvázák, dísztálak, bokályok ... Egy hatalmas tál előtt állok, habár emlékeket idéz. — Nyersen mázoltam — mondja Janka néni. — Ezt szeretem, mindent nyersen mázolok. Nem szoktam előre megtervezni, az anyagban tervezek, a kezem alatt alakul ki. Szeretem az anyagot... Nem túl sok tárgy szerepel a kiállításon, de változatosak, bemutatják Janka néni sokféle érdeklődését, munkáinak jellegzetes vonásait. Éppen így, ebben a szerencsés elrendezésben tudnak érvényesülni a tárgyak. Az ízléses, jó érzékű rendezést dicsérem Simó József elvtársnak, a stúdió igazgatójának, de ő csendes mosollyal másra tereli a beszélgetést. (Aztán mondja valaki, hogy házi rendezés....) .A társadigenti életben Simó elvtárs inkább arról beszél, hogy Janka néni mindig azok közé tartozott, akik a társadalmi életben is ott voltak. — 1949 óta dolgoztunk együtt — meséli —, s mindig dolgozott a pártszervezetben, a pártbizottságon is. Ezenkívül ő volt, akire a fiatalokat mindig rá lehetett bízni. Szerette, segítette őket, s szerették őt, hallgattak rá. Ő volt a Janka néniük. Vezette a gyári kerámiaszakkört is, aztán a kerületi úttörők szakkörét, a Teleki Blanka gimnázium politechnikai óráit, a szakszervezeti munkában is mindig részt vett. Hosszú ideig tevékenykedett a nagyvállalati pártbizottságban is. — Inkább mellőzve éreztem volna magam, ha nem csinálhattam volna — mondja minderre Janka néni. — Januártól nyugdíjba megyek. A kerületi pártszervezetben is szeretnék majd valamilyen kulturális munkát végezni. Különösen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenységébe kapcsolódni, hiszen már 1948-ban részt vettem abban, s küldött is voltam az első kongresszuson. Azután, ha a vállalatnál a kerámiaszakkör újra létrejön, abban is szívesen részt veszek. A családi életem olyan, hogy jut rá időm ... S mintha csak e szóra érkezne, belép a férje is és egyetértően bólint. Otthon megosztják a munkát. Ez a megértés is tükröződik Janka néni munkáinak derűjében. 1975. JANUÁR 3. Segítik a rászorulókat A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága nagy körültekintéssel és szeretettel foglalkozik nyugdíjas dolgozóikkal, a szülési szabadságon levő kismamákkal, de nem feledkezik meg a gyermekeiket egyedül nevelő „szülőkről” sem, így év végén, karácsony előtt bizony sok helyen jól jön egy kis segítség. A nyugdíjasok találkozóját három alkalommal rendezik meg, külön a győrit a soproni és a mosonmagyaróvári öregek részére. A rászoruló nyugdíjasok között 29 ezer forint segélyt osztanak szét. Nyugdíjasaikra év közben is gondoltak, idén tíz szaktársuk részére biztosítottak ingyenes üdültetést. A kismamatalálkozóra közel száz kismamát várnak, akikkel fehér asztal mellett elbeszélgetnek gondjaikról, problémáikról, de tájékoztatják őket a vállalat életéről, a szakszervezeti munkáról is. A Rába Művelődési Házzal kötött szocialista szerződés alapján szórakoztató műsorról is gondoskodnak. De nem feledkeztek meg a nagycsaládos dolgozóikról és a gyermekeiket egyedül nevelő szülőkről sem. Közel 215 ezer forintot fordítanak megsegítésükre. Ez a nagy összeg részben a szakszervezeti költségvetésből (60 ezer), részben a részesedési alapból képzett segélyösszegből biztosított (155 ezer forint). Az szb határozata alapján a 3 gyermekesek 800, a 4 gyermekesek ezer, az öt- és ennél több gyermekes dolgozók kétezer forint segélyt kapnak. A gyermekeiket egyedül nevelő szülők egy gyermek után 800, 2 gyermek után ezer, 3 vagy több gyermek esetén kétezer forint segélyben részesülnek. A dolgozóknak a segélyt nem kell kérniök, a szakszervezeti bizottságság levélben értesíti a rászorultakat a segély átvételéről. (Varga Ernő szb-titkár leveléből.) Középszintű vezetők továbbképzése Gyárunk a középszintű gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetők részére 12 hetes (48 órás) továbbképző tanfolyamot indított. A tanfolyam tematikája a vállalati és üzemi irányítást és gazdálkodási ismereteket foglalja magában. Részletesen, foglalkoznak a hallgatók a vállalati és vállalaton belüli szervezéssel, a vállalat belső mechanizmusával, irányítási rendszerével, a tervek teljesítésének számbavételével és ellenőrzésével. Fontos helyet kapott a tanfolyam anyagában a munkaerőgazdálkodás, munkajogi ismeretek és az ösztönzési formáik. Ehhez kapcsolódnak szervesen a munka- és üzemszervezéssel foglalkozó kérdések. Nagy érdeklődés előzi meg a termelékenységi gazdaságosság és költségek közötti összefüggést elemző előadást, amely részletesen foglalkozik a termelékenység növelésének módszereivel is. Továbbá az információk szerepével és rendszerével, valamint az információ helye a korszerű vezetés szerkezetében — anyaggal ismerkednek meg a hallgatók. A technika egyre inkább tért hódít a vállalatok életében, ezt bizonyítja az az előadás, amelynek a címe is erre utal: A kibernetika és az elektromos számítógép az információ rendszerében. A vezetők bővítik ismereteiket a külső és belső ellenőrzés terén is. Az előadássorozat egyik igen fontos része lesz az az anyagrész, amely a munkaszociológiai ismereteket öleli fel. Pl. a dolgozó bevezetése munkahelyére, beilleszkedésének alapvető pszichológiai és szociálpszichológiai összetevői. Szó lesz a helyes és helytelen vezetői magatartásról, a vezetés pszichológiájáról, a munkamotiváció szociálpszichológiai összetevőiről. Végül, de nem utolsósorban — hiszen a korszerű vezetés egyik lényeges kérdése — hogy a munkahelyi vezető hogyan viszonyul az üzemi demokrácia kérdéseihez. A hallgatók foglalkoznak majd azüzemi demokrácia egyes kérdéseivel, a társadalompolitikai szervezés és munkahelyi vezetők kapcsolataival. A tanfolyam előadói : dr. Kakuszi László, dr. Kardos János, Virágh József, dr. Györffi László, dr. Erdélyi Ferenc, Klónkai László, Perjész József, dr. Törköly Ferenc és Kiss Ferenc elvtársak. A tanfolyam szervezése azt bizonyítja, hogy az Alföldi Porcelángyár vezetői komolyan foglalkoznak a középszintű gazdasági és tömegszervezeti vezetők állandó gazdasági és politikai képzésével a X. kongresszus határozatainak szellemében. DURA GÉZÁNÉ