Építők Lapja, 1976 (71. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-02 / 1. szám
2 A szakszervezeti bizottság elfogadásra javasolta a vezérigazgató beszámolóját a kollektív szerződés teljesítéséről A Fémmunkás Vállalat szakszervezeti bizottságának kétnapos ülésén a leghosszabb időt annak a napirendnek szentelték, amelyik a kollektív szerződés ötévi tapasztalatait elemezte. Volt miről tárgyalni, mert ez volt az első alkalom, hogy a vállalat alkotmányának egy teljes tervidőszak alatti szerepét mérték fel, azt, hogy miként szolgálta a dolgozók és a vállalat érdekét. A kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszámolót a vezérigazgató Gulyás György elvtárs írásban terjesztette a helyi szakszervezeti vezetők elé, s az szb — mint a későbbiekből kiderül — kiigazításokkal egyet is értett azzal, mégis helyesen és jellemzően eltérően minősítették a kollektív szerződést és mást tartottak abból a legfontosabbnak. A vezérigazgató szerint: „... A VKSZ rendelkezései az 1971—1975. évi időszakban megfelelő segítséget nyújtottak dolgozóinknak és a gazdasági vezetőknek a termelésigazdasági célkitűzések megvalósításához, a munka- és munkakörülmények törvényes előírásainak betartásához...” A szakszervezet szerint: „...A kollektív szerződés a vállalati sajátosságoknak megfelelően konkrétan szabályozta a dolgozók jogait és kötelességeit a Munka Törvénykönyve által hatáskörbe utalt kérdésekben, ezzel biztosította a munkavállalók védelmét a munkaügyi és egyéb viták eldöntésében ...” Az együttműködést szolgálta Abban azonban már azonos volt a szakszervezet és a gazdasági vezetők véleménye, hogy egyaránt szolgálta a dolgozók és vezetők közötti együttműködést, a dolgozók jólétének emelését és annak alapját szolgáló termelés és termelékenység növekedését. Biztosította, hogy a dolgozók részt vegyenek a tervek készítésében, ellenőrizhessék a kollektív szerződésben ígért munkavédelmi, szociális, kulturális juttatásokat, érvényre jussanak a nők és fiatalok támogatására hozott párt- és kormányhatározatok. Mit is mondtak az szb-ülésen a kollektív szerződés egyes fejezeteiről és pontjairól. Azt egyöntetűen állapították meg, hogy az I. részben szereplő általános rendelkezésekkel kapcsolatban nem merült fel kifogás, gyakorlati alkalmazásuk is megvalósult, mint ahogy a kollektív szerződésben a II részben felsorolt szakszervezeti jogok gyakorlását sem akadályozta semmi és senki. A III. résznél már megoszlottak a vélemények, sőt egyes pontoknál már a vezérigazgatói beszámoló is sorolta a hiányosságokat, néhány résznél a szakszervezet az elmondott kifogásra magyarázatot kapott, s voltak pontok, amelyek megsértését az szbtagok jogosan panaszolták. A kollektív szerződés szerint a törzsgárdatagokat hoszszabb felmondási idő illeti meg és egyben kötelezi is erre őket. Nos, azok a hosszabb ideje a vállalatnál dolgozók, akik mégis munkahelyet akarnak változtatni azt sérelmesnek találták, mondván: előny helyett „méltánytalanság” éri őket, hiszen ők hoszszabb ideig kötelesek még a Fémmunkás kötelékében maradni, mint egy csellengő. Egyes szb-tagok pártjukat is fogták, sfelmerült bennük, hogy módosítani kell ezt a szöveget, a hosszabb felmondási idő védettsége csak akkor jelentkezzék, ha a vállalat a felmondó. Pedig a jelenlegi helyzet az igazságos és ezért az szb-ülés részvevői elvetették a változtatási tervet. Amennyire jogos ugyanis a régi munkás érdeme és védelme, ugyanúgy jogos a vállalat érdeke is, hiszen neki nehezebb egy begyakorolt, esetleg nagy tudású szakember helyettesítése, mint egy segéd-, vagy betanított munkás pótlása. Ahol megsértették a megállapodást A kollektív szerződés megsértése legkirívóbban a túlóráknál történt, íme az szb véleménye: „A vállalati kollektív szerződésnek a túlóráztatással kapcsolatos pontjainak megszegése minden évben komoly problémát jelentett. Az eltelt öt év alatt tendenciájában sem volt tapasztalható számottevő javulás. Ezért a szakszervezeti bizottság a kollektív szerződés 1971—75. évi végrehajtásáról készített beszámoló ezen pontjait nem tartja kielégítőnek ...” Több pontban fogalmazták meg a normák meghatározására, megváltoztatására tett, illetve a norma elleni panaszszal összefüggő szabályozásokat. A kollektív szerződés aláírásakor 1971-ben több időt szenteltek az ezzel kapcsolatos tapasztalatoknak, mint most 1975-ben, amikor a szerződés alkalmazását mérték fel. A vezérigazgatói jelentés szerint is e területen két gyár megsértette a megállapodást. A dorogi gyár a normaváltoztatással kapcsolatos előírásokat nem tartotta be, mert egy-két esetben a szb-t nem vonta be a módosításba és a módosítást nem ismertették a dolgozókkal megfelelő időben. Az Építési és Szerelési Üzemnél pedig a munkahelyek szétszórtsága miatt a norma elleni panaszokat nem orvosolják az előírt határidőn belül. A szakszervezeti bizottság tapasztalatai alapján nemcsak ebben a két gyárban sértették meg az ezzel kapcsolatos szabályozást. Az szb elfogadásra javasolja Végül szakadjunk el a kollektív szerződés szövegétől, de nem annak szellemétől, amikor arra keresünk választ, hogy a dolgozók számára legfontosabb tényezőkben milyen változások következtek be a negyedik ötéves tervben? Amíg a kollektív szerződés első évében az átlag alapbér évi 26 556 forint volt személyenként és 28 575 forint a személyi jövedelem, addig ezek a számok 1975 végére várhatóan 33 137 forintra, illetve 34 741 forintra emelkedtek. A munkások átlagkereste 32,5 százalékkal, az alkalmazottaké pedig 18,9 százalékkal növekedett, a kollektív szerződés működése alatt. Az elmúlt öt évben 316 személy kapott lakást, illetve részesült lakásépítési kölcsönben, s a támogatás összege évről évre több lett. 1971 elejétől napjainkig a részesedési alap és a fejlesztési alap terhére 7 millió 670 ezer forintot fizettek ki a vállalat építkező tagjainak. Ugyanezen idő alatt 254-en végeztek egyetemet, főiskolát és felsőfokú technikumot, 838-an pedig érettségit szereztek. A szakszervezeti bizottság a kollektív szerződés teljesítéséről szóló vezérigazgatói beszámolót elfogadásra javasolva terjesztette a szakszervezeti tanács elé. (VE) osra& boltív cakái€:fsab®l Rendhagyó megoldást alkalmaznak Harkányban, a fürdő egyik medencéje tetőszerkezetének építésénél... Akácfából készítik a csarnok boltívét, mivel a fémet hamar „megeszi” a fémsókban gazdag harkányi víz. A tetőszerkezetet Wittmann Gyula erdő- és Pluzsik András faipari mérnökök tervei alapján, rétegesen ragasztott gerendákból készítik el ÉPÍTŐK LAPJA A munkapad nagy öregjei címmel új portrésorozatot indít a televízió, amelyben egyegy üzem, gyár legjobb, legidősebb köztiszteletben álló munkásait mutatják be. Az Üvegfúvó című filmben a parádi üvegyár egyik legkiválóbb munkása áll a kamerák elé, hogy küzdelmes életéről, s a mesterség szépségéről valljon. Klubavatás a női szállón Az egyik kis társalgó asztalkán valaki meggyújtott egy gyertyát. Pislákolva égett a lángocska, s ettől olyan barátságos, olyan otthonos lett a klubszoba, mintha valóban otthon lennénk. És a hangulat is ünnepi, talán megható is volt. Klubot avattak karácsony előtt a Fehérvári úti női munkásszálló lakói. Ragyog a tisztaságtól és a rendtől az egész földszint, átalakították, fölszerelték, berendezték a termeket. Az átalakításhoz szakszervezetünk 95 ezer forinttal, az Országos Ifjúsági Bizottság 30 ezer forinttal járult hozzá, s a szálló lakói szívüket-lelküket beleadva fáradoztak azon, hogy szebb és kellemesebb legyen az a környezet, amelyben élnek. Mindenki megdolgozott érte, de a legtöbbet Petre Ilona, a szálló kulturális életének fő-fő mozgatója tette. Most, hogy készen van a nagy mű, ő a legbüszkébb rá. Ragyog a szeme, amikor végigvezeti az avató ünnepség vendégeit a helyiségeken. A tévészobában ízléses népművészeti kiállítás fogad bennünket, a falakon, asztalokon gyönyörű szőttesek, térítők. — Ezt a kiállítási anyagot még a Népművelési Intézet anyagából rendeztük — mondja Petre Ilona —, de jövőre majd a mi munkáinkat is bemutatjuk, lányaink nagyon szépen dolgoznak a kézimunka szakkörben. Ez amolyan kedvcsináló. Új helyre költözött a könyvtár is, egy barátságos, szép szobába, s felfrissítették a könyvállományt is, a háromszázötven beiratkozott olvasó kedvére válogathat majd. — Mit olvasnak legszívesebben a szálló lakói? — Szerelmes regényeket, indiános könyveket, és nagyon szeretik a meséket is. A klubszobában vadonatúj bútorok vannak, új szőnyegek, rádió, és televízió. S az asztalokon egy szép dissziéban az új klub legközelebbi programja: január 8-án választják meg a klubvezetőséget, megbeszélik a féléves programot, majd 13-án meghívják a Tétényi úti kórház KISZ-szervezetét, hogy megkérjék a kórház fiataljait, vállaljanak védnökséget a szálló egészségügyi rendje felett. Addig is minden szombaton és vasárnap zenehallgatásra lesz lehtőség, szerdánként a kézimunka szakkör tartja foglalkozásait, hétfő esténként pedig a népdalkör tagjai énekelnek. A klubavatás ünnepélyességét emeli, hogy a vendégek között ott van Ács Péterné, szakszervezetünk elnökségének tagja, a nőbizottság vezetője, Polder János, a budapesti bizottság titkára és Dévai György, a Szolgáltató Vállalat igazgatója is. Jutalmat kapnak (pénz-, illetve könyvjutalmat) azok, akik az új klub létrehozásáért a legtöbb társadalmi munkát vállalták: Kovács Mihályné, Bertalan Jánosné, Mocsár Ilona, Katona Jánosné, Török Erzsébet, Molnár Jánosné, Lődi Sarolta, Németh István, Kovács András, Hajdú Károlyné, Farkas Gézáné, Kunfalvi Károlyné és Hankó Mária. — Vegyék birtokukba ezt a szép klubot, és töltsék meg tartalmas klubélettel — mondotta Polder János köszöntőbeszédében, s a szálló lakói elhelyezkedtek a kis asztalkák mellett. ★ A gyertyaláng ott pislákolt a szoba közepén, talán egy kicsit félénken, hiszen fényesebb volt nálánál az ünnepi díszkivilágítás, de barátságosan, kedvesen, derűt sugározva a körülötte ülők arcára. b. c. Polder János, a budapesti bizottság titkára jutalmakat adott át azoknak, akik a legtöbb társadalmi munkát végezték a klub létrehozásáért A szálló lakói birtokukba vették az új klubot A DKV INTÉZŐ BIZOTTSÁG TÁRGYALTA a százhalombattai építőmunkások szálláshelyzetét A Dunai Kőolajipari Beruházás szakszervezeti intéző bizottsága (Százhalombattán) legutóbbi ülésén a munkásszállások helyzetét és a szállások önkormányzati szervezeteinek munkáját tárgyalta. Az IB elé terjesztett írásos jelentés szerint a Dunai Kőolajipari Vállalat építkezésén a beszámoló időszakában 32 () kivitelező vállalat, mintegy 2200 építő- és szerelőmunkás dolgozik. A kivitelező dolgozók 60 százaléka, 1320 fő, az építkezés területén, munkásszálláson él. Az építőipari munkások szálláskörülményei lényegesen kedvezőtlenebbek a szerelőipari munkásokénál. Az 1962—64- es években, akkor ideiglenes jelleggel épült barakképületekben a 26. ÁÉV (Dunaújváros) az Út- és Vasútépítő Vállalat és a Mélyépítő Vállalat, valamint ezek alvállalkozóinak dolgozói nyertek elhelyezést. A barakkokat, tetemes költségek árán, két éve teljesen fel kellett újítani, mert már nem feleltek meg a szociális normáknak. A felújítások után a szálláslakók létszáma lényegesen csökkent, mert barakkonként egy szobából klubhelyiségeket alakítottak ki, a dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére. A szállólakókat a régi aszfaltburkolatos, hiányos berendezésű szobák helyett 5—7 ágyas, jól felszerelt, PVC-burkolatos habszivacsmatracokkal ellátott szobákban helyezték el A szállások üzemeltetője az ÉVM Szolgáltató Vállalat. Az 1975-ös szakszervezeti választások befejeztével a szálláslakók önkormányzati szerveit is újraválasztották. A jelenlegi szállásbizottság 7 fővel működik. Munkájukat szakszervezetünk kihelyezett munkatársa — Horváth József — irányításával végzik. Korszerűsítették az önkormányzati szerveket. A szobabizalmi hálózat megszűnt. Helyette kialakították az úgynevezett épületbizalmi rendszert. A szállásibizottság megalakulása után készített ugyan munkatervet, de ennek végrehajtását akadályozza a gyakori cserélődés és fluktuáció. Emiatt tevékenységük gyakorlatilag az előforduló szállásfegyelmi ügyek kivizsgálására (sajnos elég gyakori), szállásbejárásokra és időszakos ellenőrzésekre terjed ki. Az ellenőrzés során megállapított hiányosságokat, észrevételeket a szállásbizottsági naplóban rögzítik. A téma vitája során több érdekes felvetés hangzott el az IB-ülés résztvevői részéről. A meghívott szállásbizottsági tagok kérték hogy a jobb munka elérése és a dolgozókkal való élő kapcsolat megteremtése céljából jónak látnák, ha az illetékes gazdasági vezetők rendszeresen meglátogatnák a munkásszállások lakóit az esti órákban. Így a közös problémákat megbeszélve, biztos, hogy a gazdasági munka is eredményesebbé válna. Súlyosan nehezíti a szállásbizottság munkáját, hogy a szálláslakók — néha a porta éberségét is kikerülve — jelentős mennyiségű szeszes italt hoznak be a szállásokra és emiatt sok a garázdaság. Kívánatos lenne szigorúbb ellenőrzés a portán. Derekas Lajos, a szolgáltató vállalat kirendeltségvezetője bejelentette, hogy vállalata komoly anyagi áldozatokat hozott a szállások berendezéseinek felújítására és korszerűsítésére. További minőségi változások várhatók. (Kérésünk ezzel kapcsolatban: miért nem terítik le a munkások ágyait a már megrendelt és raktáron levő, e célra kitűnően megfelelő ágytakarókkal? ...) Horváth József, kihelyezett szociális megbízott, elmondotta, hogy az építők szállásain minden vasárnap és ünnepnapokon is 15—20 csellengő, hontalan munkás marad, akiknek gyakorlatilag nincs otthonuk, családjaikkal a kapcsolatot megszüntették. Ezek „rendeletellenesen” tartózkodnak a szállásokon a fizetett ünnepek alatt is és sok gondot okoznak a szállásszerveknek. (Kérdés: mit lehet itt tenni? Hová menjenek ezek az emberek?...) Elhangzott, hogy sok barakkban vajok vannak a fűtéssel. Akadt egy szerelő szocialista brigád, amelynek tagjai megjavítanák a fűtőtesteket — ha volna anyag hozzá. (De, hát miért is nincs? ...) Újabb alkoholtéma. Néhány barakkban zugkocsmák működnek. Hazulról hozott italokat árulnak egyesek — felárral. A nevek ismertek, de egyelőre senki sem hajlandó elárulni az ügyeskedőket... A napirend vitáját Hortolányi Elemér IB-titkár foglalta össze. Leszögezte, hogy a munkásszállások helyzete nagy általánosságban kielégítő. A berendezések korszerűsítése folyamatban van. A szolgáltató vállalat tevékenysége kielégítő. Némileg — számszerűségében — javult a szállásokon a fegyelmi helyzet is, de az italozás még mindig rombol. A szállásönkormányzati szervek tevékenysége kézzelfogható, de lehetne sokkal tervszerűbb is, mint most. Feltétlenül készíteniük kell 1976-ban is írásos munkatervet, s ezt minden körülmények között be kell tartani. A szálláslakókkal a mostaninál élőbb kapcsolat kiépítése szükséges. Kérte Horváth elvtársat, hogy munkáját úgy szervezze: az építőmunkásokat este is minél gyakrabban látogassa meg a szállásaikon. Ilyenkor mind otthon vannak és könnyebb velük szót váltani, mint máskor. Végül a szállásbizottság tagjait kérte, ne csak a vezető, de a szervezet minden tagja végezzen aktív munkát az itt élő dolgozók érdekében. A Szakszervezeti Intéző Bizottság úgy határozott, hogy a munkásszállásokon lakó dolgozók helyzetét a tévőben ugyancsak napirendre tűzik. 1976. JANUÁR 2.