Építők Lapja, 1980 (75. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-07 / 1. szám
I!0 JKTIUÁR 7. ÉPÍTŐK LAPJA Fokozottan számítunk feltalálóink és újítóink alkotó kezdeményezéseire A Metró Klubban került sor december 20-án az ÉVM, a KPM és a tanácsi építőipari vállalatok újítóinak és feltalálóinak tanácskozására. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Reszegi Ferenc, szakszervezetünk elnöke, s az iparágak vezető képviselői mellett ott volt dr. Jandek Géza, a SZOT osztályvezetője és dr. Zsiga János, az Országos Találmányi Hivatal főosztályvezetője is. Az újítók és feltalálók tanácskozását Hering Károly, szakszervezetünk műszaki és termelési osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd Podina Sebő, szakszervezetünk titkára tartott vitaindítót „Az újítómozgalom társadalmi irányításának, ellenőrzésének tapasztalatai és a további szakszervezeti tennivalók” címmel. Bevezetőben részletesen szólt arról, mit tett szakszervezetünk az újítók és a feltalálók öt éve, 1974-ben megtartott ágazati tanácskozása óta az újítómozgalom segítése, szélesebb kibontakozása érdekében. — Az eredmények azt tükrözik — állapított meg szakszervezetünk titkára —, hogy az építő- és építőanyagiparban fellendült az újítómozgalom. Hatása nemcsak a gazdasági eredményekben, a műszaki-technikai fejlődésben jelentkezik, hanem a szocialista tudat formálásában is. Az újítás elsősorban műszaki jellegű tevékenység, a fejlesztés mellett a termelés napi problémáinak megoldását segítő javaslatok kidolgozása. Bár még csak kismértékben segíti a munka- és üzemszervezés fejlesztését, de — és ez is eredmény — jelentősen növekedett a dolgozók egészségét védő és a munkakörülményeket biztonságosabbá tevő újítások száma. A jelentős eredmények ellenére nagy tartalékok találhatók a vállalatoknál az újítómozgalom folyamatos működtetésében. Elmondotta, hogy a mozgalmi statisztika szerint területünkön 1974-ben az aktív újítók állományi létszáma 13 209 volt (3,6 százalék). Ez a£ arány 1978-ban tovább fejlődött, mert 17 900 dolgozó (4,8 százalék) kapcsolódott be az újítási tevékenységbe. Ez a fejlődés azonban nem egyenletesen következett be, számos vállalatnál az 1974. évi szinten maradt az újítási tevékenység. Vonatkozik ez az ÉVM néhány vállalatára, valamint a tanácsi vállalatokra is. A tervező vállalatoknál jobban kell biztosítani annak lehetőségét, hogy szakmai helyzetük figyelembevételével eredményesebben tudjanak bekapcsolódni az újítómozgalomba. A szigorodó gazdasági szabályozás által meghatározott feltételrendszerben a nyereségnövekedés "elsőrendű ' forrása az anyagokkal és az energiával való takarékosabb gazdálkodás. A döntéseknél mérlegelni kell az importanyagokkal való takarékosságot és fel kell kutatni az importkiváltás hazai lehetőségeit. Fontos feladat, hogy az újítómozgalom is részt vállaljon a hatékonyabb gazdálkodás segítésében, a minőség javításában, a költségek csökkentésében. A költségeket csökkentő, a nyereséget növelő találmányokra és újításokra — hangsúlyozta Podina Sebő — tehát még nagyobb szükség lesz, mint a korábbi években. A kivitelező építőipar költségeinek mintegy ,52—55 százaléka, egyes korszerű technológiáknál 70—80 százaléka az anyagár. Az építési beruházások összegeit figyelembe véve, itt minden ténylegesen megtakarított százaléknak milliós értéke van. — Szeretném az eddigieknél is fokozottabban hangsúlyozni — folytatta Podina Sebő —, a munkahelyi körülményeket javító, a munkát biztonságosabbá tevő, valamint a környezetet védő újítások jelentőségét. Az újítómozgalomnak részt kell vállalnia a balestek megelőzéséből, előzetesen felismerve a veszélyeket és elhárításuk módját is! Ismeretes, hogy az újítáfemozgalom szerves része, fontos alkotóeleme lett a szocialista munkaverseny-mozgalomnak. A tartalmi összetartozást legjobban kifejezik azok a törekvések, amelyek a munkaköri kötelességen felüli teljesítmények elérésére irányulnak és a szocialista vonások erősítését jelentik a munkában, a gondolkodásban és a magatartásban. — Szakszervezetünk vezetőtestületei, aktivistái kezdettől fogva társadalmi irányítói, szervezői, ellenőrzői és politikai gondozói voltak azújítómozgalomnak. Ezt kell tenni a továbbiakban is, eleget téve az újítók érdekvédelmével járó kötelezettségeknek. A 30 éves újítómozgalom szoros összefüggésben a társadalmi igényeinkkel, a szükségleteknek, megfelelően fejlődött. Az újítók és a feltalálók felkészültek a további alkotó munkára is — állapította meg szakszervezetünk titkára —, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérését, a hatékonyság növelését, a minőség javítását, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését szakértelmükkel és találékonyságukkal aktívan támogassák. Ezeket a célokat szolgálják azok a szakszervezeti kezdeményezések is, amelyek közül megemlítem a házgyárral rendelkező vállalatok újítási tapasztalatcseréjét. Ezzel azt kívánjuk előmozdítani, hogy a jelentősebb és jó eredménnyel hasznosított házgyári újításokat és találmányokat a vállalatok megismerjék és átvéve azokat szélesebb körben alkalmazzák is. Részletesen szólt ezután Podina Sebő az újítómozgalom segítésének konkrét feladatairól, mrtajd szakszervezetünk elnöksége nevében köszönetet mondott az ágazat újítóinak, feltalálóinak, szakszervezetünk tisztségviselőinek, aktivistáinak és mindazoknak, akik elősegítették az újítómozgalom fejlődését. „Az újítómozgalom helyzete és feladatai az építésügyi ágazat fejlesztésében” címmel ezután dr. Burger Béla, az ÉVM műszaki fejlesztési főosztályának osztályvezetője tartott előadást. Többek között beszámolt a minden évben értékelésre kerülő ágazati újítási és találmányi versenyről. A versenyben évről évre jobb eredményt a Bács megyei, a Győr megyei és a 21. számú ÁÉV, a Fémmunkás, a BVM, a Kemikál és a Heves megyei TANÉP ért el. Viszonylag alacsony szintről növelték az újítási eredményeket a 22. számú ÁÉV- nél, a DÉLÉP-nél és a Hőtechnikánál. A megfelelő propaganda hiányában és egyéb okból csökkentek az újítási eredmények a Békés és a Vas megyei ÁÉV-nél, a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalatnál, az ÉPFA- nál és az ÉPFÁ-nál. Évente sor került a kiváló újító és a kiváló feltaláló kitüntetések adományozására. Az ágazat területén 1975-ben 347, 1976-ban 345, 1977-ben 466, 1978-ban 467, 1979-ben 524 dolgozó kapott ilyen kitüntetést. A mozgalom fejlesztését, propagandáját szolgálja az évenként megrendezésre kerülő műszaki tájékoztatásihónap. Ennek keretében a vállalatok elemezték az újítók, feltalálók helyzetét, a mozgalom időszerű kérdéseit. Több vállalatnál rendeztek az utóbbi években ötletnapo,kat. Ebben is jó példát mutat a Győr megyei AEV, ahol a legjobb ötletekből újítások lesznek. Számos vállalatnál rendeztek újítási versenyt, nemcsak az újítók, hanem a szocialista brigádok között is. Elmondotta dr. Burger Béla, hogy az ágazat területén az újításokból származó, mérhető, főleg a vállalatoknál évente realizálódó népgazdasági eredmény, több mint 400 millió forint. Ebből 17—18 millió forintot fizetnek ki az újítók részére, ami a megtakarítás 4—5 százaléka. Szóvá tette, hogy még mindig kevés az újítómozgalomban részt vevők száma. Ennek több oka is van. Az újítási feladatterveket sok vállalatnál nem a tényleges termelési, fejlesztési feladatoknak megfelelően állítják ös-sze. Gyakori, hogy nagyon elhúzódik az újítási javaslatok elbírálása, megvalósítása. Van, ahol mindent munkaköri kötelezettségnek ítélnek, s nem határozzák meg a jelentős alkotói tevékenység fogalmát. Az sem növeli az újítók kedvét, ha javaslataik nagy részét a számukra kedvezőtlenebb eszmei alapon díjazzák. Ritka a vállalat, ahol újítási pályázatot írnak ki, viszont a legtöbb vállalatnál sok az elutasított javaslat. Tapasztalható, hogy a dolgozók nem ismerik avállalatuk újítási szabályzatát, nem ismerik az újítással kapcsolatos jogaikat, de sokszor még az újítás fogalmát sem. A vállalati vezetők nem adnak ezek megismeréséhez megfelelő segítséget, rendszeres felvilágosítást. — Úgy ítéljük meg, hogy minden tartalékunk közül a szellemi kapacitás kihasználásával állunk a legkevésbé jól — állapította meg dr. Jandek Géza, aki az újítómozgalom jelentőségét méltatta felszólalásában. — Fokozottan igényelnünk kell az újítók és feltalálók segítségét, ha előbbre akarunk jutni a beruházások meggyorsításában, a technika kihasználásában és a takarékosság különböző területein. Komoly gond, hogy a mind szervezettebb és céltudatosabb irányítás ellenére is — bár helyenként mutatkozik fejlődés — évek óta „állóvíz” az újítómozgalom. — Mi okozza újítómozgalmunk gyengeségeit? — tette fel a kérdést. — Gyakran mondják, hogy az újítók türelmetlen, „izgága” emberek. De ki ne lenne ilyen, akit sok bürokratikus korlát, huzavona hátráltat a munkájában? Mondják azt is, hogy az «újító'„anyagias”. S ugyanakkor azt kell tapasztalnia, hogy megtakarításának csak töredéke az újítási díj, de sokszor még azért is ,,verekednie" kell. . . Talán az újítások elbírálói, ügyintézői sohasem hallottak arról a régi közmondásról. ..Kétszer ad, aki gyorsan ad”? Sehol sem kívánnak lehetetlent az újítók, csupán reális megbecsülést. Ha ezt megkapják, akkor kevesebb lesz az elfekvő újítás, kevesebb alkotó kezdeményezés válik már szándékában meddővé. Évente 1100—1300 újítást nyújtanak be a közlekedési építőipar újítói, s javaslataik 50—60 százaléka elfogadásra kerül. 1976-ban 108 milliós, 1978-ban már 180 millió forintos kalkulált megtakarítást eredményeztek a megvalósított újítások. Erről számolt be Csermendi László, a KPM közúti főosztályának helyettes vezetője, aki elmondta, milyen nagy segítséget adnak az újítók az út- és hídépítési technológiák, a műszerezettség, az anyag- és energiatakarékosság, a munkavédelem fejlesztéséhez a közlekedési építőipar területén. Öt év alatt a fővárosi tanácsi építőipar 132 dolgozója kapott kiváló újító kitüntetést. Erről szólt többek között Lehoczki Imre, az Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság helyettes vezetője, aki a jelentős fenntartási munkákhoz kérte az újítók segítségét. Azzal ünnepeljük igazán a most 30 éves újítómozgalmat, ha növeljük tömegszerűségét, és társadalmi szerepéhez méltó helyére állítjuk az újítók és feltalálók megbecsülését — hangsúlyozta felszólalásában dr. Zsiga János, az OTH főosztályvezetője. Évente 8—10 millió forint megtakarítást hoz a Fémmunkásnál a mintegy 600 újítás — erről számolt be Helmeczi Béla, a vállalat iparjogvédelmi osztályvezetője. Kiadott feladatterveik szorosan kapcsolódnak a műszaki fejlesztési programhoz. Rendszeresen végeznek szabadalomkutatásokat, s elfogadott találmányaik évi 27—30 millió forint megtakarítást eredményeznek. Az újítás fokozottabb ösztönzésének szükségességét hangsúlyozta Borsos József, a FIM Alföldi Porcelángyárának újítási előadója, aki elmondta, hogy az egyébként jelentős eredményeik mellett a feladatterv 10 százalékát sem oldották meg. Kiváló újítási eredményekről számolt be Mórocz László, a Győr megyei ÁÉV szakszervezeti újítási felelőse, de arról is szólt, hogy sok még a mozgalmat gátló akadály. Fontos lépés ezek elhárítása, hogy vállalatunknál előírták a 12 napon belüli elbírálást. Újítómozgalmi emléklapot és ezer forint jutalmat adnak a szakvéleményezőknek és mindazoknak, akik a legjobban segítik az újítást — mondta dr. Tolnai János, a BVM iparjogvédelmi előadója. Szép eredményeket hozott a szocialista brigádok részére meghirdetett újítási pályázat és sikeres volt a vetélkedő is, amit az újítási szabályzatról rendeztek. Lénávai Győző, a Tatai TANÉP többszörös kiváló újítója, akinek újításai már több, mint 20 millió forint megtakarítást eredményeztek, a nehézségekről beszélt, amelyek hátráltatják az újítást. Fábián Kálmán, a Fémmunkás kiskunhalasi gyárának főmérnöke, aki maga is aktív újító, elmondotta, hogy gyárukban 22 újítás jut 100 dolgozóra, s a hatékonyság fontos eszköze náluk az újítómozgalom. De szólt arról is, hogy ez nincs mindenütt így, mert a jelenlegi szabályozás a népgazdaság számára nagyobb előnyt biztosít. Egyes gazdasági vezetők ezért nem szívesen vállalják az újításokkal járó kockázatot. Javaslatot tett jobb érdekeltségi rendszer kidolgozására és ara, hogy a gazdálkodási egységek vezetőit évente számoltassák be az újítások alakulásáról. A Budapesti Bizottság újítási tapasztalatait tolmácsolta Vladár István, aki elmondotta, hogy nem tekinthető kielégítőnek a fizikai dolgozók számaránya, részvétele az újító mozgalomban. Szóvá tette az ügyintézési huzavonákat, s azt is, hogy a tervező és beruházó vállalatoknál miért nem kapja meg ez a jelentős mozgalom az őt megillető támogatást. Hangsúlyozta, hogy az újítómozgalom a szocialista munkaverseny szerves része. De csak ott válik igazán azzá, ahol fokozott törődéssel segítik is a dolgozókat az újításban és megbecsülik az ötletes embereket. Sajnálattal tapasztalták a fővárosban, hogy az utóbbi két évben csak néhány vállalatnál tartották fontosnak az újítókkal való tanácskozást. Sürgette, hogy az újítómozga-lom továbbfejlesztése érdekében alakuljon ki még jobb együttműködés a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek között, mert ezt a munkát is csakközös összefogással lehet eredményesen végezni. Rendszeresen újít,s már 13 elfogadott újítása van Bicskei Attilánénak, a Győr megyei ÁÉV főorganizátorának. Az elért eredményei alapján nemrég kapta meg a kiváló újító kitüntetés bronz fokozatát. Azépítőiparban kevés nő dolgozik a kivitelezés területén, véleménye szerint ezért kevés az újító nők száma. Ha a műszaki munkakörben dolgozó nők több bíztatást, segítséget kapnak — ennek megadására törekszik, mint a vállalati nőbizottság újítási felelőse — akkor bizonyos, nekik sem kell a szomszédba menni egy-két jó újítási ötletért. A vitában elhangzottakat Podina Sebő foglalta össze, s az újítókhoz fordulva hangoztatta : „Legyenek makacsok, harcoljanak tudatosan és következetesen az újért, s akkor ez a munka még eredményesebb lesz!” A tanácskozás elnöke végezetül állásfoglalást terjesztett elő, amit a részvevők, a jelenlévő újítók és feltalálók egyhangúlag elfogadtak. (Az állásfoglalást a 6. oldalon közöljük. Lőrincz János Héráig Károly osztályvezető-helyettes nyitotta meg a tanácskozást Dr. Burger Béla Bicskei Attiláné, kiváló újító Podina Sebő a beszámolót tartja A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja Kotróczi Imre, a Pest megyei Tervező Vállalat újítási felelőse arról számolt be, hogy szocialista szerződés alapján valósítottak meg gyümölcsöző újítási együttműködést kivitelező és beruházó partnereikkel