Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-17 / 1. szám

1983. JANUÁR 1. NAPIRENDEN: Az alapszervezeti vezető-irányító munka Jelentést vitatott meg elnök­ségünk legutóbbi ülésén az alapszervezetek működési sza­bályzata elkészítésének és gya­korlatban történő alkalmazá­sának tapasztalatairól, k­ülönös tekintettel a szakszervezeti bi­zottságok és biza­l­misak kap­csolatára. A téma napirendre tűzésé­nek az volt a célja: az elnök­ség a választások óta eltelt időszakban szerzett tapaszta­latok alapján elemezze és vi­tassa meg, hogyan alakult az akkor kialakított szervezetek, megválasztott vezető testüle­tek és tisztségviselők munkája, milyen eredményeket értek el, mit kell tenniük a munkáju­kat gátló hiányosságok felszá­molása és az eléjük tűzött fel­adatok megoldása érdekében Az előterjesztés sokoldalúan vázolta mindezeket, bemutat­va azt is, hogy a szakszerve­zeti munka milyen változáson ment keresztül — és változik napjainkban is — és melyek azok a területek, ahol még folyik az útkeresés. Ha e folyamatot végiggon­doljuk, nem merülhet fel ben­­nünk az a kérdés, hogy szük­­séges-e a bizalmiak oktatása és felkészítése feladatuk ellá­tására. Hiába ugyanis a bi­zalmi minden tenniakarása, rátermettsége, ha nem ren­delkezik kellő ismeretekkel, nem tud eligazodni az infor­mációk között, nem tud társai kérdéseire választ adni, ügyeik­ben intézkedni, vagyis nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Eleget tettek feladataiknak Megállapította az elnökség, hogy a­­szakszervezeti bizott­ságok, a főbizalmiak, a bizal­miak, a választott tisztségvise­lők elé aktivisták elismerésre méltóan tettek eleget felada­taiknak, keresték az újat, a jobbat­ annak érdekében, hogy a tagság a szervezett dolgozók bizalmának, érdekvédelmének és érdekképviseletének minél jobban megfeleljenek. Szólt a jelentés a vezető­irányító munkában még fel­lelhető negatív vonásokról, változtatást igénylő munka­­módszerekről is. Melyek e munka gyengébb pontjai és hol kell feltétlenül előbbre lépni? Az elismerésre méltó fejlő­dés mellett­­nem elég pozitív a szakszervezeti bizottság, a bizalmiak és a tagság kapcso­latának alakulása a­ kivitelező építőiparban a „területileg szétszórt” munkahelyekkel rendelkező alapszervezeteknél — állapította meg az elnök­ség. Ezeken a területeken a szakszervezeti bizottságoknak közvetlen a találkozása és a kapcsolata a főbizalmiakkal, s jó részük ezt tartja az infor­mációáramlás majdnem kizá­rólagos formájának és eseten­ként elfeledkeznek a bizal­miakról. E tapasztalatainkat igazolják a következők is: A szakszervezeti bizottságok rendszeresen, havonta meg­tartják a főbizalmiiak értekez­letét, de ezt követően sok he­lyen a főbizalmi gondja és feladata, hogy továbbadja a hallottakat a bizalmiaknak. Nem, vagy csak elvétve segí­tik e munkában a főbizalmia­kat az szb tagjai és az szb mellett működő réteg- és mun­kabizottságok. Szükség van a közvetlen találkozásokra A szakszervezeti bizottsá­goknak sokkal­ jobban, ke­llen­e élniök azzal a lehetőséggel, hogy — szükség esetén — közvetlenül is találkozzanak egy-egy főépítésvezetőség, épí­tésvezetőség, üzem vagy mun­kahely bizalmijaival. Ilyen es­etek­­lehetnek pél­dául a vállalati tervet tárgya­ló év eleji csoportértekezletre való felkészítők, vagy olya­n események, melyek feltétlenül igénylik a közvetlen találko­zást. Egyes alapszervezetek titká­rai megkérdőjelezik a havonta tartandó bizalmi értekez­letek szükségességét. Pedig egyértel­mű állásfoglalása az elnökség­nek, hogy minden alapszerve­zetnél kötelező havonta bizal­mi értekezletet tartani. Az alapszervezet életében, ugyanis egy hónap alatt feltétlenül történnek olyan intézkedések, változások, felsorakoznak olyan, teendők, melyeket a bi­zalmiakkal meg kell beszélni. A szakszervezeti bizottságok számos ál­lásfoglalásán­, intéz­kedésén érződik az is, hogy annak meghozatala előtt ke­vés esetben és helyen kérték ki az előkészítés időszakában azoknak a tisztségviselőknek, főbizalmiaknak, bizalmiaknak a véleményét, akiknek e hatá­rozatok, állásfoglalások alap­ján kell mindennapos tevé­kenységüket végezni. Holott sok pozitív tapaszta­lat bizonyítja ennek szüksé­gességét és ezzel párhuzamo­san azt is, hogy időszakonként el kell beszélgetni min­d a fő­bizalmiakkal, mind a bizal­miakkal, azok helyetteseivel, a szakszervezet aktivistáival, munkájukról, munkastílusuk­ról, alkalmazott munkamódi­­szereikről. Hasznos ez a kötet­len beszélgetés mindkét fél, de a tagság számára is. Külön fejezetet érdemel a bizalmiak, helyettesük oktatá­sa, felkészítése. A bizalmi sa­ját csoportjában, munkaterü­letén a szakszervezet legfon­tosabb képviselője, ő találko­zik mindennap a tagsággal, csoportjában ő testesíti meg a szakszervezetet, és neki kell a tagságot, a dolgozótársait érin­tő minden kérdésre választ adnia. Kácsor József: Alapos és körültekintő munkát Készségesen vállalkozott az 1982-es esztendő összegezésé­re Kácsor József, a Szolnok megyei bizottságunk titkára. Az újságnak adott interjú előtt már egy kisebb közössé­get tájékoztatott a témáról. A hagyományokhoz híven egy év végi összegezésre hívták össze a tömegszervezeti tiszt­ségviselőket, aktívákat. Elő­ször a szakszervezet termelést, gazdálkodást segítő tevékeny­ség eredményei kerültek szó­ba az aktívaértekezleten és az interjúban is.­­ A hivatalos mérlegada­tok hiányában még nem tud­juk melyik vállalat hogyan teljesítette tervét. A jelenle­gi ismeretek birtokában azon­ban úgy látszik: a Karcagi Üveggyár kivételével a töb­biek eredményesen zárták az esztendőt. Korábbi években gondot okozott az ÉPSZER. Most csak jót mondhatok a kollektíváról. Felügyeleti szer­vük a megyei tanács egy nemrégen tartott vizsgálatá­ban megállapította: jól dol­goznak, sikerült a veszteségei­ket pótolniuk. Másik ilyen me­gyei irányítás alá tartozó egy­ségünk az elmúlt év közepé­től összevontan­­ működő Ter­vező és Beruházó Vállalat. Szintén az előbb már említett vizsgálat alapján azt tudom mondani tevékenységükről, hogy árbevételi és nyereség­­tervüket időarányosan teljesí­tették, jelentő­sen előreléptek a határidők tartásában is. Az Alföldi Téglaipari Vállalat dolgozói mezőtúri irányítás­sal négy megyében tevékeny­kednek. Jó munkájuknak nem kis része van abban, hogy ta­valy néhány körzetben vala­melyest kevesebb panasz volt a téglaellátásra A faipari üze­mek közül a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat szolno­ki gyárában okozott gondot az import farönk átmeneti hiánya. A munkások egy ré­szét naponta átszállították a ceglédi társgyárukba, ott se­gítették az éves feladatok tel­jesítését. Idén várhatóan már Szolnokon is tudnak nekik állandó munkát adni. — Milyennek tartja a szer­vezeti élet fejlődését? — Sikerült előbbre lépnünk. Lassan, de folyamatosan ja­vul a szervezettség, s a leg­utóbbi adatok szerint elérte a 95,5 százalékot. Ami pedig az alapszervezetek életét illeti, két helyen a Beton- és Vas­betonipari Művek kunszent­mártoni és szolnoki gyárában vizsgáltuk a testületek, a mun­kabizottságok munkáját. Ered­ményesnek ítéltük az ezzel kapcsolatos tevékenységet. Agitációs és propagandamun­kánk egyik fontos része volt a tagdí­jlevonásos rendszer be­vezetésének előkészítése. Mintegy hatezer embernek közvetlenül a fizetéséből von­ják ezután a tagdíjait. A két kivitelező, az állami és a ta­nácsi építőipari vállalat, va­lamint а КЕМ Szolnoki Köz­úti Igazgatóság és az Alföldi Téglaipari Vállalat kapott er­re lehetőséget megyénkből. — Mi okozta a legtöbb gon­dot 1982-ben? — Tudom, hogy nem a leg­fontosabb, de nekünk — és tudom, ebben nem vagyunk egyedül — a legtöbb gondot a téli balatoni üdülő­jegyek eladása jelentette. Ugyanak­kor a szezonban szinte lehe­tetlen volt családos, főleg több gyermekes beutalóhoz jutni. — Véleménye szerint ho­gyan láttak neki a vállalatok­nál az 1983. évi tervkészítés­nek? — Titkári értekezleten fog­lalkoztunk a témával. Már ak­kor felhívtuk a figyelmet: óhaj, kívánság nem szerepel­het az elképzelések között. Csak olyan terv készülhet — hangsúlyoztuk —, aminek tel­jesítéséhez megvan a reális lehetőség. Annyi bizonyos, az államilag kiemelt egyedi ■nagyberuházásokra fokozottan­­figyelünk. A szolnoki papír­gyár bővítése és rekonstruk­ciója hálóterv alapján folyta­tódik, illetve részben befeje­ződik 1983-ban. A két kivite­lező vállalatnál még a kará­csonyi ünnepek előtt megtár­gyalta és a szükséges módosí­tásokkal elfogadta a jövő évi tervet a bizalmi testület. A többi helyen erre csak később kerül sor, mert először a nagyvállalati tervnek kellett elkészülni, mint például a BVM-nél. Nagyon alapos, kö­rültekintő munkát kértünk a tisztségviselőktől, az aktívák­tól. A munkabizottságok tag­jai egyébként mindenütt fo­lyamatosan részt vettek az 1983. évi terv elkészítésében — fejezte be a beszélgetést Kácsor József, a Szolnok me­gyei bizottság titkára, sz. m. EPITOK lapja Segítsék a főbizalmit, bizalmiakat Mindezeket átgondolva, azt hiszem, az is egyértelmű, hogy nem szabad a főbizalmit e munkában sem magára hagyni. Az ő feladata kell, hogy le­gyen az oktatás, a felkészítés megszervezése, a megjelenés és egyéb feltételek biztosítá­sa, de vállaljon részt ebben a szakszervezeti bizottság, vál­laljanak feladatot és szerepet a munkabizottságok is az álta­lános szakszervezeti ismere­tek és a tervszerűen jelentkező feladatok megismertetésében, megértetésében. A bizalmiak­ra épülő szervezeti rendszer adja a lehetőségét annak, hogy közvetlenebbé váljon az szb és bizalmiak, illetve a szakszer­vezeti bizottság és a tagság kapcsolattá. A tagság bizalmából meg­választott és az elmúlt évben tisztségükben megerősített bi­zalmiak és helyettesek szemé­lye és tenniakarása garancia arra, hogy a tagság elismeré­sével találkozva jól menjen a szakszervezeti munka az adott szakszervezeti csoportban, de a tartalmas munkának egyik legfontosabb és állandóan je­lentkező igénye az előbbiek­ben már említett oktatás és felkészítés. Kérjük és elvárjuk a bizal­miaktól és helyetteseiktől, minden egyes tisztségviselő­től és aktivistától, hogy önma­guk is igényeljék az oktatást, a felkészítést, jelezzék infor­mációigényüket, megoldásra váró gondjaikat a szakszerve­zeti bizottság vezetőjének, tag­jainak. Az elnökség elé terjesztett jelentésből, a vitából egyér­telműen kiderült — igazolva a tapasztalatokat —, hogy a főbizalmiak helye, szerepe, feladata, jogkörük még nem mindenütt és mindenben tisz­tázódott megfelelően. Sok eset­ben bizalmi jogokat gyakorol­nak, esetenként pedig a szak­­szervezeti bizottságok egy ré­sze is olyan jellegű tevékeny­séget igényel tőlük, amit ko­rábban a műhelybizottságok végeztek. Személyes találkozásokon, oktatásokon, főbizalmi érte­­kezleteken felvetik e tisztség­­viselők, hogy mi az ő joguk, mi a feladatuk. Ennek meg­válaszolására e cikk kereté­ben nincs lehetőség, de né­hány dolgot, úgy érzem, fel­tétlenül tisztázni lehet. Így egyértelmű, hogy a bizalmi jo­gait helyette a főbizalmi nem gyakorolhatja, csak a hozzá tartozó bizalmiak személyét érintően. Úgy gondololom, ez nem kisebb és kevesebb fel­adat a bizalmiénál. Ezen túl­menően annyi joga van a fő­bizalminak, amennyivel az alapszervezeti jogkörük de­centralizált meghatározásánál a szakszervezeti bizottság meg­bízza pl. főépí­tésvezetőség, az építésvezetőség bérfejlesztésé­nek felosztása területekre — de nem személyreszólóan —, segélyezés, üdültetés, jóléti, kulturális, sportkeret felhasz­nálása stb., és amennyi part­neri funkciójából adódik. A fenti jogkörökön túlme­nően egyik leglényegesebb fel­adata a bizalmiak munkájá­nak koordinálása, segítése, el­lenőrzése, a munkahelyeken folyó mindennapos szakszer­vezeti tevékenység „kézben­tartása”. Célunk: az alapszervezetek­­ segítése Az alapszervezeti vezető­irányító munka e néhány kér­désének felvetésével az volt a cél, hogy gondolkodásra kész­tessünk, gondolatokat ébresz­­szünk, és ezáltal is segítsük az alapszervezeteknél folyó szakszervezeti munkát, annak jobbá tételét. Elnökségünk megállapította, hogy a középszervezetek és az alapszervezetek túlnyomó többsége tisztában van a szak­­szervezeti munka mai körül­ményeivel, s jó úton halad a megvalósítás, a kibontako­zás útján. Megerősítette az elnökség azt is: a bizalmiakra épülő szervezeti felépítés alkalmas arra, hogy pozitív irányba be­folyásolja az alapszervezetek vezető-irányító munkáját, a kapcsolatrendszer kialakítását és folyamatosságát. Somogyi Gyula szervezési és káderosztály­­vezető Magyar dolgozók szovjet kitüntetése A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adott át december 22-én a szocialista munka­­verseny-mozgalomban kiemelkedő eredményeket elért magyar dolgozóknak a SZOT székházában Valerij Muszatov, a Szovjet­unió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A „XI. ötéves terv élmunkása’’ megtisztelő címet viselő szovjet kitüntetést azok a magyar dolgozók kapták, akik személyes tevékenységükkel, pontos határidőre végzett munká­jukkal hozzájárultak a Szovjetunió jelenlegi ötéves tervének sikeres teljesítéséhez. A „XI. ötéves terv élmunkása” kitüntetést kapta: Barna István, a FŰTÖBER Épületgépészeti Termékeket Gyártó Vállalat csongrádi gyáregysége lakatosa; Fuchs An­­talné, a Herendi Porcelángyár porcelánfestője; Ivándi Sándor, az Építőipari Gépesítő Vállalat daruszerelője; Kiszeli János, a Szabolcs megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat szb-titkára; Mészáros Miklósné, a Budapesti Bútoripari Vállalat fényező­­csomagolója; Murár József, az Út- és Vasúttervező Vállalat fő­­technológusa; Papp Lászlóné, a DÉLÉP technológusa. Szakszervezeti tagok­­ a tervről Az elmúlt hetekben válla­latainknál talán a legizgalma­sabb feladatot az 1983. évi tervek kialakítása jelentette. A DÉLÉP-nél a szakszerve­zeti csoportok háromféle vál­tozatról fejthették ki vélemé­nyüket. A csoportok megbe­szélésein­ sok értékes véle­ményt és javaslatot foglaltak jegyzőkönyvbe — ezek közül a legérdekesebbeket fel is ol­vasták a bizalmi testület de­cember második felében tar­tott ülésen. Végül is azt a változatot fogadták el, amely 3 százalé­kos, azaz 80 millió forintos teljesítménynövelést, 135 mil­lió forintos nyereséget, 1 szá­zalékos létszámcsökkentést és 1,8 százalékos átlagbérfejlesz­tést irányoz elő. Ebben az esetben a szociális juttatások a régi színvonalon maradnak és minimális mértékű — 15 millió forintos — fejlesztési alap képezhető. A bérgazdál­kodásban a bérszerkezet egy­szerűsítése a cél, ezen belül az alapbérek, törzsbérek ará­nyának növelése. Ezeknek egyértelmű összefüggésben kell lenniük az egyéni telje­sítményekkel. A munka meg­kezdése előtt minden dolgo­zót tájékoztatni kell arról, hogy a bérért milyen teljesít­ményt várnak tőle. A fizikai dolgozók körében a munka díjazásának alapja az egyösz­­szegű utalvány. A szociális tervfejezetben általában az olvasható, hogy a különféle juttatások és szolgáltatások a tavalyihoz hasonló színvona­lon maradnak. Sz. J. MŰANYAG AJTÓK, ABLA­KOK. A Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat mosonmagyaróvári műanyagüzemében 50 ezer négyzetméter nyílászárót gyár­tottak tavaly. Csaknem kétszer annyit, mint az előző évben. Ezzel a Tanép az országban a legtöbb úgynevezett energia­­takarékos ajtó és ablak gyár­tójává vált. ELISMERÉS: Az Eternit Azbesztcementipari Vállalat karbantartó műhelyében Csele József alezredes adta át a bel­ügyminiszter által adományo­zott, a Szocialista Haza Védel­méért kitüntetést Cserháti Csabának, a vállalat közel­múltban leszerelt dolgozójá­nak, a katonai szolgálat alatt tanúsított kimagasló tevékeny­sége elismeréseként. ­ Az SZVSZ újévi üzenete a világ dolgozóihoz A Szakszervezeti Világszövetség nevében Ibrahim Za­­karia főtitkár az új év alkalmából üdvözlő üzenetet inté­zett a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez. Az üzenet , amelynek szövegét a több mint 200 millió dolgozót tömörítő SZVSZ székhelyén, Prágában hozták nyilvánosságra, megállapítja, hogy az 1982-es év esemé­nyei figyelmeztető jelzést adtak az egész haladó embe­riségnek. Megmutatták, hogy a tőkés rendszer válságá­nak elmélyülésével az imperialisták további módszereket keresnek uralmuk fenntartására, erőltetik a nukleáris fegyverkezési hajszát, világszerte támogatnak minden­ helyi konfliktust, és így a háborús veszély nagyobb mint valaha. Ma azonban nagyobbak a béke és a haladás erői is, amelyek képesek e veszély elhárítására. Fokozód­nak és szélesednek a dolgozók, a szakszervezetek és a többi békeszerető erők közös akciói, erősödik a leszerelé­sért és az új világgazdasági rendért küzdő nemzetközi mozgalom. E mozgalomnak — folytatódik az üdvözlet — újabb lendületet adott az 1982 elején Havannában megtartott X. szakszervezeti világkongresszus. Ibrahim Zakaria alá­húzta, hogy milyen jelentős szerepe van a szakszervezeti mozgalom világméretű összefogásának és szolidaritásá­nak a békéért, gazdasági és társadalmi haladásért ví­vott harcban, mivel az emberiség létkérdései csak a dol­gozók részvételével és egységes fellépésével oldhatók meg.

Next