Építők Lapja, 1983 (76. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-17 / 1. szám
1983. JANUÁR 1. NAPIRENDEN: Az alapszervezeti vezető-irányító munka Jelentést vitatott meg elnökségünk legutóbbi ülésén az alapszervezetek működési szabályzata elkészítésének és gyakorlatban történő alkalmazásának tapasztalatairól, különös tekintettel a szakszervezeti bizottságok és bizalmisak kapcsolatára. A téma napirendre tűzésének az volt a célja: az elnökség a választások óta eltelt időszakban szerzett tapasztalatok alapján elemezze és vitassa meg, hogyan alakult az akkor kialakított szervezetek, megválasztott vezető testületek és tisztségviselők munkája, milyen eredményeket értek el, mit kell tenniük a munkájukat gátló hiányosságok felszámolása és az eléjük tűzött feladatok megoldása érdekében Az előterjesztés sokoldalúan vázolta mindezeket, bemutatva azt is, hogy a szakszervezeti munka milyen változáson ment keresztül — és változik napjainkban is — és melyek azok a területek, ahol még folyik az útkeresés. Ha e folyamatot végiggondoljuk, nem merülhet fel bennünk az a kérdés, hogy szükséges-e a bizalmiak oktatása és felkészítése feladatuk ellátására. Hiába ugyanis a bizalmi minden tenniakarása, rátermettsége, ha nem rendelkezik kellő ismeretekkel, nem tud eligazodni az információk között, nem tud társai kérdéseire választ adni, ügyeikben intézkedni, vagyis nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Eleget tettek feladataiknak Megállapította az elnökség, hogy aszakszervezeti bizottságok, a főbizalmiak, a bizalmiak, a választott tisztségviselők elé aktivisták elismerésre méltóan tettek eleget feladataiknak, keresték az újat, a jobbat annak érdekében, hogy a tagság a szervezett dolgozók bizalmának, érdekvédelmének és érdekképviseletének minél jobban megfeleljenek. Szólt a jelentés a vezetőirányító munkában még fellelhető negatív vonásokról, változtatást igénylő munkamódszerekről is. Melyek e munka gyengébb pontjai és hol kell feltétlenül előbbre lépni? Az elismerésre méltó fejlődés mellettnem elég pozitív a szakszervezeti bizottság, a bizalmiak és a tagság kapcsolatának alakulása a kivitelező építőiparban a „területileg szétszórt” munkahelyekkel rendelkező alapszervezeteknél — állapította meg az elnökség. Ezeken a területeken a szakszervezeti bizottságoknak közvetlen a találkozása és a kapcsolata a főbizalmiakkal, s jó részük ezt tartja az információáramlás majdnem kizárólagos formájának és esetenként elfeledkeznek a bizalmiakról. E tapasztalatainkat igazolják a következők is: A szakszervezeti bizottságok rendszeresen, havonta megtartják a főbizalmiiak értekezletét, de ezt követően sok helyen a főbizalmi gondja és feladata, hogy továbbadja a hallottakat a bizalmiaknak. Nem, vagy csak elvétve segítik e munkában a főbizalmiakat az szb tagjai és az szb mellett működő réteg- és munkabizottságok. Szükség van a közvetlen találkozásokra A szakszervezeti bizottságoknak sokkal jobban, kellene élniök azzal a lehetőséggel, hogy — szükség esetén — közvetlenül is találkozzanak egy-egy főépítésvezetőség, építésvezetőség, üzem vagy munkahely bizalmijaival. Ilyen eseteklehetnek például a vállalati tervet tárgyaló év eleji csoportértekezletre való felkészítők, vagy olyan események, melyek feltétlenül igénylik a közvetlen találkozást. Egyes alapszervezetek titkárai megkérdőjelezik a havonta tartandó bizalmi értekezletek szükségességét. Pedig egyértelmű állásfoglalása az elnökségnek, hogy minden alapszervezetnél kötelező havonta bizalmi értekezletet tartani. Az alapszervezet életében, ugyanis egy hónap alatt feltétlenül történnek olyan intézkedések, változások, felsorakoznak olyan, teendők, melyeket a bizalmiakkal meg kell beszélni. A szakszervezeti bizottságok számos állásfoglalásán, intézkedésén érződik az is, hogy annak meghozatala előtt kevés esetben és helyen kérték ki az előkészítés időszakában azoknak a tisztségviselőknek, főbizalmiaknak, bizalmiaknak a véleményét, akiknek e határozatok, állásfoglalások alapján kell mindennapos tevékenységüket végezni. Holott sok pozitív tapasztalat bizonyítja ennek szükségességét és ezzel párhuzamosan azt is, hogy időszakonként el kell beszélgetni mind a főbizalmiakkal, mind a bizalmiakkal, azok helyetteseivel, a szakszervezet aktivistáival, munkájukról, munkastílusukról, alkalmazott munkamódiszereikről. Hasznos ez a kötetlen beszélgetés mindkét fél, de a tagság számára is. Külön fejezetet érdemel a bizalmiak, helyettesük oktatása, felkészítése. A bizalmi saját csoportjában, munkaterületén a szakszervezet legfontosabb képviselője, ő találkozik mindennap a tagsággal, csoportjában ő testesíti meg a szakszervezetet, és neki kell a tagságot, a dolgozótársait érintő minden kérdésre választ adnia. Kácsor József: Alapos és körültekintő munkát Készségesen vállalkozott az 1982-es esztendő összegezésére Kácsor József, a Szolnok megyei bizottságunk titkára. Az újságnak adott interjú előtt már egy kisebb közösséget tájékoztatott a témáról. A hagyományokhoz híven egy év végi összegezésre hívták össze a tömegszervezeti tisztségviselőket, aktívákat. Először a szakszervezet termelést, gazdálkodást segítő tevékenység eredményei kerültek szóba az aktívaértekezleten és az interjúban is. A hivatalos mérlegadatok hiányában még nem tudjuk melyik vállalat hogyan teljesítette tervét. A jelenlegi ismeretek birtokában azonban úgy látszik: a Karcagi Üveggyár kivételével a többiek eredményesen zárták az esztendőt. Korábbi években gondot okozott az ÉPSZER. Most csak jót mondhatok a kollektíváról. Felügyeleti szervük a megyei tanács egy nemrégen tartott vizsgálatában megállapította: jól dolgoznak, sikerült a veszteségeiket pótolniuk. Másik ilyen megyei irányítás alá tartozó egységünk az elmúlt év közepétől összevontan működő Tervező és Beruházó Vállalat. Szintén az előbb már említett vizsgálat alapján azt tudom mondani tevékenységükről, hogy árbevételi és nyereségtervüket időarányosan teljesítették, jelentősen előreléptek a határidők tartásában is. Az Alföldi Téglaipari Vállalat dolgozói mezőtúri irányítással négy megyében tevékenykednek. Jó munkájuknak nem kis része van abban, hogy tavaly néhány körzetben valamelyest kevesebb panasz volt a téglaellátásra A faipari üzemek közül a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat szolnoki gyárában okozott gondot az import farönk átmeneti hiánya. A munkások egy részét naponta átszállították a ceglédi társgyárukba, ott segítették az éves feladatok teljesítését. Idén várhatóan már Szolnokon is tudnak nekik állandó munkát adni. — Milyennek tartja a szervezeti élet fejlődését? — Sikerült előbbre lépnünk. Lassan, de folyamatosan javul a szervezettség, s a legutóbbi adatok szerint elérte a 95,5 százalékot. Ami pedig az alapszervezetek életét illeti, két helyen a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni és szolnoki gyárában vizsgáltuk a testületek, a munkabizottságok munkáját. Eredményesnek ítéltük az ezzel kapcsolatos tevékenységet. Agitációs és propagandamunkánk egyik fontos része volt a tagdíjlevonásos rendszer bevezetésének előkészítése. Mintegy hatezer embernek közvetlenül a fizetéséből vonják ezután a tagdíjait. A két kivitelező, az állami és a tanácsi építőipari vállalat, valamint а КЕМ Szolnoki Közúti Igazgatóság és az Alföldi Téglaipari Vállalat kapott erre lehetőséget megyénkből. — Mi okozta a legtöbb gondot 1982-ben? — Tudom, hogy nem a legfontosabb, de nekünk — és tudom, ebben nem vagyunk egyedül — a legtöbb gondot a téli balatoni üdülőjegyek eladása jelentette. Ugyanakkor a szezonban szinte lehetetlen volt családos, főleg több gyermekes beutalóhoz jutni. — Véleménye szerint hogyan láttak neki a vállalatoknál az 1983. évi tervkészítésnek? — Titkári értekezleten foglalkoztunk a témával. Már akkor felhívtuk a figyelmet: óhaj, kívánság nem szerepelhet az elképzelések között. Csak olyan terv készülhet — hangsúlyoztuk —, aminek teljesítéséhez megvan a reális lehetőség. Annyi bizonyos, az államilag kiemelt egyedi ■nagyberuházásokra fokozottanfigyelünk. A szolnoki papírgyár bővítése és rekonstrukciója hálóterv alapján folytatódik, illetve részben befejeződik 1983-ban. A két kivitelező vállalatnál még a karácsonyi ünnepek előtt megtárgyalta és a szükséges módosításokkal elfogadta a jövő évi tervet a bizalmi testület. A többi helyen erre csak később kerül sor, mert először a nagyvállalati tervnek kellett elkészülni, mint például a BVM-nél. Nagyon alapos, körültekintő munkát kértünk a tisztségviselőktől, az aktíváktól. A munkabizottságok tagjai egyébként mindenütt folyamatosan részt vettek az 1983. évi terv elkészítésében — fejezte be a beszélgetést Kácsor József, a Szolnok megyei bizottság titkára, sz. m. EPITOK lapja Segítsék a főbizalmit, bizalmiakat Mindezeket átgondolva, azt hiszem, az is egyértelmű, hogy nem szabad a főbizalmit e munkában sem magára hagyni. Az ő feladata kell, hogy legyen az oktatás, a felkészítés megszervezése, a megjelenés és egyéb feltételek biztosítása, de vállaljon részt ebben a szakszervezeti bizottság, vállaljanak feladatot és szerepet a munkabizottságok is az általános szakszervezeti ismeretek és a tervszerűen jelentkező feladatok megismertetésében, megértetésében. A bizalmiakra épülő szervezeti rendszer adja a lehetőségét annak, hogy közvetlenebbé váljon az szb és bizalmiak, illetve a szakszervezeti bizottság és a tagság kapcsolattá. A tagság bizalmából megválasztott és az elmúlt évben tisztségükben megerősített bizalmiak és helyettesek személye és tenniakarása garancia arra, hogy a tagság elismerésével találkozva jól menjen a szakszervezeti munka az adott szakszervezeti csoportban, de a tartalmas munkának egyik legfontosabb és állandóan jelentkező igénye az előbbiekben már említett oktatás és felkészítés. Kérjük és elvárjuk a bizalmiaktól és helyetteseiktől, minden egyes tisztségviselőtől és aktivistától, hogy önmaguk is igényeljék az oktatást, a felkészítést, jelezzék információigényüket, megoldásra váró gondjaikat a szakszervezeti bizottság vezetőjének, tagjainak. Az elnökség elé terjesztett jelentésből, a vitából egyértelműen kiderült — igazolva a tapasztalatokat —, hogy a főbizalmiak helye, szerepe, feladata, jogkörük még nem mindenütt és mindenben tisztázódott megfelelően. Sok esetben bizalmi jogokat gyakorolnak, esetenként pedig a szakszervezeti bizottságok egy része is olyan jellegű tevékenységet igényel tőlük, amit korábban a műhelybizottságok végeztek. Személyes találkozásokon, oktatásokon, főbizalmi értekezleteken felvetik e tisztségviselők, hogy mi az ő joguk, mi a feladatuk. Ennek megválaszolására e cikk keretében nincs lehetőség, de néhány dolgot, úgy érzem, feltétlenül tisztázni lehet. Így egyértelmű, hogy a bizalmi jogait helyette a főbizalmi nem gyakorolhatja, csak a hozzá tartozó bizalmiak személyét érintően. Úgy gondololom, ez nem kisebb és kevesebb feladat a bizalmiénál. Ezen túlmenően annyi joga van a főbizalminak, amennyivel az alapszervezeti jogkörük decentralizált meghatározásánál a szakszervezeti bizottság megbízza pl. főépítésvezetőség, az építésvezetőség bérfejlesztésének felosztása területekre — de nem személyreszólóan —, segélyezés, üdültetés, jóléti, kulturális, sportkeret felhasználása stb., és amennyi partneri funkciójából adódik. A fenti jogkörökön túlmenően egyik leglényegesebb feladata a bizalmiak munkájának koordinálása, segítése, ellenőrzése, a munkahelyeken folyó mindennapos szakszervezeti tevékenység „kézbentartása”. Célunk: az alapszervezetek segítése Az alapszervezeti vezetőirányító munka e néhány kérdésének felvetésével az volt a cél, hogy gondolkodásra késztessünk, gondolatokat ébreszszünk, és ezáltal is segítsük az alapszervezeteknél folyó szakszervezeti munkát, annak jobbá tételét. Elnökségünk megállapította, hogy a középszervezetek és az alapszervezetek túlnyomó többsége tisztában van a szakszervezeti munka mai körülményeivel, s jó úton halad a megvalósítás, a kibontakozás útján. Megerősítette az elnökség azt is: a bizalmiakra épülő szervezeti felépítés alkalmas arra, hogy pozitív irányba befolyásolja az alapszervezetek vezető-irányító munkáját, a kapcsolatrendszer kialakítását és folyamatosságát. Somogyi Gyula szervezési és káderosztályvezető Magyar dolgozók szovjet kitüntetése A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adott át december 22-én a szocialista munkaverseny-mozgalomban kiemelkedő eredményeket elért magyar dolgozóknak a SZOT székházában Valerij Muszatov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A „XI. ötéves terv élmunkása’’ megtisztelő címet viselő szovjet kitüntetést azok a magyar dolgozók kapták, akik személyes tevékenységükkel, pontos határidőre végzett munkájukkal hozzájárultak a Szovjetunió jelenlegi ötéves tervének sikeres teljesítéséhez. A „XI. ötéves terv élmunkása” kitüntetést kapta: Barna István, a FŰTÖBER Épületgépészeti Termékeket Gyártó Vállalat csongrádi gyáregysége lakatosa; Fuchs Antalné, a Herendi Porcelángyár porcelánfestője; Ivándi Sándor, az Építőipari Gépesítő Vállalat daruszerelője; Kiszeli János, a Szabolcs megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat szb-titkára; Mészáros Miklósné, a Budapesti Bútoripari Vállalat fényezőcsomagolója; Murár József, az Út- és Vasúttervező Vállalat főtechnológusa; Papp Lászlóné, a DÉLÉP technológusa. Szakszervezeti tagok a tervről Az elmúlt hetekben vállalatainknál talán a legizgalmasabb feladatot az 1983. évi tervek kialakítása jelentette. A DÉLÉP-nél a szakszervezeti csoportok háromféle változatról fejthették ki véleményüket. A csoportok megbeszélésein sok értékes véleményt és javaslatot foglaltak jegyzőkönyvbe — ezek közül a legérdekesebbeket fel is olvasták a bizalmi testület december második felében tartott ülésen. Végül is azt a változatot fogadták el, amely 3 százalékos, azaz 80 millió forintos teljesítménynövelést, 135 millió forintos nyereséget, 1 százalékos létszámcsökkentést és 1,8 százalékos átlagbérfejlesztést irányoz elő. Ebben az esetben a szociális juttatások a régi színvonalon maradnak és minimális mértékű — 15 millió forintos — fejlesztési alap képezhető. A bérgazdálkodásban a bérszerkezet egyszerűsítése a cél, ezen belül az alapbérek, törzsbérek arányának növelése. Ezeknek egyértelmű összefüggésben kell lenniük az egyéni teljesítményekkel. A munka megkezdése előtt minden dolgozót tájékoztatni kell arról, hogy a bérért milyen teljesítményt várnak tőle. A fizikai dolgozók körében a munka díjazásának alapja az egyöszszegű utalvány. A szociális tervfejezetben általában az olvasható, hogy a különféle juttatások és szolgáltatások a tavalyihoz hasonló színvonalon maradnak. Sz. J. MŰANYAG AJTÓK, ABLAKOK. A Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat mosonmagyaróvári műanyagüzemében 50 ezer négyzetméter nyílászárót gyártottak tavaly. Csaknem kétszer annyit, mint az előző évben. Ezzel a Tanép az országban a legtöbb úgynevezett energiatakarékos ajtó és ablak gyártójává vált. ELISMERÉS: Az Eternit Azbesztcementipari Vállalat karbantartó műhelyében Csele József alezredes adta át a belügyminiszter által adományozott, a Szocialista Haza Védelméért kitüntetést Cserháti Csabának, a vállalat közelmúltban leszerelt dolgozójának, a katonai szolgálat alatt tanúsított kimagasló tevékenysége elismeréseként. Az SZVSZ újévi üzenete a világ dolgozóihoz A Szakszervezeti Világszövetség nevében Ibrahim Zakaria főtitkár az új év alkalmából üdvözlő üzenetet intézett a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez. Az üzenet , amelynek szövegét a több mint 200 millió dolgozót tömörítő SZVSZ székhelyén, Prágában hozták nyilvánosságra, megállapítja, hogy az 1982-es év eseményei figyelmeztető jelzést adtak az egész haladó emberiségnek. Megmutatták, hogy a tőkés rendszer válságának elmélyülésével az imperialisták további módszereket keresnek uralmuk fenntartására, erőltetik a nukleáris fegyverkezési hajszát, világszerte támogatnak minden helyi konfliktust, és így a háborús veszély nagyobb mint valaha. Ma azonban nagyobbak a béke és a haladás erői is, amelyek képesek e veszély elhárítására. Fokozódnak és szélesednek a dolgozók, a szakszervezetek és a többi békeszerető erők közös akciói, erősödik a leszerelésért és az új világgazdasági rendért küzdő nemzetközi mozgalom. E mozgalomnak — folytatódik az üdvözlet — újabb lendületet adott az 1982 elején Havannában megtartott X. szakszervezeti világkongresszus. Ibrahim Zakaria aláhúzta, hogy milyen jelentős szerepe van a szakszervezeti mozgalom világméretű összefogásának és szolidaritásának a békéért, gazdasági és társadalmi haladásért vívott harcban, mivel az emberiség létkérdései csak a dolgozók részvételével és egységes fellépésével oldhatók meg.