Építők Lapja, 1994 (47. évfolyam, 9-12. szám)

1994-09-01 / 9. szám

2 Sárközy professzor: kétszázalékos növekedés Ezernél több versenytárgyalás? Számos országban létezik épí­tésügyi minisztérium, nálunk je­lenleg nincs, s valószínűleg nem is lesz a közeljövőben — mon­dotta az Építési Vállalkozók Or­szágos Szakszövetségének ta­nácskozásán Sárközy Tamás köz­gazdász, egyetemi tanár, aki ar­ra számít, hogy az idén az építő­ipar termelése a tavalyi 330 mil­liárd forintot körülbelül 2 száza­lékkal meghaladja, s a növeke­dés üteme jövőre még nagyobb lesz. Az idén már látszik, hogy növekszik a kereslet, s gyarap­szik az e területen működő gaz­dasági szervezetek száma. A több mint 8000 bejegyzett cégnek mintegy fele ténylegesen jelen van a piacon, s ezek az ágazat termeléséből több mint 90 szá­zalékkal részesednek. Ugyanak­kor sok az olyan nagyobb lét­számú vállalkozás, amely az épí­tőiparhoz tartozik ugyan, de ár­bevételének döntő hányada a ke­reskedelemből vagy a szolgálta­tásból származik. A cégek arra számítanak, hogy az idén a nyil­vános versenytárgyalások száma meghaladja az ezret, és a kiírók többsége önkormányzat lesz. az építőipar termelésének alakulása (1960-100%) ( 1980 11 12 83 14 85 86 178119 90 11 8293 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 Építőipar: élénkülő kereslet Ez évben öt-hat százalékos növekedés Az építőiparban tevékenykedő cégek termelésének 5-6 száza­lékos növekedését prognoszti­zálja az idei évre az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. A szaktárca felmérései szerint az építési piac a nyolcvanas évek­ben megindult beszűkülése le­állt, az elmúlt két esztendőben a kereslet lassú élénkülése fi­gyelhető meg. Az IKM építőipari főosztályá­nak adatai szerint bruttó terme­lési értéke alapján az építőipar a hazai gazdaság negyedik ágaza­ta. Termelése 1980 óta mintegy negyven százalékkal esett vissza az építési igények csökkenése, az állami szerepvállalás leépülése miatt. A szakértők véleménye szerint a mélypontot 1990-ben érte el. Az ágazatban működő gazdálkodó szervezetek teljesít­ménye ezt követően lassú növe­kedésnek indult. A növekedés 1992-ben 1,9 százalék, 1993-ban 1,7 százalék volt. Az elmúlt esz­tendőben az iparág építési-sze­relési termelésének értéke a Köz­ponti Statisztikai Hivatal adatai szerint közel 241,5 milliárd fo­rint volt. Az idei első negyedév­ben pedig csaknem 34 százalék­kal haladja meg az előző év ha­sonló időszakának teljesítmé­nyét. Az autópálya-, vas­út-, közműépítések és a távköz­lési fejlesztések, valamint az ex­po beruházásainak előkészítése elsősorban a mélyépítő-ipari te­vékenységek iránti igényt növel­te. Ugyanakkor az infrastrukturá­lis beruházások kedvezően hatot­tak a magasépítő-iparra is. A lakásépítések száma 1993- ban tovább csökkent. Az elmúlt esztendőben országszerte mint­egy 21 ezer lakás épült. Ez 19 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban, és csupán ötöde az 1975-ös építéseknek. Az új la­kások építtetői elsősorban termé­szetes személyek voltak. A ma­gánerős építkezések kétharmadá­nál azonban a tulajdonosok vég­zik el a teljes kivitelezést. Ugyanakkor az önkormányzati lakásépítés korábbi csekély tel­jesítménye egy év alatt a felére esett vissza. Tavaly összesen 362 önkormányzati lakást adtak át. Ez az országos lakásépítésnek alig 1,7 százaléka. A lakásfinanszírozás területén bevezetett, illetve bevezetés előtt álló intézkedések a lakásépítési piac stabilizálódását jelzik. A la­káscélú támogatások és a lakás­­hitelezés rendszerének folyama­tos felülvizsgálata mellett, a megszületett intézkedések — így a jelzálog érvényesíthetősé­ge, a jelzálog-hitelezés feltétele­inek korszerűsítése — várhatóan csak egy-két év múlva éreztetik majd hatásukat. Jelentősen bővült az építőipar exportja is. A hazai cégek kül­földi munkavégzésének aránya az 1990-es 5,1 százalékkal szem­ben elérte a 13 százalékot. Az export pedig az 1990-es 154 mil­lió dollárról 1993-ra 420 millió dollárra nőt. Az építési export azonban 1994-ben várhatóan stagnál majd, vagy szerény mér­tékben visszaesik. A fő felvevő piacnak számító Németország ugyanis szigorú piacvédelmi in­­tézkedéseket vezetett be. Az IKM elemzései azt mutat­ják, hogy a hazai építőipar le­épülése megállt, és befejeződött az ágazat szervezeti átalakulása. Emellett jó ütemben halad a tu­lajdonosi szerkezet átalakulása is. A nagyvállalati szervezeti rendszer decentralizációja lénye­gében befejeződött. Ennek ered­ményeként a három évvel ezelőt­ti adatokhoz hasonlítva mintegy 12 ezerrel több építőipari vállal­kozás működik az országban. A jogi személyiségű társaságok száma 3,6-szeresére nőtt, eléri a nyolcezret. A nem jogi szemé­lyiségű társaságok száma mint­egy 2500, ami ötvenszázalékos növekedést jelent. Az egyéni vál­lalkozások száma csaknem 4800, arányuk 11 százalékkal nagyobb a korábbinál. Változott az építő­ipari szervezetek nagysága is. A jogi személyiségű cégek által foglalkoztatottak száma az 1980- as években átlagos 500 főről 25 fő alá esett vissza. A nagyválla­lati rendszer leginkább a mély­építés területén maradt fenn. A beruházások felét itt 300 főnél nagyobb cégek valósítják meg. Az elmúlt évben azonban az épí­tési tevékenységek 58 százalékát az 50 főnél kisebb szervezetek végezték. A cégek közel 80 szá­zaléka társasági formában műkö­dött, és az ágazatban az állami tulajdon aránya nem éri el a 30 százalékot. Az ipari tárca adatai szerint a jogi személyiséggel rendelkező szervezetek körében 1992 végén 869 vegyes vállalat működött. Jegyzett tőkéjük 24 milliárd, eb­ből a külföldi tulajdon aránya 16,3 milliárd forint volt. Az el­múlt évben további 227 vegyes vállalat alakult. Tőkéjük 3,3 mil­liárd forint, amelyből 1,8 milli­árd külföldi tulajdon. TÉGLAIPAR ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Ha — olcsón —jó minőségben — azonnali szállítással akar téglát vásárolni HOZZÁNK JÖJJÖN!! Termékeink: — THERMOTON — FÖDÉMBÉLÉSTEST — HB 38/14-es blokktégla — HB 36-os blokktégla -UNIFORM 11/14-es — B/30-as blokktégla — 10/30-as válaszfaltégla — Kettősméretű soklyukú — Kisméretű tömör tégla A Szegedi Téglagyárban (6728 Szeged, Bajai út 2-4. Tel.: 310-611, 310-450) egy helyen vásárolhatja meg az építkezéshez szükséges valamennyi téglafaju­t. Éledő remények az építőanyag-iparban A nyolcvanas évektől sokszor fennmaradásukért küzdő építő­ipari szervezetek nehézségeinél, lényegesen nagyobb gondokkal kellett szembenézniük az elmúlt években a hazai építőanyagipa­ri­ cégeknek. Az ágazatban lezaj­lott változások hasonlóak voltak az építőipar átalakulásához. A közel azonos nagyságú termelés­­csökkenés azonban rövidebb idő alatt zajlott le, így az anyaggyár­tók válsága nagyobb volt és a mélypontot is később érte el. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium adatai szerint 1990 és 1994 között az építőanyag-ipar­ban tevékenykedő vállalatok, vállalkozások száma az ötszörö­sére nőtt. Jelenleg több mint öt­száz céget tartanak nyilván ezen a területen. Néhány évvel ezelőtt az építőanyag-gyártó cégek több­sége nagy létszámú állami válla­lat volt. Az ágazatban történt vál­tozások után az állami tulajdon aránya negyven százalék alá csökkent. (Az építő­iparban ez harminc százalék.) Ugyanak­kor az építőanyag­gyártó szervezetek döntő része kis lét­számú, kevesebb mint ötven főt foglal­koztató gazdasági társaság. Az építő­anyag-iparban műkö­dő szervezetek ter­melése nagymérték­ben kötődik az épí­tőiparhoz. Többek között ezzel magya­rázható, hogy az ága­zat helyzete a nyolc­vanas évektől az épí­tőipari vállalkozáso­kéval együtt folya­matosan romlott, azonban lényegesen látványosabban. Az építőipar ter­melése 1991-ben érte el a mély­pontot, amikor visszaesése egyet­len esztendő alatt megközelítet­te a húsz százalékot. Ebben az évben ugyanakkor az anyaggyár­tók termelése negyven százalék­kal csökkent. Érdekesség, hogy 1991-ben az építőipari árak 19 százalékkal, az anyagárak 41 szá­zalékkal növekedtek, míg a fo­gyasztói árindex 135 százalékos volt. Egy évvel később az építő­ipart a lassú növekedés jellemez­te, az építőanyag-gyártó cégek termelése viszont tovább csök­kent. Termelésnövekedése az ágazatban a múlt év óta figyel­hető meg. A hazai építőanyag-gyártók termékeik egy részét külföldön értékesítik. Az ágazat cégei által exportált anyagoknak közel a fe­le üvegtermék, negyede finom­kerámia. A fennmaradó 25 szá­zalékon az egyéb gyártmányok osztoznak. Ezzel szemben a sok­szor egyébként is nehézségekkel küzdő építőanyag-gyártóknak belföldi eladásaiknál számolniuk kell az erős külföldi konkurenci­ával is. Már csak azért is, mert az építőanyagok magyarországi behozatala liberalizált. A termé­kek jelentős részének vámtétele nullaszázalékos. Néhány termék esetében a gyártók kezdeménye­zésére importkvótákat vezettek be. A piacvédelmi lépéseket az tette szükségessé, hogy a ma­gyarországi cementipar ötmillió tonnát meghaladó éves termelé­si kapacitása nincs lekötve. Ha­sonló korlátozásokat vezettek be ugyanakkor a zúzott kő import­jára is. Ebből százezer tonna az éves kontingens. Az építőanyag-gyártók a bur­kolólapok importjával szemben is piacvédelmi eljárást kezdemé­nyeztek. A hírek szerint a gyártók ha­marosan piacvédelmi eljárást kezdeményeznek az azbeszt hul­lámpala importjának a korláto­zására is. Építőanyag-ipar és szakszervezet Nagy Lászlóné: Egyetlen feladat a munkavállalói érdek védelme Az építőanyag-ipar fontos szerepet tölt be a magyar gazdaságban. Olyan — nagy tömegben használt — építő­anyagokat állít elő, mint a ce­ment és mész, a falazó- és te­tőfedőanyagok, kő- és kavics­termékek, építési vegyianya­gok, beton- és vasbetonipari termékek, különböző szigete­lőanyagok, kerámia burkoló­lapok, lakásfelszerelési és egészségügyi kerámiák, továbbá a síküveg. De gyártanak a kohászatnak tűzálló anyagokat, a gépiparnak csiszoló- és köszörűszerszámo­kat, az élelmiszer- és gyógyszeripar számára csomagolóüvegeket. Készítenek ezen kívül vil­lamosipari szigetelőket és különleges kerámi­ákat, a lakosság számára porcelán- és üvegá­rukat. Mindehhez szorosan kapcsolódik e sok­féle termék kos- és nagykereskedelme.. Az épí­tőanyag-iparban dolgozók közül 16 ezren tar­toznak az Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetéhez. A szakszervezet elnöke Nagy Lászlóné, akit szakképzettsé­ge, életútja az építőanyag­iparhoz és a szakszervezet­hez köt. Első munkahelye a porcelániparban volt. Ké­sőbb a Kőbányai Porcelán­­gyár függetlenített szb-titká­­ra, majd az Építők Szakszer­vezetének munkatársa. 1989- ben, a szakmai tagozatok megalakulásakor az Építőanyag-ipari Tagozathoz tartozó alapszervezetek titkárai megválasztják a ta­gozat titkárának, majd 1993-ban — ami­kor a tagozat önálló szakszervezetté alakul — az Építőanyagipari Dolgozók Szakszer­vezete elnöke lesz. Vele beszélgettünk a szakszervezet működéséről, gondjaikról, eredményeikről és terveikről. Nincsenek belső ellentétek — kezdjük talán a szakszer­vezet bemutatásával. 1993-ban önállósult az építőanyag-ipari ta­gozat. — Megelőzően konzultáltunk az MSZOSZ jogászával, az ÉFE­­DOSZSZ elnökével, és természe­tesen a tagság véleményét kép­viselő titkárokkal. Figyelembe kellett venni, hogy nyolc iparág­ban — azbeszt-cementiparban, betoniparban, cementiparban, fi­­nomkerámia-iparban, szigetelő­anyag-iparban, tégla- és cserép­iparban, üvegiparban és mind­ezek kereskedelmében dolgozó­­ szakszervezeti tagságot érin­tett az átalakulás, melynek kö­vetkeztében a tagokat most már iparáganként szakosztályok tö­mörítik. Munkájukat választott — társadalmi munkában dolgo­zó — szakosztályvezetők fogják össze. Többségük szb-titkár is. Együttesen alkotják a szakszer­vezet vezetőségét, amely havon­ta ülésezik, míg a szakosztályok szükség szerint. A legfelsőbb fó­rum a hetvenes létszámú Titká­rok Tanácsa évente kétszer ta­nácskozik. Bár, mint említettem, nyolc iparág képviselteti magát a vezetőségben és a titkárok ta­nácsában, e tagoltság nem okoz belső ellentéteket. Sőt, jó, szinte baráti az együttműködés közöt­tünk. Ez rendkívül fontos, hiszen én is csak úgy tudok dolgozni, hogy nagyon jó partnereim a tit­károk. Nemcsak nekem, egymás­nak is. Az alapszervezeteknél tit­kár, illetve elnök vezetésével a legtöbb helyen szakszervezeti bi­zottság van. Néhány helyen in­tézőbizottság működik. — Mennyiben érintették az utóbbi évek változásai az építő­anyag-ipart, és voltak hatással a taglétszám alakulására? — Kezdem az utóbbival. 1989-hez viszonyítva nagymér­tékben, közelítőleg a felére — 16 ezerre — csökkent a taglét­számunk. Összesen 10 ezren van­nak a jogfenntartók, a nyugdíja­sok, a munkanélküliek, akik megtartották tagságukat. A nagy­vállalatok felszámolása, a nagy­mértékű létszámleépítések, a pri­vatizáció mind-mind közrehatott a szervezettségünk csökkenésé­ben. Bár a létszám két éve stabi­lizálódni látszik.­­ Minden egyes elbocsátás fájdalmas az érintettek számára. Az építőanyag-iparban (is) ezrek­ről volt szó. Hogyan élte meg ezt a szakszervezet? — Új kollektív szerződések megkötésével biztosítottunk vé­(Folytatás a 3. oldalon)

Next