Építők Lapja, 1994 (47. évfolyam, 9-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
2 Sárközy professzor: kétszázalékos növekedés Ezernél több versenytárgyalás? Számos országban létezik építésügyi minisztérium, nálunk jelenleg nincs, s valószínűleg nem is lesz a közeljövőben — mondotta az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének tanácskozásán Sárközy Tamás közgazdász, egyetemi tanár, aki arra számít, hogy az idén az építőipar termelése a tavalyi 330 milliárd forintot körülbelül 2 százalékkal meghaladja, s a növekedés üteme jövőre még nagyobb lesz. Az idén már látszik, hogy növekszik a kereslet, s gyarapszik az e területen működő gazdasági szervezetek száma. A több mint 8000 bejegyzett cégnek mintegy fele ténylegesen jelen van a piacon, s ezek az ágazat termeléséből több mint 90 százalékkal részesednek. Ugyanakkor sok az olyan nagyobb létszámú vállalkozás, amely az építőiparhoz tartozik ugyan, de árbevételének döntő hányada a kereskedelemből vagy a szolgáltatásból származik. A cégek arra számítanak, hogy az idén a nyilvános versenytárgyalások száma meghaladja az ezret, és a kiírók többsége önkormányzat lesz. az építőipar termelésének alakulása (1960-100%) ( 1980 11 12 83 14 85 86 178119 90 11 8293 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 Építőipar: élénkülő kereslet Ez évben öt-hat százalékos növekedés Az építőiparban tevékenykedő cégek termelésének 5-6 százalékos növekedését prognosztizálja az idei évre az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. A szaktárca felmérései szerint az építési piac a nyolcvanas években megindult beszűkülése leállt, az elmúlt két esztendőben a kereslet lassú élénkülése figyelhető meg. Az IKM építőipari főosztályának adatai szerint bruttó termelési értéke alapján az építőipar a hazai gazdaság negyedik ágazata. Termelése 1980 óta mintegy negyven százalékkal esett vissza az építési igények csökkenése, az állami szerepvállalás leépülése miatt. A szakértők véleménye szerint a mélypontot 1990-ben érte el. Az ágazatban működő gazdálkodó szervezetek teljesítménye ezt követően lassú növekedésnek indult. A növekedés 1992-ben 1,9 százalék, 1993-ban 1,7 százalék volt. Az elmúlt esztendőben az iparág építési-szerelési termelésének értéke a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint közel 241,5 milliárd forint volt. Az idei első negyedévben pedig csaknem 34 százalékkal haladja meg az előző év hasonló időszakának teljesítményét. Az autópálya-, vasút-, közműépítések és a távközlési fejlesztések, valamint az expo beruházásainak előkészítése elsősorban a mélyépítő-ipari tevékenységek iránti igényt növelte. Ugyanakkor az infrastrukturális beruházások kedvezően hatottak a magasépítő-iparra is. A lakásépítések száma 1993- ban tovább csökkent. Az elmúlt esztendőben országszerte mintegy 21 ezer lakás épült. Ez 19 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban, és csupán ötöde az 1975-ös építéseknek. Az új lakások építtetői elsősorban természetes személyek voltak. A magánerős építkezések kétharmadánál azonban a tulajdonosok végzik el a teljes kivitelezést. Ugyanakkor az önkormányzati lakásépítés korábbi csekély teljesítménye egy év alatt a felére esett vissza. Tavaly összesen 362 önkormányzati lakást adtak át. Ez az országos lakásépítésnek alig 1,7 százaléka. A lakásfinanszírozás területén bevezetett, illetve bevezetés előtt álló intézkedések a lakásépítési piac stabilizálódását jelzik. A lakáscélú támogatások és a lakáshitelezés rendszerének folyamatos felülvizsgálata mellett, a megszületett intézkedések — így a jelzálog érvényesíthetősége, a jelzálog-hitelezés feltételeinek korszerűsítése — várhatóan csak egy-két év múlva éreztetik majd hatásukat. Jelentősen bővült az építőipar exportja is. A hazai cégek külföldi munkavégzésének aránya az 1990-es 5,1 százalékkal szemben elérte a 13 százalékot. Az export pedig az 1990-es 154 millió dollárról 1993-ra 420 millió dollárra nőt. Az építési export azonban 1994-ben várhatóan stagnál majd, vagy szerény mértékben visszaesik. A fő felvevő piacnak számító Németország ugyanis szigorú piacvédelmi intézkedéseket vezetett be. Az IKM elemzései azt mutatják, hogy a hazai építőipar leépülése megállt, és befejeződött az ágazat szervezeti átalakulása. Emellett jó ütemben halad a tulajdonosi szerkezet átalakulása is. A nagyvállalati szervezeti rendszer decentralizációja lényegében befejeződött. Ennek eredményeként a három évvel ezelőtti adatokhoz hasonlítva mintegy 12 ezerrel több építőipari vállalkozás működik az országban. A jogi személyiségű társaságok száma 3,6-szeresére nőtt, eléri a nyolcezret. A nem jogi személyiségű társaságok száma mintegy 2500, ami ötvenszázalékos növekedést jelent. Az egyéni vállalkozások száma csaknem 4800, arányuk 11 százalékkal nagyobb a korábbinál. Változott az építőipari szervezetek nagysága is. A jogi személyiségű cégek által foglalkoztatottak száma az 1980- as években átlagos 500 főről 25 fő alá esett vissza. A nagyvállalati rendszer leginkább a mélyépítés területén maradt fenn. A beruházások felét itt 300 főnél nagyobb cégek valósítják meg. Az elmúlt évben azonban az építési tevékenységek 58 százalékát az 50 főnél kisebb szervezetek végezték. A cégek közel 80 százaléka társasági formában működött, és az ágazatban az állami tulajdon aránya nem éri el a 30 százalékot. Az ipari tárca adatai szerint a jogi személyiséggel rendelkező szervezetek körében 1992 végén 869 vegyes vállalat működött. Jegyzett tőkéjük 24 milliárd, ebből a külföldi tulajdon aránya 16,3 milliárd forint volt. Az elmúlt évben további 227 vegyes vállalat alakult. Tőkéjük 3,3 milliárd forint, amelyből 1,8 milliárd külföldi tulajdon. TÉGLAIPAR ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Ha — olcsón —jó minőségben — azonnali szállítással akar téglát vásárolni HOZZÁNK JÖJJÖN!! Termékeink: — THERMOTON — FÖDÉMBÉLÉSTEST — HB 38/14-es blokktégla — HB 36-os blokktégla -UNIFORM 11/14-es — B/30-as blokktégla — 10/30-as válaszfaltégla — Kettősméretű soklyukú — Kisméretű tömör tégla A Szegedi Téglagyárban (6728 Szeged, Bajai út 2-4. Tel.: 310-611, 310-450) egy helyen vásárolhatja meg az építkezéshez szükséges valamennyi téglafajut. Éledő remények az építőanyag-iparban A nyolcvanas évektől sokszor fennmaradásukért küzdő építőipari szervezetek nehézségeinél, lényegesen nagyobb gondokkal kellett szembenézniük az elmúlt években a hazai építőanyagipari cégeknek. Az ágazatban lezajlott változások hasonlóak voltak az építőipar átalakulásához. A közel azonos nagyságú termeléscsökkenés azonban rövidebb idő alatt zajlott le, így az anyaggyártók válsága nagyobb volt és a mélypontot is később érte el. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium adatai szerint 1990 és 1994 között az építőanyag-iparban tevékenykedő vállalatok, vállalkozások száma az ötszörösére nőtt. Jelenleg több mint ötszáz céget tartanak nyilván ezen a területen. Néhány évvel ezelőtt az építőanyag-gyártó cégek többsége nagy létszámú állami vállalat volt. Az ágazatban történt változások után az állami tulajdon aránya negyven százalék alá csökkent. (Az építőiparban ez harminc százalék.) Ugyanakkor az építőanyaggyártó szervezetek döntő része kis létszámú, kevesebb mint ötven főt foglalkoztató gazdasági társaság. Az építőanyag-iparban működő szervezetek termelése nagymértékben kötődik az építőiparhoz. Többek között ezzel magyarázható, hogy az ágazat helyzete a nyolcvanas évektől az építőipari vállalkozásokéval együtt folyamatosan romlott, azonban lényegesen látványosabban. Az építőipar termelése 1991-ben érte el a mélypontot, amikor visszaesése egyetlen esztendő alatt megközelítette a húsz százalékot. Ebben az évben ugyanakkor az anyaggyártók termelése negyven százalékkal csökkent. Érdekesség, hogy 1991-ben az építőipari árak 19 százalékkal, az anyagárak 41 százalékkal növekedtek, míg a fogyasztói árindex 135 százalékos volt. Egy évvel később az építőipart a lassú növekedés jellemezte, az építőanyag-gyártó cégek termelése viszont tovább csökkent. Termelésnövekedése az ágazatban a múlt év óta figyelhető meg. A hazai építőanyag-gyártók termékeik egy részét külföldön értékesítik. Az ágazat cégei által exportált anyagoknak közel a fele üvegtermék, negyede finomkerámia. A fennmaradó 25 százalékon az egyéb gyártmányok osztoznak. Ezzel szemben a sokszor egyébként is nehézségekkel küzdő építőanyag-gyártóknak belföldi eladásaiknál számolniuk kell az erős külföldi konkurenciával is. Már csak azért is, mert az építőanyagok magyarországi behozatala liberalizált. A termékek jelentős részének vámtétele nullaszázalékos. Néhány termék esetében a gyártók kezdeményezésére importkvótákat vezettek be. A piacvédelmi lépéseket az tette szükségessé, hogy a magyarországi cementipar ötmillió tonnát meghaladó éves termelési kapacitása nincs lekötve. Hasonló korlátozásokat vezettek be ugyanakkor a zúzott kő importjára is. Ebből százezer tonna az éves kontingens. Az építőanyag-gyártók a burkolólapok importjával szemben is piacvédelmi eljárást kezdeményeztek. A hírek szerint a gyártók hamarosan piacvédelmi eljárást kezdeményeznek az azbeszt hullámpala importjának a korlátozására is. Építőanyag-ipar és szakszervezet Nagy Lászlóné: Egyetlen feladat a munkavállalói érdek védelme Az építőanyag-ipar fontos szerepet tölt be a magyar gazdaságban. Olyan — nagy tömegben használt — építőanyagokat állít elő, mint a cement és mész, a falazó- és tetőfedőanyagok, kő- és kavicstermékek, építési vegyianyagok, beton- és vasbetonipari termékek, különböző szigetelőanyagok, kerámia burkolólapok, lakásfelszerelési és egészségügyi kerámiák, továbbá a síküveg. De gyártanak a kohászatnak tűzálló anyagokat, a gépiparnak csiszoló- és köszörűszerszámokat, az élelmiszer- és gyógyszeripar számára csomagolóüvegeket. Készítenek ezen kívül villamosipari szigetelőket és különleges kerámiákat, a lakosság számára porcelán- és üvegárukat. Mindehhez szorosan kapcsolódik e sokféle termék kos- és nagykereskedelme.. Az építőanyag-iparban dolgozók közül 16 ezren tartoznak az Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetéhez. A szakszervezet elnöke Nagy Lászlóné, akit szakképzettsége, életútja az építőanyagiparhoz és a szakszervezethez köt. Első munkahelye a porcelániparban volt. Később a Kőbányai Porcelángyár függetlenített szb-titkára, majd az Építők Szakszervezetének munkatársa. 1989- ben, a szakmai tagozatok megalakulásakor az Építőanyag-ipari Tagozathoz tartozó alapszervezetek titkárai megválasztják a tagozat titkárának, majd 1993-ban — amikor a tagozat önálló szakszervezetté alakul — az Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete elnöke lesz. Vele beszélgettünk a szakszervezet működéséről, gondjaikról, eredményeikről és terveikről. Nincsenek belső ellentétek — kezdjük talán a szakszervezet bemutatásával. 1993-ban önállósult az építőanyag-ipari tagozat. — Megelőzően konzultáltunk az MSZOSZ jogászával, az ÉFEDOSZSZ elnökével, és természetesen a tagság véleményét képviselő titkárokkal. Figyelembe kellett venni, hogy nyolc iparágban — azbeszt-cementiparban, betoniparban, cementiparban, finomkerámia-iparban, szigetelőanyag-iparban, tégla- és cserépiparban, üvegiparban és mindezek kereskedelmében dolgozó szakszervezeti tagságot érintett az átalakulás, melynek következtében a tagokat most már iparáganként szakosztályok tömörítik. Munkájukat választott — társadalmi munkában dolgozó — szakosztályvezetők fogják össze. Többségük szb-titkár is. Együttesen alkotják a szakszervezet vezetőségét, amely havonta ülésezik, míg a szakosztályok szükség szerint. A legfelsőbb fórum a hetvenes létszámú Titkárok Tanácsa évente kétszer tanácskozik. Bár, mint említettem, nyolc iparág képviselteti magát a vezetőségben és a titkárok tanácsában, e tagoltság nem okoz belső ellentéteket. Sőt, jó, szinte baráti az együttműködés közöttünk. Ez rendkívül fontos, hiszen én is csak úgy tudok dolgozni, hogy nagyon jó partnereim a titkárok. Nemcsak nekem, egymásnak is. Az alapszervezeteknél titkár, illetve elnök vezetésével a legtöbb helyen szakszervezeti bizottság van. Néhány helyen intézőbizottság működik. — Mennyiben érintették az utóbbi évek változásai az építőanyag-ipart, és voltak hatással a taglétszám alakulására? — Kezdem az utóbbival. 1989-hez viszonyítva nagymértékben, közelítőleg a felére — 16 ezerre — csökkent a taglétszámunk. Összesen 10 ezren vannak a jogfenntartók, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, akik megtartották tagságukat. A nagyvállalatok felszámolása, a nagymértékű létszámleépítések, a privatizáció mind-mind közrehatott a szervezettségünk csökkenésében. Bár a létszám két éve stabilizálódni látszik. Minden egyes elbocsátás fájdalmas az érintettek számára. Az építőanyag-iparban (is) ezrekről volt szó. Hogyan élte meg ezt a szakszervezet? — Új kollektív szerződések megkötésével biztosítottunk vé(Folytatás a 3. oldalon)