Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-06-01 / 6. szám
MÉCS LÁSZLÓ: VERSEK BŰNBEESÉS ELŐTT Zordista lány. Megjött. Szivárvány áll a ház fölött. Kész Éva már s még nagy szeles kölyök. A máterek mannával etetik. Arany kanári. Édesen énekel nekik. Fehér, átlátszó elefántcsonttorony, nem tapadt még rá földi por, korom, átlátszik szíve, a piros üvegharang, ha szól, megtorpan körülötte átok és harag. Alabástrom kancsó: karácsonyfák gyümölcse Öröm-ízét vérezte, hogy beléje töltse, csak szent olajok voltak benne: ima, kacagás, öröm, méreg-bogyót nem sajtolt még belé ördög-köröm. A teste-lelke jóízű varázslatos hamvas gyümölcs, ha ránéz, a paradicsomra gondol az ostoba s a bölcs, ily hamvasan járt Éva édes sejtésektől égve, mielőtt Ádám belemart szép ízes gyümölcsébe. Most húsvét van. De valahol mint hetyke Mágus duhaj kalappal, kalandor-arccal jön a Május, egyik zsebében majálisok, másik zsebében bálok. A Szent Szűz óvjon tégedet, maradnál ilyen áldott, ó tiszta kancsó! A Május mögött lépeget a Sátán, a nyál szájában összefut, szűz, imás lelked láttán s izgul, hogy teletöltsön mámorral, szerelemmel, tudás borával, unalommal, átokkal, könnyel, gyötrelemmel. ESTI IMÁDSÁG Én lefekszem ágyacskámba, mindennapi koporsómba. Felébredtem kora reggel a fecske s a csízsereggel. Piros hajnal piroslott rám, piros csókot hullatott rám. Én jó voltam! Szót fogadtam, fűnek, fának csókot adtam. Mosakodtam! A szememet a kék tóból, a fejemet i8* 443