Erdélyi Helikon, 1931 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1931-04-01 / 4. szám

KOLOZSVÁRI-GRANItPIERRE EMIL: TÖKÉLETES BARÁTSÁG Előkotorászta zsebéből a névjegyet. Nézegette: — furcsa alak... Ez volt minden megjegyzése. Nyugtalan volt vasárnap. Sőt hétfőn is. Kedden este elment Fábiánhoz. Hazamenet úgy tűnt föl neki, hogy nagyon jól telt az idő. Váratlanul jól. Egy dolog zavarta meg: miért akarta Fábián mindenáron, hogy ő egy rend kék ruhát csináltasson magának, holott ő nem szereti a kéket s ruhára sincs szüksége. Később aztán még kevésbé értette, hogy miért csináltatott valóban egy kék ruhát s mihelyt kész volt, miért látogatott el vele rögtön új barátjához. Ugyanis az első látogatástól kezdve a legjobb barátokká lettek. Gyakran ta­lálkoztak. Fábián szemmel láthatólag örült, valahányszor együtt voltak. Ta­más pedig vett magának galambszín kalapot, halványszürke nyakkendőt. Le­szokott az étkezés előtti dohányzásról. Nadrágtartóját derékszíjjal cserélte föl. Minden este sétált a korzón. Ágyban többé nem olvasott s templomba kez­dett járni. Mindezt Fábián tanácsára tette. Egy kevés gondolkodás után belátta, hogy a doktor nagyon okos, művelt ember. Tanácsait kezdetben vonakodva követte. Utóbb aztán maga kért irányítást legkisebb dolgaira vonatkozólag is, örült, hogy nincs többé egyedül a nagy világban. Novemberben esett az eső. Akinek nem volt kalucsnija, térdig átázott lábbal baktatott. Tamás is. Topogott és rázta magáról a vizet az előszobában. Benn csak ennyit mondott: — A bank megbukott. Állás nélkül maradtam ... Annyi pénzem van, hogy egy félévig még lesz mit ennem ... Azontúl?... Mit csináljak? Fábián fölugrott. Le - fel járt. Aztán így szólt: — Tanács kell? — Tessék ... Menj cukrásznak! ... Apai fensőbbséggel folytatta: — Mondom: menj cukrásznak. Látom: csodálkozol. Ha matróznak kül­­denélek, akkor igen. De matróznak nem vagy jó. Láthatod: én praktikusan gondolkozom. Érveim vannak bőven: a mesterség nem nehéz. Ha fantáziád van, művész lehetsz. Aztán a konkurencia elviselhető. Főképp nem fog sem sok időbe, sem sok fáradságodba kerülni, hogy egy tanfolyam befejezése után, állást szerezz ... Sokáig magyarázott. Tamás arcáról elpárolgott a rökönyödés. Dü­löngőzött a tekintete. Aztán elszántan fölállt: — Hát Isten neki, elmegyek cukrásznak, — azzal már indult is. A doktor rákönyökölt az asztalra és elmélkedett magában. . . . Belőlem kiváló cukrász válna. Ez jó megoldás. Anyagi viszonyaim amúgy is sanyarúak. Elsőrangú ötlet: menjen cukrásznak! Milyen szende ha­bosról j­ókat tudnék én kreálni... szemérmetlen béleseket... perverz tortá­kat . . . delikvens indiánereket... Művész lennék. Alkotó művész. Elsőrangú ötlet: menjen cukrásznak .. . * ... Cukrász ... cukrász ... hát persze, hogy cukrász leszek.... Nemsokára újságolta barátjának, hogy beiratkozott egy háromhónapos cukrászművészeti kurzusra s nagyszerűen halad.

Next