Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1933-08-01 / 7. szám

Kovács László: Erdély magyar irodalmi élete hadakozása csak annak a várnak védelme, amelyben a Nyugat-generáció szellemi kincsei konzerválódnak és játszanak ifjúságot a makacs ma­gyar közvélemény előtt. Ezért történhetett az, hogy míg Magyarországon az irodalmi élet darabokra hullt és ereje az új nemzedékekben szétszó­ródott, addig a méreteiben annyival szőkébb erdélyi életben majdnem előzmények nélkül meglepetésszerűen erőre kapott.­ ­­ Lehet, hogy ezeknek a gondolatcsomóknak, a kibontása meghaladta a könyv írójának a célját, ezért maradnak rejtve vagy csak szürke ada­tok által megérintve a könyvben. De ezáltal éppen a világító fények és tüzelő pontok maradtak letakarva. A téma kényességei és érdekességei. Ezért erdélyi író számára, aki kisujjában érzi az alig évtizedes erdélyi irodalom minden izgalmát, nem sokat ad. Hűvösnek és külsőségesnek érzi. Negatívumokkal fogja, gondolat­ébresztő és emlék­keltő erejével. Igazságtalanok volnánk azonban, ha jelentőségét nem látnók már abban a külső tényben, hogy megjelent, s az erdélyi irodalom kérdését elviszi olyanokhoz, akik legfennebb hírét vették csak, vagy csupán felü­letes és szegényes képet kaptak róla. Magyarul az első terjedelmesebb ismertetése a mozgalomnak, s hibái is nyilván éppen onnan származnak, hogy első kísérlet a sok ágú kérdés összefoglalására. Hogy kívülről néz­heti, egyfelől megkönnyítette munkáját, másfelől akadályozta abban, hogy adatait ellenőrizhesse és helyesen értékelje, össze van gyűjtve benne minden, égő vagy alvó kérdések megbolygatva vagy megérintve; jövő felé menő eleven utak és kiélt vagy elsatnyuló folyamatok. Ha nem is kép, de komoly vázlat mégis, amely írója kezében, aki fiatal ember, valamikor képpé szélesül, elmélyül és megvilágosodik. KOVÁCS LÁSZLÓ GY. SZABÓ BÉLA: Tusrajz. 523

Next