Erdélyi Helikon, 1934 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám

Kovács László: A tízéves Erdélyi Szépmíves Céh erdélyi magyar városok múltjának és jelenének összefogott képét. Ezt a sorozatot azután a kezdés pillanatában állította meg a kulturális élet egész területén végigpusztító gazdasági depresszió, amelyet különösebben megérzett éppen az az olvasóközönség, amely érdeklődésével az Erdélyi Szépmíves Céh munkája körül állt. A gazdasági élet pár éve kezdődő pánikszerű megtorpanásában haj­szálon függött akkor az Erdélyi Szépmíves Céh egész további léte is. Az emberek gondjaik apasztásának lázában elsősorban is kulturális szükség­leteiket siettek lerázni. Abból is azt, ami nem csupán könnyű, pár órára feledtető játék, hanem az életet elmélyítő és gazdagító. Ebben az időben a kisebbségi magyar a maga életének külön válságához a gazdasági élet egész világra kiterjedő krízisének hisztériás tüneteit és ijedelmét kapta. Az emberek a művészetből és irodalomból fokozottabban keresték ki most a csupán parfümöst, hamar kábítót, súlytalant, reklámhajszában kiélezettet. Az Erdélyi Szépmíves Céh is érezte ezeknek az időknek félelmes, söprő szelét. És mégis, semmi sem mutatta meg jobban egészségét és erejét, mint éppen ezek az idők. A leomló, vagy tevékenységüket a legkisebbre zsugo­rító kiadói vállalkozások mellett munkáját a maga teljességében vihette tovább, sőt hatásaiban fejleszteni tudta. Ezekben az időkben fokozottab­ban érezte azoknak a nemes hagyományokon nevelt energiáknak vigyázó gondját, amelyek a hosszú éveken át mindig segítőn mellette álltak. Tizedik esztendejéről önérzettel és boldogan tekint vissza. Kis könyvtár áll mögötte. Nyolcvannégy erdélyi magyar könyv és az „Er­délyi Helikon”nak már hét évfolyama sorakozik fel. Gazdagon szól ez arról a szeretetről és hűségről, amit pártolótagjaitól, előfizetőitől és olva­sóitól kapott. Szól sok örömről és sok gondról, amit tíz hosszú esztendő hozott erdélyi magyar írónak s a magasabbrendű élet műveltség­tudatát, mint legigazabb nemességet, kötelességszerűen is hordozó erdélyi magyar­nak. Tanúsít elpusztíthatatlan életerőt, a nemzeti lét megtartásának új, súlyos és szokatlan körülmények között is virágot­ termő útját. Szövi a mindennapok sűrű és számlálhatatlan gondjai felett az erdélyi magyar néplélek ünneplő ruháját. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next