Erdélyi Helikon, 1935 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1935-04-01 / 4. szám

KOMÁROMI JÁNOS: ZÁGON FELÉ. REGÉNY RODOS­­TÓRÓL. (Révai kiadás, 1934­) Néhány nap múlva (ápr. 8-án) lesz kétszáz éve annak, hogy II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelemnek ez a szomorú sorsú szabadsághőse, Rodostó­ban meghalt. Komáromi János új re­gényének ez az évforduló ad bizonyos időszerűséget. A regény főhőse ugyan nem a fejedelem, hanem rokonszen­ves főkamarása, Mikes Kelemen, de ez a körülmény nem befolyásolhatja a lényeget, az író igazi célját, mert az ő alakján keresztül talán még köz­vetlenebbül mutathatta be a rodostói Magyarok Utcáját, a száműzöttek egyhangú életét, a ki-kiviruló görcsös reménykedést és a gyorsan hervadó bizakodást, a tehetetlen csüggedést és az egyre közeledő pusztulást, mint Rákóczi Isten akaratába vetett meg­nyugvásán és kiegyensúlyozott egyéni­ségén keresztül. Komáromi művéhez a történelmi eseményeket Rákóczi em­lékirataiból és Mike­s­­Kelemen­ Tö­rökországi leveleiből merítette. De nemcsak a száraz történelmi anyagot mentette át regényébe, hanem Mikes leveleinek bájos, szívből fakadó és időt álló érzelmi és hangulati szépsé­gei is újból és színesen virulnak ki nála. Komáromi ismételten idéz ezek­ből a levelekből és ezek a részek har­­monikusan illeszkednek bele a regény szövetébe, így sikerül az írónak tö­kéletes hangulatot, történelmi levegőt teremtenie, ami végeredményben mon­danivalónál és mindennél értékesebb és lényegesebb. Komáromi ugyan meg­kísérli egy irodalomtörténeti rejtély megfejtését is, mert feleletet keres arra a kérdésre, hogy Mikes titokzatos nénje, gróf P. E. váljon ki lehetett. Szeretné elfogadhatóvá tenni, hogy az nem más, mint az egyik száműzött­­társ, a szépséges Paksy Erzsiké. A re­génynek azonban ezek a lélektani in­dokolásai nem hatnak eléggé meggyő­zően. „Zágon felé" rezignált hangú idézése a múltnak, melynek sorai kö­zül kiáramló, az írót különben is jel­lemző nosztalgia bennünket is magá­val ragad: a jelen sí­vár világából szí­vesen fordulunk a múlt sivár, egy­hangú világába, mert akkor legalább voltak, akiknek ragaszkodása, elvhű­sége derűs foltot jelentett a kétség­beejtő szürkeségben. Komáromi ezzel a regényével áldoz Rákóczi emléké­nek, de aktuális tárgya mellett a fel­adat megoldása miatt is megérdemli, hogy sokan szeressék és olvassák. Réty Andor VÍZKERESZTT­ŐL SZILVESZTERIG Darvas József regénye. Budapest, Kéve, 1934. A Magyarországon újabban mutat­kozó erős szociográfiai érdeklődés aktuálissá teszi Darvas József köny­vét, amely a mezőgazdasági proletár­­ság világából merítette tárgyát. A többé vagy kevésbbé tudományos munkák mellett, a művészet szemlél­tető erejére is szükségünk van, ha a városi élet távolából, valamennyire hű képet akarunk alkotni magunk­nak a parasztság e tekintélyes részé­nek életkörülményeiről. Darvas köny­ve ezt a célt szolgálja. Minden sorában érezni lehet, hogy közvetlen tapasztalatból ismeri a falu életét. Figyelme általában a mez­telen tények felé fordul, ezeken kí­vül keveset mond s ez a kevés mun­kája gyengébb részét teszi. Túlzások­ba csak néhol esik, szemlélete megle­pően reális. Egyszerű, cicomázatlan stílusban beszéli el hőse, a béres, éle­tét, de nagyobb érdeklődést nem tud kelteni irányában, ehhez nem eléggé művész még. Könyve egyébként egy trilógia első része, így részletes véle­ményt mondani nem is lehet róla. Kolozsvári G. Emil 292 Könyvek­ is írók

Next