Erdélyi Helikon, 1935 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1935-04-01 / 4. szám
KOMÁROMI JÁNOS: ZÁGON FELÉ. REGÉNY RODOSTÓRÓL. (Révai kiadás, 1934) Néhány nap múlva (ápr. 8-án) lesz kétszáz éve annak, hogy II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelemnek ez a szomorú sorsú szabadsághőse, Rodostóban meghalt. Komáromi János új regényének ez az évforduló ad bizonyos időszerűséget. A regény főhőse ugyan nem a fejedelem, hanem rokonszenves főkamarása, Mikes Kelemen, de ez a körülmény nem befolyásolhatja a lényeget, az író igazi célját, mert az ő alakján keresztül talán még közvetlenebbül mutathatta be a rodostói Magyarok Utcáját, a száműzöttek egyhangú életét, a ki-kiviruló görcsös reménykedést és a gyorsan hervadó bizakodást, a tehetetlen csüggedést és az egyre közeledő pusztulást, mint Rákóczi Isten akaratába vetett megnyugvásán és kiegyensúlyozott egyéniségén keresztül. Komáromi művéhez a történelmi eseményeket Rákóczi emlékirataiból és MikesKelemen Törökországi leveleiből merítette. De nemcsak a száraz történelmi anyagot mentette át regényébe, hanem Mikes leveleinek bájos, szívből fakadó és időt álló érzelmi és hangulati szépségei is újból és színesen virulnak ki nála. Komáromi ismételten idéz ezekből a levelekből és ezek a részek harmonikusan illeszkednek bele a regény szövetébe, így sikerül az írónak tökéletes hangulatot, történelmi levegőt teremtenie, ami végeredményben mondanivalónál és mindennél értékesebb és lényegesebb. Komáromi ugyan megkísérli egy irodalomtörténeti rejtély megfejtését is, mert feleletet keres arra a kérdésre, hogy Mikes titokzatos nénje, gróf P. E. váljon ki lehetett. Szeretné elfogadhatóvá tenni, hogy az nem más, mint az egyik száműzötttárs, a szépséges Paksy Erzsiké. A regénynek azonban ezek a lélektani indokolásai nem hatnak eléggé meggyőzően. „Zágon felé" rezignált hangú idézése a múltnak, melynek sorai közül kiáramló, az írót különben is jellemző nosztalgia bennünket is magával ragad: a jelen sívár világából szívesen fordulunk a múlt sivár, egyhangú világába, mert akkor legalább voltak, akiknek ragaszkodása, elvhűsége derűs foltot jelentett a kétségbeejtő szürkeségben. Komáromi ezzel a regényével áldoz Rákóczi emlékének, de aktuális tárgya mellett a feladat megoldása miatt is megérdemli, hogy sokan szeressék és olvassák. Réty Andor VÍZKERESZTTŐL SZILVESZTERIG Darvas József regénye. Budapest, Kéve, 1934. A Magyarországon újabban mutatkozó erős szociográfiai érdeklődés aktuálissá teszi Darvas József könyvét, amely a mezőgazdasági proletárság világából merítette tárgyát. A többé vagy kevésbbé tudományos munkák mellett, a művészet szemléltető erejére is szükségünk van, ha a városi élet távolából, valamennyire hű képet akarunk alkotni magunknak a parasztság e tekintélyes részének életkörülményeiről. Darvas könyve ezt a célt szolgálja. Minden sorában érezni lehet, hogy közvetlen tapasztalatból ismeri a falu életét. Figyelme általában a meztelen tények felé fordul, ezeken kívül keveset mond s ez a kevés munkája gyengébb részét teszi. Túlzásokba csak néhol esik, szemlélete meglepően reális. Egyszerű, cicomázatlan stílusban beszéli el hőse, a béres, életét, de nagyobb érdeklődést nem tud kelteni irányában, ehhez nem eléggé művész még. Könyve egyébként egy trilógia első része, így részletes véleményt mondani nem is lehet róla. Kolozsvári G. Emil 292 Könyvek is írók