Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1936-12-01 / 10. szám

Bözödi György­ Lajos, a gondviselő fölöslegét biztosította üzlete számára. A vásár jól sikerült, a parasztok jóval olcsóbban adták a búzát, mint ahogy a piacon jár, Rozmann úr jövedelme vagononként eléri a tízezer lejt. Még ilyen esőben is érdemes volt ezért utazni. Az őrmester az egyik közeli faluba megy, ahová azért rendelték ki, hogy rendet teremtsen a nemrég jelentkező vallásos szekta túlbuzgó hívei és a falu többi lakossága között és főleg, hogy megbün­tesse a tiltott vallás híveit, akik másképpen hisznek Istenben, mint ahogy a törvények előírják. Az egész ügyet anja és habár tizedszer is megfor­gatta már fejében, sehogy sem tudja megérteni, miért kell ilyen nagy kérdést csinálni Jézus második eljöveteléből és ha már valaki nem kap egyebet, amin a fejét törje, miért kell éppen neki emiatt utazni a hegyek közötti sáros, földomlásos faluba, hogy igazságot tegyen a krisztusi kérdésben. Jobb aludni, fegyverre támaszkodva és Krisztus úgyis eljön majd a maga idején és megfújja harsonáit a feltámadásra és igazságtételre. A többi utas egykedvűen viseli a ködöt és a rossz időt. Az őrmes­terrel szemben jólöltözött szemüveges román fiatalember ül és maga­köré szorítja fekete kabátját. Nemcsak a hideg ellen védekezik így, hanem a társaság ellen is, amely sehogy sincsen ínyére, mert ő úriemberek között éli életét. Ügyvéd a legközelebbi városiban, megszokta, hogy csak foglalkozását érintő dolgokban érintkezik ilyen mindenféle emberekkel. Saját gépkocsiján szokott járni, de most sajnált megindulni vele a hely­színi szemlére, ahova a törvényszék egyik védence ügyében ma szállott ki. A szemle eredménye elég kedvezőtlen volt ügyfele részére, alig lehet már valamivel is védekezni az ellen a vád ellen, hogy ő gyilkolta meg a molnárt. A gyilkosság nyilvánvaló, de mégis egész úton mentség után keresgél a paragrafusok között, hogy az ügyfele ártatlanságát bebizo­nyíthassa. Valószínűleg meg is találja mire hazaér, muszáj megtalálnia, mert hírneve függ ettől. Még egy ilyen sikeres ügy és bekerül a bírák közé, amikor aztán a törvényszék kocsiján utazhatik, meglesz a biztos fizetés és nem kell leereszkednie mindenféle népséghez, hogy pereket kapjon. Isten segedelmével mindent elérhet az ember. De vessünk egy futó pillantást mindannyiokra, akik még a kocsiban vannak, mielőtt bekövetkeznék a szerencsétlenség, amelytől mindnyájan tartanak. Illetve valaki mégis kivétel, van egy lélek, aki nyugodt és nem fél semmilyen váratlan bajtól, öreg anyóka ez, aki az őrmestertől balra ül kendőkbe takarózva, mintha már tél lenne. Fázik és össze­húzódik, fehér haja körüllengedezi az arcát, amelyen szelíd, jóságos és együgyű kifejezés ül. Előtte hatalmas kosár, amelynek rongyokkal átkötözött tetején libák nyújtják ki hosszú nyakukat és kacsák hápognak lapos csőrükkel. Érthető az ügyvéd felháborodása, akinek kabátja alját rágcsálják unalmukban az éhes állatok. Többször tiltakozott és köve­telte a törvényhez való ragaszkodást, amely megtiltja, hogy élő állatokat szállítsanak vonaton és társas­ gépkocsin, de az öregasszony mindannyi­szor kétségbeesve kérte, hogy ne haragudjék és igyekezett úgy fordítani a kosarat, hogy a libák nyaka ne az ügyvéd felé álljon. Aztán mintegy 77.

Next