Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám
Barátaim reszkettek értem, a püspökök aggódtak értem, nem látták, hogy mögöttem Jézus járt titkon és bármerre tértem, szeretetből volt gyeplőm-fékem, én tudtam s nagyon tetszett nékem. ... A süldő lányok elsiettek, felálltam egy körúti padra, hogy lássam még, miként libegnek léggömbjeik lengőn, dagadva zölden, pirosan, sárgán, kéken s kimondhatatlan tetszett nékem. VALAKI IMÁDKOZIK ÉRTEM Én úgy élek a gondvert emberek, bajok közt, mint királyfi a Mesében, midőn a Sárkány részeg s szendereg. Nem földi Nap süt fent a selymes égen. Szivem dalolgat, mint a nyári telifényben a kis kanári. S Valaki enni, inni ad nekem. Vigyáz a tűzre, vízre és kenyérre. Mint holló a fiát nagypénteken, úgy mossa minden bánatom fehérre. Hegyét töri tövisnek, bűnnek, legyen körültem mindig ünnep. Én szeretem a préda szenteket, fákat, mik szirmot szórnak szét a szélnek, szeretek látni nyolcvan gyermeket tőlem kapott cipőben. Míg zenélnek a víg cipők a bús világon, nyolcvanszor érzem atyaságom. S Valaki otthon garasoskodik hullott almával, salátával, tejjel, szőröskezű zsidókkal alkuszik órákig egy borjúra tiszta fejjel, disznót hizlal, kotlóra gondol, mindent magának tart a gondból!