Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám
Én járok, mint a sekrestyés Tavasz, gyújtogatom a bánat-megtaposta lelkek rügyét, melyekre dér havaz, ködökből kisüt a Nap, mint szent Ostya, s lelkek bíbor bimbói gyúlnak imádatára a Nap-úrnak. S Valaki itthon kertem fekete meleg földjébe petrezselymet, mákot, krumplit vet, csoda-titkos élete kezdődik lent a földben az imádott Nap-úr fényétől a csiráknak, embertápláló kis csodáknak. Én hős szeretnék lenni: szenteket utánzók, a Föld s Ég közötti vékony hajszálon kötéltáncosként megyek át-át a szörnyű pokol-szakadékon, felülről biztatnak a szentek, aláírói a pokol üzenget. S Valaki az Istennel alkuszik, szövetséget köt szép Szűz Máriával, hogy bűnök, búk és más alamuszik, ne rontsanak meg; szíve ritmusával egyensúlyozza szívem, térdem. Valaki imádkozik értem.