Erdélyi Helikon, 1937 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1937-11-01 / 9. szám
néha egészen apró, nevetségesen és hihetetlenül jelentéktelen emberi tények döntik el és befolyásolják a nagy történelmi eseményeket. Nem a történelmi szerepvivők súlyos mérlegelései, gondos, felelősségteljes fontolgatásai, hanem apró szeszélyek, kis véletlenek, hálószoba-drámák, szív körüli izgalmak. Bármennyire jogos e tétel, amelynek szellemében például Voltaire kiváló történelmi tanulmányokat írt, vagy vitatható tudományosan, a történelemben romantikát kereső költő számára mindenesetre igen egészséges és nagy lehetőségeket adó gondolat... Valahol »egy pohár víz«-ben ajtók mögött és függönyök szárnyai alá rejtőzve láthatatlanul kis szerelmi regény örvénylik, s e kis regény fordulatai mozgatják, irányítják, vagy döntik el a háború és béke kérdéseit. De a Seribe vígjátéka nem csupán e tétel mulatságos ábrázolása, de példája a jó színpadi formálásnak, amelynél a kosztüm, a koréreztető beszédforma e gesztus maga is külön hatásanyaggá válik a mai néző számára. Nem csupán kellék, amely a kort jelenti, hanem külön komikai lehetőség, amelylyel el lehet játszani. A mi magyar színházunk előadásában e darabnak ilyen hatáslehetőségei nem érvényesültek eléggé. Igaz, hogy ez érthető hiba, hiszen az ilyen darab előadása, amelynél a legapróbb gesztusig betanultság és kiszámítottság szükséges, több próbát igényel, mint amennyit egy vidéki színház lehetőségei erre nyújtanak. Harmath Jolán nem tudott elég édeskésen és gonoszul sima lenni a hercegnő szerepében. Erényi Böske a királynő megszemélyesítésében túlságosan modoros volt, »faszikósan« túljátszta szerepét. Viszont teljes illúziót kapott a néző Fényes Alice játékában. A két férfi főszereplő Mészáros Béla és Nagy István a helyén állt, jó volt. R. Nagy András: Művészeti Szemle AZ ERDÉLYI HELIKON HÍREI Az Erdélyi Helikon októberi számában közölt »Jelszó és mithosz« című cikkre vonatkozólag, amely az erdélyiség eszmevilágát vette bírálat alá, több nagyobb terjedelmű tanulmány és hozzászólás érkezett szerkesztőségünkbe novemberi számunk lezárása után, így ezeknek az írásoknak közlését csak a következő decemberi számunkban kezdhetjük meg. Felelős szerkesztő: KÓS KÁROLY. — Szerkesztő: KOVÁCS LÁSZLÓ A szerkesztőség csak gépírásos kéziratot fogad el, és kéziratot csak kivételes esetben küld vissza. — Lapzárta minden hónap i1.én. — A szedésben a gépírástól eltérő nagyobb szövegjavítások költségével, ha a nyomda azt fölszámítja, a szerzőt vagyunk kénytelenek megterhelni. 716