Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1938-10-01 / 8. szám
588 Kovács László: Kölcsey cseletkedvelő volt, főként éppen életbölcselettel foglalkozó, mint Kölcsey. És kritikus is volt, a költői művek magyarázója és bírálója, mint Kölcsey, akinek a kritikáról írt általános megnyilatkozásai ma is meglepően biztos elvi indításokat adnak költői művek értékelői számára. De a görög-latin rétorok e késői ivadéka minden idegszálával magyar. Amikor »mintabeszédeket« ír, vagy amikor valóságos alkalmak adódnak pályáján szónoki művek alkotására, a magyar jogász- és táblabíró-világ számára teremti meg a beszéd formakultúráját, máig is felülmúlhatatlan mintáit a magyar szónoki művészetnek. Amikor Pozsonyban, a magyar országgyűlésen beszél, nem külső adottságokkal hat, hanem pusztán a beszéd belső gondolati és formai értékeivel. A szónoknál oly szükséges természetadta vagy keresett külsőségekből semmi nincsen benne, se alakja, se hangja, se előadása nem olyan, hogy ez már magában figyelmet keltene, vagy kívülről hozzájárulna a hatás növeléséhez. Maga a szürkén elmondott beszéd, a jól kifejezett gondolat, a forma meglepő művésze kelti az emlékezetes hatást, Új stílust indít el. A jövendő magyar szónoki beszéd magával ragadó mintáját adja meg, ellenállhatatlanul kiragadva azt a jogi cikornyák, a nehézkes és nagyképű mondattekervények hínárjából. Szónoki műveit olvasva életművének ez a része az, amely művészi hatásában a mai olvasó számára a legellenállhatatlanabb. A klasszikus magyar prózai írásművészet örök magaslatai ezek. A gyermekségétől kezdve annyira vágyott görög-római forma-ideálezekben megvalósult. Ez a Kölcsey igazi, egész egyéniségéhez illő, lelkéből lelkedzett kifejezési formája: ebben találkozik az összhatást növelve a morál emelkedettsége, a lelki nemesség, a bölcselet szerető ember, a közéleti férfi, a művész és a költő. Ez az a forma, amely, mint nagy fék, de egyúttal mint tág fedél nyugalma alá vonta a korabeli romantika divatos világszelében álló lelket, s igazi művészi otthont adott szellemének. KOVÁCS LÁSZLÓ