Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1940-03-01 / 3. szám
Kemény János: Kelemen gatott itt-ott megbízható cipészt, új kurtakorcsmát, közvetített egy antik vitrint. Lapátolt havat éjjel és egy bodegának a kirakat ablakán átfestette a reklám söröspoharat, a kiflivel és pereccel. A bodegás a kialkudott bort megtoldotta egy üveg igen finom seprőpálinkával. Néha kibicegett a vén hársfasoron a jégpályához. Nézegette a száguldó versenykorcsolyázókat, a köröző párokat. Tekintete óvatosan megpihent karcsú bokákon, egy-egy piruettet meg is tapsolt. Ha akadt olyan ismerős, aki nem fogadta a köszönését, csöndesen legyintett a kezével, bizony manapság már nem minden úz igazi úr. Kicsit talán büszke is volt ilyenkor magára, mert arra gondolt, hogy ő bezzeg milyen tapintatos. Hányszor fordul elő, hogy amikor megpillantja messziről valamelyik régi barátját, vagy azóta emberré lett ifjú lovagot, amint közeleg bókolva kis fruska balján, félrehúzódik mielőtt észrevehették volna, beáll egy-egy fa mögé, kapualjba, hogy ne lássák borostás állát, éhségtől megtágult szemgödreit, s a rongyait. Napos délelőttökön szívesen fölvánszorgott a város mögötti hegy tetejére, hogy meglesse a síelő fiatalokat. Ó karcsú lányok! Hebehurgya diákok! Én is! Én is síeltem valaha! Farsang idején úgy készült hétről hétre a bálba, mint a férjhezadó lányok. Számolta a napokat: mikor lesz szombat? És szombaton megborotválkozott, leporolta rongyait, csupasz nyakára felkötötte régi szmoking nyakkendőjét és este tíz óra tájban a nagyszállóval szembe meghúzódott egy kapu árnyékában. Innen leste a taxikat, a belőlük kilebbenő estélyi ruhás, bundás hölgyeket, gavallérokat. Megbírálta a férfiak járását, a mozdulatukat, ahogy karjukat nyújtják a hölgyeknek, ügyetlenkedéseiket, s bántó hányavetiségét egy-egy modernkedő fiatalembernek. Kis női ezüst cipőről, elővillanó harisnya színéről, tipegésről kialakította magában a nők jellemét, érzelmi állapotát s eldöntötte, hogy vájjon szerelmes szivet visznek a báli éjszakába, vagy kegyetlen uralmi vágyat. Egy kis fodor, mely kibuggyan a prémek alól, selymeknek halk zizzenése elég volt, hogy képzeletében kirajzolódjék a bundába rejtett »nagy estélyi« teljes pompája. Sok kifogásolni valót talált a mai társadalmon. Hogy az idősebbek közül sokan olyan nehezen tudnak beletörődni leegyszerűsödő életkörülményeikbe s hogy mások viszont, akik megengedhetnek maguknak többet, hangosabban hordozzák a jobb módot, mint régen. És hallja azt is, hogy a fiatalok zsurjain a bájos tréfa, gyöngéd enyelgések helyébe az elvek és elméletek fölötti meddő