Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1940-10-01 / 8. szám

­ • MÍG ÁLLT A VÁR . . . Míg állt a vár, míg állt a palota: Ó, könnyű volt beszélni! Fölényes arccal állami oda S­ormától fundamentomáig mérni Az ősök építette templomot. Míg állt a vár: ó, könnyű volt beszélni! Lazítni itt is, ott is egy-egy téglát, Míg a boltívek roskataggá lettek, S a dómpillérek ernyedtek és bénák. Most minden rom. A földdel egyenlővé tétetett. Nincs fundamentom és nincsen orom. Csak fű a rom felett S a fű közt egy-egy csöndes nefelejts. Cassandra hangja zokogásba fulladt. A száraz szemekből a könnyek árja Csöppenként indult: millió imádság. Az Istenbe, az örök óceánba. A fagyos ajkak tüzes ajkak lettek, Mintha a szívét az ajkára tenné: A gőgje alázattá változott, És a fölénye: őrült szerelemmé! Állok a fű közt, a romok felett, A nefelejtsek kicsi, kék fejét Simogatja kezem. Míg álltál, értetlenül néztelek, Most rádismerve nézlek, réveteg S imádlak romjaidban, — nemzetem! REMÉNYIK SÁNDOR 5*5 1921. május.

Next