Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1940-05-01 / 5. szám
346 Művészeti Szemle A darab nagy hatást tett a közönségre. A lovag-dráma történése mögött meghúzódó, erős drámaisággal telített szociális lázongás nem tévesztette el hatását a mai magyar közönségre, amely — mint annak idején Katona életében — ma újra élénken érdeklődik a sok, falu és nép sorsával foglalkozó könyv révén a magyar nép szociális bajai iránt. Ma újra azt érezzük, hogy a darab főszereplője: Tiborc. Ha főszereplőnek azt tartjuk, akinek száján át minduntalan a szerzőt halljuk beszélni. A darab többi főszerepeit annyiban érezzük ilyeneknek, amennyiben tágítják, gazdaggá teszik, vagy képviselik azt a mondanivalót, amelyet Tiborc hallat minduntalan. A legnehezebb színészi feladat természetesen Bánk szerepének megelevenítése, a szerző e szerep egyes momentumaiban majdnem megoldhatatlan feladatokat ró a színészre. Főként a mai színészre, akinek a közönsége egyébként is távolabb áll az ilyen szerep elfogadásától, mint — mondjuk — a félszázad előtti néző. A Bánk szerepének eljátszása »nagy lélekzetet« kíván elsősorban, s Nagy Istvánban ez hiányzik, mert különben alakításának vannak őszinte és szép pillanatai is. Tiborc népszerű és hatásos alakját Tóth Elek személyesítette meg, méltóan ahhoz a nagy emlékhez, amelyet Szentgyörgyi István hagyott ránk e híres szerepe eljátszásával. Meglepetés volt Deésy Jenő Petur bánja. Gyönyörű szövegmondása, hangjának fénylő zengése, jó tagolása alakítását az együttesből kiemelte. Zavartalanul jó volt Kovács György Biberach-ja, aki általában kiemelkedő színész-egyénisége az együttesnek, nem csupán sokoldalú képességével, de a klasszikus darabokban mindig jól tagoló, értelmes szövegmondásával, amikor magát a szöveget is meg kell a színésznek játszani, mint az opera-énekesnek a dallamot. A mind jobban fejlődő Bodó György Ottója jól illeszkedett az együttesbe. A női szerepek a darabban általában gyöngébbek. Fényes Alice Melindája illúziót keltő s talán jelentősebb is volt, mint amennyire ezt a darab megkívánná. A passzív szerep megnőtt az ő játékában, Offéliából kapott hangokat. Pedig Melinda igazában csak egy szín Bánk tragédiájában. Benes Ilona Gertrudiszban nem tudott elég hatalmas és ijesztő lenni, ő kevesebb volt, mint lennie kellett volna ahhoz, hogy a tragikum légkörét teremtse meg maga körül, s Bánk által való meggyilkolása is sorsszerűen elkerülhetetlen és megérdemelt legyen. Havadi Nagy Ilonáa jó volt Izidora kisebb szerepében. Az előadást általában jó készület jellemezte. Hogy az első része volt a zavartalanabb, és nagyobb hatású, annak maga a darab az oka. A darabnak is az exponálása tökéletes. KOVÁCS LÁSZLÓ