Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1940-08-01 / 7. szám

490 Könyvek és bók madárként felröppenni képzelő, eredetiségüket féltékenyen őrizgető mo­dern romantikus individualisták. Babits klasszikus költő, a nagy mesterek tanítványa. Műfordításai, amelyek görög-latiin költőktől a mai költőkig vezetnek át az európai irodalmon, ilyen megvilágítás fényébe kerülnek. Majdnem azt kell mondani róluk, hogy egy nagy tanulmányút emlékei. Még az a három drámafordítás is, amely kisebb műfordításai kere­tében helyet foglal, nem külső indítékra, vagy éppen megrendelésre ké­szült, hanem ezek is inkább belső szükséglet indítására keletkezett nagy nyelvi és költői próbák. Költő próbálja ki bennük a maga hangszerét. Nehéz és kényes feladat művészi izgalmát elégítik ki. Nem olyan maguk­tól adódó, magukat önként kínáló átültetések, hanem olyan lehetetlennek látszó kísérletek, amelyek növelik a nyelv hangszerének önbizalmát, és a mester játékának biztonságát. A nyelv gazdag lehetőségeit tárják fel minduntalan, s emellett a legzártabb fegyelem törvényeire tanítják meg a művészt. Annyira körül van határolva benne minden, hogy a kínálkozó legegyénibb csábításoknak is a művész alázata mögé kell visszahúzódniok. És milyen ökonómiára kényszerít a fordítás, ha az nem csupán henye játék, hanem az eredeti törvényeit mindenben követi, s mégis egy újra­teremtés folyamata. A műfordítás „klasszikus *" költőhöz illő művész-tevékenység. Ő az, aki tudja magáról, hogy csupán tanítvány, s amikor a kifejezés nagy csodáját fölfedezi, mindig tudja, hogy nincs egyedül, társak szólnak hozzá, idő és tér távolából, s vele együtt énekelnek. Ő az, aki tudja, hogy nem csupán a saját hangja a fölfedező kiáltás a világon. Néha figyelni jó másokra és utána­ énekelni. Ez az utána-éneklés lehet gazdagabb és jóté­konyabb dal, sőt eredetibb és termékenyebb kifejezés, mint a romantikus lélek gyermeki önbizalma a maga újdonságában és forradalmiságában. A klasszikus költői léleknél nincs elválasztó határ eredeti alkotás és mű­fordítás között. Ezt érezzük a Babits műfordításainak olvasása közben. S talán a költőnél is jobban érzi ezt az az olvasó, aki együtt haladt vele megnyilatkozásai útján. Ezért jelentenek az olvasónak sokkal többet ezek a műfordítások, amelyeknek válogatott gyűjteménye a költő össze­gyűjtött műveiben most megjelent, mint megszokott műfordítás gyűjte­ményt, amelyet valamilyen irodalmi alkalom vagy pillanatnyi kívánalom felszínre hozott. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next