Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1942-03-01 / 3. szám

Könyvek és írók akiket Ő olvasott vagy tanult, de nem volt ugyanaz, aki akkor olvasta vagy most­ olvassa. Nem az a lélek érzékeli és fogadja magába ma a mű­vet, aki akkor az iskolában. Sőt, nem egy olyan nagy mű vagy nagy költő volt, akit csupán a tekintély vagy az iskolai kényszer folytán foga­dott el vagy ismert meg, s ha ma találkozik vele, szinte felfedezés­­szerűen újnak ismerheti meg, azaz hozzá­érve a maga valójában értékel­heti. A mű változatlanul áll, de az olvasó változik. Általában éppen azok a művek, amelyek leginkább a szellem kincsesházába valók, gyakran olyan természetűek, hogy mindig új és gazdag meglepetéssel szolgálnak annak, aki időnként újra meg újra előveszi. Így ébredünk gazdagságukra. — Ilyen ébrentartó, emlékeztető, tudaterősítő, vagy termékeny ismét­lésre ösztönző az ilyen könyv, amint áthalad a magyar irodalom sok­százados életén. Ahogyan valaki valóban nagy gyűjteményen, kincses­házon vezet végig, s rövidre szabott idő alatt éppen csak rámutat arra, ami mellett igazában sokáig kellene elidőzni, s szinte csak kóstolókkal érezteti a magyar írás változatos ízeit. Talán nincs nehezebb, mint egy ilyen gyűjtemény megnyugtató össze­állítása. Mennyi szempontot kell figyelembe venni és legalább nagyjából kielégíteni. Főként ma, amikor szellemi elfogultságok, politikai indula­tok fordulnak önigazolásért az el nem hallgatható »beszédes« múlthoz. Nem is szólva az értékelés természetes elfogultságairól és örök elhajlá­sairól. S ha valóban kincses és büszke a tár, mint a magyar irodalomé. A kép menthetetlenül hiányos. Talán elsősorban annak számára, aki a gyűjteményt összeállítja. Mennyi szépnek és jelentősnek kell kimarad­nia, így bárki sorolhat fel hiányokat. Itt keveselhet, ott arányosan el is vethet, annak az élmény­anyagnak természete és tartalma szerint, amit a magyar irodalomról magának szerzett. De még az ilyen hiányoló és másként rendező számára is igen jótékony ébresztő és emlékeztető ez a könyv. Lényegében nem is akar mást, s ehhez a szellem tiszta szem­pontjait veszi, mert ez a szempont békíthet ki legjobban minden más szempontot is, ha ezek valamelyike akár idegen területről is érkezve más osztályozásokat kíván az irodalom gazdag, sokszínű és fölöttünk álló viágában. KOVÁCS LÁSZLÓ RÓNAY GYÖRGY: FÁK ÉS GYÜMÖLCSÖK — Révai-kiadás. Budapest. — Voltaképpen nemzedéki regény volna Rónay György új könyve. Apák és fiúk sejtelmesen végzet­szerű, egymásután rendelt életének feltárt krónikája, háttérben a há­ború és a forradalmak hatalmas freskójával. Ez a nemzedéki jelleg azonban, mint a történés külsőleg megfogható meghatározója, jelen­téktelen tényező marad műformá­jának sajátosságai mellett. Ezért a szónak megszokott »épít­­ményes és cselekményes« értelmé­ben alig is mondható regénynek. A »monumentale Unform« műfajában az igazvalósi Unform-ok közé tar­tozik. Nagyszabású kísérletet tesz arra, hogy a közönségesen érzékel­hető apró és nagyobb események mögött kitapintsa a belső, rejtett történéseket, kiszedje és kidolgoz­

Next