Erdélyi Helikon, 1942 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
Könyvek és írók akiket Ő olvasott vagy tanult, de nem volt ugyanaz, aki akkor olvasta vagy most olvassa. Nem az a lélek érzékeli és fogadja magába ma a művet, aki akkor az iskolában. Sőt, nem egy olyan nagy mű vagy nagy költő volt, akit csupán a tekintély vagy az iskolai kényszer folytán fogadott el vagy ismert meg, s ha ma találkozik vele, szinte felfedezésszerűen újnak ismerheti meg, azaz hozzáérve a maga valójában értékelheti. A mű változatlanul áll, de az olvasó változik. Általában éppen azok a művek, amelyek leginkább a szellem kincsesházába valók, gyakran olyan természetűek, hogy mindig új és gazdag meglepetéssel szolgálnak annak, aki időnként újra meg újra előveszi. Így ébredünk gazdagságukra. — Ilyen ébrentartó, emlékeztető, tudaterősítő, vagy termékeny ismétlésre ösztönző az ilyen könyv, amint áthalad a magyar irodalom sokszázados életén. Ahogyan valaki valóban nagy gyűjteményen, kincsesházon vezet végig, s rövidre szabott idő alatt éppen csak rámutat arra, ami mellett igazában sokáig kellene elidőzni, s szinte csak kóstolókkal érezteti a magyar írás változatos ízeit. Talán nincs nehezebb, mint egy ilyen gyűjtemény megnyugtató összeállítása. Mennyi szempontot kell figyelembe venni és legalább nagyjából kielégíteni. Főként ma, amikor szellemi elfogultságok, politikai indulatok fordulnak önigazolásért az el nem hallgatható »beszédes« múlthoz. Nem is szólva az értékelés természetes elfogultságairól és örök elhajlásairól. S ha valóban kincses és büszke a tár, mint a magyar irodalomé. A kép menthetetlenül hiányos. Talán elsősorban annak számára, aki a gyűjteményt összeállítja. Mennyi szépnek és jelentősnek kell kimaradnia, így bárki sorolhat fel hiányokat. Itt keveselhet, ott arányosan el is vethet, annak az élményanyagnak természete és tartalma szerint, amit a magyar irodalomról magának szerzett. De még az ilyen hiányoló és másként rendező számára is igen jótékony ébresztő és emlékeztető ez a könyv. Lényegében nem is akar mást, s ehhez a szellem tiszta szempontjait veszi, mert ez a szempont békíthet ki legjobban minden más szempontot is, ha ezek valamelyike akár idegen területről is érkezve más osztályozásokat kíván az irodalom gazdag, sokszínű és fölöttünk álló viágában. KOVÁCS LÁSZLÓ RÓNAY GYÖRGY: FÁK ÉS GYÜMÖLCSÖK — Révai-kiadás. Budapest. — Voltaképpen nemzedéki regény volna Rónay György új könyve. Apák és fiúk sejtelmesen végzetszerű, egymásután rendelt életének feltárt krónikája, háttérben a háború és a forradalmak hatalmas freskójával. Ez a nemzedéki jelleg azonban, mint a történés külsőleg megfogható meghatározója, jelentéktelen tényező marad műformájának sajátosságai mellett. Ezért a szónak megszokott »építményes és cselekményes« értelmében alig is mondható regénynek. A »monumentale Unform« műfajában az igazvalósi Unform-ok közé tartozik. Nagyszabású kísérletet tesz arra, hogy a közönségesen érzékelhető apró és nagyobb események mögött kitapintsa a belső, rejtett történéseket, kiszedje és kidolgoz