Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1943-05-01 / 5. szám

KÖNYVEK ÉS ÍRÓK MAGYARORSZÁG A DUNAI TÉRSÉGBEN Hazánk elhelyezkedése az európai rendszerben mindenkor gyújtópontját képezte történelmünknek és történetszemléletünknek egyaránt. A magyar sors évezredes alakulásai során ez a probléma mindig más és más vetületekben merült fel és így természetszerűen mindig új oldalakat nyújt a kutatás szá­mára. Napjaink történetszemléletében az élettér és a népi darwinizmus, a lét­ért való küzdelem elve mutatnak olyan kettősséget, amelynek beható vizs­gálata elől nem zárkózhat el a tudomány. Ennek a szükségszerűségnek a fel­ismerése szülte azt a nagyjelentőségű kiadványt, amely a most meginduló német nyelvű »Ungarn-Bücherei« első kötete gyanánt Gál István szerkesztésé­ben legutóbb hagyta el a sajtót.­ A kérdés legkiválóbb hazai ismerői sorakoztak össze annak a szerepnek a megvilágítására, amelyre hazánk múltjának alakulásai révén ma és a jövő­ben egyaránt hivatott a dunai térségben. Bevezető gyanánt Kállay Miklós miniszterelnök vizsgálja hazánk és Európa viszonyát a honfoglalástól kezdve. E viszonynak az értékeit azonban nem hazánk, hanem Európa szemszögéből szűri le; ennek eredménye gyanánt jut arra a megállapításra, hogy a magyar honfoglalás, illetve Szent István művének legnagyobb jelentősége gyanánt az európai szellemi és állampolitikai műveltség határai hazánk keleti végvidékei­nek vonaláig büvültek ki. Ez annál nagyobb jelentőségű, mert a Kárpátok medencéjében évezredek során más népnek nem sikerült tartósan gyökeret vernie, saját kultúráját és államszervezetét felépítenie. A magyarság, bár az itt előzőleg letelepedett más népekhez hasonlóan több ízben vált súlyos, Európa létét fenyegető ellenséges betörésnek áldozatává, végeredményben mindig talált erőt arra, hogy azokat vagy a végvidékein, vagy pedig a belső területén, de mindenesetre a mögöttes Európa körzetén kívül megállítsa. Európa veszély­­övezetében hárult eszerint Magyarországra a biztonság megteremtésének fel­adata. Ehhez a hadpolitikai feladathoz társult azonban egy másik is, amely, bármennyire is eltérő volt amattól, mégis a magyar történelem minden korsza­kában hatalmas, hervadhatatlan sikereket eredményezett: a napnyugati ke­resztény műveltség hazánk közvetítésével jutott kelet felé és nyerte tőle később a védelmet az onnnan előretörő veszélyekkel szemben. Ha Magyar­­ország nem ennek a nyugati bástyának a szerepét vállalja, hanem a keleti szellem és egyház felé fordult volna — amire Szent István és közvetlen utódai alatt történtek kísérletek — akkor az európai műveltség nem mai súlyával és főleg nem mai óriási hatóterületén alakult volna ki. Mert hazánk az egyetlen ország az Alpok és az Adria limes­ étől keletre fekvő területén, amely valamennyi európai mozgalom csapásai alatt megremegett és azok­nak nyomait mindmáig magán viseli. Egyetlen ország gyanánt vette át a Nyugat valamennyi eszmeáramlatát, asszimilálta azokat saját szükségszerű­ségeihez és egészítette ki saját értékeivel. Már Szent István a clunyi reform kereszténységét honosította meg hazánk­ban, míg a dominikánusok és ferencesek új világeszményét Árpádházi Bol­dog Margit testesítette meg. A lovagi világfelfogás Szent László, a reneszánsz­ ­ Ungarn im Donauraum. Herausgegeben von Stephan Gál. (Ungarn- Bücherei, Band I.) Danubia-Verlag, Budapest—Leipzig, 1943. 158 S.

Next