Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
KÖNYVEK ÉS ÍRÓK MAGYARORSZÁG A DUNAI TÉRSÉGBEN Hazánk elhelyezkedése az európai rendszerben mindenkor gyújtópontját képezte történelmünknek és történetszemléletünknek egyaránt. A magyar sors évezredes alakulásai során ez a probléma mindig más és más vetületekben merült fel és így természetszerűen mindig új oldalakat nyújt a kutatás számára. Napjaink történetszemléletében az élettér és a népi darwinizmus, a létért való küzdelem elve mutatnak olyan kettősséget, amelynek beható vizsgálata elől nem zárkózhat el a tudomány. Ennek a szükségszerűségnek a felismerése szülte azt a nagyjelentőségű kiadványt, amely a most meginduló német nyelvű »Ungarn-Bücherei« első kötete gyanánt Gál István szerkesztésében legutóbb hagyta el a sajtót. A kérdés legkiválóbb hazai ismerői sorakoztak össze annak a szerepnek a megvilágítására, amelyre hazánk múltjának alakulásai révén ma és a jövőben egyaránt hivatott a dunai térségben. Bevezető gyanánt Kállay Miklós miniszterelnök vizsgálja hazánk és Európa viszonyát a honfoglalástól kezdve. E viszonynak az értékeit azonban nem hazánk, hanem Európa szemszögéből szűri le; ennek eredménye gyanánt jut arra a megállapításra, hogy a magyar honfoglalás, illetve Szent István művének legnagyobb jelentősége gyanánt az európai szellemi és állampolitikai műveltség határai hazánk keleti végvidékeinek vonaláig büvültek ki. Ez annál nagyobb jelentőségű, mert a Kárpátok medencéjében évezredek során más népnek nem sikerült tartósan gyökeret vernie, saját kultúráját és államszervezetét felépítenie. A magyarság, bár az itt előzőleg letelepedett más népekhez hasonlóan több ízben vált súlyos, Európa létét fenyegető ellenséges betörésnek áldozatává, végeredményben mindig talált erőt arra, hogy azokat vagy a végvidékein, vagy pedig a belső területén, de mindenesetre a mögöttes Európa körzetén kívül megállítsa. Európa veszélyövezetében hárult eszerint Magyarországra a biztonság megteremtésének feladata. Ehhez a hadpolitikai feladathoz társult azonban egy másik is, amely, bármennyire is eltérő volt amattól, mégis a magyar történelem minden korszakában hatalmas, hervadhatatlan sikereket eredményezett: a napnyugati keresztény műveltség hazánk közvetítésével jutott kelet felé és nyerte tőle később a védelmet az onnnan előretörő veszélyekkel szemben. Ha Magyarország nem ennek a nyugati bástyának a szerepét vállalja, hanem a keleti szellem és egyház felé fordult volna — amire Szent István és közvetlen utódai alatt történtek kísérletek — akkor az európai műveltség nem mai súlyával és főleg nem mai óriási hatóterületén alakult volna ki. Mert hazánk az egyetlen ország az Alpok és az Adria limes étől keletre fekvő területén, amely valamennyi európai mozgalom csapásai alatt megremegett és azoknak nyomait mindmáig magán viseli. Egyetlen ország gyanánt vette át a Nyugat valamennyi eszmeáramlatát, asszimilálta azokat saját szükségszerűségeihez és egészítette ki saját értékeivel. Már Szent István a clunyi reform kereszténységét honosította meg hazánkban, míg a dominikánusok és ferencesek új világeszményét Árpádházi Boldog Margit testesítette meg. A lovagi világfelfogás Szent László, a reneszánsz Ungarn im Donauraum. Herausgegeben von Stephan Gál. (Ungarn- Bücherei, Band I.) Danubia-Verlag, Budapest—Leipzig, 1943. 158 S.