Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1943-06-01 / 6. szám

A TUSAKODÓ Hányszor előtte volt a cél, (de oly csaló a mérték) míg önmagával küszködik, mások már rég elérték. ÉN Egy se nem férfi, se nem legény. Egy se nem gazdag, se nem szegény. Nagy vágyakkal kicsiny szívében. Lágy tömjénfüst fagyott misében. Az arca mélyen földre néz, kutatja, árnya él-e még s van-e madár a lombokon. Szalad a hold a dombokon. LŐRINCZ LÁSZLÓ SEMMI SEM TÖRTÉNT Egy horgász a horgát a vízbe bedobja, a szunnyadó vízen kettős halált ízen a csobbanás bodra. A bogár a mélyben végrémületében eláll szegény, a hal amint látja, a száját kitá­tja, örvend ízén. Elkapja a horgot, óh, most mily boldog, pompás fogás. Én, ember, a parton a kezemben tartom amint szokás, LŐRINCZ LÁSZLÓ ott állok őrként, semmi sem történt, a kettős halál.

Next